 |
A valóságRincewind, 2004. október 23.  | |  | | | | 419. ezékiel | 2011. február 28. 13:43 |
| |  | |  | | | | átjött, köszi! :-) csodálatos élmény lehetett |
| |  | |  |
| | | | | | 418. pwm | 2011. február 28. 13:28 |
| | | | | | | Nagyon ritkan irok ide, de egy friss elmenyt szeretnek megosztani azzal, akit esetleg erdekel:
Nemreg ket baratommal sikerult eljutnunk eszak Tanzaniaba egy 10 napos safarira (ami utazast jelent swahili nyelven). Az egyik este a Natron tohoz kozel szalltunk meg egy hangulatos kis kempingben, amit nem vesznek korul falak, nincs kerites sem, igy semmi sem valaszt el a termeszettol.
Napnyugta utan kisetaltunk a sotet vulkani hamuval boritott ritkas fuvu szavannara. Epp telihold volt, velunk szemben nyugatra a Gelai vulkan, jobbra pedig a monumentalis Ol Doinyo Lengai, ami Maasai nyelven az istenek hegyet jelenti. Varazslatos volt. Ekkor elszivtunk fejenkent 1 gramm naperlelte fuvet tisztan, es visszautaztunk az idoben, hogy megprobaltuk atelni milyen is lehetett evezredekkel ezelott itt fekudni a homokban, nezni a csillagokat, elmelkedni a letukrol, felni a vadallatoktol, gyengenek erezni magadat, egymasra szamitani, szavak nelkul megerteni a masikat. Hihetetlen, megismetelhetetlen elmeny volt, es bar nem lehet magat az elmenyt szavakkal leirni, megosztani, de legalabb a hangulatat megprobaltam erzekeltetni hatha atjon belole valami :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Ez a kettős ritmus nálam is megvan. Régebben sokkal tovább tartottak a negatív időszakok, aztán valahogy sikerült megértenem egy részüket, ami miatt már tovább és könnyebben tudok pozitív maradni. Ez attól függ mennyire tud az ember saját magával bánni, mennyire ismeri fel mi van épp vele és van-e módszere rá, hogy jobban érezze magát.
A kérdés, hogy van-e ember akinek több jó napja van mint rossz az elég komoly azért. :D Persze, hogy van, ha nem lenne akkor egy szürke világban élnénk. Az, hogy mi jó mi rossz a saját felfogásunk kérdése. Egy szituációt máshogy is felfoghatunk, ha képesek vagyunk abban az adott állapotban valamennyire megbékélni és felülemelkedni. Természetesen van, amikor ez nem lehetséges, az életben történnek olyan dolgok, amiket csak elfogadni tudunk, választásunk nincs, mert már megtörtént.
Amúgy nálam még az is van, hogy én reggel felébredés után nagyon más vagyok, mint ha már felkeltem rendesen és felpörögtem. Minden jó dolog, amit a belendült állapotomban tudok tartani, elhatározok stb., azt reggel nagyon gyakran nem tudom betartani. Reggel szinte bármi az eszembe jut az nem tetszik és aludnék tovább, na és ez nagyon szar és már nagyon rég óta ilyen. Nem tudom, hogy lehetne reggel úgy felébredni, hogy minden fasza és jöhet a nap, bejövős lesz.
