 |
Miért nincs helye a pszichedelikus szereknek a kapitalista társadalomban?Leprás, 2004. október 16.  | |  | | | | 17. cellux | 2004. október 26. 09:28 |
| |  | |  | | | a stabil személyiség az lenne, amelyben nem okoznak zavart a világból érkező ingerek.
zavar akkor keletkezik, amikor a személyiség reakciópályái nem elég tiszták, és a pszichés blokkokon ellenállás alakul ki. ezt az ellenállást hívtam én kognitív disszonanciának (az inger nyomán elinduló észlelet megtámadja a személyiség valamely már kialakított struktúráját és ellentmondásba kerül vele).
ha a személyiség azt a struktúráját, amely így támadás alá került, képes megfosztani a hitelétől (magyarul az ember belátja, hogy a blokkja nem a valóság szerint való), akkor az ellenállás feloldható. másképpen kifejezve: ha az ember elég bátor és belenéz a pszichés blokkba, amely az ellenállást okozza, akkor az ily módon átvilágított pszichés blokk feloszlik és szabaddá teszi az utat.
vannak azonban feloldhatatlan blokkok is. ezek akkor keletkeznek, amikor a személyiség két különböző pályája/eleme egyszerre, egyidejűleg igaz és ugyanakkor ellentmondásban is van egymással. az ilyen jellegű blokkok mindegyike a dualitás/egység problémájára vezethető vissza. feloldási lehetőség: a paradoxonok elfogadása, felülemelkedés, a két pólus egységben való szemlélete, összefogása. de ezt mondjuk nehéz lenne ebben az ingeres-észleletes fogalmi keretben megmagyarázni.
az ember személyisége születésétől kezdve épül. egyre több információt fogadunk be és ezeket integráljuk a fogalmi rendszerbe (személyiségbe). az igazi problémák szerintem akkor kezdődnek, amikor megjelennek a kettes típusú blokkok. ezeknek a feloldásához ugyanis nem elég a személyiséget alkotó elemek horizontális átrendezése, szűrése, átvilágítása, hanem mi magunknak kell valamiképpen "felülemelkedni" a személyiségünkön. ezt értem "vertikális lépés" alatt. és én itt látom a transzcendens dimenzió bejáratát.
a kisgyerek talán azért tűnik tökéletesnek, mert kevés információ van a fejében, és kevés információt viszonylag könnyű egy stabil személyiséggé rendezni. minél több az információ, annál kényesebb az egyensúly, minél többet tud az ember a világról, annál nehezebb megtartani, hordozni a világ súlyát. és van egy pont, amikor a kettes típusú problémák az egész rendszert borulással fenyegetik, ilyenkor válik égetően szükségessé valamiféle szellemi út követése.
|
| |  | |  |
| | | | | | 16. Bard | 2004. október 25. 15:00 |
| | | | | | | "anyone can be enlightened,
you can,
so you should..."
Shakta - Enlightened Ape
:-)
|
| | | | |
| | | | | | 14. Bard | 2004. október 25. 13:44 |
| | | | | | | Arra akarok kilyukadni, hogy egyensúlyi állapot az alapvetően megvan éppen a kicsi gyerekekben. Minél előrébb halad valaki a korban, annál több esemény eshet meg vele, ami kikezdi ezt az egyensúlyt és ha nem tudja megfelelően intergálni az eseményeket az életébe, akkor kezd el szenvedni. A cél tehát az egyensúly _vissza_állítása. És itt már negyon nem egyértelmű, hogy egy pszichedelikus tapasztalat vajon ezt segíti-e, vagy hátráltatja. Leginkább azt mondanám, hogy set-setting függő a dolog.
|
| | | | |
| | | | | | 13. Bard | 2004. október 25. 13:34 |
| | | | | | | "a személyiség az a fogalmi kategória rendszer, amely alapján az elsődleges észlelés összerakja a világ-tapasztalatot. mondhatnánk azt is, hogy a személyiség az agy érzékszervi ingerekre adott lehetséges válaszreakcióinak az összessége."
Oké, kérdezek egyelőre tovább: Mi az a "stabil" személyiség? Mert ugye amit itt megfogalmaztál, az mindenkinek van nagyon nagyon kicsi korától kezdve.
|
| | | | |
| | | | | | 12. cellux | 2004. október 25. 13:13 |
| | | | | | | (magam sem tudom, mire akarok kilyukadni, csak keresem az utat a kijárat/bejárat felé. meggyőződésem, hogy nincs messzebb három lépésnél. csak az a baj, hogy vertikálisan kell lépni. horizontálisan akármennyit rohangálhatok, jottányival se jutok előbbre.)
