 |
alkoholizálásShin, 2003. szeptember 10.  | |  | | | | |  | |  | | | Skinnerd:
"szóval csak jó valamire az alkohol. nem?"
Nem az alkohol jó vagy rossz, hanem amit csinálsz a hatása alatt. |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | nos,
meglovagolva, hogy több topicban is előkerült ez a népszerű hobby, de nem elfelejtve, hogy egy addiktív méregről van szó, amely azonkívül büdös is,
szeretném közkinccsé tenni az alkoholfogyasztás atipikus módozataival kapcsolatos tapasztalataimat, különös tekintettel arra, amikor - énszerintem és persze engem - nem kifejezetten tompít.
például azt a kedvenc kombómat, amikor felváltva iszom egy-egy hideg sört és forró zöld teát, ami egyszerre kerít euforikus, ugyanakkor meditatív állapotba és főként akkor fogyasztom, amikor nincs füvem.
persze ha van, akkor is sörözöm, sőt épp annyira nem szeretem a zöldet sör nélkül, mint fordítva. mert ha tisztán füvezek, hajlamos vagyok beloopolni és az nem jó. sörrel viszont úgy haladnak a gondolataim, mint a kés a vajban, azonkívül kedves vagyok és finom.
olyan is volt, amikor egyszer lsd révén a trip közepe táján csak mosolyogni tudtam, beszélni nem, és néhány pohár bor remekül visszahozta a szokásos kommunikációs képességeimet.
erre biztosan jó. életem egyik legjobb élménye volt, amikor vidéken egy teljesen elképesztő cigánybálba keveredtünk és a kb. 25 korsó százforintos csapolt sör hatására eksztatikusan roptuk olyan zenére és olyan emberekkel parolázva, amilyenek közé mondjuk begombázva nem mennék be.
vagy egy nem ennyire pozitív sztori, amikor a nyári 20 üveg sör után abban a józanságnak tetsző nagyon fura állapotban a cimborám kihajította a napszemüvegemet a vonat ablakán és én akkor úgy megruháztam őt, hogy a rendőrök szállítottak le minket a vonatról - nem mintha erre büszke lennék és vele szemben szégyellem is, viszont ilyen utoljára alsó tagozatos koromban fordult elő (persze akkor még nem kellett hozzá ivás :) és egész életemben problémáim voltak az agresszió kiélésével, ám azóta nincsenek. mondhatnám, kinyílt egy kapu.
és még csak másnapos sem voltam. mert azt nagyon utálom. és főleg akkor szoktam másnapos lenni, amikor a korcsmában a hőzöngő ifjakkal iszunk és már a negyedik sör sem esik jól. set-setting, nyilván.
szóval csak jó valamire az alkohol. nem? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | de siphersh a 266-on, ha az áldozatok is be-lsa-ztak a szertartáson, akkor mi különbözteti meg őket teszem azt azoktól a mai, mondjuk, hogy alkoholt preferáló közfelfogásban élő közkatonáktól, akiket a szabadság, demokrácia és egyéb istenpótlékok nevében küldenek a vágóhídra? (vagy akár a fogyasztói társadalom szellemi vágóhídjára?)
most kicsit kötekszem, de ez nekem nagy dilemma ám. függetlenül attól, hogy magam is leborulok az őshagyomány, de határozottan nem az embernek ember fölötti hatalma, mint ennek egy aspektusa előtt. |
| | | | |
| | | | | | 99. foxey | 2006. október 14. 13:52 |
| | | | | | | én+te+ő=gén: akkor győzzél meg, milyen kevésbé mérgező alternatíva van az alkoholra???
őhhhmmm....Pista bácsit aki Somlóhegyen termeli a legjobb szürke barátot és napi több pohár(liter??) fehérbort iszik semmilyen esetben sem mondanám ellenségemnek....
értettem amit mondtál Siphersh, végülis tök igazad van, ez a ti szubjektív véleményetek. |
| | | | |
| | | | | | 98. anjou. | 2006. október 14. 13:45 |
| | | | | | | Az biztos, hogy fel kell világosítani őket.
Viszont, ha nem napi szinten nagy dózisban fogyasztod, akkor nem bútít le úgy, ahogy Siph írta. Biztos van minimális tompaságot okozó hatása, de nem akkora, amit ennyire elkéne ítélni, plusz egy kulináris élvezet is lehet az alkohol fogyasztás... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Skinnerd:
Siphersh az alkohol kultúrájáról beszél, nem az etanolmolekuláról.
