 |
A valóságRincewind, 2004. október 23.
 | |  | | | | 394. cellux | 2011. január 2. 21:26 |
| |  | |  | | | deeptrip: nagyon jókat írtál.
én ezt a statikus-dinamikus különbséget a magam világában úgy fogtam meg, hogy létezik egy - a jelen pillanatra merőleges - ajtó, ami az 5+. dimenzió(k)ba nyílik, és ha ez az ajtó nyitva van, akkor az ember mindenkori jelen pillanatába belép egy vagy több extra információs layer, amelyek tartalmát az ember egy extra érzékszerven keresztül fel is tudja fogni. ez olyan, mintha folyamatosan hallgatóznánk bele azokba a felsőbb dimenziókba, és amit ott "hallunk", azt lekonvertáljuk a cselekedeteinken, beszédünkön, stb. keresztül a 4d világba. talán ez volna az, amit te "dinamikusnak" hívtál.
a statikus ezzel szemben az lenne, amikor nincs nyitva az ajtó, nincs a forrással direkt kapcsolat, és emiatt a kultúránktól, illetve saját tapasztalatunkból megtanult és felhalmozott panelekből rakunk össze állandóan ismétlődő patterneket. ez amolyan dobozolás, lényegében halott dolog.
|
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | |
Valamiért a hallucinogénektől sokkal spontánabb leszek és úgy érzem, minden ami történik az a jelenben történik (persze, hol máshol) és emiatt jól tudok figyelni 1-1 dologra. Nincs az a szétszórtság, még akkor se amikor aztán tényleg van minden. Ha mondok valamit azt spontán mondom, nem gondolkodom rajta. Mivel ilyen állapotban úgy érzem, hogy folyamatosan történik valami változás/utazás bennem, ezért általában jól meg tudom fogalmazni, hogy mit akarok, mit szeretnék. Ez sajnos józanul nem mindig megy, van amikor fogalmam sincs mit érzek és azt se, hogy igazán mit szeretnék. Sejthető, ha ezeket nem tudom, akkor a verbális kommunikációm se ezekről fog szólni, hanem minden másról. Beszélni lehet mindenről, szoktak is az emberek mindenről, de ez a fajta belső kapcsolat teszi lehetővé, hogy azt mondjam, amit tényleg érdemes mondanom és még soha semmi bajom nem származott ebből, de még azt is merem állítani, hogy komolyabb kellemetlenségem se. Ami azért meglepő, mert valahol azt várná az ember, hogy nem lesz annak jó vége, ha valaki csak úgy kimondja spontán, amit akar, pedig jó dolog, nagyon is jó. Ilyenkor ha kimondok valamit általában rövid és tömör a mondat, nincs benn semmi felesleg viszont jól érthető és az érzelmi töltetem 100%-osan belemegy a hangokba és úgy érzem súlya, hatása van így. Ebben a formában tényleg olyan, mintha egyfajta "varázsereje" lenne a szavaknak, míg az üres dumálás inkább csak olyan pótcselekvés féle. Én úgy gondolom, hogy minden a jelenben van és ha az ember megtanul spontán lenni akkor nagyon megkönnyíti az életét és megnöveli az esélyét annak, hogy képben legyen önmagával és a környezetével.
Az is érdekes, amikor spontán előjön valami és erre nagyon-nagyon rövid idő alatt egyből egy olyan reakció érkezik bennem, ami eltakarja ezt a spontán dolgot, mintha nem is lenne, vagy már elmúlt volna. Aztán rájövök, hogy bármennyire automatikus ez, bármennyire a szüleimet vagy akárkit okolom érte, mégis bennem van, bennem indul el és végső soron én csinálom ezt magammal. És azáltal, hogy felismerem és megértem, hogy ezt én csinálom már megkapom az esélyt arra is, hogy ne csináljam. Egész addig csak ki vagyok szolgáltatva neki és a külvilágban próbálom rárakni valamire vagy valakire, hogy megküzdhessek vele, kevés sikerrel.
