 |
A valóságRincewind, 2004. október 23.  | |  | | | | 431. ezékiel | 2011. március 30. 09:14 |
| |  | |  | | | | kedves jopó, most pár dekádra és holdtöltére elvetted a kedvem a daathozástól, úgyhogy ezennel over and out for a long while. |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | | (kezdem megérteni a newyorkban oly divatos "philosterbate" szó jelentését, miközben a valóságot szemlélem. ) |
| | | | |
| | | | | | 429. ezékiel | 2011. március 29. 14:39 |
| | | | | | | "a testi folyamataink miatt óhatatlanul sok közös élményünk van nap, mint nap."
ez jó gondolat. emiatt talán nem véletlen, hogy a testi folyamatra hatással lévő tevékenységek (születés, evés, alvás, szex, halál) az emberiség őstörténete óta a csoportot összekötni kívánó tradíciókban és rítusokban nyílvánul meg. számunkra nehéz elképzelni, hogy pl a zsidók hogyan láthatják a különböző ételekben saját történelmük megelevenedését, természetesen ez nem "sarkítható le" a testi folyamatokra, de megemlíthető e folyamatok szabályzására hivatott jóga és meditáció, a minden folklórban és ősibb vallásban megtalálható étkezési és szexuális szokások és szabályok rendszerezettsége.
ami a modern kort illeti, én rave-partykat látok, a testi folyamataikat tudatosan (vagy kevésbé tudatosan) szabályozó emberek csoportját, ahol e szabályozás következtében fokozódik az extázisélmény... az már másik kérdés, hogy ez az élmény az egyénnek, vagy közösségnek szól e |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Talán érdekes még az a hasonlat, hogy van 2 ember meg egy fa. Nyilván fizikai képtelenség, hogy pont ugyanabból a látószögből nézzék a fát, de mondjuk mindkét embert a fa törzsén lévő göcsört ragadta meg. El tudják mondani, hogy mit látnak és azt veszik észre, hogy gyakorlatilag ugyanazt nézték, leszámítva a perspektíva különbséget. Ellenben, ha lenne egy harmadik ember is, ő lehet, hogy a levelekre figyelt fel és nem érti, hogy a többiek miért nem azt nézik. Aztán jöhet egy negyedik ember, aki ugyancsak a leveleket nézi, de ő mondjuk a színe miatt teszi ezt míg az előző a formája miatt. Az egyiket a formája emlékezteti egy ékszerre a másiknak a színről egy életkedves érzés jut eszébe. Aztán jön az ötödik ember, akit ugyancsak a fa színe ragadja meg, de neki mondjuk biológiai beállítottsága révén a klorofill jut eszébe róla, hogy a levél bizony attól lesz zöld.
Elég változatos lehet az élmény, de például az a mód, ahogy valamiről eszünkbe jut valami és ahogy az agyunk betolja a jelenbe az információt a memóriánkból az mondjuk szinte azonos minden egészséges embernél, mint ahogy a szerveink működése, a légzésünk és hasonló testi dolgok is nagyon hasonlóan működnek és bár a valóság megéléséről van itt elsősorban szó, a testünk is a valóság része és az, hogy mindketten emberek vagyunk már önmagában egy összekötő kapocs. Jobban összeköti a valóságunkat, mint mondjuk egy őzével, de az őz is lélegzik stb. szóval még vele is van egyfajta közös valóságunk.
Mint ahogy dobunk egy sárgát is szerintem közel azonos élményt jelent mindenkinek, ha átlagos körülmények között történik ez. Akinek baromira kellett már az nagyobb megkönnyebbülést fog átélni, mint akinek kevésbé kellett, de ha jön egy harmadik is, akinek ugyancsak baromira kellett akkor az is ott fog ohh meg ahhh-zni és bár elég banális egy élmény mégis azt erősíti bennem, hogy a testi folyamataink miatt óhatatlanul sok közös élményünk van nap, mint nap. |
| | | | |
| | | | | | 426. Zsuzsk4 | 2011. március 29. 07:37 |
| | | | | | | Épp ez az érdekes ebben, hogy mindenki mennyire durván másképp látja a világot, hogy a kommunikáció(nyelv, művészetek, egyéb kifejező eszköz) révén mégis meg tudjuk osztani egymással ezeket. :)
Talán pont azért vagyunk, hogy átéljük a világot, mindenki egy kicsit másképp, de értékelni csak a közös élmények távlatában érdemes szerintem. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Én is Zsuzska elképzelését osztom. Alapvetően vannak egyéni különbségek, mind abban, ahogy az idegrendszerünk működik, mind abban, hogy milyen a vérmésékletünk. Abban is, hogy milyenek a szüleink, hogyan neveltek fel, van-e tesónk, vele milyen a viszonyunk, milyen haverjaink vannak, milyen környezetben élünk, küzdünk-e anyagi gondokkal vagy nem annyira, egészségesek vagyunk vagy testi problémáink vannak és még rengeteg dolog.
