 Kategória:
Filozófia 
Létrehozó: Ivy I
Létrehozás ideje: 2003. július 21.
Utolsó hozzászólás: 2012. augusztus 21. |
| |
Érdeklődés: 19272 letöltés
378 hozzászólás |
| |
|
|
A pszichedelikumok közelebb visznek-e Istenhez, vagy eltávolítanak Tőle?Ivy I, 2003. július 21.  | |  | | | | |  | |  | | | 13. cellux
Nem, nem, a Sátán nem Isten ellenpólusa.
"A Sátán, más néven az Ördög és a többi démonok bukott angyalok, mert szabadon visszautasították Isten és az Ő tervének szolgálatát. Istennel szembeni állásfoglalásuk végleges. Arra törekszenek, hogy az embert társukká tegyék az Isten elleni lázadásban."
A topichoz:
Szerintem hiba azt feltételezni a pszichedelikumokról, hogy közelebb vagy távolabb vihetnek Istentől. A pszichedelikumok nem szent dolgok, szakrális szerként használni őket hajlik a bálványimádásra. Jók viszont a világnézeti előítéletek ledöntésére, a szellemi csőlátás megszüntetésére. Ebben az értelemben felgyorsíthatják a kezdeti lépéseket, de jócskán meg is nehezítik a haladást.
|
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | Siphersh:
Csináld _visszafelé_ mindazt, amit mondtam :)
Tehát építsd fel te magad az erre vonatkozó szokásloopodat a neked megfelelő kapcsolásokkal, hogy túljuthass a kellemetlenségen. Ehhez először persze szét kell szedni a jelenlegi loopot, hogy az igazán lényeges és számodra fontos részeket (a "tökéletes"-t) elválaszd a feleslegestől ("kellemetlen"-től). Utána - eléggé önmanipulatív módon - a "tökéletes" köré kell építened egy rakás általad választott
"kellemes" kapcsolást (érzelmi, gondolati, ideológiai stb.), vagyis felépíted az új loopot. Az élmény futtatását begyakorlod (akár szimulációval is), majd "élesben" tudatosan csinálod. Nemsokára az újított loop automatizálódik és szokássá válik, tehát magától végigfut az általad konfigurált módon; később már nem is kell rá annyira tudatosan figyelned.
Megírhatnád privátban is, mi ez a kellemetlen pontosabban. A múltkor tényleg nem a kérdésedre válaszoltam; nem találkoztam még ilyen esettel, inkább pont az ellenkezőjével... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Gén,
értem amit írsz, de nem vagyok benne biztos, hogy a kérdésemre válaszoltál. Az a helyzet -- hogy egészen konkrét legyek -- hogy annyira kellemetlen az enteogén élmény az én számomra, hogy negyon nehezen tudom rávenni magamat egy következő alkalomra. Akkor is kellemetlen, ha azt mondom, hogy tökéletes volt, megcsináltam, amit akartam, nem volt semmi gubanc, nem volt semmi blokk. Én egy rendkívül kényelem- és rendszerető ember vagyok; természetem szerint nem érzem magam kényelmesen a szokatlan állapotokban. Soha nem tudnál rávenni pl. hogy felüljek a hullámvasútra.
Viszont a gomba tanításának tükrében nem tetszik nekem az, hogy ennyire kellemetlen és nem-kívánatos érzetű a mindenkori következő alkalom. Úgy érzem, nem lehet teljes az élménybeli meditációs mozdulat, ha így érzek, hiszen az élménybeli elsődleges differencia is az elfogadás/el nem fogadás határvonallal korreszpondeál.
Tehát ugye ami az Istenhez való közelebb kerülés terminológiáját illeti: nyilván nem fogadom el teljesen az alapvetőm testére való visszaereszkedést, mert ha tényleg, teljes valómmal elfogadnám, akkor nem érezném kellemetlennek. Az enteogén tanítás szerint.
Te viszont azt írod, hogy vannak olyan emberek, akiknél ez olyannyira nincsen így, hogy már a függőségbe hajló mintává válik az életükben a fogyyasztás.
A kérdésem tehát: hogyan csinálják? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Édes ez a pozitív perspektíva, Gén!
