 |
Élet a halál utánBiga Cubensis, 2003. október 15.  | |  | | | | |  | |  | | | Kedves Földlakó!
Fliegauf Benedek új dokumentum filmjébe keresünk interjú alanyokat. Volt halál közeli élményed? Átélted a klinikai halált? Láttad mi van odaát? Visszajöttél? El tudod mesélni mit láttál ott? Ismersz valakit, akivel ilyesmi történt? Téged keresünk!
Hívj minket:
Simon Ádám 30-579-7157 ,avagy elektronikus úton sion.adam@gmail.com !
Köszönjük:
Fliegauf Benedek
Raptors Kollektíva |
| |  | |  |
| | | | | | 257. Hopax | 2007. július 21. 23:14 |
| | | | | | | | Rakhattam volna idézőjelbe az unatkozót. Arra értettem, hogy folyamatosan "generál" de ez is rossz, mert inkább van. Igen, a hálókra is értettem. Úgy jön, hogy a halál is ugyanúgy egy erőteljes nyaláb ezekben, és önálló burokként van olyan része, hogy jól mutatja az egészebbet. Ez megint kicsit ilyen menjünk fel a hegy tetejére, hogy lássuk.. ; a halál meg elég erős váltás billentéshez. Aztán aki megtanul jól vájkálni a térhálók között, képes lehet más szilánk részei elvesztése (leszitálása) után tovább játszani. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | (ja, vagy a "biohálóra" , a "kozmikus tudatra" és "gaiára" értetted?
tehát, hogy egy ilyen félig-meddig spontán, részben misztikus élmény csupán ezeknek a hirtelen, becsorranása egy lény tudatába?
gondolok itt arra, hogy mondjuk a példámban, amit leírtam, nem "hallucináltam" -avagy összemontázsoltam addigi emlékeimet, fantáziámat egy "tömör, komplex virtuális létélménybe"-
és nem is átláttam a "saját sokéletes halmazomat",
hanem a bioháló nyílt meg és egy másik alany tudata jött át valahogy?
vagy valaki más valamikori élményei?
egy csepp eső a nagy, és folytonnövekvő közös emlékfelhőből?
az is lehet.) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | aha. ?
unatkozó alaptudat?
hmmm. ez olyan, mintha buddhára mondanád, hogy unatkozik, miközben éppen megvilágosodik?
hogyan unatkozhat az alaptudat?
a többit értem, de nem értem hogyan kapcsolódik?
mármint értem a fraktálpéldázatot, de hogyan érted ezt a halál szubjektív kontemplációjával kapcsolatban?
(((arra gondoltam, hogy sokaknak azért vannak problémái, mert ezek a potenciálisan nyitva hagyott készségek-amiket előzőleg leírtam-nem kapnak teret, tehát az alany képtelen kinyílni teljesen, de bezárulni sem tud önmaga loopja felé, és így a különféle "dimenzióréseken" koordinálatlanul áramlik az információ. tehát életvitel-jellegű badtripbe torkollik a lét. - belegabalyodás valamilyen menthális betegségnek diagnosztizálható csavarba, stb...
magammal kapcs, meg a kijelentésemmel kapcs.:
azon elmélkedtem, hogy vajon ha lezárom ezeket az "tudáskapukat" akkor segítek-e magamon, de rájövök egyre biztosabban, hogy csak a teljes megvilágosodás segít... - a fénytöréses "fényszita" példás tetszik viszont hopax - de jaj nekem emiatt, de jó nekem emiatt. mint mindenkinek, aki látni kezd :D ))) |
| | | | |
| | | | | | 254. Hopax | 2007. július 21. 19:01 |
| | | | | | | | | | | |
| | | | | | 253. Hopax | 2007. július 21. 18:59 |
| | | | | | | | Szerintem egy unatkozó alaptudat van szilánkokra, tükrösre, hologramosra törve végtelenítve, amík között a kapocs az,hogy a részegészük egymásnak,függetlenül és párhuzamosan tudnak működni. Az eseményeink, kijelentéseink mindenhol ott vannak, más és más részeken tör át a fény. Aztán ha vizsgálgatjuk ezeket, vagy csak pont úgy rezgünk akkor beérnek ugyannanak a történésnek a többi szűrése,megtörése. A "mindenkinek kötelezővé tennék egy pszichedelikus élményt" kijelentésed is megeshet, hogy ennek a kapcsos játéknak valamelyik végpontja,így nyertél egyet még akkor :) Az irányok lényegtelenek.A nagyon kevés végén nem nagyon kevés van,csak nagyon kevésnek látszik. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | tegnap képbe tolult nálam egy viszonylag korai élményem:
bújócskát játszottunk, egy betonfalnál 100-tól számoltam visszafelé -önhipnó?- és hirtelen eltűnt a betonfal, teljesen máshol voltamegy pillanatra, aztán fura érzés: "nem jó helyen vagyok".
mintha egyfajta féreglyukba csavarodtam volna a saját létezésem kaotikus mátrixában.
