 |
Szeretetsoon., 2004. augusztus 10.  | |  | | | | |  | |  | | | | Vino honnan tudod, hogy az összes állat tudatlanságban él? Erre kiváncsi lennék! |
| |  | |  |
| | | | | | 96. Vino | 2004. november 20. 11:28 |
| | | | | | | rumi, az embert nem lehet azonostítani a természet élőlényeivel ebből a szempontból, mivel kiszakadt abból a tudatlan állapotból, amiben ők vannak, igy ennek megfelelően nekünk sem jó, ha ennek a "fototaxikus" analógiának megfelelen fogjuk fel a dolgokat. Ők nem tudják, hogy ez nem jó, ezért tehetik meg, mi tudjuk hogy ez nem jó, ezért nem tehetjük meg. A tudás korlátokat jelent, az igazság szabadulást...
a bálványimádásról:
"Nem szégyellem ugyanis az evangéliumot, hiszen Isten üdvösséget hozó ereje minden hívőnek: először is a zsidónak, azután a görögnek.
Róm 1.17
Isten igazsága nyilvánul meg benne, amelyet a hívő a hittel nyer el, ahogy írva van: "Az igaz a hitből él."
Róm 1.18
Isten haragja eléri az égből az embereknek minden istentelenségét és gonoszságát, akik az igazságot elnyomják igazságtalansággal.
Róm 1.19
Ami ugyanis megtudható az Istenről, az világos előttük, maga Isten tette számukra nyilvánvalóvá.
Róm 1.20
Mert ami benne láthatatlan: örök ereje és isteni mivolta, arra a világ teremtése óta műveiből következtethetünk. Nincs hát mentségük,
Róm 1.21
mert fölismerték az Istent, mégsem dicsőítették Istenként, s nem adtak neki hálát, hanem belevesztek okoskodásaikba és érteni nem akaró szívük elhomályosult.
Róm 1.22
Kérkedtek bölcsességükkel és oktalanná váltak.
Róm 1.23
A halhatatlan Isten fölségét fölcserélték a halandó ember, a madarak, a négylábúak és a csúszómászók képmásával.
Róm 1.24
Ezért Isten szívük vágya szerint kiszolgáltatta őket a tisztátalanságnak, hadd gyalázzák meg saját testüket.
Róm 1.25
Isten igazságát hamissággal cserélték fel, s inkább a teremtmény előtt hódoltak, mint a Teremtő előtt, aki mindörökké áldott. Amen.
Róm 1.26
Ezért szolgáltatta ki őket Isten a saját gyalázatos szenvedélyeiknek. Asszonyaik a természetes szokást természetellenessel váltották fel.
Róm 1.27
A férfiak hasonlóképpen abbahagyták az asszonnyal való természetes életet, egymás iránt gerjedtek vágyra, vagyis férfi férfival űzött ocsmányságot. De meg is kapták tévelygésük megszolgált bérét.
Róm 1.28
Nem méltatták az Istent arra, hogy megismerjék, az Isten is romlott eszükre hagyta hát őket, hogy alávaló tetteket vigyenek végbe.
Róm 1.29
Tele is vannak mindenféle gonoszsággal, hitványsággal, kapzsisággal, ravaszsággal, tele irigységgel, gyilkossággal, vetélkedéssel, ármánykodással, rosszindulattal.
Róm 1.30
Megszólók, rágalmazók, istengyűlölők, gyalázkodók, fennhéjázók, kérkedők, agyafúrtak, szüleik iránt engedetlenek,
Róm 1.31
értetlenek, hitszegők, lelketlenek, könyörtelenek.
Róm 1.32
Bár fölismerték Isten rendelkezését, hogy aki effélét művel, méltó a halálra, mégis ilyeneket tesznek, sőt a tetteseknek még helyeselnek is.
" |
| | | | |
| | | | | | 95. rumcais | 2004. november 20. 11:03 |
| | | | | | | Pofátlan módon szeretnék mégegyszer figyelmet fókuszálni arra, amit lentebb írtam, és amire Cellux úr reagált az ószövetség istenével. Én egy kicsit másfelé akartam kalandozni, persze ezt az útvonalat is érdekesnek tartom.
Én inkább egy fura esetlegességet akartam megmutatni
abban, hogyan lehet az embernek Istene. Amúgy szerintem a fototaxis (rovarok fénykövetése) és a hitrendszerek szerint
való élet (krisztus követés, a Jó ideájára, vagyis a Napra függesztett tekintet, stb) bizonyos szempontból ugyanaz a mechanizmus.
Persze az előbbi kérdéskör könnyen a biológusok martalékává
válik, szerintem egyébként nem teljesen jogosan, míg az utóbbit
ettől megvédi a vallásszabadság, és szuverenitás eszménye, szerintem nem teljesen jogosan :)
A hit fura dolog, az ellenségre függeszti a tekintetét, akit a legfőbb jó köntösébe öltöztet, és engedelmeskedik neki. Aztán ha már kiismerte a természetét saját fegyverét fordítja ellene, és átmenetileg győzelmet arat fölötte. Aztán új legfőbb jó választ (részben a régit új köntösbe öltözteti, igény szerint),
újra hinni kezd, hogy majd újra meghaladja önmagát, a maga választotta urat, akit élete szerves részévé tesz, és majd életfunkcióival újra és újra felemészt.
