 |
Legfrissebb hozzászólások (763 - 772)
(Témakör: Buddha, Jézus, Mohamed és barátaik)
 | |  | | | | |  | |  | | | Egyenlőségjelet én sem tennék különböző vallások közé, ezt nem gondolom. Azt állítottam, hogy szerintem a különböző világvallások egy közös gyökérből erednek. És bizony utólag rájöttem, elkövettem egy hibát, és olyat is mondtam helyetelenül, hogy céljuk lényegében ugyanaz. Nem nagyon lepődnék meg akkor sem, ha későbbiek során rájönnék, hogy tényleg így van, de most azt mondanám, azért mégsem, rosszul mondtam, másra gondoltam... Ugyanis nem vagyok benne biztos, hogy pl. egy csak önmagában Dharmát gyakorló és hívő ember személyisége halál után megmaradhat, mivel te is azt írod, hogy ez a képzet valójában egy illúzió, nem is létezik; így nemigen foglalkozik sztem a buddhizmus azzal, hogy a személyiséget művelje. Minél gyorsabban ki akar kerülni a létforgatagból, és a Dharma gyakorlásának lehetőségével ennek biztos, hatékony módszerét kínálja. A kereszténységről meg már írtam, hogy jobban rajta van azon, hogy a személyiséget is megtisztítsa, és ezzel halála után az egész fontos része lehessen az is, ugyanazon jellegében,(nem formájában!) mint itt a Földön létezett - mégha az egész létezése csak a nemtudása illuziójából fakadt is.
Azért mert ebben a síkban énnek tűnünk Bence, sztem az attól még nem jelenti azt, hogy más, felsőbb síkban ez az én egyáltalán nem lehetne jelen. Persze nem én formában, hanem abban a formájában, ahogyan ő az egésznek része kell, hogy legyen. És nem is énnek érzékeled(valójában nem is érzékelsz, mivel nem létezel), hanem az egésznek, mert összhangban vagy vele teljes mértékben(tehát nem is érzékelsz semmit, nincs ki érzékeljen, van a vanság). És itt jön az szerintem, hogy de, akár érzékelheted ~énnek is egyszerre, és lehetsz te is valamilyen értelemben,(persze egyáltalán nem olyasmi énről beszélek, mint amit mi ezen a szinten hiszünk énnek), megtarthatod egyszerre individuális jellegedet, amellett, hogy nincs is olyan, hogy individualitás - hiszen minden egy. Ellentmondásnak tűnik, igen, a szavak szintjén.
|
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | nincs magas - nincs alacsony
-egy szint- (ahol az út a cél) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | JÓL VAN EZ ÍGY
Hogy miért vagyok többször szomorú,
Mint víg, ó, kedves, kár úgy számbavenni,
Jól van ez így,
Lásd, kell szomorú embernek is lenni.
Kell lenni szívnek, amelyben kihajt
S dússá érik az élet szenvedése,
Vak, ferde mag,
Mely mégis, mégis, istenek vetése.
S lásd, van az úgy, hogy ez a bús vetés
Legsúlyosabb kalászát akkor kapja,
- Furcsa titok -
Ha jó időknek fénylőn süti napja.
Sokszor meg mintha mély, nyugodt öröm
Acélos fénye éppen őbelőle
Csillogna ki,
Ha ráhullt a könnyek meleg esője.
"Bánat" - mondod, - de bánat és derű
Között a határ olyan egyszerű-e?
Hátha a bú
Íze kapat a legbölcsebb derűre?
Hátha a végső Aratás után,
Mikor sarló alá hull lassu szára,
Belőle kél
Szent kenyér az istenek asztalára?
/Tóth Árpád/ |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Talán Bence tényleg egy kicsit sarkítva fogalmazott, mert lehet valóban fejlődni úgy is ha az ember mindent összekever, mindenből kimazsolázza azt ami számára hasznos.
Lehet, de csak egy bizonyos szintig.
Valódi mélységet akkor érsz el, ha egy helyen ásol mélyre és nem mindenhol ásol egy kicsit.
Nem véletlen, hogy még a buddhizmuson belül is, nem gyakorol az ember össze-vissza mindenféle meditációt, hanem általában van az előkészítő gyakorlatok után egy meditáció egy életre.
Ha mindent összekeversz akkor sikerülhet összeállítani egy olyan mozit ahol minden film olyan amit Te szeretsz, de nem juthatsz el a mozitulajdonos szintjéig ahol mind1 milyen film megy, az a fontos, hogy működjön a gép és ne legyen lukas a vászon.
