 |
Körben járni...Biga Cubensis, 2003. szeptember 26.  | |  | | | | 356. Talamon | 2003. december 19. 09:37 |
| |  | |  | | | gyere zarándokútra nyáron. 1 hónap koránkelés,gyaloglás,néha evés, ivás,IZZADÁS, menés, alvás, lábfájás, szomjazás, éhezés, fáradás, mosolygás, tisztán levés, hidegvízbenfürdés, 15kiló cipelés- napi 33kilóméterezés, s közben senki se levés, néha sör vagy bor vedelés, emberekkel beszélgetés. megérkezés, felkészülés, kikészülés, bekészülés, elkészülés, szétkészülés, összekészülés, elindulás, röhögés, SZENVEDÉS, megin röhögés, elszakadás, szétszakadás, meglátás, rálátás, belátás, kilátás, továbbhaladás, visszasüllyedés, elfogadás meg ilyenek:)
|
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | Eszembe jutott egy kérdés.
Szerintetek van értelme ilyen kissé feszültebb időszakokban pszichedelikumokat fogyasztani? Én úgy érzem, ilyenkor jobban átlátom ezt az egész körömet és nem visznek annyira az érzelmeim, nem rinyálok annyit. De közben az is igaz, ha elmúlt a hatása, visszazuhanok, mintha nem láttam volna előtte tisztán, mit is kéne tennem. Sőt, mintha még flusztrálna is, hogy olyan állapotban mintha lenne megoldás, józanul meg képtelen vagyok úgy gondolkozni, illetve egyszerűen csak úgy lenni (mintha tudnám).
Két lehetőség van: állandóan betépni :-) vagy elgondolkozni azon, hogy nem kellene-e egy hoszabb böjtöt tartani... |
| | | | |
| | | | | | 354. Talamon | 2003. december 19. 08:40 |
| | | | | | | | Helyes éberség? Tudatos szörfözés a jelenben, amikor annyira csak az adott pillanatnak él a felébredt, hogy nem "tud" fogalmakat kreálni, dolgokat felfogni. A dolgok mint amilyenek vannak a tudatában, mely üres, mint a konga belseje.(S valaki vagy valami dobol rajta? Talán ez a pillanat. Vagy ez, vagy épp ez...) Ha folyton képes az ember erre, nincs fogalomburjánzás... Nincs végiggondolás, nincs kör, nincs semmi:) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Ajtóablak:
"Gén, tapasztalatod szerint ("mi lett volna, ha") a visszaútnál a szerepek, klisék rétegei hogyan nem pakolódtak volna vissza?"
Valami mindenképpen visszapakolódik, de ha tudatos vagy, akkor te választhatod meg, hogy miböl mennyit veszel vissza, mit hagysz el és mi újat veszel fel a helyére. Ha nem, akkor visszajutsz ugyanabba a körbe és kb. ugyanazokat a dolgokat hajtogatod továbbra is, csak közben okosabbnak érzed magad :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Szvsz minél tudatosabbá válik az ember a körének megértésében és megélésében, annál nagyobbak az ellentétek és intenzívebbek a reakciók, a kételyek, a ragaszkodás régi önmagunkhoz. Mondhatnám, hogy a szenvedés is, de már ez a szó kezd itt túl elcsépelt lenni, és az igazság az, hogy nem hiszek abban, hogy minden lelki igazságot kizárólag szenvedésen át lehetne megtapasztalni.
Fájó tud lenni eleinte a felismerés, hogy ha meglátjuk a célt, el kell hagynunk egy rakás eddigi beidegződést, elvárást és reményt.
Eddig arra jutottam, hogy talán felismerem a köröket, dereng a cél, de nem látom a megoldást, ezért menekülök előre. Eljutottam egy olyan pontra, hogy mindenkibe beleszerethetnék, külsőleg veszélyessé váltam. Nem vagyok elég tudatos, mert sokszor félek a tudatosságtól, mert a tudatosság eleinte kegyetlen és személytelen.
Igen, még önző vagyok, nem tudok még szükség nélkül szeretni, sokszor a szeretetem nem az emberre irányul, hanem arra, amit attól az embertől kapok, vágytam, hogy szeressenek, mert még nem fogadtam be teljesen azt, amit lejjebb leírtam.
A testem is mást akar, a lelkem is másra vágyik, ezért kavarodott meg az általam is teremtett valóság, de most csend van, lehetőség van, hogy végre megfogalmazzam a mindenségnek, hogy mit akarok, lehetőségem van, hogy ne függjek a célomtól és a vágyamtól.
****
És akkor világosság támadt és egy hang szólalt meg a magasból: Ne félj Biga, már csak 17562895748-szor kell újjászületned és akkor kiléphetsz a körödből! Légy csak türelmes! Addig élvezd a viszonzatlan szerelmet is, fent nem lesz ilyen! Következő életedben pedig strucc testet kapsz, hogy könnyebben tehesd, amit most is teszel! :-)
|
| | | | |
| | | | | | 351. Nomad | 2003. december 18. 10:17 |
| | | | | | | | Oracle: azért vagyunk itt, hogy megértsük a döntéseinket (amik kialakították az ittet) |
| | | | |
| | | | | | 350. cellux | 2003. december 18. 09:43 |
| | | | | | | Ez akkor azt is jelenti, gondolom, hogy addig nem hagyható el egy kör, amíg a rendeltetése/értelme ki nem derül annak számára, aki a kör.
