 |
Legfrissebb hozzászólások (773 - 792)
(Témakör: Buddha, Jézus, Mohamed és barátaik)
 | |  | | | | |  | |  | | | | ja csak nem mindegy mit ettünk előtte, hehe |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | Na még csak gyorsan láttam írtál megint Bence:
A teremtés nem feltétlen valaki műve, nagyon nem tetszik ez neked, a Mindenség műve hogyha úgy tetszik, megint az, hogy látszólagos ellentét hogy személyes vagy személytelen jellegről beszélünk.
Isten pedig mivel mindenható, megtehetne mindent télleg, de ő sem fogja megtenni valószínűleg azokat, amiket a Buddhák nem tesznek meg, mert azzal saját maga művét, a teremtést, és azzal saját magát tagadná meg, azt meg minek, hogyha lényegében tökéletesre teremtette meg a világot. Az, meg hogy a buddhizmusban ezeket leírták, hogy na azért tudd, hogy ezeket azért nem lehet, (-->nem fogod ha azon a szinten leszel, szóval ennek tudatában műveld magad,) az megint csak nézőpontbeli különbség véleményem szerint. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Most csak röviden, mert menődni kell mindjárt.
Dakini: Bocs, ha nem fogalamazok világosan, de számomra tök fura is a kérdésed. Az egész létforgatagba azért került az ember, mert bűnbe esett, és a cél az, hogy ezt a hibát felszámolja, vagyis az hogy elérje azt a szintjét a tudásnak, és vele együtt a tudatos létnek olyan szintjét, amikor már _tudja_ és minden izében benne van ez a tudat, hogy nem kell neki a bűn - akkor kerül vissza Istenhez. Namost ezzel a tudással, amit ugye nem vehetnek el tőle, nem fog bűnbe esni még egyszer, az fix. Mondhatnám úgy is, hogyha van egy programhiba, és azt kijavítod ügyesen okosan, de télleg kijavítod, akkor az még egyszer ugyanúgy nem fog megtörténni az fix. A kiinduló és a az az állapot mikor az ember "hazatér" nem teljesen ugyanaz, mert egy többlettel tér vissza, tudatosulva, ami azelőtt nem így volt.
És az, hogy Isten a maga képére teremtette az embert, az azt jelenti, hogy adott nekik szabad akaratot, ami neki is van. Pont emiatt a látszólag "tökéletlenség" miatt tökéletesek.
Az meg hogy mit csinálta Isten a teremtés előtt, meg ilyesmi, az azért értelmetlen, mert a teremtéssel együtt teremtette az időt is.
Bence: Már tényleg csak röviden mert indulok, csak ami nagyon szemet szúrt nekem, mikor olvastalak: Többek közt azzal érvelsz a mahajána buddhizmus nem kegyelmi voltára, hogy a menedékkérés sem személyhez szól igazán, dehát pont ezt próbálom leírni, hogy ez annyira tök mindegy. Az, hogy valaki személynek szereti tekinteni, mert jobban tud hozzá imádkozni, segíti az egész megértésében/érzésében, az nem jelent semmi, menedéket kérni egy mindent átfogó alkotó és fölötte álló erőtől is lehet, az attól még kegyelmi mozzanat szerintem. És még az is bőven belefér, hogy nem valójában kívülálló valakitől kérem a kegyelmet, hanem magamtól, azon részemtől ami Isteni, és amivel természetesen a hétköznapi életben nem tudok mindíg azonosulni érzelmi és cselekvés szinten semmiképp, mégha értelmileg igen is.
Szerintem nagyon felszínesen nézve különböznek, kicsit felszínesen hasonlóak, belemélyedve megintcsak különbözőnek tűnnek, de a végén észreveszi az ember, hogy ugyanaz, másképp, másoknak, és nem véletlenül. Vagy szerintetek lényegében más dolog történik halála után azzal aki ebben hisz, azzal aki abban hisz, attól függően alakul majd a következő felvonás? Vagy egyet kivéve - amiben éppen hisz az ember - észre kéne venni hogy a többi hamis tanítás, és végső soron hiba azokat követni teljes szívvel, lélekkel?
