 |
Körben járni...Biga Cubensis, 2003. szeptember 26.  | |  | | | | 212. homen | 2003. november 7. 15:06 |
| |  | |  | | | | Ilyen kapcsolat viszont mindig lehetséges, csak hozzáállás kérdése... |
| |  | |  |
| | | | | | 211. cellux | 2003. november 7. 13:55 |
| | | | | | | | | | | |
| | | | | | 210. cellux | 2003. november 7. 13:14 |
| | | | | | | Asszimetrikus kapcsolat az én értelmezésemben: amikor nem azt akarod a másiktól, hogy olyan legyen, mint te, hanem azt keresed, hogyan egészíthetnétek ki egymást (ki tudjátok-e egészíteni egymást) egy egésszé.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Köszönöm Biga. Hát remélem, hogy emberkertésznk jobb vagyok, mint virágkertésznek... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | bombadiltoma: miért is jutottak az eszembe a virágok? Nekem úgy tűnt, úgy tudsz kérdezni, mint ahogy a virágokat igazán szerető kertész gyomlálgat, csak óvatosan, ügyelve, hogy ne sértsd meg őket. Na azért néha kell egy kis tépés, pl. a Mátrix+ Violával, de én most az új részre gondoltam :-)
Nos, minden elméleti addig, amíg át nem éli az ember. Ezért is írtam régi kis példázatomat.
Szerintem egyszerűbb lenne mindenkivel őszintének és nyíltnak lenni, mint azon gondolkozni, hogy most kivel mennyire legyek őszinte. De milyen érdekes boncolgatnivaló kérdés az őszinteség és a tűz (megégés) viszonya... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Ez biza így van. A nők belédlátnak a buszon, és ha azt látják, hogy na ez a csávó valamit tud a mosoly alatt, hiába utazol BKV-n és borostás a képed, akkor visszamosolyognak. Nagyon jó mérési lehetőség - illetve ugye annál sokkal több.
Most írt reggel a lány is, pedig most a trip végére minden elvárást sikerült kiürítenem magamból, és nem érdekelt.
Hát igen Én+te+ö=gén rendszere hihetetlenül szimpatikus, a sok kényes pontja közül az egyik legnagyobb, hogy azok a partnerek hogyan jönnek az életedbe. Mondjuk jelenelgi állapotomban tartanám magam az őszinteséghez, csak olyat, amit mindenki akar és elfogad. Valahogy úgy érzem, bántottak ilyen téren eleget, hogy én ne tegyem - és néha a hallgatás is hazugság.
Mindenesetre azért nem panaszkodhatsz az 1%-odra sem! :-) Néha a kevesebb több.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Biga: miért is kellene virágokkal? Főleg azért kérdem, mert kissé ridegtartásban élnek itt nálam a növények. Nem nagyon értek hozzájuk (ami eredeti végzettségemet tekintve igen nagy szégyen), csak vizet adok nekik, aztán élik (néha halják) világukat...
Aztán meg magyarázza már el valaki ezt az asszimetrikus egyensúlyt, mert asszem rosszul sejtettem a dolgot.
Toleranciám: jelen pillanatban elméleti. Szóval ezért emelek mindig kalapot Viola előtt. Az, hogy így egyetértek vele, nem jelenti azt, hogy ha velem történne hasonló, akkor tudnék ennyire toleráns lenni.
Őszinteség: Én úgy vagyok vele, hogy az szeretném, ha egyenes arányban állna a mindentkimondós őszinteségem azzal, hogy valaki milyen közeli szerepet tölt be az életemben. Nyilván a zöldségesnek sem kell hazudni, de nem is kell, hogy teljesen kitárjam a lelkem előtte. Aki viszont a legközelebb van, azzal szeretném ezt a "bármikimondható" dolgot, a félelem teljes hiányát.
Önbizalom és hiánya: hát lehet, hogy sok mindennek kulcsa ez. Nekem inkább mindig túltengett, és erre is rá lehet némileg faragni. Belülről. |
| | | | |
| | | | | | 205. cellux | 2003. november 7. 10:53 |
| | | | | | | Biga, amit arról írtál, hogy most már rádnéznek a csajok, azzal én is így vagyok.
Emlékszem, a magányosság hosszú évei alatt mennyire beoltottam magam azzal, hogy ha egyszer megtalálom az "igazit", akkor soha többé nem kell majd más. De most, hogy kezd működni a dolog (már rá merek nézni/érezni egy csajra a buszon, és vissza is érez! :-), gyanakodni kezdek, hogy az egész mögött csak a saját bizonytalanságom, önbizalomhiányom volt, hogy talán csak azért gondoltam annyira komolyan ezt a tűzön-vízen át ragaszkodást, mert annyira féltem az egyedülléttől, hogy azt gondoltam, ha találok egyvalakit, akivel valamennyire jó, akkor ráakaszkodom és életünk végéig le se szállok róla. Na ez mostani szemmel szinte hóttuti receptnek tűnik az elbaszott életre (ami mellesleg kívülről nagyon szépnek és kiegyensúlyozottnak is látszhat).
Ugyanennek a másik oldalán ott van, hogy ha az ember mindent megkaphat (hatalmat nyer az élete felett), akkor sokkal jobban oda kell vigyázni arra, merre mit lép, mert a nagyobb hatalom nagyobb kockázatot is jelent. A kísértés ténylegesen létező dolog, és ha az ember beleesik, eléggé meg lehet szívni (és minél "királyabb" csávó vagy, annál nagyobbat szívsz). De a hatalom (ami alatt - mielőtt bárki félreértene - az egészséges önbizalmat értem ;-) élvezetes dolog, ez kétségtelen.