De fontos, hogy nem tudja mit választ! Egy félelmet, egy örömöt,
valamit, és majd az evolúció eldönti jól választott-e. Hogy az e a
megfelelő fototaxis azokban az időkben.
Lehet, hogy a szeretre irányuló fototaxis nem minden időben megfelelő? Én úgy szoktam érezni, hogy igen, de azért jutnak eszembe ellenpéldák is... |
| | | | |
| | | | | | 94. cellux | 2004. november 19. 14:18 |
| | | | | | | "Just lose your-self to Find your-Self
By realizing that the Absence is the Presence."
|
| | | | |
| | | | | | 93. cellux | 2004. november 19. 13:28 |
| | | | | | | Szerintem az abszolút tapasztalás abszolút tudást is jelent, de ez a tudás láthatatlan, az origóból "jön" (amivel az abszolút tapasztalásban eggyéválunk) és csak hatásában ismerhető fel.
Az abszolút, amint kilép a zéróból, partikulárisként jelentkezik. Ezért a megnyilvánulást az abszolútummal azonosítani hiba (bálványimádás). Ha jól értem, Vino, te az ilyen fajta azonosítások ellen ágálsz.
|
| | | | |
| | | | | | 92. Vino | 2004. november 19. 12:09 |
| | | | | | | | hát ez az, hogy tudja. A tudatlan viszont tapasztalja. Nem lehet egyszerre tudni, és tapasztalni, az abszolútumok nem férnek meg egymással egy időben az ember lelkében. Az abszolút tapasztalás 0 tudást jelent. Az abszolút tudás O tapasztalást. Viszonyrendszer ez, függvények sokasága, mind mind rész szerint való szempontok alapján. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Bemásolom akkor ide is tegnap jutott eszembe:
Azért sírsz, hogy nevethess,
Azért gyűlölsz, hogy szerethess,
Azért halsz meg, hogy élhess.
|
| | | | |
| | | | | | 90. Ákimáki | 2004. november 18. 16:31 |
| | | | | | | Mostanában valahogy kezd szétfolyni minden amit a világról gondoltam.
Valahova írtam egy madaras hasonlatot, azt szeretném most kicsit másképpen megragadni. Egy madár, aki szabadnak született, sosem esett fogságba, és mindig mindene megvolt, vajon tudja-e mi a szabadság?
Nem kell-e megtapasztalni a rabságot, hogy értékelni tudjuk a szabadságot?
Aki örök szeretetben él, és sohasem gyűlölték, vajon tudja-e mi a szeretet?
Isten egy, és tökéletes. Aki nem látott kettőt, hármat, stb...
és nem látta a nem-tökéletest, vajon tudja-e, mi a tökéletesség?
Aki nem látott sötétséget, vajon tudja-e, mi a világosság? |
| | | | |
| | | | | | 89. Vino | 2004. november 18. 11:31 |
| | | | | | | | "Boldogok a tiszta szívűek, mert meglátják az Istent" |
| | | | |
| | | | | | 88. cellux | 2004. november 18. 10:39 |
| | | | | | | Ja. Az Ószövetség arc nélküli Istene, aki csipkebokorból szól, de képet, faragott szobrot néki állítani bűn, hiszen mindegyik csak bálvány lenne, ami nem érintheti a megnevezhetetlent.
Így jött létre az emberi szellemben a Nagy Fekete Lyuk, ami azóta is
állandó szívóhatást gyakorol az istenkeresésbe merült földlakókra. A tudatban lévő hiány kitöltésért kiált, és semmivel nem elégszik meg, csak a legteljesebbel. Jó trükk. Bedobni a semmi monolitját az ősemberek közé, aztán hagyni, hogy megtalálják (megteremtsék?) a hiányzó darabot.
Ószövetségi próféták készítették szorgosan az Úr útját, és a munkának meg is lett az eredménye: az elvetett mag szárba szökkent majd virágot hozott. A láthatatlan Isten emberi alakot ölt és leszúrja a keresztet a világtörténelem fordulópontjára.
|
| | | | |
| | | | | | 87. rumcais | 2004. november 17. 21:42 |
| | | | | | | És miért teremtette?
Az volt a gond, hogy az ember tudta, valakinek mindig vezetnie kell a többséget, azt is tudta most rajta a sor. De tanult az elődei sanyarú sorsából. Tudta, hogy csak addig első az első, amíg a természet úgy akarja, ha megöregszik és legyengül más veszi majd át a hatalmat, vagy talán még előbb, és így sosem lesz nyugalom. És főképpen, jó érzés volna nemcsak királyként élni, de meghalni is. Kihez fordulhatna hát segítségért?
Ki máshoz, mint saját csavaros eszéhez. Tudta, hogy mindenki fél a kifürkészhetetlen és titkos természettől. Ő is félt tőle. De egy este, titokban szövetséget kötött vele, vagyis inkább saját félelmeivel.
Maga fölött megnevezett egy urat, egy megzabolázhatatlan hatalmas szellemet. Kiválasztotta álmainak árnyképei közül, és
arcot adott neki, mintha félhomályban pillantotta volna meg.
És akkortól szöni kezdte a mesék végeláthatatlan szövetét, ami egészen idáig, eddig a fórumig, eddig a topicig elért. A mese pedig egységbe kovácsolt minket, és kezünkbe adta az eszközt, hogy meg is valósítsuk őt...
Részeben szeretni is tőle tanultunk meg :) |
| | | | |
|