Szerintem is fogunk még vitatkozni, és ennek nagyon örülök. : ) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nargile: Átjöttni vélem, de ezt majd állapítsd meg te:) Abban igazad van, hogy elég felszinesek az ismereteim a kereszténységről (bár jártam hittanra meg templomba gyerekkoromban - talán a járatak jobb szó, de néha azért tetszett - a hittan tanár jó fej volt), de én nem a kereszténység, hanem bármely teista vallást elutasító vagyok. Az időbeliség csak egy pont. A lényeg inkább, hogy a teremtés egy szándékos tett. Ráadásul egy valakié. Itt most még írnék valamit, de per pillanat nem tudom nekem tetszően megfogalmazni, később...
Egy másik pont, ami még nem került elő, az a mindenhatóság. A buddhizmusban például a Buddhák nem mindenhatóak nem tehetnek meg mindent - majd utánanézek, mi az a három dolog, de az egyik mindenképpen, hogy nem tudják megváltoztatni az ok-okozati törvényeket, egy másik hogy nem tudnak "erőszakkal" buddhistává tenni senkit, aki nem nyitott a Dharmára, azt nem tudják az akarata ellenére "megvilágosítani" - megfogni a nem létező lényt és megmutatni neki, hogy nem létezik. De itt is lényeges az első. Ha Isten mindent meg tud változtatni, akkor az ok-okozati törvénynek nincs is értelme. Akkor viszont semmiféle megállapítást nem tudunk tenni a valóság természetéről, hiszen nem ismerhetjük a szabályokat, sőt nincsenek is. A legfőbb problémám ezekkel az elméletekkel, hogy ez nem más mint a józan ész sutba vágása, a megismerés feladása. És ráadásul utána még magyarázatnak is nevezik. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "Kezdetben volt az Ige (Logosz), és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige."
az Ige cselekvést, létezést, történést fejez ki.
Ezek nélkül nincs változás, ami nélkül az idő sem értelmezhető.
Ezért elég valószínű hogy a teremtés időn kívüli, az idő is annak "kiáramlásából" keletkezett, vagyis vált értelmezhetővé (meg amúgy is: ha nincs aki értelmezze??!..) Illetve ha a teremtés időben történt volna, kellene egy kezdeti időpont...
"Kezdetben alkotta Isten az eget és a földet" (Ter 1,1).
"Kezdetben alkotta Isten a relativitást" (daath 1,1).
=nehogy már megérthető legyen :)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Bence: nem tudtam még végigolvasni mindent, de egy dologra azért szeretnék reagálni. Azt mondod, hogy a világ időben való teremtése szerinted egyfajta dualista világképen alapul, összeegyezhetetlen a buddhista megismeréselmélettel. Szerintem ez egy tipikus olyan pont, ahol meg lehet fogni a kereszténységgel való szembenállásod lényegét. Illetve azt, amit kereszténységnek gondolsz.
Valóban sok keresztény gondolhatja azt a Genezis felületes olvasata alapján, hogy a világot időben teremtették: Isten egyszer csak gondolt valamit nemtudoménhányezer éve, és megteremtette a világot. Lőn világosság, megpihent meg minden. Azért vannak olyan keresztény bölcsek, akik a Genezist jóval mélyebben értelmezték és továbbgondolták. Órigenész például, a 4. századi egyházatya a Genezishez írott homíliájában. Összekapcsolja ugyanis a Genezis első versének értelmezését János evangéliumának értelmezésével.
"Kezdetben alkotta Isten az eget és a földet" (Ter 1,1).
"Kezdetben volt az Ige (Logosz), és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige." (Jn 1,1-3)
Órigenész: "Nem beszél itt egyfajta időbeni kezdetről, hanem azt mondja, hogy kezdetben, vagyis az Üdvözítőben lett az ég, a föld és minden, ami lett." (Első Homília)
Órigenész ezenkívül azt is leírja, hogy nem véletlen, hogy a világosság és sötétség elválasztása után a Genezis ezt írja: "Akkor este lett és reggel lett: egy nap", és nem azt, hogy "első nap". Azért nem írja, hogy első nap, mert ezt az egész teremtést az időn kívül kell értelmezni. Az idő nem az Egyel veszi kezdetét, hanem a Kettővel.
