 |
Mecha-társadalomwyvern909, 2003. augusztus 15.  | |  | | | | |  | |  | | | Bomba, ez nem ilyen egyszerű. A dolgok tartalmi érvényességét nem lehet összevetni a formai természetükkel. Biztos lehetsz benne, hogy az emberek szenvedése esetén is a "saját szuibjektivizmusodat vetíted ki" rájuk, ahogy te fogalmaztál. Ezt hívják empátiának. Természetesen levonhatunk következtetéseket, és megélhetjük azokat, mint tartalmi valóságot, alázattal figyelembe véve a tartalom formai esetlegességét. És hát én sem csak azt mondtam, hogy nem tudhatjuk, hanem leírtam, hogy miért gondolhatjuk, hogy az állatok nem szenvednek. Következtetéssel. Hogy miért nem oké ez az empátia az állatok esetében. De aztán azt is leírtam, hogy miért nem ragadhatjuk meg a morálisat az ésszerűség keretein belül.
Úgyhogy most akkor beszélgessünk a terminátorokról! (Az Arnold Schwarzenegger is kábszeres volt...) |
| |  | |  |
| | | | | | 72. mantis | 2003. augusztus 21. 08:44 |
| | | | | | | | Ti vagytok az én agyrágógumim! :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Siphersh: ha így vesszük, akkor példuál hiába látom úgy, hogy egy ember szenved és hiába feltételezem, hogy mivel emberből van, megvan a fájdalomra és a szenvedésre való képessége, mégsem lehetek benne biztos, hogy nem a saját szubjektivizmusomat vetítem ki rá.... és így tovább, és szépen el is jutok a szolipszizmusig... ami természetesen nagyon érdekes dolog, de ha elvetem a szolipszizmust, mint kiindulási pontot, és úgy döntök, hogy levonhatok következtetéseket, akkor számomra elég logikus dolognak tűnik, hogy a fájdalomra való képesség a szenvedésre való képességet is implikálja, hát még ha intuitíve látom is az állaton, hogy szenved. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nem, teljesen logikus amit mondasz, erre paráztam rá a múltkor én is csak a művészetek felől megközelítve... és az egyetlen ami rajtaveszthet, az társadalom jelenlegi berendezkedése - hadd fejlődjön.
Terminátorok? Hmm..hol is tartottunk...? :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | wyvern909, a fogalmi valóság, és az annál alapvetőbb képzetek képezik az ember kulturális identitását. A kulturális folyamatosságot és -evolúciót az ember közösségi igénye stabilizálja: szeretne közös valóságban lenni az emberekkel, és megpróbálja elérni, hogy minél több ember ossza az ő képzeteit. Ha képesek lehetnénk megszüntetni ezt az igyekezetet, az az ember mint kulturális lény megszűnését jelentené, az emberi közösség felszámolását jelentené. Vagyis... fogalmam sincs, mit jelentene. Igazság szerint fogalmam sincs, miről beszélek. Beszélgessünk inkább a terminátorokról! |
| | | | |
| | | | | | 67. Ymor | 2003. augusztus 20. 20:41 |
| | | | | | | Amikor az elgépiesedés veszélyeiről írtatok csóváltam a fejem és elmentem aludni. Nem értettem vele egyet, mivel eleve abból indultatok ki, hogy az embernek korlátlan uralma és hatalma van a föld felett. Ez a fajta gondolkodás az emberi beképzeltség és önhittség mintaképe. Túl sokra tatrjátok az embereket. Korántsem vagyunk a teremtés koronája. Sok ártalmas és rosz dolgot tudunk tenni, de a föld eddigi történelmében csak egy apró porszem vagyunk, amit a természet ha kell könnyedén el tud törölni. Dacára a teknikának a földi bioszféra még mindig rendelkezik olyan önszabályzó mechanizmusokkal, amikkel az ember túlnépesedését szabályozni tudja. Beképzeltség azt hinni, hogy az embernek uralma van a természet felett.
