 |
Koncentráció, meditáció, kontemplációdeeptrip, 2004. augusztus 27.  | |  | | | | |  | |  | | | Ákimáki kösz az érdekes infókat. Nekem rendkívül szar (görnyedt) testtartásom van, az utcan meg, ha kihuzom magam rendesen akkor feszültnek érzem magam (jobban feltünök). Igazából a testtartás eléggé összefügg az ember személyiségével, de egyenes hát nélkül nem áramolhat az életenergiád rendesen, valamint a belső szerveid is rosszabbul működnek. Én ráadásul ilyen gyomorcentrikus hasfájos is vagyok, de kezdek rájönni, hogy ezek csak testi megnyilvánulások, az ok belőlem jön, a has meg ahol kibontakozik az érzés. Mindegy nyáron elkezdek kicsit edzeni (testedzés, futás, jóga) remélem nyár végére már sikerekről számolhatok be, mert ez így elég gáz. Csak mindig visszakerülök a körbe...Mindegy majd kialakítok egy újat.
Amúgy légzőgyakorlatokat mindenki gyakorolhat otthon az ágyban fekve. Elsősorban a hasi légzésre (rekeszizommal) gondolok, mert az az emberek többségénél nagyon háttérbe szorult. Persze napi 5 percnél többet nem ajánlok senkinek az elején, a végén még kiütést kap vagy ilyen.
Szeretném megkérdezni, hogy a nyújtásnak mi a belső lényege. Szóval én úgy tanultam, hogy kilélegzésnél kezded el feszíteni. Aztán van egy olyan is, hogy ha ellentámasztod az izmot (pl. előrehajlásnál a talpadat lefeszíted jobban a földre) akkor kevésbé fájdalmas a nyújtás. Igazából azt szeretném elérni, hogy ne legyen ilyen painful a nyújtás és ezt a lélegzetszabályozással lehet elérni szerintem. Ha valaki keni vágja ezeket az megoszthatná! |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | Ja és még valami.
Pránajámát ugye nem lehet elkezdeni az előző feladatok legalábbis részleges megvalósítása nélkül.
Viszont - Azt mondják, hogy aki az erkölcsi parancsolatokat szélsőségesen megvalósítja, annak gyakorlatilag semmi nehézséget nem okoz a testtartás gyakorlása, gyakorlatilag a természete részévé válik a helyes testtartás.
Akinek a természete részévé vált a helyes testtartás, és a tiszta gondolatok, annak pranajama gyakorlása semmiféle nehézséget nem okoz, még erőfeszítést sem igényel, mert olyan nyugalmi állapotba kerül a teste-elméje, hogy gyakorlatilag csak hagynia kell pranajamat "működnie"....
Aki elolvassa Jézus tanításait, az rájön, hogy annak a szélsőséges megvalósítása pránajámát, és annak folyományaként dháranát, dhjánát, és szamádhit eredményez - ami az igazi meditáció.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nah, kicsit felélesztem ezt a topikot.
Szóval személyes tapasztalatok (vagy inkább azoknak a hiánya...)
alátámasztotta számomra azt a megfigyelést, miszerint az előkészítő jóga gyakorlása nélkül lehetetlenség komoly sikereket elérni a meditációval. Igazából még meditálni is lehetetlenség.
Az elme általában annyira "zaklatott", hogy lehetetlenség lecsillapítani, befeléfordítani.
Az előkészítő jóga három fontos részből áll.
Az egyik, az "erkölcsi parancsolatok". Ennek megvalósítása kiküszöböli a hétköznapi élet teendőiből, származó zavarokat. Ezek egyetemes érvényű alapelvek, megtaláljuk közös vonásként minden vallásban.
A második a testtartás. Ennek megvalósítása kiküszöböli a fizikai test gyengeségeit, betegségeit, fájdalmait. Könnyen belátható, milyen fontos ez, hiszen beteges, legyengült testben nagyon nehéz lecsillapítani az elmét, a fizikai test állandó zavarok forrása.
