 |
Deja vu - avagy hiba az agyamban?Psylo'Child, 2003. november 18.  | |  | | | | |  | |  | | | | Biztos vagyok benne hogy meg tudtam volna változtatni, hiszen én voltam és velem történt. Pont ez a rémisztő az egészben, hogy mennyire tudatában voltam a dolgoknak! |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | "De ez még semmi, képes lettem volna meg is változtatni!"
Ez könnyelmű állításnak tűnik. Ott akkor annyira elkapott a pillanat heve, hogy eszedbe sem jutott, hogy te most megváltoztasd a "jövőt" , nem? Honnan tudod, ha legközelebb ilyen állapotba kerülsz, képes leszel-e változtatni a "jövőn" (vagy a múlton?) Lesz-e ennek értelme? Miért tennél ilyet? Ha meg is változtatnál valamit, ki tapasztalná ezt rajtad kívül? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Voltak már régebben is deja vu-im és mindíg felrázólag hatottak rám. Valaki valahol azt írta hogy akkor tudatosul a deja-vu mikor már megtörtént. Mikor már túl vagyunk egy eseményen, akkor jut eszünkbe hogy ezt "mintha már átéltük volna". Na itt le is álltam a dolog firtatásával.
A minap viszont újra volt egy deja vu-m, és keveset mondok azzal hogy megdöbbentett. Egy haverommal beszélgettem éppen, mikor furcsa érzésem támadt. Maga a szituáció kezdett ismerőssé válni. Először unni kezdtem a srácot. Most megint ugyanazt meséli el? Egy ponton viszont nyilvánvalóvá vált hogy ő nem ismétli önmagát. Zavarban voltam és nem akartam kizökkenteni őt. Ekkor megmagyarázhatatlan dolog történt. Egy pillanatra mintha színházban ültem volna, kívülről láttam az egész jelenetet. Tudtam mi lesz a következő mozzanat, és tudtam mit fogok Én tenni!! Sőt azt is tudtam már hogy mit fog a másik válaszolni erre. Képes lettem volna beleavatkozni, de semmi más nem számított csak hogy megragadjam a pillanatot. Megdöbbenten láttam magam hogy kimondom az előre látott szavakat és hogy a srác is beteljesíti a szerepét. Ez a felismerés akkora sokkot okozott hogy felkiáltottam. (A haverom persze azt gondolta hogy a mondanivalójára reagálok, aztán igyekeztem is valahogy elbeszélni a dolgot nehogy rájöjjön.)
Mondhatom megindultak a gondolataim utána. Láttam a jövőt, mégha csak pár percre előre is! De ez még semmi, képes lettem volna meg is változtatni! Ez már egy kicsit sok a logikus gondolkodásomnak. Hát nem is tudom mit mondjak ezután. Olyan, mintha megnyúltam volna az időben és egyszerre láttam volna a jelent és a nem túl távoli jövőt. Ha ebben az állapotban kicsit tovább maradok az elképesztő lehetőségeket nyit meg! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | A deja vu-t ugy tudnam leirni, hogy a jelen szituacio hatasara (trigger) elkezdek emlekezni a kozel jovobeli dolgokra. Ez az emlekezes nagyjabol parhuzamosan zajlik az esemenyekkel, talan az emlekezes kicsit siet. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | :) Köszönöm :) Én is remélem ,hogy még sok hasznos beírással fogom gyarapítani a fórumot :) (mint ti)
Ui: Én is nagy mosollyal üdvözlök mindenkit ,kiváltképp téged ainoa :) |
| | | | |
| | | | | | 82. ainoa | 2004. március 14. 14:49 |
| | | | | | | Szia Szellem!
Hallom új vagy még. Egy nagy mosollyal üdvözöllek, remélem sokat írsz még!:)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | ....Akarom mondani fordítva ;) ...bocsi ,hogy elírtam az elejét ... azért remélem így is érthető .... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Szerintem a kérdések csak újabb válaszokat szülnek......& túl sok kérdés ......... (végül csak arra jövünk rá ,hogy valójában milyen keveset is tudunk....) ....-akarjuk ezt ? ...... |
| | | | |
| | | | | | 79. ainoa | 2004. március 12. 15:01 |
| | | | | | | Örülök, hogy végül elküldted Tala!:)
A viszonyítási alap dologban nagyon igazad van. Szerintem fontos, hogy ezt felismerjük. És akkor tök jó, hogy fel tudod tenni a kérdést, hogy "Milyen kéz?" Aztán persze sorra teszed fel a kérdéseket, hogy akkor mi van, mi nincs és utána rájössz, hogy ha mindenre tudod vonatkoztatni ezt a kérdést, akkor felesleges a végtelenségig körbe körbe keresni a lehetséges válaszokat és inkább abbahagyod, csak figyelsz és vársz, vagy. És eközben rájössz, hogy bizonyos szempontból éppen jobban érdekel, hogy mit vegyél ki a hűtőből, mint az univerzum minden titka együtt, mert ha hiszel magadban, akkor tudod, hogy te is ott vagy valahol az univerzumban valahogy, de a joghurt 2 nap múlva megromlik.:)) Szóval ez is egy ilyen érdekes kérdés.:)De vajon érdekel maga a válasz? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | A deja vukat rakja össze. Van valami góc-esszencia, mely összesűríti az egészet, s mint egy függvény, folyton meghívódik?
A kis rendszer(a lényképzet,énképzet) pásztázza közvetlen környezetét. Nem tudja, hogy mindenhol ugyanaz van, neki akkor még mindegy. Csak azon van, hogy esszenciája megmaradjon. Gyűjti az adatokat, abszrahál. A kis függvények folyton meghívódnak mindenféle ingerrel. S ha a függvényke több ingerre ugyanazt az eredményt adja vissza, akkor azt viszonyítási pontnak veszi? Aztán ez csak gyűlik, gyűlik, egyre több mindent ismer fel(persze hibásan?), míg egyszercsak integet maga előtt a kezével, s konstatálja: hmm ha erre mozog a kéz, akkor ez az érzés, ha arra akkor az. Erre arra ez az ez az ez az...Aztán mittomén:)
Milyen kéz? Milyen függvény, milyen esszencia?
A sejtnek nincs se tér se idő. Mivel nincs rá érzékszerve. Ah felejtsük el. Nem, elküldöm. Fenét. najó, de minek? mit minek? mitmitminek? mit mit mit mi? mi mi? mi? Ommmmmmmmm |
| | | | |
| | | | | | 77. cellux | 2004. március 2. 12:36 |
| | | | | | | Lehet, hogy a rendszer létezésének az az értelme, hogy kitaláljon önmagára valami elfogadható magyarázatot. Ezért hozta létre az embert, meg a képességeket, hogy legyen, aki képes ezen tűnődni.
A "jó" magyarázatokat a rendszer azok valóra váltásával díjazza. :-)
|
| | | | |
| | | | | | 76. cica | 2004. március 2. 11:29 |
| | | | | | | | Tyűha Nomád, ezt jól leírtad. Csak egyvalamit még nem értek, hogy jön az a képbe, hogy én vagyok. Vagy mi az, amiről tudom, hogy van és magamnak hívom? Hogy jött létre? A fenébe már megint érteni akarok. Meg akarjka érteni az, aki azt hiszi magáról, hogy van, hogy miért van; de hogyan érthetné meg, hogy nincs, ha egyszer nem létezik, akkor megérteni sem tud semmit. |
| | | | |
|