Talán nem kapcsolódott annyira a témához ez az írás, de most ez jutott eszembe.
Tudatos trippekben gazdag új évet kívánok mindenkinek! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Van benn egy kísérlet, ahol fotonokat lőnek át 2 lyukon keresztül, ami mögött egy érzékelő van. Ha sokat lőnek egyszerre akkor a részecske hullámtermészete miatt apró hullámokban terjed tovább a lyukak túloldalán, így a hullámok egymásnak ütközve interferenciát hoznak létre, ami egy rácsos mintázatként jelenik meg az érzékelőn. Az érdekesség, hogy ha egyesével lövik a fotonokat akkor is megkapják a jelenséget, olyan mintha a foton két helyen lenne egyszerre és ezért jönne létre interferencia.
A csavar az egészben, hogy amint valaki meg akarja tudni, hogy pontosan melyik lyukon haladt át az a foton, onnantól nem kapják meg az interferencia jelenséget. Először azt hitték a mérés van rá valamilyen hatással, mármint fizikailag, de ezt idővel kizárták. Arra jutottak, hogy amellett, hogy ez kurva rejtélyes és érthetetlen, olyan mintha befolyásolnánk a valóságot azáltal, hogy mi pontosan meg akarjuk tudni, hol ment át a foton. Meg lehet tudni, tényleg ott megy át ha így nézik, de akkor megszűnik az, hogy két helyen van egyszerre. Ezt a kísérletet már sok ország megismételte és ugyanezt az eredményt kapták.
Nekem a végső kérdésekre történő válaszkeresés is hasonló élmény. Amikor meg akarom tudni a konkrét választ akkor mindig csak olyan fél válaszokat kapok. Igazán kielégítő válasz még nem érkezett, viszont amikor sikerül feloldódnom a jelenben akkor megszűnnek a kérdések. Nekem elég statikus a gondolkodásom és a képzeletem ezért nagy élmény, amikor LSD hatása alatt átélem a mozgás, változás élőbeniségét. Mert ugye ezek a változások a jelenben történnek real time és én úgy érzem, amikor át akarok valamit adni verbálisan a másiknak azt is lehet úgy, hogy statikusan próbálom és ennek a végén egy érezhető hiányérzet lesz, amit mások egy udvariass "aha" meg "ez érdekes" kijelentéssel letudnak, de van amikor sikerül úgy elmondanom, hogy a szavak spontán jönnek, a mondandóm spontán alakul, mondhatnám úgy is, hogy élőben, real time alakul és így a végén is úgy érzem, hogy na ez most jól sikerült. Ez mellesleg nem kis öröm az embernek, hogy meg tudta osztani a valóságát a másikkal. Erre a reakció már inkább az, hogy másik is jelenebb lesznek és jobban kapcsolatba kerülnek a belsőjükkel. Sokkal másabb ez, mint amikor a "művészlelkek" vagy "filozófus" arcok leülnek absztrakt, de egyben üres dolgokról beszélni. Az sokkal inkább egy racionális agytornára hasonlít, a spontán kommunikációban meg az érzelmek is és a belső átélés is jelentősen ott van az egészben, nem feltétlenül a tartalmi jelentés az ami dominál. |
| | | | |
| | | | | | 390. cellux | 2011. január 2. 00:56 |
| | | | | | | > Szerény véleményem szerint, ha az ingaóra "százszorosára gyorsul" a felfogásunk is egyenes arányossággal nő, mivel mindent az idő mér. <
Úgy érted, ha "összepréselődne" a téridő az idő dimenziója mentén, az a felfogóképességünk gyorsulását eredményezné? Miért? Ha jól értem, ebben a folyamatban nincsenek külső referenciapontok. Ha az idő mentén összenyomódik ez az "izé", akkor _minden_, amit ismerünk, amiről egyáltalán tudomásunk lehet, ami a világunk, vele együtt nyomódik össze. Tehát innen bentről nem tudjuk megállapítani, hogy összenyomódott. Lehet, hogy most, ebben a pillanatban is össze-vissza oszcillál. Onnan kezdve, hogy nincs módunkban egy külső kapaszkodót találni ("adjatok egy stabil pontot és kifordítom a világot a sarkából"), erről az egészről azt hiszem, nincs sok értelme gondolkodni, mert nem befolyásolja azt, ami a rendszeren belül történik.
