 |
Körben járni...Biga Cubensis, 2003. szeptember 26.  | |  | | | | |  | |  | | | Egyébként ha megfigyelitek, nagyon sokszor tesszük ezt:
- beírjuk a fájdalmunkat, megerősítést várunk
- másoknak magyarázunk, ezáltal magunkat is erősítjük
Legjobb, amikor két padlón lévő ember lelkesíti a másikat. Tulajdonképpen magukat próbálják kihúzni a bajból. |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | Psy, mondtad is, hogy nem olvastad végig a topicot. Röviden elmondom, arról van szó, hogy nekem ez nem az első eset, hogy beleszeretek valakibe. Itt éppen az a körben maradás, ha otthagyom a francba! Eddig is ezt tettem, és újra visszajött a szituáció. Ezért próbálok másképp dönteni. Úgy elengedni, hogy megmaradjon, nem tudom, érted-e?
Szeretjük egymás szavait, a leveleket, és én nem fogok megint csak újra sértődötten eltűnni, hogy "ha nem akarsz úgy szeretni, akkor ne is lássuk egymást". Inkább megpróbálok a jelenben élni, ahogy Gén mondta, nem arra gondolni, hogy milyen jó lenne átöltelni, hanem élvezni azt, hogy levelet kapok és írok. És nem érdekel, hogy mi lesz belőle. Egy csomót tudok neki adni így is, és lazább pillanataimban be is ismerem, hogy ez a lényeg.
Szerintem itt mindenki tudja, mi a teendő, elolvastunk mindent, amit lehetett, bólogattunk rá, nagyokat pöfékelve mondogattuk, hogy így van, így működik a világ. A baj viszont az, hogy egónkat hosszú-hosszú évekig építhettük, építette a világ, és most pár év ébredezgetés nem tudja eltüntetni a nyomait. Én az önelkönyvelés után vagyok, remélem szétrúgtam pár határomat, de ez eléggé fájdalmas dolog. Tudom, hogy mit érzek, ismerem a vágyaimat, de mostantól megpróbálom elkülöníteni magamat a vágyaimtól és elvárásaimtól. Majd eltűnnek.
Sokáig tart integrálni az igazságokat, sokáig tart az, hogy magától értetődően meg is éljük, és ne csak a másiknak magyarázzuk.
El lehet menekülni, el lehet küldeni, el lehet költözni, de az ember sohasem felejt! Én szembenézek ezzel, ugyanolyan makacs vagyok, ahogy te írtad magadról, valaki meg fog változni, vagy én vagy ő. Számomra az emberi kapcsolatok mindegyike kincs, nem fogom félrerúgni azért, mert most az egóm másra vágyik.
|
| | | | |
| | | | | | 282. cellux | 2003. november 26. 15:34 |
| | | | | | | psy: hát ha muszáj észrevenni, akkor észre is fogja venni, nem? (akkor nem kell neki segíteni, rájön magától)
ha viszont nem veszi észre (pedig nyilvánvaló, bazeg, NYILVÁNVALÓ! ééérted!), akkor két dolgot lehet csinálni:
a) belemagyarázni a fejébe, hogy te hogyan képzeled el annak a szituációnak a megoldását (a saját tapasztalataid alapján) - erre egy olyan ember, aki már mindent megpróbált, csak legyinteni tud (jogosan)
b) együttérezni vele, a helyzettel és megpróbálni ráérezni arra, miképpen lehetne segíteni, konkrétan neki, konkrétan abban a szituációban, ahol van. nekem ilyenkor az intuícióm megsúgja, milyen kis gondolatmorzsákat lenne érdemes becseppentenem a kollektív tudatfolyamba, hogy az - talán - hozzásegítse az illetőt a helyzet megoldásához. aztán vagy segít, vagy nem. de nem erőszakoskodom, mert tudom, hogy semmi értelme.
néha az is elég, ha az ember csak úgy ott van a másik mellett ilyenkor.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Lehet, hogy igazad van, Cell, de akkor hogyan magyarazod el a kornek, hogy mo a gomb?
Csak onmagunk tudjuk elhitetni onamagunkkal, hogy van kint... az oszinte, onmagunkkal es a helyzettel valo szembenezes altal.
Ha Biga elerte a melypontot es belatja, nincsen tovabb, mert csak korben megy, akkor muszaly ennek bekovetkeznie, muszaly, hogy eszrevegye, hogy felesleges ezt tovabb csinalni.
Feldmar erre azt mondja, hogy az ember ramegy az autoval a korgyurure es megy megy korbe korbe, de tul gyorsan megy es nem veszi eszre a kijaratokat, amelyek mellett eszetlenul elsuhan. Le kell ilyenkor lassitani es jol korulnezni, hogy hol van az exit.
A kijaratok ott vannak bennunk, de az illuzio, melybe kapaszkodunk, a kotel nem engedi oket latni. Ezert kell eszrevenni, hogy a loop csak illuzio.
szerintem csak igy mukodhat. Nalam is igy mukodott.
psy |
| | | | |
| | | | | | 280. azmirra | 2003. november 26. 15:11 |
| | | | | | | Nálam is van ez az átfordulás. Van, hogy már az zavar, hogy nem tudok "úgy istenigazából" elkeseredni semmin, mert tudom, hogy már annyiból kijöttem és "a gödör fenekéről már csak felfele vezet az út".
Persze most lehet vitatkozni, hogy mi van akkor, ha a gödör fala csúszós, meg járhatatlan, vagy nem tudok mászni stb. De eddigi tapasztalatom alapján az életösztön irgalmatlan ereje elképesztő dolgokat hoz ki az emberből. :) |
| | | | |
| | | | | | 279. cellux | 2003. november 26. 14:39 |
| | | | | | | Bocs, Psy, de ez nem ilyen eccerű. Amíg az ember benne van a loopban, addig hiába dumálunk neki odakintről.