Ezerféle módja lehet a megvalósításnak. A zsidó misztikában pl. biztosan vannak jól bevált módszerek, ami itthon elérhetőbb az mondjuk a hatha jóga, de minden vallásban, ahol rendszeresen kell imádkozni, megfigyelhetők bizonyos előírt testtartások.
Aki az első kettőt évekig sikeresen gyakorolta, jelentős szintre jutott a megvalósításban, annak el kell kezdenie pranajamat gyakorolni : )
Pranajama teljes mértékben kiküszöböli a fizikai test működéséből származó zavarokat. Lényeges különbség a testtartás, és pranajama között, hogy amíg a testtartás jó kondiba hozza a testet, és megszünteti a gyengeségeket, addig pranajama "leállítja" a test működéseit, és ebbe jelentős sikereket csak az előzőek bizonyos fukú kibontakoztatása után lehet elérni. Gyenge, beteges test, vagy egészséges test, ami nem bír órákat kényelmesen, minden fájdalomérzés nélkül eltölteni lótuszülésben, alkalmatlan a pranajamara.
Pranajamat csak guru jelenlétében szabad gyakorolni, vagyis magyar embernek nem kell elkapkodnia az első két lépést, úgyis eltart agy ideig, mire olyan gurut talál, aki beavatja pranajamaba. A másik: addig úgysem avatnak be senkit, amíg nincs megfelelően felkészítve a teste.
Ha valaki jelentős sikereket ért el pranajama gyakorlásában, akkor kezdődik az igazi meditáció.
Ha valaki addig is gyakorolja a "meditációt", annak biztos több a haszna van, mintha nem gyakorolna.
Azért fontos gyakorolni az előkészítő jógát, mert aki annak legalább részleges megvalósítása nélkül fog bele a meditációba, az vagy már a legelején feladja, vagy esetleg a kezdeti kudarcokon túllépve azt tapasztalja, hogy nem fejlődik, és úgy dönt, hogy egy következő életére halasztja a megvalósítást...
Egyébként ennek fényében teljesen logikusnak tűnik, hogy pl. Jézus gyakorlati síkon miért az előkészítő jógára fektette a hangsújt, vagyis annak néhány elemére - hiszen aki szélsőségesen megvalósítja ezeket gyakorlati tanításokat, az olyan benyomásokat (szamszkara-t) hoz létre - ami olyan karmát hoz létre - aminek következtében olyan helyre, olyan időben fog születni, ahol a továbbhaladás számára gyerekjáték lesz, mert rendelkezni fog minden olyan mentális tulajdonsággal, amivel a sikeres törekvőnek rendelkeznie kell, és olyan helyre születik, ahol könnyű szerrel talál magának megvilágosodott tanítót...
Ezért a lényeg: gyakorolni, gyakorolni, gyakorolni... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Kundalini meditáció
Lassan beúszó vibráló zene, terpeszállás. Az első részben érezd, ahogy a zene rezegteti a felsőtestedet. Ha nem érzel rá késztetést, csak várj. Az elején rá lehet segíteni, de nem az akarattal rezegtetés a cél. Ha tényleg meditatív állapotban rezegsz, rá fogsz ismerni, mintha valami rázna, közben sokszor nevetés, kiáltás tör ki. A második részben az alsótest rezgését figyeljük meg, a harmadikban pedig az egész testet hagyjuk rezegni. Az utolsó részben álló vagy ülő testhelyzetben figyeljük magunkat a rezgés nélkül, hagyjuk előtörni azt, ami elő akar törni. |
| | | | |
| | | | | | 139. Ákimáki | 2005. február 17. 22:00 |
| | | | | | | | | | | |
| | | | | | 138. lagelli | 2005. február 17. 21:19 |
| | | | | | | | Koncentráció kontempláció meditáció |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Lehet, biztosan vannak átfedések más módszerekkel. A dinamikus meditációban inkább a kontrasztok a lényegesek, intenzív légzés után csendes, mély, erős testmozgás után mozdulatlanság. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Biga:
15-20 perc nagyon erős, intenzív légzés, zene ütemére? Akkor ez tk. egy ülve végzett holotróp légzés.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Sajnos vagy nem sajnos, a meditáció egyik célja egyáltalán nem a szatori, az öröm, az extázis, módosult tudatállapot, hanem az esemény utáni figyelem megerősödése. A meditáció kihozza a trutymót, sokkal nagyobb mennyiségben és intenzitásban, mint eddig bármi. Gyakori dolog, hogy a meditációt abbahagyják, mert túl sok fájdalmat okoz, de enélkül nincs ébredezés.