A vegetatív működések tudatossá válnak.
|
| | | | |
| | | | | | 349. Nomad | 2003. december 18. 09:36 |
| | | | | | | | Nem aggódom, vannak, csak bármikor ki tudok belőle lépni, és ha nem lépek ki az azt jelenti, hogy meg kell tapasztalnom, hogy megértsem mi voltam én abban. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nem vagyok (már) keresztény, és amit írtam nem sok köze van a kereszténységhez, csak a tisztánlátás végett.
Nomad, ne aggódj, lesznek még neked is köreid! |
| | | | |
| | | | | | 347. Nomad | 2003. december 18. 09:03 |
| | | | | | | Biga: az lehet, hogy Biga-a-keresztény tud szép definíciót leírni a szeretetről de ez úgy tűnik ebben ki is merül. Ha igaz lenne amit leírsz, akkor feltétel nélkül használnád, hiszen feltétel nélküli, mindenkire aki körülvesz, tehát saját magadra is, tehát nem lenne Biga-a-panaszkodós-és-magányos. Ha meggyőződéssel tudsz ilyen szépeket írni, akkor akár szeretheted is a körbenjárásodat.
Wywern:
Irigykedni a leglogikátlanabb dolog a világon, ha elfogadod, hogy mindenik egy. Én most azzal foglalkozom, hogy Nomadban, akiben már nincsenek belső ellentmondások, eloldozzam az összes csomót, ami összeköti ezzel a kerékkel. Te dolgozz a saját:) életeden, hiszen neked az a lényeges. Sokat segíthet, ha szentnek tartod az életedet, különlegesnek, és kiválasztottnak, hiszen az is (de ez ne okozzon felsőbbrendűségi komnplexust, hiszen mindenki másnak is egy másik különleges élete van). Egyik sem több, jobb magasabb rendű vagy akármi mint a másik. Ha úgy érzed irígykedned kell, akkor csinálsd(ez "véletlen") azt, mint a másik ember, előbb-utóbb rájössz (mikor neked nem működött), hogy semmi értelme, és nem fogsz többen irigykedni. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Hát egen, egy ideje sejtem már, hogy ha lehet ilyen bután általánosítani, a fiúknak valahogy még nehezebben emészthető, kezelhető, gyakorolható, tudomisénmi ez a szerelem/szeretet dolog.... Nekem mondjuk van egy adag önbizalmam, de persze fluktuál, és időnként eléggé alsó állásban tenyészik (a szombati partin pl. úgy éreztem én vagyok a legbénább nő az egész Complexben), szóval van, mikor meg tudom érteni ezt az egész parahalmazt... No, akárhogy is, amiről beszélni akartam, az az, hogy valahogy iszonyatosan sok mém, sztereotípia, vagy egyszerűen csak infó épül belénk életünk során a szeretetről/szerelemről. És az így kialakuló szeretet-viágképünk tele van ellentmondásokkal, irreális képzetekkel, elvárásokkal. Hát szóval, talán ez a problémák egyik gyökere.
Szerintem ez is egy olyan dolog, amit sokkal jobb (lenne) "naívan" megtapasztalni... vagy legalábbis én így gondolom. Azt hiszem én pl. bődületesen naív idealizmussal szemlélem ezt a dolgot (ergó én minden szerelmemről azt reméltem/gondoltam, hogy örökké fog tartani, és hogy all-inclusive) , és akárhány csalódásféle sem tudott megváltoztatni ezügyileg. Ez nekem nyilván egy olyanságom, és talán lehetetlen átadnom nektek, vagy bárkinek... pedig szeretném, mert úgy érzem csak így jó és így jól működik/működhet. Ha nem nyitom ki az ajtót, hogyan jöhetne be rajta valaki? És az sem baj, ha az ember néha (vagy akár sokszor is) hiába nyitja ki az ajtót. Mert mi történhet? Büszkeségünkön csorba esik? Na és?
Biga: mindannak ellenére, hogy én itten örökké monogámiára próbállak bíztatni, az a véleményem, hogy jól tetted, hogy kitártad az ajtót... És remélem, hogy mindig így fogod csinálni. Az csak egy látszat, hogy rosszul csinálod... valójában, szerintem pont jól. Az, hogy hogyan éled meg a csalódást, az egy másik dolog. Azt nem tudom, hogy kéne jól. A csalódásnak az a természete, hogy az ember csalódott. Egy darabig. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Nomad, Cell: azt hiszem, én is valami hasonlón megyek keresztül. Irigyellek Titeket kicsit, mert én még nem látom ennek a végét, csak sejtem hogy van ennek vége is... Jó olvasni a soraitokat. Köszönöm. |
| | | | |
|