Ettől függetlenül az, amit írsz, elég jól egybevág egyes pszichedelikus szerek hatása alatt átélt élményekkel. Nekem is volt ilyen tapasztalatom, én úgy fejeztem ezt ki, hogy "a végtelenbe gyorsult az agyam mintavételezési frekvenciája". Egyszer csak kinyílt egy téridőre merőleges dimenzió, abban volt az ún. transzcendensre vonatkozó információ, és a végső dolgok megismerésének pillanata körüli időkörnyezetben ebbe be tudtam lépni, ott végig tudtam menni az életfán a levelektől be egészen a gyökérig, középen meghaltam, majd újjászülettem, utána visszajöttem és visszatértem a téridőbe ott, ahol elhagytam, miközben idekint max. egy másodperc játszódott le.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Mindenki időutazó
Pár tér-idő elmélet értelmezése után hatalmas zűrzavar keletkezett a fejemben. Sok dolgot fel tud fogni az emberi agy: a szemmel látható, megtapintható, füllel hallható dolgokat. Vannak "stabil" pontok a térben ahova eljuthatunk, de a teret és időt mégsem ismerjük igazán.
Mi emberek nem tudjuk felfogni az "időt", se gyorsítani, se lassítani nem tudjuk. Ha "2 másodperc" folyamatot veszünk figyelembe, tegyük fel egy labda repülését szeretnénk videófelvételen részleteiben megtekinteni valószínűleg hamar kifogynánk a képkockákból ellentétben a szemünkkel észlelt folyamattal. Nincs olyan pillanat, amikor a labda mozdulatlan. A végtelenbe nyúló "másodperc" tizedelésében vizsgáljuk meg, akkor is mozog. Ha a másodperc 10 milliomod részében mozdulatlan lenne, valószínűleg a "2 másodperc" alatt sem mozdult volna.
Tegyük fel, hogy a Föld egy olyan tér-időbe érkezik, ahol az idő százszorosára gyorsulna. Mit érzékelnénk belőle? Egy ingaóra a gyorsulást megelőzően "10 másodperc" alatt üt 10-et, de a felgyorsult időben ezt a mennyiségeta megelőző tér-időben számított "0,1 másodperc" alatt véghez viszi. Ha az óra mellett tartózkodtunk volna sem vettünk volna észre semmit, mivel egy idősíkon voltunk az órával.
Szerény véleményem szerint, ha az ingaóra "százszorosára gyorsul" a felfogásunk is egyenes arányossággal nő, mivel mindent az idő mér. Az idegszálak szállítási sebességét is a végtelenbe nyúló "tizedes másodperc" méri. Ebből kifolyólag azt gondolom, hogy még ha nem is szó szerint, de minden napon időt utazunk. Ettől is csodálatos ez a világ.
(A kollégiumi szobában fogant meg ez a gondolatsor, elnézésüket kérem, kicsit laikus vagyok a száraz fizika terén, ezért lehet néhol érthetetlen a megfogalmazás.) |
| | | | |
| | | | | | 388. cellux | 2010. december 31. 22:09 |
| | | | | | | czellux != cellux
vagy ki tudja. egyszer találkoztam vele, csak hogy tudjam, kicsoda a névrokonom. érdekesnek tűnt, hogy amit én mindig meg akartam csinálni, de sohasem volt hozzá képességem/kitartásom/merszem (goa dj-nek és muzsikusnak lenni, aki hipercsavarós, trükkös úton egységbe vezető ritmusokat és basszusokat rak az emberek alá), azt ő megvalósította. olyan érzésem volt, mintha ő egy másik manifesztációm lenne, aki realizálná az álmaimat (vagy annak a lénynek az álmait, akinek a fáján mindketten nőttünk). aztán kiderült, hogy az illető ugyanakkor ünnepli a születésnapját, mint én. meg hogy más dolgokban is eléggé hasonlítunk. egyszer szerintem találkozni fogunk még. talán azon a bizonyos világ-vége partin (the party at the end of time), ami minden fa életében eljön egyszer.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | There is only one reality
you are this reality
however, you don't know it yet.