Biga: "De azt hiszem, az már annyira a jeges padló lett volna, hogy odafagytam volna és elszállt volna belőlem az élet."
Amikor már annyira szar, hogy már szarnak nevezni sincs értelme, akkor nálam néha átfordul viccesbe. Tragédia-komédia ugrás. Talán ez is egy lehetőség lenne a kiszabadulásra (bár ezt nem lehet akarni, csak úgy megtörténik, átfordul).
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | A tehetetlenseg csak addig tart, amig elhiszed, hogy tehetetlen vagy, es addig az is leszel. Am ha szembenezel magaddal es azt mondod, hogy eleg volt, akkor egy "huszarvagassal" el tudod vagni a tehetetlenseg kotelet, amibe ugy kapaszkodsz. Jo erzes tehetetlennek lenni, mert addigis legalabb abba az erzesbe tudsz kapaszkodni. Biga, szerintem te rohadtul felsz az ismeretlentol (ami nem is annyira ismeretlen, mert az is mar benned van) es inkabb kapaszkodsz kegyetlen modon a sajat magad altal folyamatosan manifesztalt tehetetlenseg-valosagba. Ne tedd. Ne felj a jovotol, mert a jovod te magad vagy. Olyanna formalod,amilyenne akarod. De ha valami nem megy,akkor be kell latni, hogy nem megy, mert amig ebben az illuzioban ringatod magad, addig a loop szuntelen folytatodni fog. Elobb-utobb ugyis arra fogsz kilyukadni, hogy ki kell lepned belole. Szerintem egyedul a felelem az, ami nem enged teged tovabblepni. Gyozd le a felelmet.
Es irtad, hogy az oszinteseg visz bajba... egy feneket. Csak jobban faj, mint folyton hazugnak lenni onmagunkkal es masokkal szemben. Csak az oszinteseg segithet, ha belatod, hogy hulyeseg az onsajnalat, onamitas. El kell engedni a kotelet. Basszus, en mar csak tudom, hogy mi ez a szitu. Ne vard, hogy jobb lesz, ha benne maradsz ebben a loopban. Nem lesz jobb. Titokban azt varod, hogy hatha majd becsuszik egy hiba a loopba, ami mas iranyba viszi, vagy megtori, de nem fog. Ne vard a kulso behatast, mert nem lesz. Masik erzelmeit pedig nem lehet kizsarolni. Ha meg ugy erzed, hogy rosszabb mar nem lehet, akkor minek tartod magad ebben a korben??? Lepj mar ki belole a francba es szuless ujja! Kezdj mindent ujra es ne felj a jovodtol, mert az olyan lesz, amilyennek te krealod. Szerintem minden egyes hozzaszolasodban onigazolast keresel, de nem fogsz talalni, mert jarsz korbe-korbe-korbe... ne haragudj, de en igy latom. De egyedul a te kezedben van, hogy szenvedni fogsz-e tovabb ebben a loopban vagy felszabaditod magad es boldog leszel. Szerintem probald megerteni jobban a Levelet a Szabadsagrol, amit kuldtem Neked!
Fel a fejjel es le az onsajnalattal!
Udv: Psy |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nekem tegnap esett le, hogy van még annál is rosszabb, amit el tudok képzelni és kicsit boldog voltam, hogy nem következett be. De azt hiszem, az már annyira a jeges padló lett volna, hogy odafagytam volna és elszállt volna belőlem az élet.
Egy kicsit a padló is szubjektív, de értem, mire gondolsz. Most úgy éreztem, hogy szinte már mindegy mi történik, mert átlépett egy határt, amikor a tehetetlenség mindent elnyel. |
| | | | |
| | | | | | 276. cellux | 2003. november 26. 09:22 |
| | | | | | | "honnét gondolod, hogy a padló nem szakadhat be? Hogy lejjebb nincs semmi?"
hát, én azt gondolom, hogy ha ezen gondolkodni kell (tehát ha a padló biztonsága nem magától értetődő), akkor az ember még nem ábrándult ki teljesen (pl. a gondolkodásban még mindig hisz). és amíg az ember nem ábrándult ki még teljesen, addig ez a padló nem létezik, mivel a nem kiábrándult ember a valóság helyett az illúzióba bonyolódással - a kötélbe kapaszkodással - van elfoglalva.
én a teljes kiábrándulásról beszéltem, arról a szintről, arról a teljes ürességről (nem nihilről, mert a nihil is valami), amikor az embernek már nincs esélye nem megvilágosodni.
persze ez így elég negatív megközelítés: annyit szívunk, hogy már nincs hová szívni, és amikor már tényleg semmi se működik, és mindenről bebizonyosodott, hogy "ez sem az", akkor csak az marad, ami tényleg az.
elég nagy hülyeség amúgy, ahogy így belegondolok :-) tipikus mazochista megközelítés. de legalább biztos, hogy mindent bedarál. a padló csak akkor tűnik elő, ha semmi sem maradt, erre törvény van.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Lent es fent... nincs. Tulajdonkeppen a lent ugyanaz, mint a fent, minden egybefolyik. Minden Egy. Tehat nincs hova zuhanni sem tulajdonkeppen. Csak szimbolumok. A "padlo" maga a Mindenseg, az Egy abszolut aspektusa, amit akkor ersz el, ha mar nem kapaszkodik a tudatod az Illuzio kotelebe, elengeded azt, akkor szabad vagy.
psy |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Cellux: honnét gondolod, hogy a padló nem szakadhat be? Hogy lejjebb nincs semmi? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Biga!
Oda is ment most!
Psy |
| | | | |
|
