 |
A kulcsNomad, 2004. május 3.  | |  | | | | 114. cellux | 2004. június 7. 10:25 |
| |  | |  | | | ja, a falánkság... mindig csodálkoztam, mit keres ez a hét fő bűn között...
|
| |  | |  |
| | | | | | 113. homen | 2004. június 4. 14:18 |
| | | | | | | | | | | |
| | | | | | 112. homen | 2004. június 4. 14:06 |
| | | | | | | | elég lenne csupán megkóstolni az ízét |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | "Visszatérés"? Egy hónap nemgombázás mióta számít elmenésnek? :) |
| | | | |
| | | | | | 110. update | 2004. június 4. 13:22 |
| | | | | | | "Ha viszont elfogadjuk, hogy a világ azért van itt, hogy kiteljesedjen, mi pedig, hogy ezt megtapasztaljuk"
"nem is az eredmény, a megfogalmazott idea a lényeg, hanem a kimondás folyamata"
Ez a kettő zárja a teljesség körét!
CSAK CSINÁLD! Más út nincs! Tedd, mert tenned kell! Haladj úgy, hogy nem mozdulsz! Elfogadással kerülj középre! Mondd azért, hogy kimondd!
Nincsen hülyeség! Nincsen tökéletlen forma! |
| | | | |
| | | | | | 109. Nomad | 2004. június 4. 11:52 |
| | | | | | | Az, hogy a visszatérésemet az anyagokhoz hogy értékeli valaki, igazság szerint cseppet sem érdekel. Viszont mivel van változás, gondolom fontos, hogy leírjam. Minnél több hülyeségemet írom le ide, annál kevesebbet kell másoknak hasonló hülyeségekkel foglalkozni.
"viszont ez az összes mondatodat meg gondolatodat is megfosztja az állandóságtól"
Hát ez a minimum, ezt el is várom, hogy ne egy bizonyos mém hívének tarthassatok.
Minden amit leírok, most gondolom. Két perc múlva lehet, hogy rájövök, hogy baromság, ha fontosnak tartom akkor éppen, hogy azt is leírjam, akkor mindenképp megteszem. Ez csak legózás a szavakkal. |
| | | | |
| | | | | | 108. cellux | 2004. június 4. 10:56 |
| | | | | | | érdekes magyarázat ez, Nomad, hogy "ja, az a múltkori lényem, most már más vagyok"... még belekötni se lehet... viszont ez az összes mondatodat meg gondolatodat is megfosztja az állandóságtól, hiszen ezt csak úgy most mondod, lehet, hogy holnap már mást fogsz mondani... ami persze megint csak természetes... de akkor minek mondani... hogy elolvassam és akkor én is kattogjak egy kicsit... átmegyek egy másik vágányra... érdekes ez, hogy a szavak meg a gondolatok mennyire más értelemben fontosak, mint ahogy hisszük... sokan konzerválni igyekeznek őket... azt hiszik, a kimondott dolog abszolút... pedig talán nem is az eredmény, a megfogalmazott idea a lényeg, hanem a kimondás folyamata... a közlés, információáramlás... párhuzamokat vélek felfedezni az enciklopédisták kényszeres törekvései és az egó-képzetekhez való ragaszkodás között...
szóval csak írunk, írunk, élünk, élünk és ami kiömlik belőlünk az befolyásolja a környezetet így vagy úgy... ennyi.
és mégis: fontos, hogy amit kimondunk, az metszően éles és pontos legyen. kimondjuk, megalkotjuk és utána elengedjük, mintha sose lett volna.
a tökéletes ürességből az akadályok nélküli közvetítő révén megszületik a tökéletes forma. az akadályok nélküliség miatt a forma magától feloszlik (minden pillanatban meghal és újjászületik).
ugyanakkor, ha a közvetítőben akadályok vannak, akkor a tökéletes ürességből szennyezett forma születik, ami szennyezettségénél fogva részigazság (helyes + jó/rossz komponensek), és a jó/rossz komponensek szülik aztán a szenvedést (karmát). plusz ilyenkor ragaszkodás kél a teremtményhez (bálványimádás).
|
| | | | |
| | | | | | 107. Nomad | 2004. június 4. 09:29 |
| | | | | | | Múlt szombaton volt egy újabb találkozásom Gombával. Igen, tudom, hogy azt mondtam többször nem kell, de olyan változások álltak be az életemben, hogy annak a szakasznak vége volt, mikor ezt gondoltam, és az az énem nem is evett többet, hiszen neki nem kellett. Mindenesetre most egy olyan vagyok, aki szerint a sav és a Gomba tanulságosak, úgyhogy nem elképzelhetetlen, hogy még egyek.
