 |
A Semmi érzeteneutrino, 2003. november 1.  | |  | | | | |  | |  | | | | Ez már lassan szeméremsértés alphagirl! |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | Nem, nem fogalmazol érthetetlenül, csak az alapfeltételezéseink különbözőek. És én többórányi írás-törlés után eléggé tanácstalanná váltam, hogy mit is mondjak. És ahogy mostanában sokszor, megint csak az van, hogy semmi más nem marad, amit le merek szögezni, mint a saját tapasztalataim. Amelyek ezügyileg dióhéjban a következők:
Én nem tudok állást foglalni az ügyben, hogy a korlát-e az illúzió, vagy a korlátnélküliség, csak azt tudom mondani, hogy egy korábban valódinak látott korlát illúzióként való érzékelése (amely nem pusztán egy kognitív döntés, hanem szubjektív felismerésként, ha tetszik revelációként megélt folyamat, illetve annak eredménye) növeli a belső szabadságfokomat és csökkenti a félelmeimet. És a szabadságfok növekedése maga után vonja azt is, hogy egyre kevesebb dologra mutogatok, ha problémám van, azaz úgy érzem, még nagyobb a felelősségem. És azt is jelenti, hogy azzal a biztos tudattal élek, hogy _mindig_ van választásom. Innentől nincs saját tapasztalatom, csak extrapolálni tudok, még pedig azt extrapolálom, hogy ha létrejönne bennem a teljes korlátoknélküliség, ami számomra egyet jelent a teljes félelemnélküliséggel, akkor megszűnne az a lehetőség, hogy egyáltalán pofára lehet esni, mert semmit sem érzékelnék pofára esésnek... És így (nincs) tovább :-)
Amíg meg van félelem, addig meg maradnak a dilemmák. Többek között hogy te elmész erowidos polót nyerni, amelyért őszinte tiszteletem és köszönetem, én meg nem... :-( |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | syrach: pontosan erre gondoltam.
gén: remélem nem kell mindenkinek delfinekkel és LSD-vel lebegnie, hogy ezeket belássa :)
tetrahíd: és mi lenne az pl? |
| | | | |
| | | | | | 413. syrach | 2005. április 4. 17:29 |
| | | | | | | Nargile szerintem világos amit mondani akarsz.
Itt mindössze csak annyiról van szó, hogy valaki aki évek óta saját korlátai által bezárt világban élt, annak iszonyatosan jó érzés lehet kitörni, és megszabadulni.
A dologhoz csak itt kell hozzátenni, hogy szerintem (és valszinűleg Nargile szerint is) az ember nem szabadulhat meg minden létező és nemlétező vagy akármilyen korlátától, hanem csak részben.Ez nem "figyelmeztetés" vagy leoltás mindössze csak annyi, hogy jó ha az ember ebből a felszabadult állapotból nem esik át egy olyan végletbe, hogy na akkor nincsen ami elém áll, és nekem nincsen korlátom, akinek meg van, az egy saját elméje börtönében szenvedő rab.de lehet hogy soon sem erre gondolt.
különben az "átbújáshoz" csak annyit, hogy én a konkrét korlátok alatti átbújásáról beszéltem, nem arról mikor az ember egy átalakitott fölösleges deszkától szabadul meg. vagyis egyről beszéltünk. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | A delfinekkel és elesdével lebegö John. K. Lilly meg azt mondta hogy:
[...] we have information without limits in one's mind and with agreedupon limits (possibly unnecessary) in a network of minds. We also have information within definite limits (to be found) with one body and in a network of bodies on a planet.
[...] These limits are to be found experientially and experimentally. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Hmm... tényleg én fogalmazok ilyen homályosan és érthetetlenül?
Na szóval: tegyük fel, hogy az emberek többségének igenis vannak korlátai, akár maga gyártja őket, akár nem. Ezeknek az embereknek (az emberiség 99.99%-a) két választásuk van:
1, vagy elfogadják ezeket a korlátokat és megpróbálják figyelembe venni őket a döntéshozatalkor
2, vagy abba az illúzióba kergetik magukat, hogy nekik már nincsenek korlátaik, és hogy ők minden korlátot át tudnak hágni.
Szerintem ez utóbbi esetben azért nagy a pofára esés valószínűsége, mert hiába nem veszel tudomást róluk, a korlátok a legváratlanabb helyzetben úgyis akadályozni fognak. Ha ez felkészületlenül ér, ha abban az illúzióban ringatod magad, hogy neked már nem jelenthet meglepetést egy korlát sem, akkor a baj nagyobb. |
| | | | |
|
