 |
Körben járni...Biga Cubensis, 2003. szeptember 26.  | |  | | | | 236. cellux | 2003. november 14. 10:13 |
| |  | |  | | | a reset mindenen segít :-)
|
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | | Hát épp tudok, csak a kérdés az, hogy nem kerülök-e végtelen ciklusba :-) |
| | | | |
| | | | | | 234. kika | 2003. november 12. 16:11 |
| | | | | | | | már csak arra kell választ találni,hogy tudsz másvalakit találni vagy máshoz fordulni amikor reménytelenül szerelmes vagy:-) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | |
Arra gondoltam a minap, hogy a kört talán úgy lehet megszakítani, hogy állandóan folytatni kell. Ha az ember elviselhetetlenül szerelmes valakibe, aki soha nem lehet az övé, máshoz kell fordulni, majd amikor rosszra fordul a helyzet, megint tovább kell állni. Így végül senki sem lesz megcsalva, senki nem fog szenvedni, még azelőtt véget kell neki vetni, hogy egyáltalán elkezdődne... Csak könnyedén, ahogy a vízen futna az ember, mikor érezné, hogy lesüllyedne, újabbat kell ugrani... Micsoda baromság ez :-)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | cellux:
Hát, nem tudom, hogy most épp megtiszteltetésnek vegyem-e a tudós titulust :) Ám mindegy, mert nem vagyok az, még ha valaha el is indultam valami olyasmi felé.
És meg kell hagyni, vannak nálam intuitívabb lelkek is, de azért csak van nekem is valamennyi... legalábbis remélem :)
Azért örülök, hogy jókedvre derítettünk... meg a legjobbakat a dedobozoláshoz, vagy mihez :) |
| | | | |
| | | | | | 231. cellux | 2003. november 10. 11:10 |
| | | | | | | mindig jó kedvre derít, amikor az egyik tudós a másiknak magyarázza az intuíció jelentőségét. :-)
én sokáig nagyon híján voltam az intuíciónak (érzéseknek) - már ami az emberi világot illeti (de hát itt az a fontos).
ezt a hiányosságomat úgy kompenzáltam, hogy túlhangsúlyoztam az értelmet. az értelmet mindenhatónak tekintettem, és ezt a dogmatizmust - ami lassan a véremmé vált - megpróbáltam másokra is ráerőltetni. megtanultam és tökélyre fejlesztettem a dobozolás "művészetét", és mivel a sors fejlett értelmi képességekkel áldott/vert meg, egy-egy jobban sikerült dobozzal képes voltam komoly endorfin-flasheket okozni magamnak. ezek a "jutalmak" aztán még jobban ráerősítettek az értelem kizárólagosságába vetett hitemre.
a gondok akkor jelentkeztek, amikor a dobozokba tett dolgok súlya kezdett teherré válni. minél több dobozom volt, annál nagyobb volt a teher. és maga a dobozolás is kezdett élettelen, halott, gépies tevékenységgé válni, mintha egy automata lennék, ami ugyanazt a programot ismételgeti állandóan. kezdtem baromira unni meg utálni magamat, de már nem volt menekvés.
aztán egyszer - Istennek hála - a rendszerem meghaladta azt a bonyolultsági fokot, amit már nem bírtam egóból összetartani. ekkor az egész összeomlott. én meg ültem a földön és sírtam, és sajnáltam magamat. aztán összeszedtem magam, és nekiálltam megint fölépíteni mindent. szerencsére jól ment, az ilyen újrafelépítős periódusokban még az átlagnál jobban is éreztem magam, de persze ez is átverés, hiszen csak arról volt szó, hogy ha az ember leesett a pincébe, akkor onnan minden út felfelé vezet.
ezek a loop-ok akkor szakadtak meg (jó hosszú évek szívásai után), amikor egyszer annyira durván zuhantam le, hogy már nem volt kedvem újra felépíteni a rendszert. na akkor hátradőltem és aszondtam, hogy lesz ami lesz. és lett. :-)
amikor elengedtem a biztonságra való vágyamat (mert a mélyben itt is az önféltésről, a halálfélelemről van szó), akkor végre elkezdhetett történni az, ami tényleg rólam szól. és azóta jó. :-)
de mint a példa is mutatja, a világban kurvára nehéz megbízni.
van, aki egészen élete végéig kapaszkodik.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Azmirra: de, férj vagyok! :-) Amúgy mondtam Violának, hogy kissé félreérthető lesz ez a "kapcsolat" a hozzászólásában. Egyelőre mindkét részről plátói kapcsolatról van szó, most szerintem a határon állunk, és azon agyalunk, hogy ha továbblépünk, az egy újabb minőségbe, szabadságba visz, vagy egyszerűen az elkerülhetetlen hanyatlásba.. Illetve, ha ő továbblép, én ha akarnék, sem tudnék. Egyébként én persze még ezt a nyitott dolgot is csak úgy tudnám elképzelni, ha a harmadiket ismerem, kedvelem. Most inkább az a helyzet, hogy P féltékeny rám, én akartam vele találkozni, beszégetni vele, de nem akar - ez nem indul túl jól... Pedig ha megtudná, hogy én is hasonló cipőben járok, talán jót röhögnénk az egészen és haverok lennénk.