Tantrikus szív meditáció, hétfő
Kényelmes ülés, a figyelem fókusza a szíven, a mellek közötti szegycsonton. Lassú, szívdobogást tartalmazó zene, ennek ütemére nagyon erős, intenzív légzés. 15-20 perc múlva szétesés, zsibbadás, nevetés, sírás.
Következő fázis lassú légzéssel, belégzés után a levegő benntartása, kilégzés után is szünet. Megfigyelhetőek teljesen tripes jelenségek, pl. a zene surrounddá válik. Persze nem ez a lényeg, az elmenélküliség állapotai egyre gyakrabbak, enyhe nyomás a fejben, lebegés-szerű érzés.
Harmadik rész normál légzéssel, egyre ritkuló gondolatfoszlányokkal. Láthatatlan energiák villannak fel a résztvevők között, minden találkozás felszabadult nevetést vált ki, valakinél sírást.
Végül úgy elkapott egy hullám, hogy a nevetéstől annyira elgyengültem, hogy úgy kellett felrázni a földről. Utána percekig pihegés, visszatérés az álomba a kis ébrenlétből.
Hazafelé ugyanaz az érzés, mint amikor régen betépve mászkáltunk az utcán, rengeteg részlet mindenhol, csendes derű.
A meditáció másik célja, hogy hidat verjen a mindennapok álma közé, szélesedjen és a végén csak a meditáció maradjon. Számomra nagyon hasonlít a drogos élményekhez, de én nem tudtam mellékhatások nélkül annyit drogozni, hogy ezek az ébrenlétek végül összeérjenek és megszűnjön a maya.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Rájöttem, hogy fiatal vagyok. :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Ja, egyrészt hol találunk? Másrészt "segítene-e" ez Bigának?
Én úgy vagyok vele, hogy ami "átjön", "hasznosítódik", "elég egyszer vagy kevésszer megtapasztalni", ami "rádöbb" az így [ÍÍÍÍÍÍÍGY]... ami meg nem, az meg úgy [ÚÚÚÚÚÚÚGY], ahol is úgy=rekreáció, carpe diem, a pillanat megélése, akármi. Az ÍGY az úgyis még gondolkodtatja, feldolgoztatja magát, evolválódik.... Az ÚGY az meg egy lekerekedett élmény/tapasztalat/emlék, ami nem vált ki különösebb utóérési folyamatokat, viszont általában többször is "haszonnal" átélhető, átélni érdemes. És ÍGY is ÚGY is jó. És valszeg van EMÍGY is meg AMÚGY is, ésígytovább...
Amikor tizenéves voltam, úgy gondoltam harmincévesen már nagyon öreg leszek, és ami utána van az már nem is érdekes, az csak valami vegetálás... Most, hogy már elmúltam harminc, kitolódott (hálistennek nem is arányosan), hogy honnantól "számítom" így (mondjuk 60 éves koromtól?), sőt már most tudom, hogy tévedek, és "utána is lesz élet"... Na ezt csak azért mondom, mert úgy érzem, van egyfajta "élettürelmetlenség" is abban, ami szerintem Biga problémája ("Mikor fogok már végre megvilágosodni?")... és úgy érzem jó hír lehet, hogy más úgy tapasztalja, az élettürelmetlenség az évek előrehaladásával csökken... Nem tudom, releváns-e amit mondok, nem tudom érthető-e... remélem. |
| | | | |
|