Gén asszimetrikus egyensúlya nagyon tetszene, bár én elérnék egyszer erre a szabadságfokra. Viszont ott van az a kérdés, hogy egy ilyen párhuzamos sorsfolyatás esetén bizony az ember nem mondhat el mindent mindenkinek (nem mondhatom meg a szőke macának, hogy te figyelj, van még melletted négy másik). De végső soron azt hiszem, ez nem is baj, csak rá kell jönni, hogy kivel érdemes őszintének lenni.
Én az őszinteségre egy időben elég komoly fogadalmat tettem (úgy éreztem, ez nagyon komoly fegyver a spirituális túlélésért folytatott harcban :-), és ennek következményeként (vagy inkább az őszinteség sajátos értelmezésének következményeként) mindig csak olyanokkal szűrtem össze a levet, akik bírták ezt a fajta mindent kimondós őszinteséget. Ezzel viszont kapcsolati lehetőségeim közül kizártam az emberiség 99%-át. :-) Ami nem volt jó.
Az emberekkel való kontaktusteremtési próbálkozások aztán megtanítottak arra, hogy az emberek maradék 99%-ával (aki nem bírja a szókimondást) egyszerűen úgy lehet kommunikálni, ha azt adod nekik, amit várnak. Ha ezt az ember nem szenvedésként, hanem táncként fogja fel, és meg is tanul frankón táncolni, akkor az ilyen emberekkel való kapcsolatok nagyon élvezetesek tudnak lenni, sőt, még tanulni is lehet belőlük, igaz, ilyenkor megfigyeléseim szerint nem maguk az emberek a tanítók, akikkel kommunikálsz, hanem a rajtuk keresztül megnyilvánuló Buddha-természet, amiről nekik gőzük sincs, csak csatornák. (Mondjuk ez lehet, hogy mindenkivel így van. :-)
Például ha nálunk a munkahelyen a takarító kisistenként (hú, de okos ember!) tekint rám, akkor nincs értelme elmagyaráznom neki, hogy ő is ugyanolyan ember, mint én, stb. Úgysem fogja megérteni. Inkább kiszolgálom a vágyait, és hagyom, hogy "szolgáljon". (Megjegyzem, hogy ez azért eléggé ingoványos terep, nagyon rá kell érezni a dolgokra, hogy jól működjön. De akkor viszont kurva jó. Így nagyon jó élni.)
clx
|
| | | | |
| | | | | | 204. DeadMan | 2003. november 7. 09:52 |
| | | | | | | Hali!
Biga: jó Neked, nálam általában pont fordítva sülnek el a dolgok, szal ha ketten vagyunk (vagy többen) akkor sajna sosem engem választanak :-( Mindenféle reménytől függetlenül, ilyenkor azzal vígasztalom magam hogy legalább a havernak meg a csajszinak jó... sovány vigasz :-(
Üdv
Dead |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | A trip jó gondolkozós volt :-)
bombadiltoma: neked virágokkal kellene foglalkoznod! :-) Hát látod, egy ilyen életfelfogást most kölcsönbe átvállalnék. Hűséges társ plusz toleranciám teljes jósága a másképp gondolkodókra.
És mindig olyan kérdéseket teszel fel nekem, amilyeneken én is szoktam rágódni. De reggelre sem lettem okosabb. Most elutaznak a párjával egy hétre, nincs levél, szóval minden remény megvan a jótékony feledésre. Egy dolgot biztosan tudok, ha még találkozok vele és a szemébe nézek, biztosan nem a barátság jut az eszembe elsőre. Talán a "beteljesüléshez" még egy őszinte mondat is elég lenne tőle.
Könnyű dobálózni a hármas-négyes szavakkal. Életem első szerelme (?) is egy ilyen szituációban kezdődött. Esti szalonnasütést terveztünk anyámék házában, de csak a haverom és az a bizonyos lány jött el. Ittunk, dumáltunk, szívtunk és jól éreztük magunkat. A feszültség akkora volt, hogy a lány nem bírta tovább. Hiába a lányok jobban feloldódnak, őt nem zavarta, hogy ketten vagyunk ott. Minket annál inkább - ugyanis mindketten titokban szerelmesek voltunk belé - egymásnak meg a jó haverjai.
Nem ment az asszimetrikus egyensúly.
Hol hozzám jött, hol hozzá. A mennyország és a pokol között pattogtam, mint egy őrült labda. Kint ültem a kert végében, a saját házunkban és a haverom éppen a szerelmemmel volt elfoglalva. Gondoltam, hogy legalább ők örüljenek együtt én meg valahogy kibírom, mint eddig.
Aztán a lány reggelre engem választott és velem maradt másfél évig.
Amilyen viharosan kaptam meg, úgy is vesztettem el.
A jó haverom sem a haverom már azóta.
Keresem az összefüggéseket... keresem.... :-)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Én+te+ö=gén: kezdjem rögtön egy kérdéssel, hogy te mennyire tudtad megvalósítani ezt az asszimetrikus egyensúlyt? Mert jól hangzik, az biztos :-) Na csak sokszor az a baj (?), hogy az élet elmúlik, akibe belezúgtál, annak az asszimetrikus egyensúly csak egy ál-ideológia, aki vevő rá, az iránt meg te nem vonzódsz...
Bár kétségtelenül érdekes megfigyelni egy úgymond szimmetrikus kapcsolatban élő ember reakcióját, amikor mesélsz neki erről, látni, hogy egyfelől a rendje szétrombolásáért, szentségének vélt gyalázásáért tart felelősnek, ugyanakkor titkon várja és szomjazza újabb szavaid. A szavak elreppentek, a magok gyökeret vertek. De vajon a szabadság vagy a romlás virágai kelnek-e belőlük? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Hűha :) Nem könnyű elképzelni. Majd inkább meséld el... |
| | | | |
|