Érdekes volt, hogy abban egyetértettünk Violával, hogy a nők nem is nagyon bánják, ha a barát a férfi oldalról kicsit többet is érez. Hiszen akkor a férfiak figyelmesek , segítőkészek, költőkké válnak, lovagokká... De csak addig, amíg reménykednek.
Lehet, hogy jobban járnánk, ha Violának mégis lenne egy kis hite úgy "felfelé", mert néha azt érzem, csak valami csoda segíthet abban, hogy ennek az egésznek úgy legyen vége, hogy mindenki jól jöjjön ki belőle és senkinek se fájjon... |
| | | | |
| | | | | | 229. azmirra | 2003. november 9. 10:14 |
| | | | | | | Biga, ismervén Viola hozzáállását, nem értem, miért írtad régebben ezt:
"Mellesleg én sem vagyok benne biztos (sőt), hogy ilyen megértő férj lennék. Nem halnék bele, nem akarnék válni ha ilyet megtudnék, de biztos, hogy nem vagyok annyira szellemileg fejlett, hogy nem maradna bennem féltékenység, birtoklás, bántottság. "
Te konkrétan ebben a helyzetben vagy (jó, nem vagy "férj":), de csak tudod, hogy reagálsz?
Mos túgy érzem kicsit, hagytál minket itt találgatni, hogy mi is lehet a bajod, én azt hittem, valamilyen lelkiismereti válságban vagy Viola miatt, erre kiderül, hogy ez egyáltalán nem releváns probléma, hiszen ti egy "nyitott kapcsolatban" éltek.
Vagy csak mi vontuk bele Violát, mert igazából a te gondod annyi, hogyan kaphatnád meg az áhított nőt. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Gén: ez egy elmélet. Az élet természetesen sosem így működik. Ergó nem mindenki mondd el mindig mindent, meg az állapotok evolválnak. Úgyhogy természetesen hagyatkozom az intuíciómra is, meg a szavak nélküli kommunkiációra is. Ha az intuitív meg a verbális dolgok összhangban vannak, meg egészséges egyensúlyban, akkor az nagyon jó. De vaksötetben tapogatózni, főleg akkor, ha türelmetlenség meg düh is van, nem jó. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "Biga: az álmodozásról soha ne szokj le! Akkor nem lesz célja az életednek!"
Az álmodozás az élet megrontója... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | BT:
"Nem szeretem kitalálni, hogy mit akar a másik, mert esetleg tévedek. Egyszerűbb, ha megmondja. Szóval azt már láttam, hogy nem jól működik, ha némagyerek van."
Az intuíció nevü némagyereket kiöntötted fürdövizestül? :)
Ez egy nagyon racionális-verbális kapcsolat leírása, mindketten megmondjuk, mit akarunk, utána megbeszéljük, eldöntjük mi legyen, netán alkudozunk, kompromisszumokat kötünk stb.
Lehet, hogy müxik, de én unalmasnak találnám. |
| | | | |
| | | | | | 225. Viola | 2003. november 8. 18:51 |
| | | | | | | Biga: az álmodozásról soha ne szokj le! Akkor nem lesz célja az életednek!
Gén: tetszik ez az aszimmetria! Kár, h. embereket nehezen találni hozzá!
Cellux: 133-ra: ez nagyon tetszik! Még sosem jutott eszembe a másik oldalról szemlélni a dolgot. Tudod mit értékelek benned nagyra? Meg tudod fogalmazni érthetően azt, amit gondolok (emberi test használata).
Mindenki más: ha már szó volt aháttérről:
poligám ember vagyok, és művész. Szükségem van a tűzre, akár gyertyaláng, akár erdőtűz. Sokáig Biga volt a tűz, bár mindössze egy képet festettem neki. De most nem... Most P a tűz, akivel anyagbeszerzés során találkoztam először, egymásra néztünk és megállt a világ ("szerelem első látásra" típusú találkozás). Ez mégsem az volt, h. "vigyük haza, zárjuk kalitkába, csak az enyém legyen". Inkább: hagyjuk szárnyalni a széllel és repüljünk együtt amíg csodálatos. Azt gondoltam csak részemről az, valszeg nem látom többet, pedig jó volna. Később kiderült, ez nála is ugyanígy jött le. Regénybe illő bonyodalmakon keresztül, most is tart a kapcsolat és köv. képem témája az ő kis ketrece lesz...
Megértem Bigát, mikor csalódott, hiszen a legritkább esetekben okoskodok Istenről és a halálon túli lelkek sorsáról (ez legyen meglepetés). Nekem megvan istenre a saját mesém: nincs isten csak az emberek találták ki. Ezzel az ügy lezárva Az időmet kitölti a művészet, olvasok, TV-t nem nézek, a Mátrix baromság. Ja és ami a szívemen az aszámon.
Szerintem minden embernek feladata, h. boldog legyen. Ha önmagával tisztában van, másnak nem tartozik elszámolással.
Most befejezem, mert ezer felé másztak szét a gondolataim. Össze kell szednem őket :)
Ha vmi nem érthető, kérdezzetek.
Hali, Viola
|
| | | | |
|