Szóval négyen maradtunk a tripre, ketten két papírt, ettek, én egy papírt, és volt még két Gomba. Az LSD-zők közül ketten kértünk egy-egy apró darab Gomba szárat, csak az illendőség kedvéért. Sokkal erősebb trippem volt Gombától, attól a kis darabkától, mint amikor ötöt ettem. Valószínüleg mások Gombatripjébe Gomba nélkül is be lehetne csatlakozni, előbb-utóbb ki kell próbálni:)
Nekem egy racionális síkon való "probléma megoldás (feloldás)" volt a feladatom, egyszerűen nem tudtam elszakadni az ötödik dimenziótól, de a többiek összeolvadtak, és egy lényt alkottunk. A különbség csak az volt, hogy ők "elveszítették" az őségüket, én viszont nem veszítettem meg az énségemet, ezért "ők" minden gondolatomat hallották, és teljesen belátták a dualitással való harcomat, én viszont magamban kattogtam, és próbáltam kiszabadulni. Hosszas kűzdelem árán végre sikerült lenyugodni, és akkor végre rájöttem, hogy nem csak bármikor meghalhatok, hanem bármikor újjá is születhetek, tehát nem kell "kapcsoltaban" maradni "magammal" szabad vagyok. Mikor végre megoldottam a problémát, úgy éreztem, mintha hosszú idő után végre kinyújtózhattam volna, végre közelebb kerültem az "igazi" énemhez, és világosan érezhetően kitisztult a belső párbeszédem hangja.
Az ötödik dimenzióban való mozgás módja a beszéd, a lépések a szavak. Van egy különleges szó, amit fontosabbnak tartunk a többinél, az ÉN. Pedig az csak egy kör alakú húr az ötödik dimenzióban. Ha az ember felismeri, hogy ebből bármikor kiemelkedhet, és "ő" dönti el (azaz a tudata a visszatéréskor mibe kapaszkodik bele), hogy visszatérése után milyen alakú lesz, milyen rezgések fognak tükröződni ebben a körben, mennyire lesz tiszta, akkor már többet nem lehet "problémája" hiszen az ő is csak egy tükör, amiből a dolog problémának látszik, de a tükör nem állandó.
A hosszú harc, és kattogás aból fakadt, hogy bár tudom, hogy nem kell megítélni magam, mégis ezzel próbálkoztam. Hiába, tisztulás. A különbség a jó, rossz és helyes között, az, hogy a jót és a rosszat az ítélet hozza létre. Mivel szerintem minden tettünkkel, gondolatunkkal, álmunkkal a világ megértésére, és harmóniára törexünk, mégha az irányok olykor ezzel ellentétesnek is tűnnek, saját magunk megítélése ahhoz fog vezetni, hogy egy falat teszünk az elménkbem és azt mondjuk, hogy a dolgok ezen az oldalon jók, a másik oldalon rosszak, és megpróbálunk minnél messzebb kerülni a faltól. Csakhogy ha így teszünk nem biztos, hogy abba az irányba fogunk menni, amerre a legrövidebb, és a legkevesebb a buktató, hisz hála tökéletlenségünknek a jóról és rosszról alkotott elépzeléseinkben is lehetnek hibák, tehát nem biztos, hogy jó helyre raktuk le a falat (biztos hogy csak rossz:) helyre lehet). Ha viszont elfogadjuk, hogy a világ azért van itt, hogy kiteljesedjen, mi pedig, hogy ezt megtapasztaljuk, akkor nem kell semmit szándékozni, csak figyelni. A lélek háromdimenziós terében a tudat végre eljuthat középre (és azért jut oda, mert ez a természete), ha ott felnéz, megtalálja istent:) |
| | | | |
| | | | | | 106. homen | 2004. június 3. 22:37 |
| | | | | | | | http://psy.underground.hu/homen/csokra.zip :) |
| | | | |
| | | | | | 105. update | 2004. május 30. 18:30 |
| | | | | | | | Megtaláltam közben a linket! :) |
| | | | |
| | | | | | 104. update | 2004. május 30. 18:20 |
| | | | | | | "kontextusban /persze az a szép, hogy ez már baromi rég óta folyik :)/
pl. a SHAPE nek az a cikke amit belinkelt mantis valamelyik topicba szerintem sokkal többet forgatott előre, mint 10000 kötet amit olyan "nyelven" írtak, hogy egyszerűen nem veszik az emberek a fáradságot, hogy megértsék."
Belinkelné megint valaki? Érdekelne!!! :)
KÖSZI!!! :)
|
| | | | |
| | | | | | 103. update | 2004. május 30. 18:16 |
| | | | | | | Akkor lennél csak igazán kíváncsi! Mert a formák különbözőségében gyönyörködnél! Érdekelne minden forma! :) Tetszene minden forma! Mindengyikben az Egyet ismernéd fel, és kíváncsi lennél a következő formájára! :) Hihetetlen dolog!!! :)
Annyira fantasztikus, amikor körbenézel és mindent látsz!!!
A fát és a magját..... :) |
| | | | |
|
