 |
Szeretetsoon., 2004. augusztus 10.  | |  | | | | 85. Vino | 2004. november 17. 14:36 |
| |  | |  | | | jujj cica... ebbe kicsit igy bonyis lenne belefolyni nem is akarok csak felirok pár idézetet ahonnét veszed az alapot, amire ezt a gondolatsort felépítetted:
ad1-
"Isten megteremtette az embert, saját képmására, az Isten képmására teremtette őt, férfinek és nőnek teremtette őket.
....töltsétek be a földet és vonjátok uralmatok alá"
ad2-
"Isten csak a kert közepén álló fa gyümölcséről mondta: Ne egyetek belőle, ne érintsétek, nehogy meghaljatok."
....Isten jól tudja, hogy amely napon abból esztek, szemetek felnyílik, olyanok lesztek, mint az istenek, akik ismerik a jót és a rosszat."
ad3-
"Azután így szólt az Úristen: "Lám, az ember olyan lett, mint egy közülünk, ismer jót és rosszat"
tehát valóban olyankká váltunk mint az istenek./? |
| |  | |  |
| | | | | | 84. cica | 2004. november 17. 13:10 |
| | | | | | | Isten bennünk van, ő a teremtő, nem az egok összességére utaltam, hanem a szeretetre (Isten a szeretet), ami mindennek az alapja. Vino te azzal, amit a teremtésről írtam, az emberben lévő hatalomvágyra asszociáltál, én nem erre gondoltam. Hol máshol lenne Isten, ha nem bennünk és köztünk, csak annyi burok rakódott már rá és annyi mindent kitaláltunk, amivel lekössük az agyunkat, nehogy megtaláljuk.
Isten saját képére és hasonlatosságára teremtette az embert. Lehet akkor kezdtunk eltávolodni a lényegtől, amikor a görög mitológiával olyan isteneket teremtettünk, akik hasonlítanak hozzánk, ahhoz a részünkhöz, aki felbontotta a harmóniát, és létrehozta az ellentéteket, talán csak hogy játszunk egy kicsit. Aztán a kultúránk leragadt a játszmáknál és az ellentéteknél.
Ettől függetlenül a görög mitológia szép és igaz úgy, ahogy van. : ) |
| | | | |
| | | | | | 83. rumcais | 2004. november 14. 16:38 |
| | | | | | | "amiről írtam részleteiben egyáltalán nem lép fel az eredetiség igényével. Ezért nem hivatkozom forrásokra sem, mivel számomra mindegy, vajon azt, azt amit elgondoltam, gondolta-e már előttem valaki."
Ludwig Wittgenstein, Tractatus előszava
Egyébként igazad van. Persze jobbára nem az ujjamból szoptam amit tudok. Ettől még lehet az enyém. És mindig untatott ha bölcseleti műveltségű emberek a problémák és érvek helyett a egy adott életmű részleteire, adataira, saját műveltségükkel való hivalkodásra tértek át olyankor, amikor egy adott kérdés megtárgyalásáról van szó. Vajon jobban érezték volna magukat valakik, ha Heidegger, D. Denett, R. Dawkins, netán Kierkegaard nevével díszítgettem volna a mondanivalómat? Nem hiszem.
De itt most ünnepélyesen bevallom, hogy, többek között, a felsorolt szerzőktől sokat tanultam, ahogy Wittgenstein is Russeltól, Mooretól, és Fregétől. Persze én nem vagyok olyan okos, de általában az érvek használhatósága érdekel. A törvényszéki orvost sem kérjük meg, hogy hivatkozza le az összes DNS azonosításban jártas szerzőt, miután közölte ki volt a gyilkos. :) |
| | | | |
| | | | | | 82. Talamon | 2004. november 14. 06:10 |
| | | | | | | az ember csak egy szó
az isten is...minden szó az ...kezdetben vala az Ige?
mckenna is ilyet magyaráz, hoppá...the world is made of words..
a jövő szaporítószerve, a gége már alakul, türelem;))
ha azt érzed, hogy a szíved bármelyik dobbanáskor túlcsordulhat?
a szeretet tán az, hogy ess bele fülig a pillanatba önnön való nélkül?
szerelmes vanság |
| | | | |
| | | | | | 81. Vino | 2004. november 13. 23:37 |
| | | | | | | szerintem kevélység azt képzelni, hogy az ember valaha Isten volt, és hogy világot teremtett. Ez valahogy azt feltételezi, hogy Isten most ember, és a mi szeszögünkből gyönyörködik a világban... mit mondjak ez valahogy inkább szönyülködés lenne, mint gyönyör.
