 |
Deja vu - avagy hiba az agyamban?Psylo'Child, 2003. november 18.  | |  | | | | |  | |  | | | Én saját tapasztalataim alapján a cashing-error elméletre szavaznék.
Úgy tűnik, hogy van valamiféle átvitt hasonlóság abban, ahogy az emlékek, illetve ehogy az érzetek megjelennek. Tudjuk (sejtjük), hogy az agy elég analógiás-párhuzamos-szintezett módon működik, ahol az ilyen funkcionális áthallások természetesek az elme működésében.
Olyan, mintha az agy egy pillanatra nem tudná eldönteni, hogy ez most emlék, vagy élmény. Hiszen olyan hasonló a kettő. Aztán abban marad magában, hogy is-is. Egy pillanatnyi valóságmegborulást mindig észlelek ilyenkor. Nem olyan, hogy szimplán csak "nahát, ez már megtörtént velem", hanem van egy pillanatnyi furcsa megcsúszás, zavarodottság, értetlenség, és pár másodperc alatt ülepedik a dolog abba, hogy akkor ez már megtörtént egyszer.
De ez csak a saját élményeim alapján. |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | Két érdekes déj? vu -elmélet:
- A jelenség memóriazavar: a pillanatnyi történést a tudat tévedésböl már megtörténtnek címkézi és annak kezeli ("cache error").
- Mivel évente kb. 550-700 órát REM-álmodunk és álmaink fikciói személyes tudásunkból és epizódszerü emlékekböl állnak össze, ezért megtörténhet, hogy egy álom hasonlít késöbbi ébrenléti eseményekhez, vagyis ismerösnek tünik, de nem emlékszünk rá, hogy ez egy korábbi álmunkból ismerös. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Köszi Ani, tegnap meg is néztem. Az alapötlet nagyon jó, csak kár Hogy a Spíler rendezte... így túl amerikai lett, Cruise is hozta a "formáját", de azért elment. Viszont az alapötlet tényleg jó... és szerintem a film is jó lett volna, mondjuk... Kubricktól...
Psy a-ki-borg |
| | | | |
| | | | | | 60. ani | 2003. december 11. 12:39 |
| | | | | | | | az 1.beírásról rögtön a Különvélemény c.film jutott eszembe |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Az ősember nem megértette, hogy egy meg még egy kő az két kő, hanem a két követ elnevezte két kőnek. Ez a valóságépítés. Így a matematika a valóság vázának egy része. A valóságot pedig éppen a váz teszi valósággá, mert anélkül csak élmény. Így reál a matematika. |
| | | | |
| | | | | | 58. ainoa | 2003. december 1. 17:59 |
| | | | | | | Kellemes estét!
Elnézést kérek, lehet, hogy nem épp ehez a topichoz kapcsolódik a téma, amit most felvetek, de remélem, hogy ez nem okoz nagy problémát.
A matematikát ugyebár reál tárgynak nevezik. Úgy mégis, hogy lehet a mai matematika az általános definíció szerint reális dolog? Vagyis, hogyan kapcsolódik a mai matematika, ahoz, hogy vmikor régen az ősember megértette, hogy egy meg még egy kő az két kő? Mert hát a matematika ugyebár vhol ott indult. Mégis hol van a kapcsolat a mai matematika és a közt a valóság közt, amelyben azt általánosan értelmezik, értelmezni próbálják?
Csak kíváncsi vagyok a véleményetekre.
Köszi!
|
| | | | |
| | | | | | 57. Bordee | 2003. december 1. 12:03 |
| | | | | | | | Innocence: Hmm legalább van vki aki élt át hasonlót.:) Én sem tom, hogy hiszek-e benne vagy nem, nem is nagyon foglalkoztat mostmár... Úgy vagyok vele, mint te: megtörtént, nemigen felejtem el, ennyi. |
| | | | |
| | | | | | 56. ainoa | 2003. november 29. 18:56 |
| | | | | | | | Nem értetted félre Sip. Van egy-két dolog, amiben nem értek veled egyet, vagy legalábbis másképpen fogalmaznám meg, de a legtöbb mondatodban azért az egyetértést fedeztem fel. És az is nagyon tetszett, hogy "így lehet a szavakat a szavak-előtti dolgok lekommunikálására használni..." |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | off
Bordee,
hm, ez kb olyan mint amikor vagy 15 eve haverommal ulunk nagymamámnál az asztalnal, dumalunk kaja elott, semmi kulonleges.. egyszer a haver igy leblokkol, csondben nez vagy ket masodpercig maga ele aztan megszolal "mindjart megszolal a telefon".. "mi?" - kerdem en okosan, mire o csak bamul tovabb, es b+ rá vagy 5 masodpercre megszolalt a vezetekes telefon.. aszittem hanyattvagom magam.. akkoriban ott lent falun 3 naponta egyszer szolalt meg a telefon, es ha tavkozlesi ismereteim nem csalnak akkor a klasszikus vez.tfon semmi jelet nem bocsajt ki mielott jonne a 100 v 110V ami megcsorgeti a cuccot.. es egyebkent sem volt mivel interferalnia..
az a fajta vagyok aki nem hisz a jovobelatasban, de ezt nemtom elfelejteni..