utána erős kétely, hogy akkor születtem-e, amikor mondták, élményfoszlány-jellegű érzések egy másik helyről, másik életkorból.
fura ez.
most ha csupán biológiai melléktermékként tekintek a tudatra, és fizikai-, kémiai véletlenfolyamok eredményeként szemlélem az életet, akkor azt mondom, hogy pusztán behipnóztam magam, s gyerekfejjel trippeltem.
ha úgy nézem, hogy a saját létem egy kaotikus mátrix, amelyben az egyetlen linearitás a megszámlálható idő múlása
- ide először a sejtjeim öregedési folyamatát gondoltam írni, de persze az nem valós, s nem lineáris folyamat, hiszen azok cserélődnek, megújulnak, manipulálódnak, stb-
akkor azt mondom, hogy valamilyen "karmikus baleset" által rajtam maradt abból a "halál utáni" "életeket összekötő" -?- képességből egy csepp, hogy ezt a kaotikus rendszert átláthassam.
persze ezt akár alapadottságnak is felfoghatom, és a két fent leírt aspektust ötvözve azt is mondhatom, hogy az önhipnó csupán felébresztett.
vagy ilyesmi.
|
| | | | |
| | | | | | 251. fojti | 2007. július 19. 20:48 |
| | | | | | | | | | | |
| | | | | | 250. helio* | 2007. július 7. 16:30 |
| | | | | | | Na szóval ezzel csak azt akartam mondani, hogy
"vannak közbenső határok, de nincsenek végő határok"
(ui: magadtól kérdezd hogy hogy értem..:) |
| | | | |
| | | | | | 249. helio* | 2007. július 7. 16:21 |
| | | | | | | Szerintem az embernél az emelkedett tudatállapot olyan viszonylagos,
mintha beállna valamiféle tolerancia.
Ugyanazt számtalanszor újraélni felejtéssel egyfajta vegetálás,
felejtés nélkül pedig nem hiszem hogy lehetséges.
_Lényegesebbnek tűnik a nem egyenletesen, de összességében
emelkedő tudatállapot.
Ahhoz hogy valaki mindíg Pontosan ugyanazokat a köröket futhassa,
körülötte mindenkinek szintén azt kéne, vagy a környezeten túl még a többi személy is illozórikus kellene legyen. -Persze ez így hülyeség...
...mert nem sok értelme lenne
_Lehet hogy ezt a démont rossz szokásnak vagy belső kényszernek hívják, ebben az esetben elkerülhetetlen de megoldható kelléke lehet
egy 'nem lineáris' tudatfejlődésnek.
Valami ilyesmi alpján gondolom hogy a démon nem valami, hanem valahogyan. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Csalódok az emberekben. Így nem tudom elképzelni a mindenki számára tartalmas örökkévalóságot.. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | |
Ez maga a halhatatlanság. Csak másképp. Újra és újra a végtelenbe menően újraélni az életed... Vajon képes vagy-e olyan életet élni, olyan tartalommal megtölteni, olyan emelkedett tudatállapotban lenni szinte mindig, "hogy soha többé ne kívánj egyebet, csak e végső és örök megerősítést és szentesítést?"
Ijesztő egy túlvilágkép is ez. Ha valóban ez volna, s "e gondolat úrrá lenne rajtad, megváltoztatna teljes valódban, sőt talán föl is őrölne." Volna pár dolog sztem mindnyájunk életében, amit e tudattal teljesen átitatva nem tenne meg, mert nem szívesen élné meg újra és újra, s látná magát abban a formában az örökkévalóság tükrében viszont.
Nietzsche szerintem úgy gondolta, eljő még aza fajta ember (az emberen túl), aki számára ez a túlvilágkép maga az univerzum legcsodásabb ajándéka, amit kaphat.
-----
288
Emelkedett hangulatok. - Úgy tűnik, a legtöbb ember egyáltalán nem hisz az emelkedett hangulatokban, hacsak nem pillanatokig, legföljebb negyedóráig tartóakban - azon keveseket kivéve, akik tapasztalatból ismerik az emelkedett érzés hosszabb időtartamát. Ám egészen mostanáig, álom volt csupán, amolyan vonzó lehetőség az az ember, aki egyetlen nemes hangulatnak a megtestesítője: a történelem nem szolgál nekünk ilyen példával. Mindennek ellenére azért egyszer még szülhet ilyen embereket - majd akkor, ha már jó csomó előfeltétel teljesült, amelyeket ma még a legszerencsésebb véletlen sem hozhat össze. Ezeknek az eljövendő lelkeknek talán éppen az volna a szokásos tudatállapot, amelyet eddig csak néha észleltünk borzongva lelkünkben ritka kivételként: állandó mozgás és a magasság és a mélység érzése, mintha állandóan lépcsőn mennénk fölfelé, megpihenve néha a felhőkön.
(Nietzsche: Vidám Tudomány, fordította Romhányi Török Gábor)
|
| | | | |
|