Én a helyedben lehet, hogy inkább arra gondolnék, hogy "már a loopnál elakadtam..." :-) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Én meg majdhogynem csak a LOOP-ot értettem az egészből. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Magyarán mondva "hurok", de annak hülye asszociációi vannak ("szorul a nyakán"). Valami, amiben ismétlődve forog a cselekmény.
Még jó, hogy a többi dolgot olyan világosan kifejtettem, hogy nem is volt több kérdésed :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Én+te+ő=gén, mi az a "loop"? Ez valami számítástechnikai kifejezés? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Cellux:
A kétség felmerülésében nem bíznék ennyire, mert az már egy bizonyos fokú tudatosulást igényel. Alapállapotban vagy fel sem merül semmi kétség, vagy ha fel is merül, valamelyik önfenntartó mechanizmus talál "megfelelő" magyarázatot és elhallgattatja a kétséget. A nem rendeltetésszerű használat következményei tényleg elkerülhetetlenek, de azért szerintem legyen tájékozódottság és ártalomcsökkentés is.
A teszteredményét szerintem senki sem képes elképzelni, még nagyságrendileg sem (x nap/hét/hónap/év); ez így alaptalan spekuláció. Viszont el tudod HATÁROZNI, hogy meddig tesztelsz, ami egyben már a teszt része is. A tesztperiódusnak nem kell végtelennek lennie, hiszen csak az ismétlődési kényszer hiányát akarjuk bizonyítani, nem pedig a cselekvést teljesen elhagyni (mivel a cél a hasznos loopok kiválasztása). Időügyileg van jónéhány gyakorlati ötletem, de azokat inkább csak személyes átadásra tartogatom.
Igen, itt főleg a magad meggyőzéséről van szó. Nem kell "bizonyítanod", hogy az esetedben a "pszichedelikum=eszköz és a transzcendencia=cél", ha ezt egyébként sem állítottad. Viszont ha valaki állítaná, hogy "a pszichedelikumok közelebb visznek Istenhez", attól a tesztelést elvárnám. Mert lehet, hogy ő sem tudja magáról az igazi használati célt (szórakozás? lázadás? hiánypótlás? függőség? spiritualitás?). Az nem bizonyít, hogy valaki spangli közben hallelújázik :)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Siphersh:
Köszönöm a kérdést! Végre teríthetem a tudatos loop -mémjeimet... :)
Itt tényleg a "természetes életviteli tartalom" felé haladásról van szó. Az alaphelyzet általában az, hogy az egyén élete nem-tudatos, előfeszített, önfenntartó, kombinált, jó és rossz szokásloopokban forogva telik. A cél pedig a természetes - vagyis a természetednek leginkább megfelelő - loopok tudatos választása és optimális futtatása lenne.
A szokásloopjaidat alaposan megvizsgálva rájöhetsz pld., hogy:
- egy loop nem is igazán a tied, valaki más helyett futtatod
- egy loop valójában káros neked, de nem tudod csak úgy abbahagyni
- egy loop tulajdonképpen kombináció, és vannak elhagyható részei
- egy loop annyira összenőtt, hogy nem tudod a vége előtt leállítani
- egy loop feltételes reflex: automatikus válasz egy (érzelmi) ingerre
- egy loop többféle változó magyarázattal önigazolja sajátmagát
- egy loop csak kínálat esetén indul be, egyébként nincs rá kereslet
Példa a pszichedelikum+transzcendencia esetére: "Rossz a világ, gonoszak az emberek, ezért Istenhez fordulok; meghívom a barátaimat, beszívunk, imádkozunk, éneklünk, aztán beülünk egy sörre valahová."
A tesztelési módszer: minden elemet egyenként megváltoztatsz, kihagysz, helyettesítesz, cserélgetsz; az egyes loopokat különböző pontoknál indítod, leállítod; és az egész loop ismétlődését rendszerteleníted, véletlenszerűsíted. Ekkor fogsz rájönni, hogy rengeteg dolgot, amit szerinted csak "NEM AKARSZ" megváltoztatni, egyszerűen NEM TUDSZ megváltoztatni. Ehhez az önreflektáláshoz tudatosnak kell lenned, a tudatalattidat is ismerned kell, és sajnos őszintének is kell lenned magadhoz.
