 |
Körben járni...Biga Cubensis, 2003. szeptember 26.  | |  | | | | |  | |  | | | Mit érzek? Változó! :-)
Tulajdonképpen én kezdtem el ezt a nyitott/asszimetrikus dolgot pedzegetni - elméletben. Most tulajdonképpen boldog lehetnék, hogy megteremtettem magamnak az elveim gyakorlati megtapasztalásának a lehetőségét. Persze nem egészen így gondoltam, dehát az ember még tökéletlen teremtő. Engem nem az zavar, hogy ez megtörtént, hanem az, hogy a harmadik fél teljesen elutasító, tulajdonképpen utál engem, pedig én azt gondoltam, megbeszélhetjük, összebarátkozhatunk és úgy sokkal nyugodtabb lenne a szívem. De a történet inkább a klasszikus életbeli sablonokat követi.
Jobb pillanataimban egy lehetőségnek gondolom, egy újabb tapasztalási lehetőségnek, döntési lehetőségnek - hogy milyen vagyok, ki vagyok ezzel az esettel kapcsolatban. Rosszabb, egoista pillanataimban nem bírom elviselni a gondolatot - de azért "annyira" nem vészes a helyzet, "odáig" még nem jutottak el.
Igazából nehéz döntenem, én elválni semmiképpen sem akarom, de azt sem szeretném, ha Viola szenvedne emiatt. Persze most szinte mindenki szenved valamilyen szinten. Én valamilyen új megoldást keresek (ezért akartam beszélgetni a sráccal), csak sokszor úgy érzem, túlnőtt rajtam a dolog, és én nem sokat tehetek. A másik baj az, hogy ők sem tudják, hogy mit akarnak. Tudom én, hogy jó érzés a szerelem, mintha újra tizenévesek lennénk, de jó lenne már eljutni a tudatos gondolkozásig, hogy meddig lehet elmenni, mi a célom ezzel, hogyan lehetne harmonikusan megvalósítani.
Én mindenesetre világosan megmondtam, nem vagyok ellene annak, ha valaki meg akarja élni a szerelmet, de olyan módon tegye, hogy a szeretet elve, és a kapcsolatok értelmes használata valósuljon meg, ne az ösztönök és vágyak tombolása.
Lehet, hogy függő leszek? Ha szívok, akkor egészen optimistán látom a dolgokat, mindent megbocsátok.
Persze teljesen más lett volna, ha nem nekem kell kihúzni belőle, mi történt, hanem az elején megkérdezi, hogy mit szólok ahhoz, ha váltanak egy csókot... Talán meg is engedtem volna. De így kicsit rosszul esett a dolog.
|
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | Biga: Arról még eddig nem is volt szó, hogy Viola meg egy srác... Vagy csak én vagyok lemaradva? Na mindegy, az én "tudományom" itt úgyis véget ér... Sőt talán már sokkal régebben véget ért. Mindenestre úgy látszik, szó sincs nálatok aszimmetrikus egyensúlyról, vagy annak a lehetőségéről, ahogy azt mi itten hallgatólagosan vagy nyíltan feltételeztük. Most nem tudom, örüljek-e, hogy úgy érzem, kicsit "igazam" volt, szóval hogy valahogy úgy gondoltam, hogy az úgy nem nagyon működik, hogy az egyik félrelép a másik meg mosolyog és tök elégedett ezzel, és neki nem lesz más... Hajjaj :-(
És szóval te hogy bírod, Biga? Mit érzel? |
| | | | |
| | | | | | 306. cellux | 2003. december 4. 14:50 |
| | | | | | | Kezdetben volt a tér (0).
Aztán lett a padló (1).
Aztán kibomlottak a térben a dolgok (számegyenes).
Azon a padlón túl, amiről én itt beszélni próbáltam, semmi sincs (a "vanság" is csak a padló miatt van).
|
| | | | |
| | | | | | 305. DeadMan | 2003. december 4. 14:25 |
| | | | | | | Honnan az idea?? Van ott valami érdekes (mármint a megszokott érdekességeken kívül) vagy csak úgy eszedbe jutott?
