|
Legfrissebb hozzászólások (973 - 982) (Témakör: legalize)
| | | | | | | | | | Az, hogy ez nem volt mindig így, az szerintem nyilvánvaló. Az ókorban egészen fokozatosan szorította ki a kultúra ezeket az élményeket. Miután a negyedik században lerombolták Eleusist, csak ezoterikus formában élt tovább a pszichedelikus élmény. Bár már Eleusis is eléggé ezoterikus volt. De nem kifejezetten titkos. És én azt nagyon remélem, hogy nem lesz mindig így, de ahhoz, hogy a civilizáció fel tudja dolgozni és integrálni tudja ezt az élményt, azt hszem, hogy olyan nagy mértékben meg kéne változnia a világnak, amit mi most el sem tudunk képzelni. Ha az emberek szabadon ki-be járkálhatnak a Mátrixból (a filmre gondolok), akkor tarthatatlanná válik a Mátrix minden belső hazugsága és megtévesztő illúziója. Nem tudom, milyen lenne az a modern civilizáció, ami meg tud felelni a pszichedelikus élményben megjelenő felülbírálásnak, de nem kizárt, hogy legalább annyira különböznie kell a mai világtól, amennyire a primitív törzsi közösségek világa különbözik. |
| | | | |
| | | | | | | | | | Nyilván. De a primitív közösségekben éppen azért lehet a pszichedelikus élmény kultúra-barát, mert nagyon természetközeli, a közvetlen tapasztalathoz közeli világban élnek. A mi kultúránk viszont nagyon nagy mértékben eltávolodott a közvetlen valóságtól a hitek, ideológiák, vallások, elvek és "igazságok" virtuális világában. Ezzel kezdtem. Hogy szerintem ezért érthető, hogy a kultúra fenyegetőnek találja a pszichedelikus élményt, mint társadalmi jelenséget. De nyilván nem csak azon múlik, hogy milyen mértékben távolodtunk el, hanem hogy ezek a fogalmi virtuális birodalmak mennyire felelnek meg a hús és a szív és a lélek igazságának. Hogy mennyire hűek az illúziókon túli, közvetlen emberi valósághoz. A materializmus, a kapitalista piacgazdaság fogyasztói mentalitása, és a fundamentalista kereszténység például főleg joggal tart a pszichedelikus élménytől, szerintem. |
| | | | |
| | | | | | | | | | Siphersh: én nem vagyok a tudatállapotok nagy szakértője, talán Gén tud ehhez hasznosabbakat hozzászólni. Mindenesetre úgy gondolom, hogy azért nem véletlenül és minden haszon nélkül születünk abban a hétköznapi tudatállapotban, amelyben az életünk nagy részét leéljük. Minden tudatállapotban megvan a maga szociális és kulturális funkciója. Valahogyan szerintem azokat a tapasztalatokat, amiket az ember módosult tudatállapotban szerez, integrálnia kellene a köznapi tudatállapotba is - és forditva. Tehát például egy természeti kultúrában a tudatállapotmódosulás (sámáni utazások) során szerzett tapasztalatokat szervesen beépitik a mindennapokba különféle interpretációk formájában - ergo nem elmossák vagy oldják a társadalmi meghatározottságot, hanem erősitik a közösségi kohéziót és megerősitik a világképet is. Az, hogy ezek az élmények a föld alá szorultak és az ellenkultúra részévé váltak, nem feltétlenül jelenti, hogy ez mindig is igy volt és igy is marad. Én sem ecstasy-ról beszélek. |
| | | | |
| | | | | | | | | | Az lehet, hogy "magasabb rendű", de semmiképpen nem valósabb.
"Hétköznapi" alatt a kulturálisan meghatározottat értem, és nem az érzékieket. A hétköznapi valóságtudatot. Tőlem lehet, hogy a legabsztraktabb meg legvallásosabb igazságok magasabb rendűek, de ez nem változtat azon, hogy a pszichedelikus élményben inkább oldódnak azok a határok és meghatározottságok, amikbe beleszocializálódott az ember, nem pedig megerősödnek. Ennek van jelentősége a topik témája szempontjából, és én erről beszéltem. Ha valaki megeszi a gombát, mire templomjáró katolikussá változik, az egy lehetséges véletlen egybeesés kultúra és pszichedelikus tanulság között. De nem általános.