Remélem valamennyire átjött, mit akarok ezzel. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Xerfield, Te írtad:
"Sztem azért nem kellene tartani még egy bűnbeeséstől, mert hogyha az ember elkövet valami hibát, ide kerül a létforgatagba, és aztán lassan, nehezen megtisztulva újra visszaemelkedik Istenhez, akkor ezzel pont azt tette, hogy megismerte a bűnét, és feloldozta azt.
Hogy néha személyes, néha személytelen formában írok róla az így van, mert fel lehet fogni így is, úgy is, nem ez a lényeg mint azt a taoizmusnál igyekeztem szemléltetni."
Kicsit úgy érzem úgy kicsúszol a kérdéseimből, nem válaszolsz igazán.
210.-ben kifejtettem miért nem értem hogy ha ugyanaz a kiinduló és a végpont akkor miért ne esnénk ki újra és újra az ideális állapotból.
Illetve, hogy egy tökéletes lény(?) hogyan teremthet nem tökéletes lényt a saját képére?
Amit Bencének írtál:
Nem kell Istennek, és nem kell teremtésnek sem hívni, de a lényeg sztem nem veszik el, az hogy te itt vagy, te vagy valaki, származol valahonnan; az megint csak más kérdés, hogy te magadat mivel azonosítod abból amit érzékelsz a tudatoddal, netán csupán a tudattal, de valami akkor is létezik, és ha nem akarod teremtésnek hívni akkor hívd úgy, hogy a tudat formát öltött, megnyilvánult, kiáramolt a vanság és milyenségbe alakult időlegesen egy meghatározott céllal, tökmindegy szerintem. : )
Lehet, hogy nem ugyanazt értitek tudat alatt.
Nem lehet a buddhista gondolkodásmód szerint csupán a tudattal azonosítani magad úgy, hogy közben azon kivül létezzen valami.
Buddhista felfogás szerint a tudatnak tér természete van, mindent magában foglal, ebben jelennek meg a dolgok, vannak benne, majd tűnnek el.
Ezenkivül nincs Isten illetve amennyiben van, (mert a buddhizmusban egyfajta létállapot az Istennek világa ami nem a végső cél sőt!, egyeltalán nem cél) az ezen a téren, a tudaton belül van. Az istenek világa a buddhizmusban még mindig csak egy illuzió, melyet komolyan véve énilluzióval, egoval rendelkezőek az istenek, így tudatállapotuk nem válhat céllá.
Szóval istennek lenni a buddhizmusban még mindig csak a tér játéka és nem maga a tér. Egy hullám az óceán tetején, de nem maga az óceán.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Akkor nem jött át amit írni akartam, remélem jó példa lenne pl a szivárvány. Az egy olyan jelenség, ha valaki a megfelelő szögből látja, számára szivárványnak néz ki. Ha senki sem látja nincs is értelme szivárványról beszélni. Ugyanígy az én is csak kontextusban értelmezhető - én+tapasztalat+tárgy. Nincs róla szó, hogy egyszer Isten megteremtette volna az én énemet, ami azelőtt nem létezett, de utána már igen, és most egy földi életet tapasztal, aztán majd ugyancsak az énem beleolvad Istenbe. Azért tűnök énnek, mert közben úgy is tűnik, hogy cselekszem egy világnak tűnő dologban, de ezek elválaszthatatlanok. Engem és mást sem teremtett valaki, hanem a nemtudásom miatt énnek tűnök.
Az is tévedés, hogy a bajom a kegyelemmel lenne. A Vajrayánában a láma kegyelméből lehet elérni egy életen belül a megvilágosodást, egyébként sokkal hosszabb lenne. És az is hogy most gyakorolhatunk egy Buddhán múlott, aki tanított, mielőtt számunkra érzékelhetetlenné vált volna. Nekem azzal van bajom ha valaki egy kívülálló erő önkényes törvényeinek tartja azt, ami "önmaga" kivetítése. Azaz megértve hogy miről van szó le is bomlik teljesen - nem csak a világ, az én is. Ami a menedékvételt illeti, ha jobban ki van fejtve, azaz :
Menedéket veszek a Buddhában, a tudat teljesen kibontakozott állapotában - akkor ez inkább tulajdonság, semmiképp sem személy.
