 |
Körben járni...Biga Cubensis, 2003. szeptember 26.  | |  | | | | 524. cica | 2004. március 18. 16:11 |
| |  | |  | | | Most, hogy ezt leírtam rájöttem, hogy szinte minden csak játszma. Azért nem szeretem a játszmákat, mert egy bábu benne az ember, ráadásul rab is. Hiába akar mást játszani, nem tud, mert csak a saját szerepét játszhatja.
A játszmáknál jobb a játék, mert ott tudod hogy játszol és közben olyan vagy mint egy gyerek, mert a gyerekek is játszanak. Mókásabb játszani mint játszmázni
Ami viszont a legjobb: az a valóság. Úgy általában nem hiszek semmiben, egy dologban viszont igen, szinte kényszerszerűen, hogy létezik valóság és voltak már olyan pillanataim, hogy megláttam. Ez az érzés az, ami közös a pszichedelikumokban és mikor ezt érzem, nem különbözik a cuccok hatása egymástól. |
| |  | |  |
| | | | | | 523. cica | 2004. március 18. 15:31 |
| | | | | | | | Biga: Most valahogy olyan egyszerűen látom ezt a lányos dolgot. Egyszerűen szeret játszmázni, nagyon jól csinálja, te pedig tökéletes komplementere vagy. Mi lenne ha nem lennél az? Szerintem nem akarna elengedni. Valószínűleg először nem tudná hogyan reagáljon. Szerintem a játszmás érzések nem igaziak, attól függetlenül, hogy mélyen is át lehet őket élni. De lehet sírni a színházban meg a moziban is, lehet rugdosni a falat, amiért vesztettél egy társasjátékban. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Egyébként a szavaidat lehet, hogy egy az egyben elküldöm neki, aztán Isten engem úgy segéljen, nem írok többet.... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Mantis: nekem ma lesz! :-) Beszéltek, de az oktató elég laza, úgyhogy jókat poénkodott, hogy volt egy nőismerőse, akinek orgazmusa lett a nitró-narkózistól, úgyhogy minden merülésnél mint a nyíl ment lefelé, hogy meglegyen az aznapi adag :-)
Persze igazad van, hogy sokan vannak, de ez számomra túl racionális gondolkozás, én meg sosem voltam az. Nekem valamit jelent az az összenézés, amikor úgy érzed, na őt valahonnan ismered, valamit jelent. Na persze lehet, hogy tévedtem és átvertek az érzéseim...
Most kicsit úgyis csalódtam a lányban. Ez az egó önvédelmi mechanizmusa, vagy megsértődik, vagy megharagszik, vagy szomorú lesz, hogy elválhasson szerelmétől-fájdalmától. |
| | | | |
| | | | | | 520. mantis | 2004. március 18. 13:24 |
| | | | | | | Számomra a "nem beszélés" nem szomorú, hanem szükségszerű.
Az elmúlt x időben a beszélgetéseink mindig ugyanarról szóltak, és nem tudtunk rajta változtatni, úgyhogy abbahagytuk.
Van olyan pillanat minden ember életében, amikor nincsen több mondanivalója a másik számára, csak ezt nehéz észrevenni.
Minek erőltetni valamit ha nem megy? Annyi, de annyi ember létezik a világon, hogy el sem tudom képzelni. Minek ragaszkodjak valakihez, aki boldogtalanná tesz?
Én határozottan jobban érzem magamat amióta ez van.
Biga, te is búvárkodsz? Nekem tegnap volt az elméleti vizsgám, vicces volt, csomót hibáztam, úgyhogy rég meghaltam volna, ha élesben megy.
Gondolom neked is beszéltek a nitrogén-narkózisról, mint valami félelmetes, veszélyes és kerülendő állapotról? Alig várom, hogy betépjek a nitrótól... :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Az is jó módszer, ha beindul a párbeszéd, egyszerűen csak tudatosítod, hogy te most párbeszédet fogsz folytatni a képzelt akárkivel. Kicsit mintha kívülről figyelnéd magad, hogy most mit fogsz tenni. Ezután az egó már nem fog olyan élvezetet lelni ebben, mert figyelik és ez energiát von el belőle. Sokadik esetnél valaki már mosolyogni fog, hogy már megint ez a dráma következik... Aztán ezek a párbeszédek már le sem fognak folyni, elkezdődnek, aztán továbbsuhannak a mélybe, ahonnan jöttek. Tulajdonképpen nagyon egyszerű döntés kérdése, csak legtöbbször megsérült aranyos kis szerencsétlen egóknak úgy kell ez a játék, mint a víz, de amíg az elme használ minket, addig nem is akarjuk megszakítani. Pár döntés után viszont könnyen fog menni, mert az egó egy idő után felismeri, hogy ez neki is sokkal jobb így, és elcsendesedik, mert a tudatra kerül a fókusz, nem az elmére... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nekem elég ilyen van a hátam mögött, hogy megunjam és próbáljam másképp csinálni.