Ettől függetlenül van, amikor erős kollektív élményt élhetünk át, ilyen mondjuk a közös szerfogyasztás vagy közös táncolás. A zene ritmusa összehangolja az embereket, a szerek kémiai hatása összehangolja az idegrendszerünket. Két ellazult ember jobban átélheti egymást, mint egy zaklatott ember és egy ellazult. Aztán az is látható, hogy vannak ember típusok, néha olyan, mintha az ember is állat lenne és lennének fajok belőle. Vannak disznók, rókák, medvék, kutyafélék, macskafélék, hüllők, madarak, sőt nem ritka, hogy az ember tényleg hasonlít kinézetben egy állatra és ez nem negatív dolog. Aztán az is nagyon érdekes, ha két igencsak külön "fajba" tartozó ember rádöbben arra, hogy basszus ezt én is PONT ÍGY látom. A Daathon nem ritkák az ilyen élmények és szerintem is pont ettől jó, mert amellett, hogy láthatunk egy csomó különféle nézőpontot, időnként azt is láthatjuk, hogy számunkra vadidegen emberek nagyon hasonlóan állnak hozzá egy-egy témához, vagy épp egy élményük volt nagyon hasonló a sajátunkéhoz. Szerintem, aki átélt ilyen kollektív élményeket az utána már nem fogja többé azt gondolni, hogy annyira baromira mások lennénk. Van amikor baromira máshogy éljük meg ugyanazt a szituációt, de mondjuk hallucinogén hatása alatt nekem több olyan ismerősöm van, akikkel nagyon gyakran van telepatikus élményünk. Ez annyiban merül ki, hogy ugyanazt éltük meg, pl. csukott szemmel úgy, hogy semmit se beszéltünk és egymásra se néztünk. Aztán vannak olyan ismerőseim, akikkel meg soha nem volt ilyen telepatikus kollektív élményem, pedig ugyanúgy be voltunk hallucinogénezve. Ezeket a dolgokat nem tudnám ilyen bizonyossággal állítani, ha nem éltem volna át többször is, az emberek több fajta rétegével és így több értelmét is látom az egész emberi létezésnek, mintha azt gondolnám, mindenki annyira durván más belül, hogy azt elképzelni se tudjuk. |
| | | | |
| | | | | | 424. Zsuzsk4 | 2011. március 28. 08:35 |
| | | | | | | | Szerintem meg az a különböző, amit felfogunk a világból, mindenkinek másképp lyukas a szemüvege, amin keresztül kukucskál. De vannak pillanatok amikor elveszítjük ezt a szemüveget, amikor olyan általános érvényű élményeket élünk át, teljesen elszigetelve alakulnak ki teljesen egybeeső leírások, ez nem lehet véletlen, talán csak egy valóság van mindenkinek, minél kevésbbé vagyunk önmagunk(egyénekként, egóval) annál inkább észleljük ezt a természetes környezetet, amit már mindenki elfelejtett, annyira elidegenedtünk mindentől és mindenkitől, önmagunktól és a természettől. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | A valóság mindenkinek más.
Azért mert mindenki teljesen más mint a másik.
ÉS mindenki saját maga írja a saját valóságát!
Persze ezekbe bele szólnak emberek de véleményem szerint ki kell zárnunk mindenkit a saját valóságunkból mert az teljesen a miénk. Ezt persze átvitt értelemben értem nem azt mondom, hogy ne találkozzunk emberekkel de a gondolatainkba az érzéseinkbe véleményem szerint csak egy bizonyos pontig szabad be engednünk az embereket. Mert soha nem tudnak a mi valóságunkkal azonosulni úgy ahogy mi, de persze ez fordítva is igaz.
És véleményem szerint csak Mi magunk tudunk érvényesülni a Mi magunk valóságában.
Szóval az a topik szerintem azért érdekes mert rengeteg valósággal találkozhatunk és ez jó!
|
| | | | |
| | | | | | 422. Romulus | 2011. március 22. 19:19 |
| | | | | | | | | | | |
| | | | | | 421. Buká | 2011. március 21. 15:59 |
| | | | | | | | Szerintem egy "drogos" (milyen komor és riasztó szó) ill. valaki, aki próbált egy vagy több féle szert, nagyobb valószínűséggel lesz képes odaadni magát az életnek és élvezni a létezést tisztán, mint olyasvalaki, aki soha semmit nem próbált. De ez csak az én véleményem, tapasztalatom. Grat, megauto. :) |
| | | | |
| | | | | | 420. megauto | 2011. március 21. 15:42 |
| | | | | | | | Nem találtam jobb témakört, gondoltam beírom ide, nekem most ez a valóság. Közel 8 év drogozás után 3,5 hónapja nem fogyasztottam semmit.Ennyi időt még sohasem hagytam ki, maximum 2-3 hetet.Ez idő alatt fogyasztottam: ex, speed, pikó, fű, kati. Amióta nem fogyasztottam semmit, úgy érzem kitisztult a fejem, normálisan érzékelem a valóságot.Azóta nem vagyok depressziós, jókedvem van.Tudok örülni dolgoknak.Azt nem mondom, hogy bánom hogy valaha is kipróbáltam pár drogot, mert sok jó élméyben volt részem velük, de jobb tisztának lenni, úgy gondolom. Bocs ha off, csak ezt muszály volt tudatnom Veletek. |
| | | | |
|
