 |
Songs Of The UniversePsylo'Child, 2003. november 27.  | |  | | | | 100. LaZa | 2004. május 20. 14:42 |
| |  | |  | | |
***
Leszállt e párás, furcsa köd,
Ezer kezével fonalat köt
Álmom olvadó csücskére,
Füstöt fúj a szív szemébe.
Hogy e langyos, halk homályban
Csak a jót, a szépet lássam,
Legyek mindig az a gyermek,
Ki a felhőkből tervezget
Űrhajót, s lovagvárat,
Rendőrruhát, csokigyárat,
Gombákat, színpompás eget,
S egy saját verseskötetet.
Így lesz kockás-abrosz a táj,
Így, ha elesek sose fáj,
S e kacagó, rőt takaró
Ölel, suttogja: minden jó.
De... valami mélyen, ott bent
Tudni akarja mi van lent,
A mézes fény-szövet alatt
-Ha fáj is- az igazat!
Felszáll a köd, s feljön a hold,
Ezer kezével fonalat old,
Karol az éj -fázom, félek-
Úgy érzem, először élek.
S a vastag, ólom ég alatt
Felhőtlen, bús világ fogad,
Hol öröktől bűnös az Ember,
S börtöne a betontenger.
Az Álmodót itt felrázzák,
S az Ébredőket bezárják.
"Jobb lesz ha beállsz a sorba,
Bólogass és nézz a porba!"
Az égre már fölösleges,
Letépték csillag-testüket
Kínjukban az éji tüzek.
S hajnalodik már a határ,
Egy csokigyár füstje száll,
Sodor magán egy gyűrt lapot,
Rajta áthúzott versszakok.
***
|
| |  | |  |
| | | | | | 99. doki | 2004. május 3. 20:00 |
| | | | | | | Túl a Dunán jár egy malom,
Búbánatot őrnek azon, sejehajjj.
Nekem is van búbánatom,
Odaviszem, lejáratom, sejehajjj.
menjetek gyerekek goapartira.
mindenki be az önként vállalt időtlen pokolba.
vegyetek be hozzá lsdt is,
akkor nem fogtok megfutni. |
| | | | |
| | | | | | 98. LaZa | 2004. május 3. 18:54 |
| | | | | | |
basszameg elírtam :)
E szív, s e név bús dalra gyúl = E szív, s e vér bús dalra gyúl
vki aki bele tud piszkálni nem javítaná ki és ezt meg törölné? :( |
| | | | |
| | | | | | 97. LaZa | 2004. május 3. 18:49 |
| | | | | | |
én köszönöm azmirra :)
itt egy újabb Gomba (vagyis vers:))
***
Kedves gonosz testemnek
Még meg se köszöntem neked,
Hogy hűen szolgálod lelkemet,
S néma társ vagy ha rossz, ha jó
Lét tengerén lélekhajó.
Együtt ülünk a magányban,
Még bízunk egymás szavában,
Melyet elébb én gondolok,
S te szép hangsorba foglalod.
S ha lelkem néha elcsitul,
E szív, s e név bús dalra gyúl:
Kéjt énekel milliárdnyi
Sejt, hiába oly parányi,
E végtelen, kis akarat
Egóm roskad súlya alatt.
S ha egyet dobban rőt szívem,
Az éjjbe vakon követem
Ösztönök vad nászmenetét,
De nem nász ez, csak temetés.
Látod kedves, gonosz testem,
Halk szavadra mit is tettem;
Szőke szirén szép szemébe
Jó erkölcsöm ástam mélyre.
...
Ma reggel részegen nézem,
Hogy lustán vánszorog énem,
S az évek fájnak fejében
Kártyavár állt szívében.
*** |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Köszönöm, hogy belém bújtál, LaZa! |
| | | | |
| | | | | | 95. LaZa | 2004. április 15. 19:37 |
| | | | | | |
***
Elbújok
Elbújok kockaházak
antennás, kék csendjében,
körutak betonmázas
embertelenségében.
Elbújok tapéták
szétfoszló papírjában;
ringatag, halk faldarab
társ a sárga magányban.
Elbújok a munkások
kiégett kacajában;
esténként ballagok egy
szennyes-kék anorákban.
Elbújok egy szőke lány
tejfehér mosolyában;
egy szelíd, szép sor leszek
kulcsos kis naplójában.
Elbújok bolond festő
összemázolt szakállán;
egy áttetsző szín vagyok
az élet sötét vásznán.
Elbújok a Gyöngyhalász
reszkető, bús szívében;
álom és tinta vagyok
egy kapcsos könyvecskében.
S elbújok tebenned is,
mikor versem olvasod.
S végül mind, mind elbújunk
mint szép és jó halott.
*** |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Cell, nekem ilyen irodalomtanárom volt. Sosem bírtam megjegyezni az adatokat, ezért imádtam verselemzésből dolgozatot írni.
Semmi sóder, belemerültem.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | mondjuk nalam bejatszik az is hogy nem igazan vagyok kepes hosszu ideig koncentralni. egy-egy sci-fi novellaval meg megbirkozom, de egy kicsit bonyolultabb tortenetnel mar elkalandozok es kezdhetem elolrol. de pl olyan verset se talaltam ami nekem tetszett volna (elismerem akit el kell ismerni, de nem tudok velemenyt alkotni igazan mert nekem egyik sem tudja lekotni a figyelmem). ha kicsit osszefuggestelen amit irok az most nem veletlen. |
| | | | |
| | | | | | 92. Bard | 2004. április 6. 14:37 |
| | | | | | | | Hehe, igen, van olyan kérdés is, hogy miért nem tetszik... Az is jó, de az egy másik történet, azt nem műélvezetnek nevezném, hanem terápiának, vagy ördögűzésnek... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Vagy inkább elhiteted magaddal, hogy megutáltad, így egyszerűen letudtad ezt az irodalom-pályát:)
Persze nekemis a táblába verte a fejemet a matektanár általánosba - s csodálkozott, hogy nem teljesítek...kellett vagy 10 év, mire helyreraktam ezt pl..
Ha valami teccik, vagy nem teccik, az szinte ugyanaz: szorosabb kapcsolat vele valamiért, nincs véletlen...
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | velem az irodalom orak utaltattak meg az olvasast egy egesz eletre :( mar csak forumokat vagyok kepes lekuzdeni. |
| | | | |
| | | | | | 89. Bard | 2004. április 6. 11:28 |
| | | | | | | Bírálat? Minek bírálni bármit is? :-)
Elemezgetés? Mi tetszett benne? Ez az egyetlen kérdés van, ha már mindenáron _beszélni_ akarunk a művészetről, és nem élvezni, vagy létrehozni...
Irodalomtanítás? Az a vicc, hogy én a legtöbbet az irodalomtanáromtól tanultam gimiben, de vele volt a legrosszabb a viszonyom... Ami kötelező volt, azt szerintem egyikünk se szerette, de mit volt mit tenni... Be kéne szüntetni az egészet. Ha valaki kiváncsi az irodalomra, az előbb utóbb úgyis a kezébe vesz egy könyvet. Ennél több meg nem kell... ;-)
|
| | | | |
|