Mióta jobban elfoglalom magam (király ez a búvárkodás) és meditálgatok, kevesebbek ezek a párbeszédek. Ami egyébként olyan, mint a drog - képzelt történetek, párbeszédek, fantáziák...
De emberek, ez valahol végtelen szomorú, hogy ne beszéljünk többet, csak azért, mert nem jött össze az álmunk, nem az sikerült, amire vártunk! Az égvilágon semmi értelmét nem látom annak, hogy az ember mindig ugyanide jut, hogy inkább el akar valakit felejteni... Persze semmi garancia, ha az ember küzd, hogy tudatosan lássa ezt a fájdalmat, elvárásainak a csődjét, hogy bármi megváltozzon, de legalább meg kell próbálni. Ez valahol szerintem mindkét emberben egy tüskét okoz, és legközelebb ismét ezt teszi, ha hasonló helyzetbe kerül.
Több, mint fél éve levelezek vele, azt hittem, valamennyire megismertem, de tévedtem.... Egy hete még azt írta, próbál kinyílni, hogy megismerhessem, most meg már inkább bezárkózott... |
| | | | |
| | | | | | 517. Talamon | 2004. március 18. 10:19 |
| | | | | | | Nem kell folyton. Van egy gyakorlat, mivel be lehet qssoltatni a gondolatállatot: vipanasszá a neve, s annyi, hogy bármit is csinál az ember, azt magában elmondja kétszer. Bármit is csinál.
Nézés, nézés - ha ránézek egy képre a falon.
Ha szív az ember a pipából - szívás, szívás.
Nézés nézés, ha nézünk valamit. S közben ha felismerjük, hogy ráng az arc, pl.: rángás, rángás.
Reggel: ébredés, ébredés. Ha fáj valami: fájás, fájás.
Ennyi. Csak az igét, kétszer.
Ha nem csinálunk semmit: légzés, légzés.
Ha álmosodunk: álmosodás, álmosodás. Ha felfrissülünk: felfrissülés, felfrissülés.
így ki lehet fejleszteni az egyhegyűséget: mikor folyton azt teszi az ember(arra koncentrál), amit gondol. Sőt, ekkor már fel is tűnik, ha olyat tesz az ember, ami nem teccik, s ki lehet szúrni/szűrni a szokásokat, felesleges dolgokat.
Nagyon el lehet távolodni vele a hétköznapi értelemben vett valóságtól, s még a gondolkodás is mexűnik...
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Fejben folyó párbeszédek... Fű, de ismerős. Jelentkezzen már, aki ezt nem csinálja. Csak kíváncsi lennék, hogy ez generál emberi, avagy sem. |
| | | | |
| | | | | | 515. mantis | 2004. március 17. 21:23 |
| | | | | | | Narc, Biga:
én is ezt csináltam az elmúlt fél évben, és az utóbbi négy hét volt olyan, hogy tényleg feladtam azt a kapcsolatot. Már nem vagyok hajlandó még beszélni sem vele, mert nincsen értelme.
Amit meg kellett beszélnünk azt már mind megbeszéltük, sajnos nincsen tovább.
Az is igaz, amit Narc mond, hogy csomószor veszem észre, hogy párbeszédeket folytatok vele a fejemben, már találkozni sem kell vele... :)
Múlik azért szépen ez az idővel, ahogyan észreveszem magamon. Talán már olyan napjaim is vannak, amikor nem jut az eszembe, csak nem veszem észre, mert nem jut az eszembe. |
| | | | |
| | | | | | 514. cellux | 2004. március 17. 13:16 |
| | | | | | | Á, az se működik, próbáltam. :-)
Köszönd a karmádnak, hogy elég neked a hálózsákod.
Bár én lennék már ilyen szinten.
Úgyhogy gyakorlok is tovább szorgalmasan...
|
| | | | |
| | | | | | 513. Talamon | 2004. március 17. 12:21 |
| | | | | | | Hát akkor marad a háj-dóz tripek egyedül a természetben tanács.. -Bigának
5 gomba (vagy 3 explorer)az erdöben s felejts el mindent - zenét, ruhát,testet, tudatot...
minden félelem illúzió, de a természetben biztos látványosak:)
betépve orbitallal erdöben eltévedni kökemény
ottvagy a semmiben, még véletlenül sincs remény
beolvadsz, szétfolysz, léted csalfa tünemény
hehe
|
| | | | |
|
