 |
A valóságRincewind, 2004. október 23.  | |  | | | | 383. cellux | 2010. december 30. 10:50 |
| |  | |  | | | "Ha az elmém terében a gondolatformával kölcsönhattatom a saját gondolatformámat, az létrehozza azt a valamit, ami azt a gondolatformát megalkotta: az érzelem terét. És ezért mondták minden tanításban, hogy tudatosan légy ott, és azonosulj, és éld meg azt, amiben vagy... de azt baromira éld meg... :) mert akkor nyílik az ajtó. akkor lépünk ki a magasabb dimenzióba, amit kódolt ez az alacsonyabb dimenzió."
well, this is sure mindbending, de az agyam valamiért képtelen felfogni. :)
Szóval az agy egy hologram, és két vetülete van: igazi (kint) és virtuális (bent). A kinti világban lévő vetületeket tárgynak, a bentieket gondolatoknak (itt gondolatformáknak) hívjuk.
De mi a fenét jelent az, hogy "a gondolatformával kölcsönhattatom a saját gondolatformámat"? Ki az, aki ezt csinálja? Az nem ennek az egész vetítési folyamatnak a része?
Mondjuk eszek egy almát. Ha odafigyelek az alma evésére, akkor "ráfókuszálhat" a tudatom, hirtelen érezni kezdem az alma textúráját, színét, harsogását, ízét, és ezer más dolgot. Tényleg van egy olyan érzés, mintha ilyenkor "fedésbe kerülne" két dolog, mintha a fókuszt élesre állítottam volna. Erről van szó? Ennek a végletekig vitt, végtelenbe tágult ("baromira éld meg") változatáról?
Tehát azt mondja, hogy ez az egész egy mozi, mi meg nézünk, mint a moziban, de közben nem tudjuk, hogy nézünk, annyira bele vagyunk merülve a szemlélődésbe (sőt, nem is tudjuk, hogy az aki néz, az más, mint az, amit néz)? Ja, végül is ez ismerős. :)
A francba, hogy nem tudom rendesen végig kinyitni ezt a francos féreglyukat.
|
| |  | |  |
| | | | | | 382. cellux | 2010. december 30. 10:34 |
| | | | | | | nem hangsúlyozza eléggé, hogy a létsíkok egymásból teremtődése nem időben megy végbe, pedig ezt fontos felfogni. hogy a legbelső mag (semmi) "mozgása" egy időben nyilvánul meg minden szinten, nincs előbb-utóbb. kb. mint amikor egy real-time mandelbulb valamelyik paraméterét szabályzó slidert az egérrel húzogatom ide-oda, attól az egy slidertől az egész világ, annak minden szintjével együtt átrendeződik egy új konfigurációba (a részletekben élő lények ebből annyit látnak, hogy minden változik körülöttük, de nem fogják fel az összefüggő egyet, azaz hogy alapvető "biztonságban" vannak, és talán ez az oka a létezés-parának)
akármennyire is dülöngélő, azért jó ez az előadás. dimenzió-betyár. :)
|
| | | | |
| | | | | | 381. cellux | 2010. december 30. 10:27 |
| | | | | | | szerintem kicsit messzire megy. érzi már, hogy mi lehet a háttérben, de nem tudja elég precízen előadni. mondjuk lehet, hogy nem is ez a célja...
a 3. részben az 5. perc után kezdi magyarázni, hogy az emberi agy is egy hologram és van virtuális meg igazi vetülete... aztán kifejti, hogy ha valamihez csak igazi vetület van (tárgy), viszont nincs hozzá virtuális (gondolat), akkor azt nem tudjuk érzékelni. ez szerintem önellentmondás: ha tényleg ilyen holografikus ez az agyamban levő izé, akkor a kint és a bent között 1-1 értelmű megfeleltetésnek kéne lennie (vagy mindkettő van, vagy egyik sem). azaz csak azt láthatom odakint a világban, amit gondolati szinten is fel tudok fogni, amit pedig még nem tudok felfogni, az számomra nem létezik.
|
| | | | |
| | | | | | 380. cellux | 2010. december 30. 10:12 |
| | | | | | | re: Dienes-előadás
érdekes megcsinálni ezt a váltást, hogy amit addig dinamikusnak tekintettem, azt átviszem statikusba. pl. ahogy a 3+1 dimenziót (tér+idő) egyszerre egy "kiterített paravánként" értelmezi, és ezzel mintegy "fölélép". különösen durva az, hogy ez esetben ez a fölélépés is előre bele volt kódolva a hologramba (és közben valahogy mégsem, hacsak a szabad akarat nem illúzió).
|
| | | | |
| | | | | | 377. hlm | 2010. december 28. 11:22 |
| | | | | | | | Hahó főnök, valaki meghülyült, SOS-re lenne szükség, lehet hogy törölni kell a hozzászólásit, azért mert nem fér bele a fórumok szabályzatába , habár jó poén. |
| | | | |
| | | | | | 376. fL3x | 2010. december 28. 01:53 |
| | | | | | | hlm:
Tegnap írásom után ugyanezen akkezdet es idézet bevágáson gondolkodtam :)
kollektív tudat/talan vagy véletlen...
egy jót mosolyogtam |
| | | | |
| | | | | | 375. hlm | 2010. december 28. 00:11 |
| | | | | | | A valósággal az a gáz hogy nincsen hozzá hát-tér zene.
JA
A kérdés hogy átérzed-e? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | de az az egy pillanat sokáig tart ... soha nem alszik többé el az ember, nem gondolja azt hogy érte nem jön el a halál, azt hogy a földi formája halhatatlan. Aki megélte valamelyik szerette távozását, az tudja miről van szó.
|
| | | | |
| | | | | | 373. fL3x | 2010. december 27. 12:13 |
| | | | | | | neutroncsillag:
Szimpatikus hogy létezik egy ilyen "reakció" a nagy csalódások esetén.
Mármint,hogy az ember képes ilyenkor átlépni a személyes történetével való azonosítást és el kezdhet létezni vagy csak építkezni a most ból.
De az a baj hogy sokkal könyebb beragasztanunk magunkat azon elképzelés mögé,hogy szar a világ,mindenki ellenem van,külső erők hatása az életem stb..-ráaadásul ezt könnyű igazolni csak bele kell szarni a villágba és azt mondani h büdös szar ez a világ.
Bár lehet h te nem is a nagy csalódásokra,hanem az igazi traumákra gondoltál- pl halállal való találkozás közvetlen közelről.
az általába tényleg kinyit egy bizonyos kaput (ami mindig itt van), de csak EGY pillanatra :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Egy kis csalódás az egekig röpíthet, mi több, éppen ez a szerepe.
"Nem ez volt az."
Felszabadító érzés kilépni újra a nyitott térbe, hol a tudat nem azonosítja magát többé semmivel (még gondolatformával sem), csak önmaga tudatával. Köszönöm
om mani padme hum
Egy nagy csalódás teljesen átformálhatja a valóságképet, nem mint egy érzelmi csomag, hanem mintha kerozint innál reggeli kávé helyett.
Egy hatalmas csalódás egyenesen tálcán adja nekünk a jelent. |
| | | | |
|