A szeretet egy függvény, mint minden más, ami Istenen kívül taálható. Természetesen lényegileg különbözik más függvényektől, mint amilyen a tér-idő, vagy mondjuk a függvény maga. Nem Istenből árad ki, hanem ő maga az, helyesebben az ő nyoma. Igy válik számunkra érzékelhetővé.
" Ekkor a vének közül az egyik megszólított. Azt kérdezte tőlem: "Kik ezek a fehér ruhába öltözöttek, és honnan jöttek?"...
... állnak Isten trónja előtt, s éjjel-nappal szolgálnak neki a templomában. A trónon ülő közöttük lakozik."
|
| | | | |
| | | | | | 80. Tagba | 2004. november 13. 19:48 |
| | | | | | | Kedves Rumcais úr!
Szép hosszú kommentet írt és azt kell mondjam, végigolvasván arra jutottam, hogy a maga stílusa egészen kellemes, ám az ajtós hasonlatot és még egy két gondolatot, melyeket megosztott az olvasóközönséggel már korábbról ismertem.Talán utalhatott volna rá, hogy nem saját lovon ül...
Csak ennyi, amúgy zsír ez a topic, már amiket írkáltok bele.
Mennyi érdekes gondolkodásmód van!? |
| | | | |
| | | | | | 79. cica | 2004. november 10. 19:06 |
| | | | | | | | Amikor teremtettük a világot, isten voltunk. Isten teremtette a világot. Most a képzetek fenntartásáért küzdünk folyamatosan, mert elfelejtettük és nem hiszunk abban, hogy amit teremtettünk az a szépség és a szeretet egysége. Azt gondoljuk ha nem lesznek képzetek, megszűnünk. |
| | | | |
| | | | | | 78. Talamon | 2004. november 10. 18:50 |
| | | | | | | szerintem az embertől nem lehet elválasztani a világot
a világ teremtette az embert, az ember a világot
növények, állatok, kőzetek, tengerek egyremegy |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Talán ez a legnehezebb, hogy ne keressünk magyarázatokat... Elmondom magamnak, hogy igen, kész, bizonyos dolgokra nincs, vagy számomra nincs, mert a tapasztalatok ezt mutatják, de hiába, mert ez is csak egy értelmezés, egy magyarázat, egy modell az elmémben, amit a kényszer szül (a megmagyarázható világkép nem akar működni), és van egy másik részem, amelyik gyerekesen zokog, és magyarázatot és igazságot követel... vigaszt persze lehet találni ebben-abban, meg az élet konkrét helyzetei miatt kiszakadó miértüvöltések elhalványulnak idővel... és ez erőt ad, a továbbgyalogláshoz... de azért utálom ezeket az érzelmi túlélési gyakorlatokat. Gondolom más is. Ez viszont paradox egy vigasz...
Amúgy dühös (is) vagyok. Esetemben ritka madár ez az érzés... Próbálok üvölteni (is)... Nem nagyon megy. Valaki csináljon már valamit -- helyettem, értem, nekem...