Szerintem igenis fel kell világosítani az embereket, hogy a kikapcsolódásra, társas érintkezésre, szorongásoldásra stb. mindig is voltak, vannak és lesznek kevésbé mérgezö alternatívák, mint az alkohol. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | még egy sarkítás a pszichedelia vs. manipulálhatóság tárgyköréből:
amikor aztékéknál a varázsló betolta az ololihqui-t, vajon adott belőle azoknak a kitüntetett istenfiaknak és -leányoknak is, akiknek aztán szakrálisan kivagdosta a szívét kőkéssel? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | siphersh, amit leírsz, az szép gondolatmenet, de attól még a mi adott kulturális kontextusunk szüleménye. mert ugye - ha jól emlékszem, ezt már többen is felvetették - muzulmánéknál tilos az ivás, mégis megkövezik a házasságtörő nőket, amit mifelénk nem tartanak jó dolognak, míg viszont zen-buddhistáéknál elfogadott, őket pedig nagyon nagy szellemi májereknek előfeltételezzük.
persze sarkítok, de ahogy önmagában az lsd és egyéb pszichedelikum sem idéz elő krónikus megvilágosodást, úgy önmagában - szóval minden egyéb változó speciális konstellációja híján - az alkoholfogyasztás sem feltétlenül növeli valakinek a személyes manipuláltságát. a molekulát nem érdeklik a társadalmi körülmények.
ez sem több, mint privát vélemények világi különbsége. szvsz. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Meg az is, hogy van itt egy történelmi, társadalmi harc eszmélet és kábulat között. Ahogy megszülettek az első városok, úgy születtek meg azok a nagyon összetett és integrált hatalmi mátrixok, amikben hasznossá vált kábulatban tartani másokat. Ez szorította föld alá a sámánizmust, illetve ahogy ebben az üldözött, ezoterikus formájában nevezik: a miszticizmust. Mert a miszticizmus visszatérést jelent a kulturálisan meghatározott fogalmi-mentális-hatalmi mátrixból a közvetlen valóságba, így hatalmat ad az embernek önmaga felett, és képessé válik felülvizsgálni a világi hatalmi érdekeket szolgáló illúziót. Azt az illúzió-világot, ami nemcsak hazugságot jelent, hanem szükségtelen ellenségeskedést, szenvedést és fájdalmat. Ezért kellett Jézus Krisztusnak meghalnia, és ezért illegális az LSD. Tudom, hogy naív tündérmesének tűnhet, de szerintem eléggé nyilvánvaló, hogy ez a helyzet. És összességében véve ebben a képletben az alkohol a rossz oldalon áll. Nem felszabadítja az embert, hanem éppen ellenkezőleg. Egy anti-pszichedelikum. Ha én uralkodni akarok az emberek lelke és elméje felett, akkor örülök neki, hogy isznak. Ebből a szempontból valahogy ezzel a pszichedelikus témával pont ellentétes dologról szól. Az alkohol az, amit a tévében reklámoznak. Az ellenség táborához tartozik.
Namost, nyilván az juthat az ember eszébe, ha mondjuk az én szövegemet hallgatja a filmben, hogy akkor most ez az ember utálja azokat, akik isznak? Messziről elkerül mindenkit, aki dohányzik, mert fuj, távozz tőlem? Ebben a világban mi benne élünk. A részei vagyunk. Nem megvilágosodott kívülállókként libbenünk ide-oda a felhők felett, hanem mi magunk vagyunk a platform, amin a valóság fut. Az a memetikai és lelki komplexum, amit én itt ellenségnek nevezek, a mi elménken fut. Saját magunkon belül folyik ez a küzdelem. Felelősséget vállalni önmagamért ott kezdődik, hogy nem magamon kívül keresem a gonoszt, hanem tudomásul veszem, hogy ez mind én vagyok. Ez mind bennem zajlik. A kollektív emberi tudatosság próbál megtisztulni ebben az üdvtörténetben. Hogy én iszom az alkoholt, vagy más issza, az mindegy. Nem arról szól ez, hogy ki a jó ember és ki a rossz ember. Hanem csak arról szól, hogy kimondom: én az eszmélet pártján állok. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Aztán meg az is van, hogy az én szememben az eszmélet és a kábulat kettőssége egy nagyon fontos morális tengely, és az alkohol éppenséggel a kábulatot mozdítja elő. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Foxey, a dokumentumfilmben alapjában véve mindenki a saját véleményét mondta el, sokminden szubjektív dolog van benne. Azt senki nem mondja, hogy a sátán drogja, de én speciel azért vagyok antialkoholista, mert az alkohol mérgező, és nem szeretem azt, amilyen hatással van az emberekre.
Lehet, hogy egyszerűen az az oka, hogy betépve rosszul esett az alkohol, és mivel betépve nagyon önmagamnak érzem magamat, egyre nagyobb mértékben kiterjed a betépettség tudatállapota az alap tudatállapotomra. Állandóra felöltök olyan állapotokat, amikhez az alkohol-undor kapcsolódik, és így állandóvá válik az alkohol-undor.
Annak pedig, hogy betépve nem esett jól az alkohol, több oka is lehet. Egyrészt: érzékenyebb vagyok, jobban, mélyebben érzem az ízeket, jobban odafigyelek magamra, és talán az van, hogy alapjában véve énnekem nem való az alkohol, már eleve nem szeretem, csak ezt elfedték a szokások, amikor még nem füveztem. De az is benne lehet, hogy betépve nagyon nyilvánvalóan megmutatkozik, hogy milyen mentalitással érdemes élni, és az alkohol valahogy pont az ellenkezőjét váltja ki. És ezért. Harmadrészt pedig talán van egy olyan oka is, amit nem is lehet lelki meg mentális okokkal magyarázni, hanem egy neurológiai összefüggés: vannak, akik betépve unbdorodnak az alkoholtól, és kész. |
| | | | |
|
