 |
A Semmi érzeteneutrino, 2003. november 1.  | |  | | | | |  | |  | | | | Semmi = Anyag (Isten nélkül) |
| |  | |  |
| | | | | | 516. kasumi | 2010. október 17. 20:31 |
| | | | | | | | | | | |
| | | | | | 514. kheo | 2008. augusztus 6. 21:16 |
| | | | | | | retek:
A test és lélek elválaszthatatlan egység ebben a birodalomban. De el fog jönni az idő, mikor azok elválnak egymástól. Ez lesz fizikai testünk halála. Úgy gondolod, hogy ezzel a fizikai halállal megszűnnél létezni? Megszűnne a létezés érzeted? Az én érzeted?
-
Pontosan ezért feszegtettem az abszolút semmi fogalmát korábbi írásaimban. "Mert nincs megszűnés, eltűnés a semmiben". Hova tűnhetnél? Hova eshetnél ki a létezésből, ha csak a létezés létezik?
-
Én soha nem tettem egyenlőség jelet a halál és a semmi közé. Csak a semmi és a nem létezés közé. Csak a te véleményed miatt transzformálhattad át a dolgokat, hisz úgy gondolod, hogy a halál a nem létezés? Én ilyet soha nem állítottam. Kérlek idézz, ha hivatkozol rám.
-
A semmi érzete, véleményem szerint nagyon messze áll a depresszió érzéstől. Ez az én személyes véleményem és élményem. Depressziót a gondolatok okozzák. A semmi érzetében megszabadulsz a gondolkodásodtól is. Nagyon tiszta és pihentető érzés.
|
| | | | |
| | | | | | 513. kheo | 2008. augusztus 6. 20:26 |
| | | | | | | Én+te+ö=gén:
Igazad van. Nagyon rosszúl fejeztem ki magam. Pedig ilyen témában nagyon oda kéne figyelnem a pontos fogalmazásra és a kijelentésekre.
"Ha az agyunk lenne a lelkünk, akkor a test halálával a lelkünk is meghalna. Így a lélek és a test között semmi különbség nem lenne."
*jav. =
"Ha az agyunk lenne a lelkünk, akkor a test halálával a lelkünk is meghalna. Így a lélek és a test is fizikai jelenség lenne. Számomra a lélek többet jelent egy fizikai szervnél.
köszönöm. |
| | | | |
| | | | | | 512. retek | 2008. augusztus 1. 13:26 |
| | | | | | | Kheo
Nagymamám súlyos agyérelmeszesedésben és Alzheimer-kórban szenvedett. Elvesztette a "lelkét".
Szerintem (és mások szerint, kb ezezrszer elhangzott már a fórumon) test és lélek elválasztása elég felelőtlen dolog, akármilyen szinten.
Nyilván ha csak egy központ károsodik (pl egy stroke után), az nem jelenti azt hogy valaki "lelke" megszűnne. Próbáld ki ezt egész aggyal... egyébként meg igen komolyan változtathat valaki lelkén az az egy központ is: pl ha valaki megvakul 20 évesen, elég komoly lelki átalakuláson fog keresztül menni...
Az semmi és a halál közé egyenlőségjelet tenni meg azért cink mert ha "meghalsz" az milliárdnyi új élet születését is jelenti...
"Örök lesz nem találkozásunk,
Mert késtétek nyomom örökké
S mert jajjaimnak és magamnak
Halállal is más lesz a másunk.
Halál után is kikikelve,
Lobogó új és új alakban
Előttetek úgy rohanok majd,
Miként eddig: későn szivelve."
Részlet Ady Az örökké elváltak című verséből :)
Az általunk érzett "Semmi érzete" szerintem csak egy szerotonin-szint csökkenés, egy átmenetileg átélt depresszió mondjuk tripen (mikor hirtelen a szerotonin "nem ott van ahol kéne", tünete a semmi, a kapcsolhatatlanság, a magány stb., az hogy nem tudjuk túltenni magunkat magunkon... kb mint pont depresszión.