Szóval eljuthatsz oda, hogy csak szép és bölcs gondolataid, szavaid és cselekedeteid legyenek, de még mindig nem fogsz mögé látni és tapasztalni azt aki mindezt teszi, akivel teszi és amit tesz, ráadásul mindezt egyszerre nem elválasztottan! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Bence:
"Ha pedig más módszerekkel kevered a Dharmát, nem fogsz eredményeket elérni."
Ezt te mondod? Vagy a Dharma mondja? És miért?
Én saját tapasztalatból ennek ellenkezőjét állítom.
Ami a "kegyelmi" szót illeti, bizonyos kontextusokban azt jelenti, hogy kvázi "kutya tudja miért" hirtelen meg lehet kicsit vagy nagyon "világosodni", és nem csak azt, hogy azért mert valaki/valami (Isten stb.) kegyelmes hozzám.
Ami meg az alaptémát illeti, számomra nem az a kérdés, hogy ugyanazt mondják-e a vallások stb., hanem hogy nekem mi "hasznos". A gyakorlat számomra azt mutatta, hogy többféle vallás vagy vallási irányzat, világnézet és ezek gyakorlati útjai egymást előrevivő és elősegítő tudati változásokat eredményeztek bennem (már ha abban a paradigmában gondolkodom, ahol lehet beszélni okról és okozatról). Amúgy is általában a "közöset", az egyetemest, vagyok hajlamos meglátni, de a különbségek megfigyelését is nagyon hasznosnak tartom...
"Szerintem veszélyes azt terjeszteni, hogy ezek a mémek felcserélhetőek és keverhetően lennének"
Szerintem meg veszélyes azt terjeszteni, hogy nem segíthet a lény magán azzal, ha a lehető legtöbb mémforrásban meglátja a közös nevezőket. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | És egy elég általános hiba, amit természetesen én is elkövettem, de már nem lett volna következetes kijavítani, hogy buddhizmusról beszélünk, holott Dharma gyakorlás van, a buddhizmus szó egy olyan találmány ami kétségkívül a lényegét veszi ki belőle, tehát hogy nem bizonyos módszereket használok, hogy leszokjak a relatív gondolkozáshoz való kötöttségeimről, hanem valamiféle mém ami ezt vagy azt mondja.
Ha olyan szintről nézzük, hogy vannak mémek, amik az abszolútról hintenek el dolgokat, de tudjuk, hogy ez nem szavakba önthető, akkor nyilván párhuzamba állíthatóak a vallások és a buddhizmus.
De olyan hogy buddhizmus nincs is Dharma gyakorlás != buddhizmus (bár ez megint csak következetlenségeket okot az eddigi szövegeimben). Ha pedig más módszerekkel kevered a Dharmát, nem fogsz eredményeket elérni. Bölcselkedni persze lehet, de ez meg felesleges, nem jutunk vele kettőről az egyre. Ezt a sok szöveget is csak azért írtam, mert szerintem veszélyes azt terjeszteni, hogy ezek a mémek felcserélhetőek és keverhetően lennének. Tehát ha valaki elolvassa az irásodat olyan következtetésre juthat, hogy tökmindegy melyiket választja - ez izlés dolga - holott egymásnak ellentmondó dolgokat állítanak.
A Dharma nemértésed egyik biztos jele, hogy nálad egyáltalán felmerül a teremtés ezzel kapcsolatban. Ajánlom figyelmedbe a Brahmajala szútrát (A Nézetek Mindent Felőlelő Hálója Szútra), ebben a Buddha a mémek kialakulásának csoportosítása szerint megcáfolja az összes olyan filozófiai iskolát, melyek NEM egyeztethetőek össsze a Dharmával, és amelyek emiatt nem is vezetnek el a megvilágosodásig. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | A filozófiai rendszerek hármas csoportosításához (nemlét, lét és egyik sem) még annyit tennék hozzá, remélem érthető példa lesz, hogy egy nihilista ha ránéz egy almára, azt gondolja, hogy kb mintegy füstből éppen ilyesmi állt össze, de semmit nem tud róla elmondani, ez az egész véletlenszerű kavargás. Egy buddhista mondjuk átlátszónak látná, mint egy hologramm, amit ő vetít ki, míg egy eternalista egy tömör szilárd almát látna, ami tényleg ott van. Nem túl szerencsés, de remélem mégis érthető.
Egyenlőségjelet tenni a közé, hogy valaki szeretné, hogy a legfelsőbb erő megbocsásson neki, hogy végre MEGINT a tiszta tökéletes valóságot tapasztalja, és a közé, hogy megértettem, hogy a világ egy félreértés szerintem nem a mély megértés jele.
Az álmokban tapasztalt dolgokat például ki teremti? A buddhizmusban pl ez nem sokban különbözik a mindennapi élettől. A földet és eget Isten teremtette, míg az álomföldemet én? Vagy az én isteni részem? Egyáltalán az egyik valósabb?