Talán csak el kéne hinnem, hogy jó is lehet egy felébredés és már menne is? Jó lenne. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Belefolyva a témába nekem akkor is van egy egyfajta elmozdulásom pozitív lelki hangulatba, ha messzebbre-ismeretlen helyre utazom és kikerülök a megszokott környezetemből egy rövid időre. |
| | | | |
| | | | | | 415. Buká | 2011. február 10. 22:52 |
| | | | | | | Köszönöm a válaszod, weeed :) Igen, onnan tudom, hogy ugyanarról beszélünk, hogy amikor az egyikben vagy, a másikban levés felfoghatatlan. Kicsit olyan, mint egy álom, a felébredéssel a benne lévő logikai rendszer semmivé foszlik. Ami főleg hasznos volt a kommentedből számomra, hogy valószínűleg tanít valamit ez az állapot, főleg úgy, ha megfigyeled, hogy pontosan mitől kattan be a rossz vagy a jó fázis. Most egyébként azzal, hogy leírtam ide ezeket, meg reagáltál, máris úgy érzem, hogy kezdek kikászálódni a rosszból :)
vajon, ha eléggé figyelünk, tanulunk, akkor ezek a flow periódusok meghosszabbíthatóak? ez még nagyon érdekelne... |
| | | | |
| | | | | | 414. weeed | 2011. február 10. 20:14 |
| | | | | | | ez nálam is valahogy így müködik, hogy van ez a "nyugis, lebegös, mindennel megvagyok elégedve" idöszak és van a "kedvetlen, tehetetlen, nem tudom mi a franc van már velem stb." idöszak ez néha lájtosabb néha már elég depis tud nálam lenni...
érdekes mert amikor benne vagyok az egyikben akkor a másik olyan távolinak tünik hogy csak na :) az kezd valahogy átlendíteni a másik állapotba amikor megfordul a fejemben hogy "hogy a fenébe éreztem akkor olyan jól magam?" ez már jó mert rájövök, hogy valami (megint) nem stimmel. ami nem stimmel az meg az hogy elkezdek rágódni valami kitalált vagy valós problémán és ebben a tehetetlen állapotban elég kiszolgáltatottá válok. de valahogy mindig sikerül ebböl kimászni :)
egyenlöre az van hogy én megvagyok így mert a rossz idöszakokból lehet igazán megtanulni azt hogy hogy kerüljem el a rossz idöszakokat :D (szóval nem is igazán rossz, bár ott és akkor az... ) meg hogy mi az ami kiváltja meg egyáltalán hogy alakul ki ez a nyomott állapot. mindig van valami oka ha szarul érzi magát az ember. rá kell jönni mi a baj és meg kell oldani aztán kész :) ez nálam néha nehéz néha könnyü.
ami nekem segíteni szokott az az
- "önmegismerös" témájú meg hasonló jellegü könyv(ek) olvasása vagy daath :D
- testmozgás, akármilyen :) ez azért jó nálam mert kilendít a "nincs kedvem semmihez" állapotból...
- barátnöm. konkrétan az hogy van kit szeretnem és van ki szeressen
az hogy ez a 2 idöszak hogy váltakozik meg mennyi ideig tart hááát, az meg tölem függ. csak az a baj hogy ezt általában nem tudom ezért összevissza változik az egész egyenlöre...
nem vagyok a szavak mestere, de remélem azért találtál valami hasznos infót ebben a sokmindenben :) gondoltam írok valamit, meg érdekel engem is hogy ki hogy van ezzel, szóval ha bárkinek van valami hozzáfüznivalója vagy akármi akkor írjon itt :)
ui: most szerencsére lebegö állapot van :D
|
| | | | |
| | | | | | 413. Buká | 2011. február 10. 19:05 |
| | | | | | | Nem vagyok benne biztos, hogy tudtok választ, vagy tanácsot adni nekem, de azért megpróbálom leírni, hogy mi bánt, mert sok itt a bölcs ember! Egy jó ideje nem tudatmódosítok, nagyon ritkán egy kis fű, de úgy érzem, hogy a Valóság adja most nekem a legjobb tripet. Vannak napok, amikor szinte fizikailag könnyebbnek érzem magam, mintha lebegnék, spontánabb vagyok, és elönt az eufória, a pszichedelikus élményeim erejével mérhető. Ez általában valamilyen pszichológiai okra vezethető vissza, kihívás teljesítése, kreatív tevékenység, jótett, dicséret, felismerés, stb... Azonban ezzel együtt a legapróbb félreértés, beszólás, hiba vagy sima lendületvesztés kihoz a ritmusból. És akkor, amikor kiesek a praxisból, érzem, hogy az időm pocsékolom csak az önmarcanggal, de tehetetlennek érzem magam.