A halál utáni továbbélés nem igazi élet csak emlék-lét, csak mások lecsúszása, kielégületlensége elmúlt énünk után. |
| | | | |
| | | | | | 511. mundo | 2008. július 31. 23:02 |
| | | | | | | a nemlét lehet egy antivilág, mint anyag antianyag; olyan a létezőnek mint az anyagnak az antianyag. kb. mondjuk. ha már analógiát hozok fel.
ami a létező vége az még nem biztos, hogy mindennek vége. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Hát igen közvetítő szerepe van, s nem mindegy a nézőpont. Saját halálod vagy másé. Tudod hogy nem mozog, nincs pulzusa, nem lélegzik, nem éleszthető újra, hideg, de hogy mi lesz azután vele azt már csak a saját halálodnál tudod meg. Marad az emlék róla amitől nem lesz névtelen. Mert azok az emberek akik közel álltak hozzá, emlékeznek rá, tudják milyen volt. Írásai, rajzai minden amit alkotott, vagy tett életében az mind ő mind megmarad s hatással lesz másokra. Minden hatással van mindenre. Mint pl az emberi test, társadalmat alkotók, maga a világ... Depresszióban is (nem tudom magát a vegyület nevét), de lecsökken a termelése és így alakul ki tudományosan. Ugyanakkor ahhoz, hogy lecsökkenjen hosszú időnek kell eltelnie úgy, hogy rossz kedve van az illetőnek, elhagyatottnak érzi magát, egyedül a világban, stb... Erre vannak a gyógyszerek, amik visszaállítják a rendes szintet, de ez kis javulást hoz csak. Ahhoz meg a látásmódnak kell változnia, hogy újra minden "jó" legyen a személynek. Tehát a felfogás, ami viszont a lélek szemlélődése tehát az egyén látásmódja.
Nem? |
| | | | |
| | | | | | 509. Tom003 | 2008. július 31. 20:24 |
| | | | | | | Közvetlen bizonyíték nincs az állításodra Kheo, így csak teória. És egy teóriára alapozva nem lehet egy másik teoria létezését bizonyítani.
Ha valaki meghal, lehet megtapasztalja az igazságot, de te sose tudod meg, nincs velük kapcsolatod. Ez nagyon kétoldalú dolog és csak akkor jelentheted be róla 100%osan hogy igaz, ha a másik felében is részed volt, megtapasztaltad (aka halál) De akkor már sztem úgyis mindegy neked...
Az hogy a halál után a lélek mások emlékeiben él tovább az 'valami' tehát nem lehet 'semmi'... De mi van akkor ha nem csak élő személyben hagyott nyomot az illető? Lehet rá nem emlékeznek, de amit alkotott vagy megváltoztatott az még igenis jelenben élő dolog lehet. Így egy ember létezése nagyon nagyon sokáig nem szűnik meg... (akár több 10 000 év is lehet, gondoljunk az ősemberek falrajzaira) Ezért törekedik vélhetőleg oly sok ember maradandót alkotni. Félnek a semmitől, ami eléri őket. Pedig az is csak egy állapot... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | kheo:
"Ezek az emberek is rendelkeznek lélekkel"
Ez egy önkényes kijelentés, ráadásul alapvetö jelentésmeghatározás nélküli.
"Ha az agyunk lenne a lelkünk, akkor a test halálával a lelkünk is meghalna. Így a lélek és a test között semmi különbség nem lenne."
Ha feldobok egy almát és egy téglát, és mindkettö leesik, abból az következik, hogy SEMMI különbség nincs közöttük? |
| | | | |
| | | | | | 507. kheo | 2008. július 31. 08:49 |
| | | | | | | | cup of tea : Az agy véleményem szerint csak közvetítő szerepet lát el. Sok olyan ember van, akiknél valamilyen baleset, vagy más ok következtében bizonyos agyterületeik működésképtelenek. (lsd. agyvérzés következményei). Ezek az emberek is rendelkeznek lélekkel, pedig agyuk működése nem 100%-os. Ha levágnád az ujjad.... kevesebb lennél tőle? Megszünne az én érzeted? Nem. Tehát nem az újjad vagy. Szerintem így lenne az aggyal is. Ha elvennék tőled, akkor nem az én érzetedtől szabadítanak meg, hanem az én érzeted szabadulna meg a testi funkcióktól, érzékektől, és egyben a fizikai testedtől. Ez lehet a kapocs. Ha az agyunk lenne a lelkünk, akkor a test halálával a lelkünk is meghalna. Így a lélek és a test között semmi különbség nem lenne. |
| | | | |
|
