 |
Szeretetsoon., 2004. augusztus 10.  | |  | | | | |  | |  | | | | Szeretetben tapasztaltam feltétel nélküli elfogadást. Milyen kapcsolat áll fenn a szeretet és a feltétel nélküli elfogadás között? Lehet feltétel nélkül elfogadni valakit szeretet nélkül? |
| |  | |  |
| | | | | | 469. inigom | 2013. július 2. 21:01 |
| | | | | | | | ússzál. abban nehéz megsérülni. a víz nem üt meg :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | gardenofeden1200:
Bármiféle emberi visszajelzés, elismerés sokat segíthet. Ha segítesz másokon, akár kis dolgokban is, a hála és a hasznosságod átérzése egészen pozitív színbe helyezheti az embereket. Nem tudom, milyen lehetöségeid vannak ilyesmire a jelenlegi környezetedben, de biztos találsz valamit, ha utánanézel. Szerintem ez lehet az egyik legjobb kiút a magába fordultaknak. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Köszi a tippeket, jól hangzanak és biztos használnak is csak sehogy se bírom magam rávenni hogy betartsam őket. Nyár elején elkezdtem sportolni, elég keményen, az lett a vége hogy alig bírok járni úgy megsérült a bokám plussz a csuklómon kijött valami izületi dolog aminek 10 szótagos latin neve van. A korán kelést én is szeretem, főleg mert gyönyörködhetek a napfelkeltében. (Érdekes hogy a naplementét mennyire szeretik az emberek, de én meg abban semmi szépet nem látok). Pszichológusnál meg Pszichiáternél is voltam de nagyon nem jön be, nem úgy állnak a dologhoz hozzá, csak mi a panasz, mióta, még be se léptem az ajtón de már a kezembe nyomott egy receptet és behívta a következőt. Az időpontkitűzést rendszeresen űzöm, csak most tűnt fel hogy pont fordítva csinálom, nem arra tűzök ki időpontot hogy meddig csinálok egy dolgot, hanem hogy mikor fogom elkezdeni, és így általában sose történik semmi, ezt jó hogy észrevettem, most már úgy fogom mint te :).
Gén : A te tipped hogy próbáljak emberek között lenni ezt nem is igazán tudom hogy megpróbáltam-e. Vágyok az emberek közé de mégis taszítanak, és nem tudok önzetlen lenni. Próbálok most valami konkrétumot kitalálni rá. Csak nagyon bántó azt látni hogy aki ösztönök szerint él, szóval mindenkit leszar, magának akar mindent és nem törődik semmivel sokkal könnyebben teremt kapcsolatokat nálam, sokkal szívesebben vannak a társaságában az emberek.
Amúgy ne haragudjatok hogy ilyen kamaszpanasz szintre süllyesztem a topikot a folytonos problémáimmal, bocs. Csak tényleg kezdem elveszteni a fejem. Ma álltam naplementekor a sínek egyik oldalán, és itt sötét volt, a másik oldalon meg ilyen menyország színű volt minden, egy fekete macska kerülgetett minden irányból, és épp jött a vonat, arra gondoltam már tényleg csak akkor lesz jó ha meghalok. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | De adok egy tippet. Én is ezt csinálom épp, más okokból kifolyólag.
Ha tényleg jobban akarsz lenni, megteszed.
1.) tűzz ki magadnak egy időpontot, adj magadnak egy kis időt, amíg azon munkálkodsz, hogy jobban legyél. Ha nem változik semmi, szakemberhez fordulsz. Én egy hónapot jelöltem ki.
2.) keresd meg azt a pontot az életedben, azt a szokást, ami a legkárosabb. Én pl. lusta vagyok és folyton halogatok, ezért bevezettem a korán kelést és többet járok mozogni.
3.) minden nap egyél gyümölcsöt
4.) minden nap írj egy verset. nem kell hogy nagyon fasza legyen, lehet egy-két soros is, a lényeg, hogy meglegyen. minden nap.
5.) légy türelmes.