Akár a szubjektum változik meg, akár a megszokott valóságkép támfalai oldódnak fel az élményben, akár egovesztés történik, tapasztalati cáfolatát adva az egyén fogalmának alapvető érvényességét hirdető kulturális mítosznak, akár a fizika törvényei változnak meg, rámutatva arra, hogy a tudományosság nem nézőpontfüggetlen abszolútum, társadalmi szempontból a lényeg ugyanaz: a pszichedelikus drog egy dekondicionáló szer.
De lehet, hogy abszolút nem egyről beszélünk. Én soha nem ettem ecstasyt, nekem az ecstasy nincsen benne a képben, amikor erről a témáról beszélek. Én csak a nagy dózisú pszilocibin-tripet ismerem, ezt tapasztaltam, és ennek olvastam alaposan utána, mások élményit összevetve az enyémmel. Én erről beszélek. Szerintem egyébként a nagydózisú pszilocibin-tripben nem is az az igazán érdekes, hogy mit csinál az emberrel. A teljes egovesztésnél sokkal több úgysem történhet. Hanem az az érdekes, hogy mit csinál a valósággal. Ha nem lennének a hallucinácoiók, akkor nem lenne több, mint valamiféle instant szatori. |
| | | | |
| | | | | | | | | | "Maga az élmény a lehető legvalósabb dolog."
Na, ezen lehet vitatkozni... Egyrészt, mert te is mondod, hogy a pszichedelikus élmény számodra valami episztemiológiailag radikálisan más dolog, mint a köznapi élmény. Úgy értem, köznapi élmény az, ami érzékeléshez köthető: egy hang, egy iz, egy illat, egy kép stb., vagy ezek összessége. A pszichedelikus élmény a saját tapasztalataim szerint annyiban más és több, mint egy puszta érzéki tobzódás, hogy ott inkább te vagy az, aki változik, és nem a környezet, és a végén meg az érzékelő és érzékelt valóság is egybefolyik. Ugyanez elmondható a misztikus élményről is (Schopenauer szerint a misztikus állapot az, amikor a tudás tárgya és a tudás alanya egyé válik). De a valóság nem az élmény - az élmények csak fellebbentik a fátylat a valóságról, ami az élményen túl van, ami attól független, illetve amiből minden élmény származik. A vallásos hit tulajdonképpen az, amikor ennek a valóságnak az ismerete életelvé változik, ami az ember cselekedeteit irányitja. Beszéljünk akár egy sámánról, akár egy katolikus papról. Szerintem ez magasabb rendű annál, mint amikor valaki pusztán átél egy pszichedelikus/misztikus élményt, és aztán nem tudja, mit is kezdjen vele.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | Bence hát ez aparadoxon a bajom...:) |
| | | | |
| | | | | | | | | | Mint amikor például hallucinálok valamit, amiből kiemelkedik valami minta, vagy egy entitás, adok neki egy nevet, és akkor az az. De csak nevet adok neki. Nem mondom, hogy akármi köze van akármihez.
De én még csak nem is erről beszéltem. Hanem az élményről mint élményről. Függetlenül attól, hogy akár csak elnevezhető egységekre tagolom-e, vagy sem. Maga az élmény a lehető legvalósabb dolog. Nem is az itt az érdekes, hogy hallucináció-élményeim vannak. Hanem az, hogy a fizikai környezetemet is közvetlenebbül érzékelem, puszta, ideologizálatlan élményként, a kulturális álarcok nélkül. Nem tudom, hogy az MDMA-nak is van-e ilyen hatása. Én "pszichedelikus élmény" alatt a nagydózisú pszilocibin-tripet értem. |
| | | | |
| | | | | | | | | | mese 1908: "minden amit tapasztalok igaz" Naná, de nem biztos, hogy az értelmezésed is igaz (következetes). |
| | | | |
| | | | | | | | | | ... és talán még a görögök se részletezték kellő képpen. minden esetre igene rre voltam _én_ kíváncsi, hogy igenis te is érzékeled, hoyg az éményre vane gyfajta ráutaltság, a transzcendensre... én is ezt látom, és ez persze gyáltalán nem baj...
|
| | | | |
|