Amit reggel elfelejtettem leírni, hogy vannak eternalista, nihilista és középút tanítások, ezeket hiba lenne összekeverni. Márpedig a Dharma középút az Istenhitek pedig eternalisták. Pont hogy felszínesen tűnnek ugyan olyannak, mélyebben nézve lényegesen eltérnek.
Úgy érzem még fogunk vitatkozni:) és legalább nem offtopic. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Szerintem a hinajána buddhizmus nem volt még kegyelmi vallás, viszont a mahajána már annál inkább, "Buddhába vetem bizalmam, a Tanba vetem a bizalmamat, a Közösségbe vetem bizalmam" én erről is mindenhol úgy olvasok, hogy ez a menedékkérés. Persze lehet tévedek, szerintem a kereszténység óta kegyelmi vallások vannak. Mahajána hívők naponta el szokták imádkozni:
"A hat világtáj felé küldöm együttérzésemet,
Minden lénynek szeretetet, együttérzést, örömet küldök.
Fektemben is irgalomért esedezem,
Ültömben is irgalomért esedezem,
Békességért könyörök, ha állok,
Békességért könyörgök, ha járok.
Om mani padme hum."
Én ezt elég kegyelminek látom, nemmintha bajom lenne vele, sőt.
Az meg, hogy mindenki maga éri el a dolgokat ez természetesen így van, ez csak a köntös, a ruha amiben éppen járunk, most az a helyzet hogy ilyen kegyelmi kontextusban történik mindez. Az egyének szintjén persze nem feltétlen, Bence te például kifejezetten ódzkodsz ha jól látom attól, hogy bárkinek is a kegyelmére szoruljál, vagy hogy bárki is teremtsen téged, de nagy vonulatában nézve szerintem észrevehető ez.
Dakini: Sztem azért nem kellene tartani még egy bűnbeeséstől, mert hogyha az ember elkövet valami hibát, ide kerül a létforgatagba, és aztán lassan, nehezen megtisztulva újra visszaemelkedik Istenhez, akkor ezzel pont azt tette, hogy megismerte a bűnét, és feloldozta azt.
Hogy néha személyes, néha személytelen formában írok róla az így van, mert fel lehet fogni így is, úgy is, nem ez a lényeg mint azt a taoizmusnál igyekeztem szemléltetni.
Bence: Nem kell Istennek, és nem kell teremtésnek sem hívni, de a lényeg sztem nem veszik el, az hogy te itt vagy, te vagy valaki, származol valahonnan; az megint csak más kérdés, hogy te magadat mivel azonosítod abból amit érzékelsz a tudatoddal, netán csupán a tudattal, de valami akkor is létezik, és ha nem akarod teremtésnek hívni akkor hívd úgy, hogy a tudat formát öltött, megnyilvánult, kiáramolt a vanság és milyenségbe alakult időlegesen egy meghatározott céllal, tökmindegy szerintem. : )
Na most aztán viszont lépnem kell, pedig írnék még, de majd. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Na igen ezt ki is felejtettem.
A buddhizmus mint kegyelmi vallás...
A buddhizmus kőkeményen az ok-okazat elvéről szól ahol semmiféle kegyelemnek helye nincs.
Tetszik-nem tetszik csak az történik velünk aminek mi ültettük el a magjait, hozzon az akár szenvedést vagy boldogságot, kibújni alóla vagy bárkitől kegyelmet kapni nem lehet.
A megvalósított tudatállapotokhoz épp így el kell ültetnünk a magokat. Pl. sok-sok meditációval és egyéb módszerekkel.
A buddhizmus így gondolkszik. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nem győztél nagyon meg, hogy mégegyszer miért ne esnénk bűnbe...
Ha egyszer Isten a maga képére teremtett minket és ugyanoda jutunk vissza, azaz az Ő tudatállapotát megvalósítva érjük el a célt, akkor miért nem? Azt se értem, hogy mi nagyon akartuk azt az almát.
