 |
Szeretetsoon., 2004. augusztus 10.  | |  | | | | 110. Sad | 2004. november 24. 09:01 |
| |  | |  | | | Hát helló.
Nemrég kapcsolódtam be a fórumba, és nem olvastam el az útóbbi pár hozzászólást,(bocsi) és nem tudok mit hozzászólni a hozzászólnivalóhoz, De leírom, hogy nekem mi a szeretet.-soon!
A szeretet az ember második anyja. A szeretet nem más mint egy mézédes rózsaszín köd, melyben már az anyaméhben megmártóztunk és szívesen belevetettük magunkat.
A szeretetet felfoghatjuk egyúttal objektív és szubjektív fogalomként. Nem más ez, mint egy kijárat a végső űrbe, az abszolút nyugalmi állapota az agynak.
Egy nagyon színes és sokszínű "köd" ez, mely életünket változatosan tölti ki-valószínüleg ezért gondoltál mindig mást róla.
Úgy gondolom, hogy a szeretet az egy egész, az örök igazság, az egy...És valóban a világegyetem alkotóereje!
Úgy gondolom, hogy Szeretetnek vannak gyerekei, vagy ágai, szal egy család:
-eufória(ő a legaranyosabb, őt mindenki szereti, még én is :D )
-depresszió(ő az, aki magányosan sétál úttalan utakon, gondolkodik, hogy miért is van ez így, de rájön, hogy nem sok értelme van neki és inkább visszahúzódik egy idő után)
-fájdalom(ki nagy ellensége Szeretetnek, néha bántja, De Szeretet mindenkit szeret, és Őt azért, mert általala erősödik, fejlődik, mert Szeretet mindig fejlődik és formálódik...
Gonosz sem létezne Szeretetnélkül, mert Ő az élet alpfeltétele, mozgatórugója.
Nem csak az emberekhez van köze, Szeretet mindenkit elkísér a relytélyes alagútig...
Egyszóval, az élet célja a Szeretet.
:D
:D
:D |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | | Én is tapasztaltam olyan érzést, mint soon. |
| | | | |
| | | | | | 108. doki | 2004. november 23. 17:39 |
| | | | | | | re 104:
ja, én is erre jutottam :)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Isten számomra az, aki tökéletesen ismer, mindent tud és érez, amit én, sőt még azt is, amiről nekem fogalmam sincs. Akinek a számára világos vagyok és egyértelmű. Akinek a rendszerében összeállok valami egésszé. És aki ezért "velem" van. És aki miatt sosem vagyok "egyedül". És néha abban is képes vagyok hinni, hogy minden és mindenki más is ugyanígy benne gyökerezik és végződik... vagy ha tetszik mindnyájan részese vagyunk valaminek, és ilyenkor több közösséget érzek a mindenséggel, mint egyébként... |
| | | | |
| | | | | | 105. rumcais | 2004. november 21. 22:20 |
| | | | | | | És férfitársaink és nőtársaink százezreit menthetné meg az információ, ha helyesnek bizonyulna!
Az első betűk beütése közben jöttem rá, hogy mennyire szertném fokozni a hangulatot. Kis krampuszalakú repeszgránátot szerettem volna a sorok közé dobni. De úgy döntöttem, nem húzom ki a biztosítószeget, és nem kiáltok körbe a nézőtéren, abban reménykedve, hogy a hátam mögött zajló jelenet nem csinál
hülyét belőlem.
Egyszerűen csak ülve maradok és odsúgom a mellettem ülőknek:
- Ez most nem mozi, valóság.
- Ezen a kérdésen tényleg múlik valami.
Egyébként fikciók nincsenek, csak olyan történetek vannak,
amik nem velem történtek meg. :-) |
| | | | |
| | | | | | 104. asvany | 2004. november 21. 21:53 |
| | | | | | | egy régebbi dolgot szeretnék előszedni:) :
"36. soon. 2004. szeptember 27. 15:44
De Ásvány, milyen prózai vagy! Mi van a plátói szerelemmel? :) Én voltam már szerelmes minden vágy nélkül, igaz, annak a lényege, hogy semmi se lesz belőle, de pont azért szép."
Ezt a hozzászólást történetesen pont olyan állapotban olvastam mint amilyenben a lufi van közvetlenül akkor amikor megnyitják a rácsatlakoztatott gázpalack csapját...
és talán pont emiatt nagyon megakadtam rajta :)
nagyon sokszor eszembe jut. Érdekes módon valamiért pont akkor, amikor reggel kimegyek a kapunkon.
És mire kiérek az utcából , mindig egy kicsit felbosszantódva elhatározom , hogy pontosabb magyaráztatott kérek erre a dologra :)
végig kutattam az emlékeimet, és elképzeltem mindenféle módon a szerelmet , de vágy nélkül sose tálaltam.
szerintem a plátói szerelem , és a reménytelen szerelem is nagyon erős vággyal együtt jelentkezik :)
Tehát továbbra is igaznak tartom a véleményt, miszerint a szeretett és a szerelem között egy alapvetően fontos különbség az , hogy a szerelemhez mindig valamilyen vágy is társul. És emiatt némi fenntartással érdemes kezelni :)
Szóval kedves Soon , szeretném ha elmesélnéd kicsit bővebben , hogy történt az, amikor te vágy nélkül voltál szerelmes :)
thx
asvany |
| | | | |
| | | | | | 101. rumcais | 2004. november 21. 15:11 |
| | | | | | | Egy nap mikor a novíciusok a csészéiket mosogatták,
a mester éppen arra sétált. Az egyik tanítvány észrevette
és hosszan nézni kezdte, vajon mit csinál itt. Erre a mester
arcán széles mosollyal ölelésre tárta karjait.
A fiatal szerzetes zavarában kezébe kapta
a csészéjét és hamarjában folytatta a mosogatást.
A mester ekkor hozzá lépett és ruhája ujjából érméket halászott elő. Majd a megrökönyödött novícius kezébe nyomta őket.
- Nesze itt van két garas, légy vele boldog! - Azzal elindult
a kolostor nyugati csarnoka felé.
(csan buddhista példázat, szabadon idézve
éppen tegnap jutott eszembe, azt hiszem pont ide passzol :) |
| | | | |
|