|
| | | | |
| | | | | | 11. cellux | 2004. október 25. 13:08 |
| | | | | | | a tapasztalási folyamatot felbonthatjuk érzékelésre és észlelésre. érzékelésnek nevezzük az, amikor közvetlenül tapasztalsz (érzékszervi inger), az észlelés pedig az, amikor ez az inger beindítja a tudati asszociációkat és kialakul az érzékelthez tartozó mentális kép (fogalmi kategória), ami alapján beazonosítod a tapasztalatot.
az észlelést aztán tovább bonthatnánk elsődleges észlelésre (megállapítjuk, hogy mi van), és következményekre (megállapítjuk, hogy ez az észlelés mit jelent "ránk" nézve)
a buddhista meditáció gyakorlata e megközelítésben azt jelentené, hogy megpróbáljuk az észlelési folyamatot megtisztítani a következményektől, lecsupaszítani puszta elsődleges észlelésre. tehát tudomásul vesszük a valóság számunkra adott teljességét, de nem bonyolítjuk a helyzetet felesleges érzelmi/mentális reakciókkal.
a személyiség az a fogalmi kategória rendszer, amely alapján az elsődleges észlelés összerakja a világ-tapasztalatot. mondhatnánk azt is, hogy a személyiség az agy érzékszervi ingerekre adott lehetséges válaszreakcióinak az összessége.
a kérdés ilyen kontextusban úgy vethető fel, hogy van-e világ személyiség nélkül, illetve mi tűnik el abból a lényből, aki eléri a megvilágosodást.
megvilágosodott: egy lény, akinek a személyisége oly módon van optimalizálva, hogy a megélt létélményből (tehát a világra adott tudati reakciók összességéből) hiányzik a kognitív disszonancia (szenvedés) bármely formája.
(jó nagyok a lyukak, de talán jó lesz valamire.)
|
| | | | |
| | | | | | 10. Bard | 2004. október 25. 13:00 |
| | | | | | | | Egyszer találkoztam egy arccal, aki azt mondta, hogy kétféle füvest ismer. Az egyik aki tudja, hogy miről szól ez az egész, miért csinálja, a másik pedig aki csak azért, hogy a társaságban menő legyen, felvágásból stb. Ezt szerintem lehet alkalmazni mindenféle droghasználatra. Habár ez is sokkal inkább az alkoholnál, meg a dohánynál jellemző probléma, bár lehet, hogy bizonyos közösségekben az illegális szerekre is igaz... Mondjuk olyan társaságot nehezen tudok elképzelni, ahol azért nézik ki az embert mert még nem volt meg az 1200 mikrogramm... :-) |
| | | | |
| | | | | | 9. Bard | 2004. október 25. 12:14 |
| | | | | | | cellux: érdekeseket írsz, de még mindig nem látom tisztán, hogy mit is értessz személyiség alatt... Nemtudom ki tudod-e fejteni bővebben, vagy nem. Vagy bárki? Mi az, jogy személyiség?
Egó, személyiség, forma. Ezeket a szavakat használod, de nem látom a pontos kapcsolatrendszert közöttük.
Mindenesetre erről az egészről nekem a Coil frontembere jut eszembe, aki azt nyilatkozta, hogy 11 éves kora óta gombázik, és kvázi a gombák nevelték fel, ők tanították meg zenélni... Most akkor neki már akkor kialakult személyisége volt, vagy ahhoz, hogy valaki milliomos, világhírű rocksztár, művész legyen, ahhoz nem is kell személyiség? Ezek csak kérdések, nemtudom a választ, de érdekes...
|
| | | | |
| | | | | | 6. cellux | 2004. október 25. 09:29 |
| | | | | | | (bocs, csapkodok össze-vissza)
kihagytam a lényeget: a személyiségre azért van szükség, mert az Isten nem tud forma nélkül megnyilvánulni. és forma alatt nem csak az egyént értem, hanem a társadalmat is, amelyben él, tehát a teljes szociális rendszert, annak összes kapcsolatával együtt. legmagasabb szinten az összes "érző lény" összességét.
ha a forma elerőtlenedik, elveszíti önazonosságát, határait, korlátait (!), akkor az Isten ereje hiába folyik bele a formába, kifolyik belőle és elcsorog használatlanul. ha a forma keretei szilárdak, ha a személyiség (társadalmi struktúra) megfelelően ki van kovácsolva, akkor az Isten ereje (prána) belefolyik és a kialakított csatornák (blokkoktól megtisztított nádik, energiapályák) mentén szabadon áramlik, optimálisan éltetve az egészet.
átfogalmazva: ha a forma keretei nem szilárdak, akkor az Isten ereje káoszt és halált teremt. ha a forma keretei szilárdak, akkor ugyanez az erő életet és gyarapodást teremt.
az erő, energia ugyanaz (egylényegű), a megnyilvánulásának polaritása viszont annak a formának a kvalitásaitól függ, amelyben (amely által) megnyilvánul, amelyikbe belefolyik.
|
| | | | |
|