/off |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Mire persze a Minstrel varázs-idézetgenerátora ki is dobta az alábbit:
"Csak akkor uralkodj, ha előbb megtanultál engedelmeskedni."
Szolón |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Ainoa, "az ember anyagi lény"...? Nos, ez csupán egy tudati képzet az emberről. Valójában nem is az emberről, hanem a tudat által képzett ember-képről. Ez egy objektív kép, és egyben önreflektív. Önreflektív, és bizony igen súlyos következménnyel járhat, ha ez az önkép úgy viselkedik, mintha objektíve vonatkozna arra az emberre, akinek a tudata képzi az illető képet.
Ennek a problémának a megoldására való a bevallottan, alázatosan transzcendens vonatkozású szóhasználat. A "transzcendens" vonatkozás azt jelenti, hogy nem tárgyiasan, nem objektíven vonatkozik valamire, hanem csak a nyelv segítségével elmesél valamit, ami a fogalmi tudatnál alapvetőbb dolog: a fogalmiságot használó embert.
Na jó, nem írok több filozofikus körmondatot. A lényeg az, hogy a tudatot nem "definiálhatjuk" külső szempontból, mert definiálni csak a tudat tud, de ha a tudat önmagát definiálja, az bizony önértelmezés és hamis dolog.
Szerintem is jó úton halad az tudat, aki képes elvonatkoztatni a szigorú fogalmi ésszerűségtől, olyan értelemben, amit te kifejtettél. Csakhogy a tudat nem azonos az emberrel. Az igazi kérdés az, hogy képessé válik-e a tudat alázatos megvalósulásává válni az embernek, és nem zsarnokává. Bizonyos különleges helyzetekben az emberi létélmény képes lehet kiúszni a fogalmi öntudat ketrecéből egy általánosabb értelemben vett létélménybe, és megtapasztalni, hogy az ember több, mint fogalmi tudatosság, és megtapasztalni, hogy a fogalmi tudatosság csak az egész ember megvalósulásának egy eszköze, egy formája.
Ahogy a Cauldfield mondja: nem a tudat irányít, de előfordulhat, hogy irányítónak mutatja önmagát. "Végső alapvetőnek" tekinti önmagát, és így önértelművé, önérvényűvé és öncélúvá válhat. Egy öncélúvá vált szerv pedig betegséget jelent.
Ha azt mondod "ember", vagy azt mondod 'aki', és eközben a fogalmi tudatosságra gondolsz, akkor ezel legitimizálod a fogalmi tudatosság önkényuralmát az emberben.
Szóval, "ember" alatt nem a tudatom által képzett anyagi emberképet értem, hanem azt az embert, akinek a tudata képzi ezt a képet. Az önértelmező hurkok pedig csak díszek: nem szabad komolyan venni azokat. Erről a hurokról van egy sztori az egyik kedvenc könyvemben (Genezis), ahol van egy kígyó, aki elsziszegi az embernek, hogy milyen jó lesz neki, ha olyan lesz, mint Isten, vagyis önmaga teremtőjévé, önmaga meghatározójává válik. Azt mondja ez a kígyó, hogy az ember maga válik jó és rossz tudójává, vagyis az emberen fog múlni, hogy mi merre hogyan, mert az ember lesz a legalapvetőbb dolog. Nem egy szervezet egy szerve, hanem önmagában végső abszolútum. Azt is mondja a kígyó, hogy nem fog ettől meghalni az ember, ami giga-mega hazugság, a legnagyobb hazugság a világtörténelemben, hiszen ha egy szerv már nem szervként működik, hanem úgy viselkedik, mintha ő lenne az első, vagyis mintha nem lenne szervezet, aminek végső soron ő csak egy szerve, az egész megvalósulásának partikuláris "eszköze", annak sose lesz jó vége. Ezt a gyerekek is tudják.
Persze mindez, amit leírtam, csak egy fogalmi játékvár, amit a fogalmi tudatosság elemeiből építek, a látvány kedvéért, mintegy emlékműveként annak, amit a fogalmiságnál alapvetőbb szinten minden pillanatban megélek. Egy fogalmi metaforája annak, ami nem fogalmi természetű. Olyan, mint mikor két dimenzióban lerajzolunk egy kockát: tudod, azokkal a ferde vonalakkal, és azt mondjuk, hogy ha a kocka két dimenziós lenne, akkor így nézne ki. Pontosan arra jó, hogy aki látott már kockát, az ebből a két dimenziós képből rá fog ismerni. Így lehet a szavakat szavak-előtti dolgok lekommunikálására használni. Mert amiről itt szó van, annak ismerhetősége mindenki számára minden pillanatban adott, a kérdés csak az, hogy a fogalmi valóságtudat lazít-e eleget önkénye gyeplőjén ahhoz, hogy megjelenhessen ennek felismerése.
Azért csak sikerült leírnom még néhány filozofikus körmondatot.
Remélem, nem értettem nagyon félre, amit írtál, és legalább részben arra válaszoltam, amit felvetettél. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "A tudat az, ami irányít, azt hiszem ebben mind egyetértünk. "
a tudat az, ami elhiteti, hogy irányít. : ) |
| | | | |
|