Senki sem mondta, hogy fenékig tejfel lesz, mikor megszülettem, így nem panaszkodhatnék, de arra sem figyelmeztettek, hogy nem lesz az. Számonkérnék a valóságon mindent... a valóság viszont nem áll szóba velem...
díszharmóni(k)a |
| | | | |
| | | | | | 76. lacoste | 2004. november 10. 15:15 |
| | | | | | | | Minden ősidővel foglalkozó elbeszélés találgatás csupán! Senki se volt ott hogy lássa. Pusztán éles fantáziaszülemény! És egyébként mi lesz jobb attól ha tudjuk, miből lettünk, és honnan jöttünk? Mindenki számára megfelelő választ úgyse tudnak adni! Fogadjátok el hogy éltek, hogy léteztek és ne mindig a miérteken és mikénteken rágódjatok! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Hát elnézést, ha úgy érzitek, hogy nem foglalkoztunk eleget a hozzászólásaitokkal. De a magam nevében szólva nem hiszem, hogy sok mindent tudnék hozzájuk tenni. Hogy a "szeretet, olyan mint a nap fénye"? Biztosan így van, én is valahogy így képzelem,
de mit mondjak erre? Ez nem egy vitatható, megbeszélhető
állítás. Valaki vagy hasonlóképpen érzi, vagy ideologikumként
tekint rá és szétfikázza, mint azok, akik a mai napig is azt hiszik,
hogy materialistának, eliminatív redukcionistának lenni az valami fasza és felvilágosult dolog, és az ilyen kijelentésekkel szemben
az egyetlen helyes nyelvi magatartás a blaszfémia, vagy rosszabb esetben az illető kijelentéstevő intellektusának becsmérlése.
Én, bár nem vagyok redukcionista, fontos dolognak tartom az
analízist. Ez szerintem nem kell, hogy megakadályozzon az egészlegesség megélésében. Miért is kellene? Attól, hogy tudom, az ajtó bükkfából van, a zsanér, pedig szénacélból, nem fogom szem elől veszíteni az ajtót, mint ajtót, és azt sem, hogy az ajtó, bizonyos értelemben, nem alkatrészeinek összessége.
Akkor is érdekel, hogy hogyan működik a zár, ha egyébként ettől sem lesz teljes képem az ajtóról.
Rész és egész egymást megvilágítva mozognak a megértésben, és nincs bennük állandóság. Ettől még vannak a dolgoknak elemei, ha csak átmenetileg fogadjuk is el őket akként. Aki a rész, vagy az egészt párja nélkül akarja elképzelni, egyaránt csal.
Az egész megragadása, mindig kevésbé racionális, legyen
szó arról, hogy mi a szék, mi a szeretet, mi az isten.
A szék olyan egyértelmű és olyan elemi dolognak tűnik, az
istenhez képest. De ez csak azért van, mert ritkán kényszerülünk rá, hogy elemi szintről kiindulva figyeljünk rá oda. Mi a szék?
az elemi részecskék, valamely halmazelméleti összege? netán funkcionális egység? , stb... A szék az szék. Az isten as isten.
Nyilván igaz, hogy az evolúciós elmélet csak nézőpontokra bontva tudja kezelni a világot, ez olyan igazság, amire már nagyon régóta nem osztanak Nobel-díjat. Minden adott nézőpontból nézve van, ami véletlen és van, ami szükségszerű. Az a fogalmi kettősség, hogy véletlen-szükségszerű, azon alapszik, hogy van nézőpontunk. Ha képesek vagyunk Senki Szeme nézőpontból látni a világot, akkor természetesen a fogalompár értelmetlenné is válik.
De, hogy ne tűnjek annyira offtopicnak:
- szerintem a szeretet megélésében is ott van a rész és az egész
megértése, úgyhogy ha nem mondom ki egy hozzászólásban
ezt a szót, nem jelenti, hogy nem tudok pozitívan hozzájárulni
a dolgok teljességéhez.
- az, hogy kimondom a hozzászólásomban, egy akármilyen
hollisztikus képbe is foglalva, még nem garantálja, hogy
termékeny és a többiek számára éppen leghasznosabb
dolgot mondtam ki.
- A igazság, helyesség, sokszor még a szeretet is
inkább a megfelelő pillanat, mint stilisztika kérdése.
- Nekem természetesen van egy bizonyos beállítottságom, mint
mindenkinek. Az enyém ilyen. Ezt lehet látni ilyennek olyannak.
És persze, sajnos, sokszor nem találom el a megfelelő pillanatot.
Ezért elnézést, de nem mindenki szokta így gondoloni (remélem). |
| | | | |
|