Elképzelhető, hogy ez másoknál is így működik, de kíváncsi vagyok, hogy ez így jó-e, mert rossz nincsen jó nélkül és fordítva, ez tiszta, csak épp nem tudom eldönteni, hogy nem felesleges-e a szenvedésem nagy része? Lehet-e "büntetlenül" hosszú időt eltölteni az emelkedett tudatállapotban, vagy ennek elkerülhetetlen tartozéka a visszazuhanás? Hogyan változtathatnám meg a nézőpontomat? Létezik olyan, akinek több jobb napja van, mint rossz? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Én úgy gondolom, hogy vannak gyakorlatok, amik fejlesztik, tisztítják az energia testünket. Mint ahogy tudom fejleszteni a relaxációs és koncentrációs készségemet is. Ezek alapján ezeket nem gyakorolni olyan, mintha hagynám a testemet szétpunnyadni az ülő-tanuló-dolgozó életmódban. Meg lehet csinálni csak épp nem leszünk annyira boldogok, legalábbis szerintem. Egy túlsúlyos ember is jobban jár, ha elmegy egy személyi edzőhöz, mintha pszichoterápiába járna, ahol megtanulja elfogadni magát olyannak amilyen.
Már egy ideje keresem azokat a dolgokat, amik passzolnak az LSD-n átélt energetikai élményeimhez és eddig az ősi tibeti Bön vllás tűnik legjobbnak. Feltöltöttem, ha valaki szeretne próbálkozni akkor ezt merem ajánlani:
http://data.hu/get/3367391/Healing_with_Form_Energy_and_Light_-_The_Five_Elements_in_Tibetan_Shamanism_Tantra_and_Dzogchen.pdf
Örülnék a visszajelzésnek olyanoktól, akik elolvasták, még jobb esetben ki is próbálták ezeket. Szerintem az elv nagyon jó és logikus, megfoghatóvá teszi a nem fizikai dolgokat a szimbolika és képzelet által. Talán Tibet legősibb spirituális vallása már kevésbé tekinthető new agesnek, noha biztos rengeteg átfedés van, nem véletlenül. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | kedves egybegyűltek!
először is, ha ti nem fogyasztottatok volna sohasem LSD-t, vagy más érzékelést radikálisan megváltoztató dolgot, feltételezhetőleg nem azok az emberek lennétek, akik megfogalmazzák az itt leírtakat, akikben felmerül a kétely, hogy hiába bármi "transzcendencia", a nyugati valóságban az ember mindenképpen ontológiai ellentmondásba kerül.
ezt a véleményt maximálisan osztom. ugyanakkor felmerül a kérdés, hogy mi lett a tanultakkal? az "istenek"(természetfölötti) által elmondottakkal? az ember az ilyen tudást csak szándékosan képes magától elvitatni, és az is elképzelhető, hogy ezt a nyugati világ hatására teszi, azért, mert ez a világ nem engedi meg a bizonyosságot és az állandóságot... hitet akar és változást.
a hit és bizonyosság közötti különbség körülbelül a filozófia és metafizika közötti különbséggel példázható legegyszerűbben. a hithez szükségesek a külsőséges dolgok, a bizonyosság mindig belülről fakad. és a mi bizonyosságunk bizony mérgezett egy dolog, hiszen a világ "Celebration Time, Come on!" című szám lejátszása közben rohan a sötét szakadékba. bele.
aztán, hogy miként kapcsolódik valakinél össze a kényelem tudat és a transzcendenciával, azt már kevésbé értem. a transzcendencia csak abban az esetben kényelmes, amennyiben a szeretetre találás/tudásra ébredés nyugalmát és bölcsességét azonosítani lehet a kényelemmel. szerintem nem érdemes ezt tenni, hiszen, ha valaki a szerek által alkalmassá lép elő a tudás befogadására, abban az esetben (szerintem) mindenképpen fel tudja mérni a szerhasználat kockázatait, és azt, hogy mikor és mire kell használni őket.
néha, borúsabb napjaimon, amikor hű társammal, a melankóliával fejtegetem életem útjait, bennem is megfogalmazódik saját megváltásom nevetségessége (itt már hangsúlyos a kényelem érve). hiszen közösség nélkül az ember félkarú nemzet, és hiába bármi isteni tudás, hogyha az ember ezt a bizonyosságot a világba tekintve nem találja sehol.