Ha például úgy képzeljük el a tapasztalt relatív világot, mintha egy síkban lenne, és ha e főlé emelkedünk, ráláthatunk az egészre - hogy minden mindennel összefügg, hogy mind a tárgyak mind az én nem LÉTEZŐK, csak viszonyok, csak ebben a síkban értelmezhetők, akkor fenntarthatatlanná válnak azok az elméletek, miszerint engem valaki teremtett. Pusztán azért tűnök, mert ebben a síkban látok, és eddik MINDÍG ebben a síkban láttam. Alapvető ellentmondás, amit még mindíg nem oldottál fel Xerfield, hogy Isten már megteretmett bennünket, és tök jó is volt minden, de elbarmoltuk, és most ítt szívunk. Ez nem egyenlő azzal amit a buddhisták mondanak, hogy ha lett volna már egy megelőző jó állapot, abból nem eshettünk volna ki- kezdetnélküli idők óta énként tapasztaljuk a dolgokat - máshogy nem is lehetne, és az ok-okozattal kerülne ellentmondásba. Ráadásul ha tényleg Isten teremtett volna, akkor a Jósága erősen megkérdőjelezhető lenne, hiszen nem TUDÁST, hanem illúziókat kaptunk, és folyamatosan szenvedést tapasztalunk (ez ha valakit érdekel bővebben kifejthető - nincs elletmondásban azzal hogy most éppen jól érezzük magunkat - a szenvedés fajtáinak definíciója nélkül nem érthető), ráadásul mire ez a kegyelméből elmúlik, semmi tőbben nem fogunk kapni, mint ami mindig is állandó, az abszolútat. Nem érthetjük meg MAJD AZÁLTAL az abszolútat, hogy Isten egy pár körre életre kényszerített minket bűnösöket, hiszen ezen nincs mit megérteni, egyszerűen a relatív gondolkozásról kell leszokni (ami pedig pont azért nehéz, mert eddig CSAK ezt csináltuk - mindig volt egy csináló egy én). Ha pedig eredendően nem voltunk rászokva akkor minek kezdtük el mégis? Ennek így semmi értelme.
Dharma != teista vallások. Ide egyenlőségjelet tenni gondatlanságból elkövetett mémfunkciópusztítás. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Először is kijavítanám egy előző hozzászólásomat, mert túl hirtelen írtam, szóval nem tartom kegyelminek a mahájána buddhizmust, mert végiggondolva a kegyelem szónak azt a jelentését láttam meg, hogy Isten MÉGIS megengedi hogy csatlakozzunk hozzá a menyben, tehát alapvetően a törvényeit szegtük - megmondta, hogy megbüntet, de mivel jóságos, mégis megkegyelmez. Na ilyen egyáltalán nem szerepel a buddhizmus semelyik ágán. Amivel egyetértettem, hogy lehet külső segítséget használni - sőt ez inkább célravezető, ez a Buddhák és Bodhiszattvák együttérzéséből fakad, nem a kegyelmükből.
A másik amelyikben egy cseppet sem közeledtek az álláspontjaink, hogy mivel az ÉN léte illuzórikus, ezért Isten legfeljebb a NEMTUDÁST, a ZAVARODOTTSÁGOT teremthette, semmiképp nem az ént. Az a magyarázat, pedig, hogy volt egy optimális állapot, majd egy kimozdulás ebből, és ha már megtisztultunk, újta elérhetjük ezt, és a világ így mintegy gyakorlópálya a lényeknek, arra jó, hogy majd megértsék az abszolútat, megint csak nem egyezik a buddhista látásmóddal. A Dharma szerinti látásmód ugyanis semmi hasznára nincs annak, aki nem gyakorol. Ha valaki azt mondja, hogy - igen, a világ illúzió, OK, most már tudom, az legfeljebb még hülyébb lett. A buddhizmus nem próbálja odaadni a lényeknek az abszolútat, hanem módszer, mely alkalmazva leszoktat a relatívban való gondolkodás/cselekvés stb. -ről.
Ami miatt vitatkozunk, csak hogy ezt ne veszítsük szem elől, hogy a Dharma = e más vallásokkal. A Dharma egy olyan mémrendszer, amely gyakorolva eltünteti az összes többi mémrendszert, és saját magát is. Ha valaki ezt összekeveri más mémekkel, akkor ez a funkciója elveszik, kvázi semmit sem ér. Mivel úgy gondolom, hogy ez felmérhetetlenül hasznos, olyan kijelentéseket nem tudok szó nélkül hagyni amelyek ezt a képességét kiölik belőle. |
| | | | |
|