Ha ez a lehetőség bent, volt a tudatunkban mikor olyanok voltunk mint Isten, akkor később is bent lesz. VAgy azt feltételezzük, hogy mégiscsak akkor még tökéletlenek voltunk az Ő tudatállapotához képest, ezek szerint ha visszatérünk Istenbe, akkor viszont már tökéletesek leszünk mint Ő és ezért nem fogunk újra bűnbeesni.
Nekem csak így logikus.
Akkor viszont a saját képére teremtett minket, de valahonnan vett egy a saját tudatállapotán kivül lévő dolgot, egy tökéletlenséget, egy hibát amit beépített a mi rendszerünkbe.
Azt pedig csak akkor szedhette elő ha ismeri, azaz Ő rendelkezik ezzel a tökéletlenséggel.
Nekem még az is fura, hogy néha úgy beszélsz Istenről mint egy különálló teremtő, mindenható személyről, néha meg úgy mint egyfajta személytelen mindentátható dologról, egyfajta térről, amibe visszatér az energia meg ilyesmi és keletkezik belőle mindenféle újabb.
Persze sokan próbálnak vallásokat szintetizálni, de az, hogy lehet találni közös vonásokat a vallásokban az nem jelenti azt, hogy ugyanazt mondanák mélyebb értelemben. És szerintem ez a szintetizálás csak olyan szinten fog valaha is működni, hogy a szintetizáló egyén minden vallásra rávetíti a saját megértési szintjét, a saját különböző vallásokból összerakott igazságát, így létrehozva egy újabb vallást.
A vallások és kővetőik pedig élhetnek békében és szeretetben anélkül, hogy ugyanazt kéne gondolniuk a nagy dolgokról és ugyanoda akarnának menni. Szerintem pont ez a tolerancia lényege, nem azért szeretni a másikat mert hisz látom én, hogy Ő is csak olyan mint én, hanem a különbözőségét tisztelve, még akkor is ha teljesen mást gondol a dologról mint én, teljesen mások a válaszai.
Persze vitázni atól még lehet... ;-)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Már megint nincs idő:) csak egy rövid és fonros észrevétel:
"Egyébként mindkettő, a kereszténység és a buddhizmus is kegyelmi vallás, felsőbb hatalmak kegyelméből lehet feltámadni ill kikerülni a létforgatagból, és társaik."
Ez egyáltalán nem igaz. A buddhizmusban pont ellenkezőleg történik: a te saját egyéni erőfeszítéseid, áldozathozatalaid segítenek a megnemértés feszámolásában. Olyannyira nem igaz ez, hogy egyenesen vannak olyan "lények" bár a felismerés után már nem lények:), a pratyjéka-buddhák az önbuddhák, akik a tanításthozó buddhák idejék kívül is felismerik a valóság természetét, és hogy ebben nincs semmiféle én. Az, hogy ez történik velük egy múltbéli kívánságuk eredménye, egyedül szeretnék felismerni a "valóságot". Tehát ilyen állapotban lehet kerülni, anélkül, hogy a buddhizmus mém jelen lenne éppen a világban, ha valaki a függő keletkezés tizenkettes láncolatán meditál - visszafelé, és így lebontja "önmagát".
Az meg hogy az egómnak mi tetszik - és szívesen hódolnék bármely istennek, ha reálisnak érezném, hogy ő teremtett, de pont ezt próbálom magyarázni: engem (és bárki mást sem) SENKI sem teremtett, "mindenki" azért az, mert azt tapasztalja ami az élete, és azért tapasztalaj azt, mert ennel az okait ültette el, és így tovább a végtelenségig. Azért nem teremtett senki, mert nincs is olyan, hogy én, legfeljebb függésben. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Dakini, azt az idézetet csupán a Daath bölcsességgenerátor küldte nekem pont akkor, gondoltam mókás, és bírom.