A legegyszerűbb megváltoztatás a kihagyás. A módszert a példára alkalmazva a különböző kombinációk megvalósítása közben magadon tapasztalt ellenállás mértéke megmutatja az eszköznek álcázott öncélokat; az önsajnálat, a szociális kötődés, az anyagfüggőség, az áhítat keresése, az élményszerzés stb. egy természetesebb és függetlenebb fontossági skála szerint fognak jelezni a kihagyási kísérletre.
A sikeresen kihagyott loopokat utána vagy visszaveheted, vagy kereshetsz helyükre másokat, HA AKAROD. A függőségi loopjaidon meg vagy dolgozhatsz még, vagy elfogadod a függőségedet (de legalább nem állítod többet, hogy uralod ezeket a loopokat.)
A loop tehát nem baj, ha tudatos. Ha a fent említett példa nem "csak így alakult", hanem egymástól függetlenül kipróbált elemekből összeállított, alternatívákkal letesztelt, tudatosan választott és vállalt, célokra és eszközökre elkülöníthető,akaratlagosan ismételt összessége, akkor az természetes és rendben van. De ennek csak a teszt után van értéke.
|
| | | | |
| | | | | | 33. cellux | 2003. július 25. 14:40 |
| | | | | | | Megpróbáltam elképzelni, mi lenne, ha alávetném magam a tesztednek.
Gondolom, egy-két évig nem lenne gond, simán távol maradnék a cucctól.
Aztán előbb-utóbb felmerülne bennem, hogy vajon vége van-e már a tesztperiódusnak? Ha vége van, vajon nincs túl korán vége? Hány év megtartóztatással bizonyítok? Négy? Tíz? Vagy az egész élet? (ha komolyan veszem a dolgot, akkor leginkább az utolsó)
És ha felmerül bennem a vágy, hogy megint utazzak, vajon hogy döntöm el, hogy a transzcendencia iránti vágy mozgat-e vagy egyszerűen be akarok tépni? (szerintem amúgy a kettő között nincs éles határ, az egyikben mindig jelen vannak a másik elemei is)
Szóval, ha tényleg őszintén akarom csinálni a tesztedet, akkor szerintem érdemes 100%-ra menni, és egyszerűen eldönteni, hogy soha többet nem nyúlok semmiféle pszichedelikus szerhez. De ezzel akkor most bizonyítottam valamit? Vagy jobb nekem úgy általában? Nem hiszem.
|
| | | | |
| | | | | | 32. cellux | 2003. július 25. 14:24 |
| | | | | | | Azt hiszem, értem, amit mondani akarsz.
Finomítok: ennek a tesztelősdinek csak akkor van értelme, ha valakiben kétségek merülnek fel azzal kapcsolatban, hogy tényleg őszinte-e az, amit csinál (az anyaghasználat célja tényleg az-e, amire ő gondol). Ha ilyen kétségek merülnek fel, akkor valóban abba lehet hagyni a dolgot egy időre, megnézni, kell-e, hiányzik-e, ha igen, miért, kielemezni a felmerülő dolgokat.
De ha ilyen kétség nem merül fel, akkor szerintem felesleges ebből problémát csinálni. A nem rendeltetésszerű (?) használat következményei úgyis elkerülhetetlenek.
A másik, hogy én egyáltalán nem akarom "bizonyítani", hogy a "pszichedelikum=eszköz és a transzcendencia=cél". Mi értelme mások meggyőzésének? Vagy itt a magam meggyőzéséről van szó? Azon már, azt hiszem, túl vagyok. (hmmm, gyanús! :-)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Hűha... Érdekes megközelítés... Valamiféle függőségről beszélsz: már értem, mire gondolsz...
Úgy tűnik, elég határozott elképzeléseid vannak arról a fogyasztásról, ami ilyen hétköznapi kötődés lehetőségét hordozza magában. Érdekelne ez a dolog, mert lehet -- hangozzék bármily furcsán is -- hogy jót tenne nekem, ha egy cseppet ebbe az irányba mozdíthatnám el saját kapcsolatomat.
Hogyan lehet úgy hozzáállni a fogyasztáshoz, hogy "már alig várom", vagy hogyan lehet természetes életviteli tartalomként megélni azt? |
| | | | |
| |
| 
 |