vigasztaljon benneteket a tudat, hogy időtlenül tekintetek a világra, és ezt a képességet csak erőszakkal vehetik el tőletek/vehetitek el magatoktól. minden pátosz nélkül: ez a ti utatok, hogy keressétek és kis szerencsével megtaláljátok azokat a lehetőségeket, amelyek mentén a tiszta tudást/szeretetet lehet az emberekben injektálni. |
| | | | |
| | | | | | 410. cellux | 2011. január 4. 20:49 |
| | | | | | | deeptrip, te hozzám képest optimista vagy.
én már csak nevetek saját, átnevelésemre irányuló próbálkozásaimon. ezek a new age-es fílingű gyakorlatok, amiket írsz, számomra bukott dolognak tűnnek; nekem önmagam átkonfiguráláshoz olyan szintekre kéne leásnom, amelyek nagy valószínűséggel meghaladják a jelenlegi életem kereteit (elmúlt inkarnációk karmikus behatásai, vagy transzperszonális meghatározottságok, ki tudja). ennél fogva a megoldást már régóta nem abban látom, hogy átneveljem magam, hanem abban, hogy elfogadjam magam olyannak, amilyen vagyok (belenyugodjak a megváltoztathatatlanba).
ami a helyzet jobbra fordulását illeti, nekem van egy sztorim, amiben a világfejlődést megélem, és ebben vannak ilyen meseszerű elemek, hogy egyszer majd fölfejlődik a világ annyira, hogy megengedhetem magamnak a spirituális megnyílást, mindenféle szerek nélkül, mert az eljövendő kultúra, amiben élni fogunk, ezt támogatni fogja. addig is mindent megteszek azért, hogy ez a kultúra megvalósulhasson, most például fordítom magyarra a Stanislav Grof LSD pszichoterápiás kézikönyvét, hogy ha valaki el akarja majd valakinek magyarázni, hogy ez az egész pszichedélia mire is jó, akkor legyen mire hivatkozni.
el szeretnék jutni odáig, hogy kis hazánkban legyen pszichedelikus pszichoterapeuta-képzés, és az első kísérletekre jelentkezni szeretnék betegnek, hogy a segítségemmel életbe segített terápiás eljárás révén végre meggyógyulhassak.
az összes világmegváltó elképzelés közül eddig ez tűnt a legreálisabbnak.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | |
Mi is ez a beépítés? Elképzelni egy pozitív tartalmat és utána átérezni belül, mintha bennem lenne. Nem csak azt mondom magamban, hogy jó ember vagyok, hanem elképzelem az emberi jóságot és utána átérzem, mert ha átérzem akkor belülre került. De miért is olyan furcsa leülni naponta mondjuk 20 percre és mondjuk jó dolgokra gondolni, jó tulajdonságokat elképzelni és aztán ezeket átérezni magunkban? Miért olyan szokatlan és már-már ezoterikus ez a jelenség?