Ha egy egészen kicsit sem változik a hangulatod, menj pszichológushoz! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Nem tudom hova írjak, írok ide. Valami történik velem, nem most kezdődött, de mostanában érzem igazán erősen. Mindig is idegeskedő típus voltam, aztán egy időben előjöttek az önkárosító hajlamaim, de mostanában felhalmozódott bennem a gyűlölet. Naponta többször van hogy egy tucatszor előfordul, hogy megyek az utcán, és meglátok egy embert, soha nem láttam még, soha nem is fogom többé, és azt kívánom bár csak megdöglene. Bárcsak a szemem láttára csattana szét a feje az aszfalton. Hullámokban jön rám ez az érzés. Amúgy is magányos voltam mindig is de a múltkor egy ilyen hullám alatt internet elé kerültem és mindenkit akivel kapcsolatban vagyok, módszeresen vérig sértettem direkt szánt szándékkal és mindenkinek a halálát kívántam. Eközben végig fantáziálok egy tökéletlen, teljesen átlagos lányról, aki lényegében ugyan olyan mint mindenki más, és ennek a nem létező személynek a szeretetéért epedezek, a körülöttem lévő létezőket pedig átkozom és utálom. Aztán ez elmúlik és kezdek valamit magammal, de ha elered az eső, lemerül a telefonom, vagy rámjön a hasmenés egyből hatalmába kerít a gyűlölet. Ilyenkor választok valami örjöngő black metalt vagy valami depressziós zenét bedugom a fülhallgatót és mászkálok az utcán, elbújni szeretnék az emberek elől, de érzem hogy szükségem lenne egy kis társaságra, "bár csak az a cigány ott kérne tőlem egy szál cigit, legalább hozzámszólna valaki egész nap" A múltkor felvágtam az ereimet egy kicsit, de még az nap önfeledten nevetgéltem egy haverommal, szóval nem tudom hogy mi ez az egész. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "És ne gondoljátok, hogy irányíthatjátok a szeretet útját, mert ha a szeretet méltónak talál rá bennetek, maga fogja irányítani a ti útjaitokat."
Sokkal több van az emberekben, mint azt jelenleg látni véljük. Ugyanakkor sokkal kevesebb is, mint abban könnyű reményeink bizakodnak.
Egy sakkjáték részesei vagyunk. Sokan láthatják az életet börtönnek, mert sokak számára valóban az. Méghozzá olyan, ami a szabadulókat börtönőrré teheti.
Amik ellentétesek, azok együvé tartoznak, mert összeolvadásuk közben új egységet alkotnak.
És igen, tényleg fontosak a gondolataitok, az érzelmeitek, és óvjátok őket, mint a szemetek világát.
Az élet "célja", hogy harmonizáljon. Nincsen ésszerű magyarázat a zenében miért bizonyos frekvenciák összhangját halljuk harmonikusnak, de egészen egyszerűen tudomásunkra jut, hogy az harmonikus e, vagy éppen diszharmonikus.
Épp ilyen módon van az életünkbe kódolva, hogy harmóniára törekedjünk, mert a diszharmónia élet-ellenes. Őszintén kívánom, legmélyebb vágyam, hogy az egész bolygó megtanulja ezt a harmóniát létrehozni és felszabadulni benne.
Minden pszichedelikus tapasztalatom alfája és omegája ez. Nincs semmi más elfogadható valóság, mint a szeretet dimenziói. Hogy képes legyek megbocsájtani másoknak és magamnak, hogy őszintén beszélhessek az érzelmeimről, hogy képességeimet e harmónia szolgálatába állíthassam.
Számomra ez a pszichedelikus tapasztalat leglényege, és tudom, hogy a drogok okozta illúziók egy olyan isteni világból származnak, ahol segítő jellegű vallási és esztétikai dolgokat tapasztalhatunk meg, de még ott is jelen lesz a veszteség érzése. Hiszen a tudatállapot "visszaváltozik" és csak az számít, hogy mit tudok belőle felhasználni az élet számára. Szívből kívánom minden kereső számára, hogy megtalálja az ő osztályrészét a harmóniában. |
| | | | |
| | | | | | 460. ezékiel | 2013. február 13. 17:05 |
| | | | | | | | | | | |
| | | | | | | | | | | | | volt idő, amikor még megpróbáltam kifejezni az érzelmeimet :) |
| | | | |
|
