 Kategória:
Filozófia 
Létrehozó: soon.
Létrehozás ideje: 2004. augusztus 10.
Utolsó hozzászólás: 2020. szeptember 23. |
| |
Érdeklődés: 19724 letöltés
470 hozzászólás |
| |
|
|
Szeretetsoon., 2004. augusztus 10.
 | |  | | | | |  | |  | | | | mivaaaaaaaaaaaaaaan? világosítsatok fel!!!!!!!!!! komolyan!!!!!!! mivan? semmit se értek de érdekel:) |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | Könnyü nektek, ltp-sek!
Itt az erdö közepén a 180 nm-re begarázdálkodó fauna kordában tartása az ahimsza elveivel még Gandhinak is fejtörést okozna :)
A molylepkék befogása viszonylag egyszerü, egy fedeles müanyag mikrótálba.
Az egykezes légyfogás már kb. 80%-os sikeraránnyal müxik.
A gyümölcslégy (muslica) élve befogására a hosszúszárú nylonzacskóba tett kifacsart citrom csapdája bizonyult a legalkalmasabbnak.
A pókokból viszont most már csak a különleges példányokat szoktam egy üvegpohár és képeslap segítségével kihelyezni a kertbe; a kaszások nagy része a porzsákban landol, de szerintem túlélik.
Egy kedves szarvasbogárpárt viszont etetünk.
Ha a szétnyomásra ítélt bogarak haláltusáját felnagyítva, kihangosítva és lassítva kellene végignézni, akkor sokkal nehezebb lenne öket egy mozdulattal eliminálni... |
| | | | |
| | | | | | 322. ynul | 2007. január 5. 23:35 |
| | | | | | | | | | | |
| | | | | | | | | | | | | Szintén lakó... Nálam most az van hogy amióta nem nyírom ki őket (mondjuk ez már jóideje van), és nem befolyásol túl sokat a tudat hogy itt zúznak a lakásban, azóta iszonyat ritkán bukkannak fel (legalábbis én nem nagyon találkozom velük). Gyakorlatilag kijelenthető hogy már nincsenek is itt (ami végülis lehet). |
| | | | |
| | | | | | 320. ynul | 2007. január 5. 20:57 |
| | | | | | | lakótelep.
fáraóhangyák.
elöször pusztítás.
de semmit nem ért, ugyanannyian maradtak, csak nekem lett szarabb.
aztán következett ha ök nem bánt én, én sem bánt ök :) de ha a kajámba, a kenyérböl, narancsosdobozból potyorásznak ki kíméletlenül a vízcsap alá tettem öket.
aztán azóta észrevétlenül ez átalakult olyanná hogy még ha a kajámból is esik ki, vagy az italból akkor is próbálom sértetlenül elhelyezni öket az ablakpárkányon és aztán ha visszamásznak hát ... nekem van idöm. persze ha vészessen elszaporodnának akkor én sem költöznék ki a házból. de mióta lespanoltam velük, esküszöm mintha megérezték volna ezt. ameddig nem "pofátlanodnak el" vészessen (ami szerintem sosem fog megtörténni) addig akár mászkálhatnak is rajtam... nekem jó érzés hogy nincs meg már az az elidegenedettségböl származó reflex, hogy bumm meg öl (régen tök paráztam mindenféle bogártól, rovartól és ez autómata gyilkológép attitüdöt eredményezett) s nekik is jó mer tehetik nyugodtan a dolgukat. ami az élet. vagymi. egyébként közelröl megnézve rendkívül szépek is. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | ja, ebbe én is belefutok időröl-időre...
A. kiviszed őket a kertbe - ez bonyolult, főleg ha sokan vannak és rajzanak akkor kivitelezhetetlen.
B. te költözöl ki a kertbe - na nehogymár a nyúl vigye a vadászpuskát
C. együttélsz a dologgal, örömmel tölt el hogy még a lepotyogó morzsáid sem vesznek kárba - ez nemes dolog, viszont ha nem elég a morzsa és elkezdenek pofátlankodni azt nehéz tűrni.
D. végzel velük szenvtelenül: minden öröm, kéj, vagy szomórúság-lelkiismeretfurdalás nélkül; mint a ahogy a Bhagavad-Gita mondja hogy harcolj pusztán a harc kedvéért, ne a győzelemért. aztán esetleg elmormolsz pár jókívánságot és boldogabb létet kívánsz nekik, bárhova is kerülnek.
nagyjából ezeket az alternatívákat sikerült találnom hasonló helyzetben, az A-t mindig elvetettem, a C-t próbálgattam de majdnem B lett belőle úgyhogy maradt a jól bevált D... : | |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | hangyák voltak a konyhában..
Szerintetek ilyenkor mi a helyes cselekedet? Végeztem velük, de aztán lelkiismeretfurdalásom támadt - legközelebb inkább kkiviszem őket valahogy a kertbe. |
| | | | |
| | | | | | 316. Titti | 2006. október 21. 19:16 |
| | | | | | | metametta: az apukámra vonatkozott , amit elírtam
az az igazság hogy sose törtem magam rajta hogy megbocsássak, nem volt rá szükség
19 éves korom óta ismerem , és nagyon jóban vagyunk, bár nem érzek elég erős kötődést
nem tudom mit jelenthet ez a véletlen |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | kedvenc idézetem szövegösszefüggéseiből kiragadva:
"az a logika, amely az emberi létet kategóriákra és szakágakra osztja, csak arra való, hogy megerősítse bennünk egész-jellegünkkel kapcsolatos kételyeinket, és hogy elbizonytalansítson bennünket. egész-létünk azonban azon alapszik, amit szívünk és érzéseink mondanak.
a szív szava a szeretet és a melegség utáni mély emberi szükségletből fakad, amelyet éppúgy szeretnénk adni, mint kapni. csakhogy civilizációnk félénkké tett bennünket, és nyomban a szégyenérzet vesz erőt rajtunk, amint sebezhetőnek érezzük magunkat. a "realitás" szava azzal hiteget, hogy megszabadulhatunk szükségleteinknek ettől a "terhétől", ennek nyomán pedig készek vagyunk nem hinni saját észleleteinknek. fel kell számolnunk a meghasonlottságot, mégpedig úgy, hogy nem egy állítólagos "valóság" logikájának engedelmeskedünk, hanem hogy ragaszkodunk az együttérzés képességéhez, a fájdalom és az öröm megéléséhez."
(arno gruen: a normalitás tébolya)
|
| | | | |
| |
| 
 |