A keresztény egyház az, ahogy a papok értelmezik a szentírást (tudnak különbözni azért ők is rendesen, de mondjuk a hivatalos álláspontjukról beszélek-van ilyen), és ami a templomokban folyik. A kereszténység meg az, ami általad és a Szentírás által létrejön. Belevetítem és rázós, nemhinném, neked ezek szerint igen, nekem cseppet sem. Tudom, hogy nem baj, sőt, jó, ha elkezdünk foglalkozni a gondolattal, hogy az elérendő cél ugyan abszolút értelemben egy, de nem tudsz olyan tanítást adni, ami a világon mindenfajta embert vezetni fog. Viszont lehet több látszólag tök eltérő tanítás, melyeket mindenki saját egyénjéhez megtalálva és illesztve eljut oda ahova kell. Az, hogy megkisérlem ezeket kibékíteni egymással, összehangolni őket, sztem egy nagyon hasznos dolog. Különben nem én vagyok az első, és nem is az utolsó, ki ilyen irányú tevékenységet folytat, jópár kulcsot kaptam jómagam is ezekhez. Viszont amellett, hogy akár hatékonyabban is megértetheti az útját keresővel a lényeget, ezzel közelebb kerülhetnek az emberek egymás megértéséhez és elfogadásához, sőt, őszinte szeretetéhez. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Dakini: A bűnbeesésről. Kérdezik többen, ha Isten tökéletes, miért nem olyan világot teremtett, amiben nincs bűn? És pont a lényeg, hogy Isten az embert a saját képére teremtette, szabad akarattal. Megtehette azt, hogy bűnbe esik, ez a lényeg. Bár Isten nagyon kis lehetőséget hagyott meg neki abűnbeesésre, (ugye egyetlen fa gyümölcséből nem szabadott enni,) hogy csak akkor eshessen bűnbe az ember, ha nagyon akar, de megtette. Ez az egész így tökéletes a maga tökéletlenségében. A biztosíték, hogy nem lesz még egy ilyesmi, ha az ember visszajutott oda ahonnan elindult, az maga az ember, erre nem lehet mást mondani. Isten pedig ott van mindenkiben, örökkévaló, változatlan, és meghalhatatlan, ha az ember észreveszi magában, akkor halkan mindig megsúgja az egyénnek, hogy mi a helyes - ha akar rá figyelni persze.
Még Bence: Akartam még írni, nézd meg a kínai univerzizmust. Kezdetben a mindent átfogó, felölelő, irányító Tao személytelen volt, az erő, ami a Minden. Aztán később az embereknek igényük volt arra, hogy egy személyhez szóljanak, hozzá imádkozzanak, és csináltak belőle egy személyt: Ő a Tao, ha úgy tetszik személyesen. Ez a lényegen csöppet sem változtat, sztem max egónknak nem tetszik hogy na nehogy már legyen egy felsőbb valaki személy aki teremtett minket meg uralama alatt vagyunk meg kénye kedve szerint kelll cselekedni hogy visszafogadjon minket?! Pedig ugyanez érvényes a buddhizmusra is, ott is bizonyos életvitel folytatásával kerül közelebb az ember a Nirvanahoz. Egyébként mindkettő, a kereszténység és a buddhizmus is kegyelmi vallás, felsőbb hatalmak kegyelméből lehet feltámadni ill kikerülni a létforgatagból, és társaik. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Na persze, hogy minden ugyanaz másképpen...
Pl. az alma meg a cipőtalp is csak anyag. Atomok, elektronok.
Cipőtalpat azért mégse ennék, talán nem is volna egészséges.
Nem célravezető a relatív szinten lévő dolgokról szóló vitában, abszolút szintről hozott megállapításokkal érvelni. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | xerfield!
A kereszténységet én pl. nem nevezném hamis tanításnak, biztos, hogy hinajána és talán még mahajána szinten is nagyon jól műkődik.
De azért én nem vagyok biztos abban, hogy ami buddhista látásmódót Te belelátsza keresztény tanításokba azok valóban ott is vannak.
Pl. ez az egész reinkarnáció belevetítés nekem egy kicsit rázós!
Vagy akkor ugye kérdés, hogy mit nevezünk kerszténységnek, amit a papok mondanak a templomba, és ami írva vagyon a könyvekbe, vagy a Te megértésedet a keresztény tanításokról!!? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | (Miután elküldtem a hozzászólást az idézet amit kaptam: "Minden ugyanaz másképp" : )
Gén: "Ez fogalomaszturba; elnevezések koherenciakényszeres hibridált leírásai."