Amikor a vegetariánizmusról írtatok ugyan ezt a beképzeltséget sérelmeztem. Nem az álatok ellen vagyok, hanem a növények mellett. Azért nem esznek egyesek húst, mert tisztelik az álati életet. Én ugyan ilyen mértékben tisztelem a növényi életet. A növényeknek, ha lehet ezt mondani nagyobb köszönettel tartozunk, mint az álatoknak. Ezt nem hálálhatjuk meg azzal, hogy őket kevésbé értékesnek tartjuk, és csak őket faljuk fel. Ha már ennünk kell tisztességesebb ha nem vagyunk részrehajlóak. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Az a baj a topikkal hogy itt majdhogynem olyan szintű témáról van szó ami nagyon mélyen bele van ivódva mindenki tudatába, ilyen vagy olyan formában, majdhogynem hit- és dogmaszinten. Talán ez a szint a szavak előtti világ, vagy legalábbis híd "oda".
Hiteket és dogmákat mozgatni pedig rázós dolog... és azokat az eszközöket amikkel ezt meg lehet csinálni, azokat kéne elfelejteni.
Meg különben is mindenki azt hisz amit akar... aztán nem óbégatni kell hogy ezt vagy azt tedd mert ez így vagy úgy etikus... hanem egyszerűen csak úgy élni ahogy az ember etikusnak képzeli, állni az esetleges ütéseket és kibírni óbégatás nélkül. De megint csak szavak... :)
Basszus, veszek egy tanyát. :D |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Á! Sokan vannak itt olyanok, akik személyesen jártak már a szavak előtti világban, és aki emlékszik arra a világra, az nem tud igazán rágörcsölni a szavakba szegezett érvényességekre. Csak hát az ember intellektuális lény, és néha jól esik alaposan megforgatni egy létjelenséget a fogalmak őrlőkerekei között... :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Huhh... Köszönöm Ship, szuper vagy és szupik vagyunk mindnyájan itt hogy nem lett ebből flame! :) Most boltban voltam, ezen paráztam végig, és most ezerszer megfogadtam magamban hogy ha törik, ha szakad elkezdem leépíteni ezt a tudálékos álarcot ami mögé eddig bújtam... elég sok kellemetlen percet okozott eddig is de hogy itt emberek vitázzanak össze az én faszságaim miatt amiket körmöm szakadtáig védek... ez nem pálya. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Bomba, a fájdalom, mint objektív megfigyelhető nem azonos a szenvedéssel, mint szubjektív élménnyel.
wyvern909, jajaja... Ha összeszedem magamat, bármilyen elvont állítás igazoltságát meg tudom cáfolni. Ez azért van, mert a fogalmi ésszerűségen belül megjelenik saját esetlegességének igazoltsága. Ez azért van, mert az ésszerűség szerint semmi nem igazolhatja önmagát. Ez a tanulság. Konkrétan az én számomra az a tanulság, hogy a morális kérdéseket nem lehet ésszerűen megragadni, mert a jó és a rossz kettőssége alapvetőbb érvényességű, mint a fogalmi ésszerűség.
De próbáljuk meg visszaterelni a témát az eredeti témájához! Ha elfogadjuk a kulturális evolúciót úgy, ahogy elfogadjuk a biológiai evolúciót, akkor az új és a régi harcában nem az a kérdés, hogy legyen-e változás, vagy nem, hanem hogy milyen változásnak engedünk teret, és milyennek nem. Ha látjuk a tendenciát, és látjuk, hogy az rossz, akkor azt tehetjük, hogy tudatosan felvállaljuk a konzervatizmust, vagy tudatosan felvállalunk egy alternatív változást. Ha nagyon erős a nem-kívánatos tendencia kultúrevolúciós túlélőképessége, akkor a konzervatív erőknek semmi esélyük. Viszont ha az alternatíva kielégítő megoldásokkal kecsegtet a nem-kívánatos tendencia hiányosságainak befoldozására, akkor lehet esélye. Az elgépiesedés erős lelki hiányérzetet teremt az emberekben. Ha olyan alternatívát tudunk felmutatni, ami többet nyújt e téren, mint amit elvesz az elgépiesedés nyújtotta kényelmek terén, akkor van esélye. Kulturális darwinizmmus. :)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Hm. Elkezdtem lekapkodni a polcról egy csomó könyvet meg url-eket irkálni a böngészőbe, hogy válaszolni tudjak... de rájöttem hogy teljesen felesleges mert kezd egymás meggyőzésévé fajulni a dolog... egyszerűen ezt a kérdést más szemszögből nézzük. Nem jobb-rosszabb, hanem más.
Szerintem korrekt lenne ha azt kerekítenénk ki a dolgokból hogy - ebben talán mindannyian egyetértünk -, pusztán a saját tudatunktól függ, minden máshoz hogyan viszonyulunk.
|
| | | | |
|
