| Körben járni...Biga Cubensis, 2003. szeptember 26. | | | | 535. azmirra | 2004. március 20. 01:11 |
| | | | | | Remek kis taktikákat lehet gyakorolni, nem felhívni, nem írni, hű de érdekes, de mi értelme van, ha nem adhatod ki azt, ami vagy? Vagy ennyire egyek vagyunk, hogy egy viselkedésforma a helyes?
Narc, tapasztalataim szerint ez az úgyteszekminthajujdenemérdekelnélésettőlbeindulsz stratégia ember, és nem nem függő. De keserv. |
| | | | |
| | | | | | | | | | Ez egy kicsit szétesett lett, de a félreértések tisztázása végett a Violával történtek a délelőtti események :-) A lányka egyébként azt mondta, türelmetlen vagyok, és miért nem tudom kivárni, míg ő akar velem találkozni.... |
| | | | |
| | | | | | | | | | Hűha mennyit írtatok! Ne aggódjatok a tanácsaitok miatt, (ki a bolondabb, a bolond, vagy aki követi - (C) Ben Kenobi) :-)
Próbáltam már, hogy nem írok, akkor tényleg szokott írni (már kétszer próbáltam), de van olyan is, hogy én nem bírom tovább :-), lényeg, hogy ír, de akkor sem változik semmi, folytatódik a játék! :-)
Délelőtt jól beszívtunk, hancúroztunk, vágyakoztunk egymás után, ami már a miénk, megnéztük a Star Wars I. részt (most meg van DVD-n a klasszikus trilógia) és most pörgök....
Nagyon jó volt ez a búvárkodás, mindenkinek ajánlom, iszonyat jó tudatosság-gyakorlás!!!
Na persze tegnap már leveleztünk. Így megy ez. De valahogy most jobban bejön játékként, nem agyalok rajta, meg időm se volt rá :-)
Jó a belső párbeszéd, de azt ne felejtsük el, hogy pszichológiai időt kreálunk vele, így öregítjük magunkat, mert ez az idő nem létezik és Castanédától Nydahon keresztül a zenig mindenki azt javasolja, hogy az elme tevékenységét csökkentsük, ha lehet, márpedig ő a belső párbeszédből erősödik....
Lehet, hogy valahol tudom, hogy ha erős lennék és nem írnék, tényleg akarna, és lehet, lehet, hogy ezt én igazából nem is akarom, és ezzel el értünk a kör közzéppontjába? Nem tudom, de most nem akarok ezen gondolkozni, ma este gombázás és az Ozric CD úton van, süt a nap, minek siránkozni? ;-)
|
| | | | |
| | | | 531. Talamon | 2004. március 19. 11:20 |
| | | | | | Jöjj, fiam, s az Uralkodó megmutatja az Erő Igaz Mivoltát! Mostantól ő a Mestered! |
| | | | |
| | | | | | | | | | mantis: "Mindig elakadok ott, hogy nézek, nézek utána meg nem tudok választani, hogy most éppen mi a f*szt csinálok."
Ez megoldható azzal, hogy ilyenkor elkezded azt csinálni, amit szeretnél. |
| | | | |
| | | | 528. mantis | 2004. március 18. 19:41 |
| | | | | | Próbáltam a Tala módszert, de nem ment egy kicsit sem. Mindig elakadok ott, hogy nézek, nézek utána meg nem tudok választani, hogy most éppen mi a f*szt csinálok.
A belső párbeszédeket én is szeretem, szerintem nincsen velük semmi probléma. Jó játék, meg vicces, hogy ismersz annyira valakit, hogy tudsz vele beszélgetni, anélkül, hogy jelen lenne. Ez nem azt jelenti, hogy teljesen kiszámíthatóak a reakciói, egyszerűen csak ismered és kész. |
| | | | |
| | | | 527. Talamon | 2004. március 18. 17:15 |
| | | | | | jótol kérded, mintha tehetnék arról, hogy ki(vagy ki nem)vagyok, vagy amit(vagy amit nem) tudok, vagy amit(vagy amit nem) mondok.. Buddha a Gyémánt szútrában(ha hihetünk Szubhútinak,aki leírta..[hmm nem kéne ez is a ---szútrákba, Cella?]) azt mondta, hogy a törékeny tartományban(~lények) elterjedt a tárgyképzet, fogalomképzet, lényképzet, személyiségképzet. Hmm felemelek egy homokszemet, s megkérdem: sivatag? Lét, tudat? Nekem ezek a gondolataim mostanság.
|
| | | | |
| | | | 526. cica | 2004. március 18. 16:59 |
| | | | | | Szerintem a belső párbeszédek kiragadnak abból, hogy igazán élni tudjunk és úgy tényleg át is éljük azt ami van, a maga valóságában. Régen Istennel próbáltam párbeszédeket folytatni, megkérdeztem, hogy mit szól ehhez vagy ahhoz,aztán ha jött valami hirtelen ötletem,motivációm, ráfogtam , hogy ez az ő válasza. Mostanában az szokott lenni, hogy megyek az utcán és azon kapom magam, hogy ilyeneket mondok, köszi, rendes vagy köszönöm, mosolygok is rá, miközben egy fába, emberbe vagy épületbe olvasztom bele magam és nem várom, hogy Isten mondja meg, hogy mit kell csinálni, valahogy aközben mondódnak a dolgok, ahogy csinálom őket. Ha mondok magamnak valamit, az általában leb@szs. Valami ilyesmi: te teljesen hülye vagy, hülye drogos, szétb@sztad az agyad, szedd már össze magad és ekkor jön: kulcs elrak, notesz beír, ember értelmes beszéd, stb. Csak már mehetnék haza innen, de inkább szedem elő ezeket most valahonnan, pedig inkább elraknám és élvezném a napot, mert nemsokára eltűnik. Társadalom, társadalom. Monitor, monitor. : )Így kell Tala? |
| | | | |
| | | | | | | | | | Én tulajdonképpen szeretem ezeket a belső párbeszédeket. Van, hogy kifejezetten akarom és elkezdem. Van persze mikor szabadulnék egy adottól, és amikor észreveszem, hogy ezt nem akarom, akkor le is tudom állítani -- legtöbbször. Bár néha ilyen kényszerpályaszerűek, van, hogy segítenek megérteni ezt-azt. Szóval én nem tartom sem rossznak, sem haszontalan dolognak.
Biga: szerintem nem kell akarnod elfelejteni. Az idő megoldja. Nem elfejeted, csak elmúlik az akut szenvedés része.
bt@frzisrádió.budapest |
| | | | |
|