Sajnos nincs itthon idegen szavak értelmező kéziszótára, és hiányos műveltségem, úgyhogy ha gondolod újrafogalmazhatod akár bővebben és közérthetőben is. De így is mondanék annyit hogy és akkor mi van? : ) Különböző vallási rendszereket összeegyeztetni nemtudom lehet-e másképp, és ha lehet is, akkor sincs rá annak szüksegé, aki valójában meg szeretné érteni. (Biztos lehet egyébként, és ahogy múlik az idő remélem én is egyre igényesebben fogom ezt megtenni, de a lényeg nem ez.)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Na, szerintem Bence elég jól leírja a buddhista látásmódot.
Szerintem ezt így végiggondolva azért látszik, hogy elég komoly különbségek vannak vallások, látásmódok között.
Én pont azt gondolom, hogy amíg nem mész egyiknek igazán a mélyére addig tűnnek csak úgy mintha ugyanazt mondanák.
Ez nem jelenti azt, hogy csak az egyiknél volna a bölcsek kőve.
Szerintem a vallások különböző szintekig jutnak el, más célokkal, különböző szintű és stilusú embereknek valók.
Szóval mindegyikkel mész fel a hegyen különböző utakon, de szerintem nem mindegyik visz fel a hegy tetejéig.
Kővezzetek meg, de én így látom.
Bence!
Küldtem Neked egy mail-t! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Bence, akkor úgy gondolod, hogy a kereszténység egy hamis tanítás? : ) Számomra egyáltalán nem jelent ellentomondást az, hogy a keresztény közeg a végsőt Istennek nevezi, a buddhizmus pedig Mahaparinirvananak. Ezt próbáltam kifejteni még vmivel korábban, hogy ezek a különbözőségek a térben és időben máshol megtalálható emberek, népek különböző szociális körülményeiktől és gondolatviláguktól függenek. Mindegyiket ugyanaz az erő alakította ki, a végső, hogy utat mutasson magához, ami ezekben a vallásokban a végcél. Különböző szűrővel rendelkező tudatok különböző módszerekkel, utakon haladva jutnak el ugyanoda. Az, hogy neked a kereszténység nem megfelelő, de a buddhizmus igen, az még nem jelenti azt, hogy ezek a vallások lényegükben tényleg különböznének. Egyénre - rád vetítve megeshet és persze meg is esik, hogy érzed nem ugyanazt a hatást váltja ki nálad a kettő, de ebbe erősen benne vagy te, és a te milyenséged. : ) A buddhizmus sztem pont erre tanít, hogy az ilyeneket az ember észrevegye, a kereszténységből nehezebb kilátni véleményem szerint, ez mondhatjuk egy hibája... Én is a buddhizmust kedveltem jobban, nem volt túl jó véleményem a kereszténységről, de pont a buddhizmus jótékony hatása miatt láttam meg a kereszténységben is azt, ami kell, és ami miatt ma már talán közelebb áll hozzám - és emellett szeretem és hiszem a buddhizmust is, nem látom ezek összeegyeztethetetlenségét; bár bizonyos, hogy a keresztény gondolatvilágban ragadt elmével nem érteném meg a buddhizmust, és ez így igaz fordítva is.
"és semmivel sem bizonyították, hogy az anyag független lenne a tapasztalótól"
Ennek ellenkezőjét viszont már bebizonyította a kvantumfizika, nem a parafizika, az akadémiailag elsimert nagytudományos kvantumfizika.
Amikben egyébként különböznek a tanítások télleg, (persze ez még nem jelenti azt, hog yellentmondásban állnának, csak azt, hogy nem lehet mindenben benne minden) az például az, hogy az üdvözülés felé vezető úton a kereszténységben kimaradt a gnózis, a tudás útja; viszont nagyon fontos plussz benne a kereszténység örömüzenete: Az ember _egyszeri_ személyisége is feltámadhat és válhat Isten részévé, erről szól Jézus feltámadása.
|
| | | | |
|