When you will wake up in this reality
you won't be anything
then you will be everything
This is everything.
Kalu Rinpoche
_____________________________
Csak egy valóság van
te vagy ez a valóság
de ezt még nem tudod.
Amikor felébredsz ebben a valóságban
nem leszel semmi
akkor minden leszel
Ez minden.
Kalu Rinpocse
OFF: Czellux, nagyon király volt a bulid a múltkor! Köszönöm! CFP |
| | | | |
| | | | | | 386. cellux | 2010. december 30. 11:42 |
| | | | | | | a végső konklúzió viszont mindent visz: "tehát így teremt a gondolat: hogy nem teremt a gondolat." :)
ha jól értem, lényegében azt akarja mondani, hogy ha teljesen megértjük az egészet és ezáltal összekapcsolódunk vele, akkor teljesen kioltódik az egésztől független létezésnek még a gondolata is.
azáltal leszünk szabadok, hogy tökéletes rabszolgái leszünk önmagunknak.
és akkor kiderül, mekkora sarlatánság (illetve hogy milyen értelemben sarlatánság), amit a New Age hirdet - ti. hogy a gondolatainkkal teremtjük meg a fizikai valóságot.
(gondolom ezen mulatott az előadás végén, hogy látta az egész helyzet önmegsemmisítő voltát, és ezt végtelenül viccesnek találta.)
|
| | | | |
| | | | | | 385. cellux | 2010. december 30. 11:22 |
| | | | | | | "milyen frekvenciájú hanggal lehet elérni, hogy a DNS - úgymond - hallgasson ránk? ... hát azzal, amivel éppen beszélek. az emberi beszéd hangfrekvenciájára - ha azt modulálják rá - akkor reagál a DNS, legalábbis az emberi DNS. és azt fedezték fel, hogy az emberi nyelvtan szabályait követi a különböző fehérjék elhelyezkedése ebben az optikai rácsban... most nyilván ahány nyelv, ugye, persze, ez így módosul, de... meglepő ez? hát végül is ki hozta létre azt az organizmust, aki beszél? ... hát az a DNS!"
hát, ez már nekem is gyanús. olyan szaga van, mintha DI-nek sikerült volna belelátnia ebbe a hologramos dologba, azt többé-kevésbé jól feltérképezte, aztán vérszemet kapott ettől, és hirtelen megpróbált minden mást is erre a kaptafára megérteni (nem zárom ki, hogy ez lehetséges, de nem ilyen kapkodva). az ilyenekből lesz az, hogy a közlendőben van 10% valóban értékes információ, és mellé kapunk 90% bullshitet, amitől mindenkinek elmegy a kedve a témával való további foglalkozástól.
|
| | | | |
| | | | | | 384. cellux | 2010. december 30. 11:03 |
| | | | | | | "kép találkozik a képpel, kioltja önmagát, és létrejön az alapfrekvencia, ami megteremtette, és az pedig az a tudatosság, az a csend maga, amiről beszéltünk, ami a végső információ tároló minden szinten, kívül is, belül is. kívül úgy hívjuk, hogy vákuum, belül úgy hívjuk, hogy tiszta tudat, vagy szamádhi, vagy bárki ahogy nevezi."
a hologramos példánál úgy volt, hogy a tárgylemez (amin a fényt rögzítjük) az információhordozó, az eredeti lézerfény nem hordoz információt (csak megvilágítja a tárgyat, aminek a lenyomata aztán a lapra kerül). itt meg mintha azt mondaná, hogy az eredeti lézerfényben van az információ. ezt már kicsit össze-vissza csúsztatásnak érzem (bár spirituális szempontból még stimmelne is).
|
| | | | |
|