Nem tudom, de elegem van abból, hogy ha valami jó dolgot csinálok akkor ott van bennem a félelem és a kétely, hogy ennek rossz vége lesz és csak ámítom magam. Bezzeg a sok negatív torzult meglátásom, na azoknál sosincs kétely, sosincs félelem és az átérzés is garantált. Na ezen kell változtatni, ez mind bennünk van és egyedül csak a hitünk az, ami meggátolhat ebben, szóval érdemes egy alapos "mik az alap hiteim" vizsgálattal kezdeni. Úgy éreztem, hogy hallucinogén hatása alatt a hitrendszer jelentősen fellazul és így az alap dogmákból kilépve lehetőségünk van más hitrendszerekben mozogni egy időre. Ez hihetetlen volt elsőre, de egy idő után már elkezdtem hinni merni benne. Azért is volt hihetetlen, mert az archaikus-mitológikus-misztikus vonulat mellett azért rendesen meseszerű is volt az egész, amit ugye a gyerekekhez kötünk és hát a mesékben csak a gyerekek hisznek, a felnőttek nem. Ezért is sokkal rigidebb egy felnőtt hitrendszere, pedig a gyermeki rugalmasság nagy kincs főleg a felnőtt lét tudatosságával kombinálva. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | cellux ezen már én is gondolkodtam, hogy az ember hozzákapcsolja ezeket az állapotokat a szerekhez és akkor ha nincs szer nincs is ilyen állapot. Azt hiszem ez automatikusan megtörténik, hisz egy nagyon erős élmény egy ritka indító ingerrel óhatatlanul összekapcsolódik. Ettől függetlenül én úgy érzem, hogy a saját hitünk az, ami lekorlátozza a tudatunkat és a tapasztalásunkat, szóval ez tényleg olyan dolog, hogy mondja minden tanítás, hogy az Isten benned van, de szerintem csak kevés ember hiszi ezt el. Inkább arra gondol az ember, hogy jó-jó persze, bennem van meg minden másban is, elbagatelizálja. Amúgy is akinek nincs rendben az önértékelése az soha az életben nem fogja azt gondolni, hogy bármi isteni is lenne benne. Az ember nem azt érzi természetesnek, hogy ő benne is van isteni és, hogy ezzel a résszel kapcsolatba kerülhet. Ez amúgy is túl jó lenne és mi az, hogy bennem van valami isteni? Na nemár, múltkor kidobtam egy cigicsikket az autóból, én bennem biztos nincs semmi isteni, akkor nem csinálnék ilyet. Megpróbálja az ember ráhúzni az egóját az istenire, a másik véglet, hogy tényleg azt hiszi ő Isten és ettől vagy hatalmas pofája lesz vagy valami elvetemült fanatikus. Pedig minden a kapcsolatról szól, hogy át tudjuk-e érezni a kapcsolatot. És ameddig az ember úgy gondolja nincs benne semmi isteni és a világban körülötte nincs semmi transzcendens/spirituális/isteni addig tényleg csak a szürke hétköznap jön elő.
De milyen elvetemült ötlet a hitünkkel játszani? Csak úgy formázni? Csak úgy kijelenteni, hogy figyelj én, én eddig azt hittem, hogy semmi isteni nincs bennem, de mostantól elhiszem, hogy van. Lehet ilyet? Nem túl merész? Nem lesz baj belőle, hogy az ember csak úgy elhiszi ezeket a dolgokat?
Elhiszem, hogy rossz ember vagyok. Elhiszem, hogy nem vagyok szerethető. Elhiszem, hogy mások terhére vagyok. Elhiszem, hogy az életem üres és a világ kegyetlen. Elhiszem? Ó persze, ez megy magától semmi gond, tök reális nem? Nem lesz baj abból, hogy ezekben hiszek? Dehogynem, mégis a negatív dolgokkal való foglalatoskodás "felnőttesebb" és "reálisabb", legalábbis valamiért az én környezetemben ezt tapasztaltam.
Te ne higgyed azt, hogy a világ minden rezdülésében ott van a kozmikus, isteni természet, mert csúnyán pofára fogsz esni majd, amikor kirabolnak az utcán!
Ilyen és hasonló ezer dolog gúsba köti az ember tudatát és képességeit, egyszerűen kishitűségre lettünk nevelve, ugyanakkor minden józanul gondolkodó ember fél attól, hogy átesik a ló túloldalára és fanatikus hívő lesz, ami ugye megint csak nem hiányzik.
Első lépés leépíteni azt a hitet, hogy az ember nem építhet fel magában valami pozitívat tartósan. Leépíteni azt a hitet, hogy a negatív dolgok fajsúlyosabbak és felülírják a pozitív dolgokat. Leépíteni azt a hitet, hogy a negatív dolgok automatikusak, míg a pozitívakat nekünk kell létrehozni. Felismerni és elhinni azt, hogy a negatívat is mi építjük be magunkba aktív munkával, csak annyira megszokott ez, hogy automatikusnak tűnik, pedig biztos vagyok benne, hogy élnek olyan emberek a földön, akik gyerekkoruktól kezdve pozitív dolgokat építenek magukba, mert nekik ez a természetes. |
| | | | |
|