Üdv
Dead |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Vannak fejlemények! Az én ügyem ott van, ahol volt, viszont a Viola és a másik srác kapcsolata tovább mélyült, egészen konkrét fejleményekkel. Most azon gondolkozom, hogy mit szabadítottam magunkra... És hogy most játszam tovább a hűdenyitott férjet, aki mindent megenged és mindent elvisel, vagy éljek egy barátom ajánlatával és húzzak ki Viola nélkül egy évre (vagy többre) az USÁ-ba. Most úgy érzem, ha nem lennék itt, mindenkinek jobb lenne, az én levelezőtársamnak, akinek szerelmet vallottam és elutasított, és a Violáéknak is, akik lángolnak a szerelemtől. Látod Cellux, vannak a padlón túl is dolgok! :-) |
| | | | |
| | | | | | 303. Vegha | 2003. december 3. 15:03 |
| | | | | | | | Tökre megnézném most, hogy a Gellért-hegyen hogy telik az idő, de egyedül nem érdekel. Vagy csak egyedül engem érdekel... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Psy: Nem segít, de legalább telik az idő.
De az sem segített, hogy bemagyaráztam magamnak, hogy valójában kurva jó csávó vagyok, és a helyzet is király, szépek a felhők, szépek a fák és a világok legjobbikában élünk. Inkább siránkozom, mint homokba dugom a fejem.
Az energiám, hogy megváltoztassam magam, már eltűnt valahová. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Gyerekek, gyerekek...
Szerintetek az segít, ha megmagyarázzuk magunknak és elhitetjük magunkkal, hogy milyen gyengék vagyunk? Az segít, ha folyton siránkozunk?
Ez eléggé gáz... |
| | | | |
| | | | | | 300. cica | 2003. december 3. 10:50 |
| | | | | | | | Válasz Biga kérdésére: Igen lóg le kötél, sőt fény is szűrődik be, csak túl nehéz a testem ahhoz, hogy a gyenge izmaimmal felhúzzam magam. A fényben sem vagyok biztos hogy igazi. Lehet, hogy csak behúztak nekem egyet és nem az adekvát inger (fényhullám) az, amire a szemem reagál, hanem az ütésre és ezért látok különböző fényeket. Szóval nagyon fáradtságos és bizonytalannnak tűnő nekem a mostanában a fény felé vezető út. Nehéznek érzem a testem és fáradtnak az érzékszerveimet az éberséghez, ezért inkább ideákba és kreált világokba menekülök. A Palo Altoi iskola, ahova Laing (Feldmár mestere) is tartozott, azt mondja, hogy ha patthelyzet van, ki kell lépni a rendszerből, amely keretein belül próbálsz megoldást találni. |
| | | | |
| | | | | | 299. asvany | 2003. december 2. 19:49 |
| | | | | | | | felulnezetben az uveg csigalepcson is korbe-korbe rohangalank az emberek... :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Üdv a másik mély kútból. Nálad lóg le valamilyen kötél, amin felmászhatsz és lefedték-e tetőt, vagy kiszűrődik még némi fény? |
| | | | |
| | | | | | 297. cica | 2003. december 2. 10:41 |
| | | | | | | | Érdemes küzdeni azért, hogy ne járjunk köröket? Én néha úgy érzem, hogy felesleges. A születés és a halál ugyanaz. "Az élet a halál kerülőútja." Mindig ugyanoda vezet, ahonnan jött. Jó lenne hinni abban, hogy azért esünk vissza, hogy nehogy elbízzuk magunkat. Csak az a kérdés, hogy van-e ilyen, hogy visszaesés metafizikai értelemben. Mi értelme van visszaesésről beszélni, ha ugyis egyszer ugyanoda kerülsz ahonnan jöttél. Vagy mégsem kerülsz ugyanoda? Nem tudom. Mindenesetre úgy érzem, hogy egy mély kútba estem és ha már itt vagyok, akkor körülnézek, hogy mi van itt. Persze úgy, hogy el ne felejtsem, hogy milyen volt fenn a fényben, hogy tudjam hova kell visszamászni. |
| | | | |
|
