 |
Legfrissebb hozzászólások (773 - 782)
(Témakör: Buddha, Jézus, Mohamed és barátaik)
 | |  | | | | |  | |  | | | | ja csak nem mindegy mit ettünk előtte, hehe |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | Na még csak gyorsan láttam írtál megint Bence:
A teremtés nem feltétlen valaki műve, nagyon nem tetszik ez neked, a Mindenség műve hogyha úgy tetszik, megint az, hogy látszólagos ellentét hogy személyes vagy személytelen jellegről beszélünk.
Isten pedig mivel mindenható, megtehetne mindent télleg, de ő sem fogja megtenni valószínűleg azokat, amiket a Buddhák nem tesznek meg, mert azzal saját maga művét, a teremtést, és azzal saját magát tagadná meg, azt meg minek, hogyha lényegében tökéletesre teremtette meg a világot. Az, meg hogy a buddhizmusban ezeket leírták, hogy na azért tudd, hogy ezeket azért nem lehet, (-->nem fogod ha azon a szinten leszel, szóval ennek tudatában műveld magad,) az megint csak nézőpontbeli különbség véleményem szerint. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Most csak röviden, mert menődni kell mindjárt.
Dakini: Bocs, ha nem fogalamazok világosan, de számomra tök fura is a kérdésed. Az egész létforgatagba azért került az ember, mert bűnbe esett, és a cél az, hogy ezt a hibát felszámolja, vagyis az hogy elérje azt a szintjét a tudásnak, és vele együtt a tudatos létnek olyan szintjét, amikor már _tudja_ és minden izében benne van ez a tudat, hogy nem kell neki a bűn - akkor kerül vissza Istenhez. Namost ezzel a tudással, amit ugye nem vehetnek el tőle, nem fog bűnbe esni még egyszer, az fix. Mondhatnám úgy is, hogyha van egy programhiba, és azt kijavítod ügyesen okosan, de télleg kijavítod, akkor az még egyszer ugyanúgy nem fog megtörténni az fix. A kiinduló és a az az állapot mikor az ember "hazatér" nem teljesen ugyanaz, mert egy többlettel tér vissza, tudatosulva, ami azelőtt nem így volt.
És az, hogy Isten a maga képére teremtette az embert, az azt jelenti, hogy adott nekik szabad akaratot, ami neki is van. Pont emiatt a látszólag "tökéletlenség" miatt tökéletesek.
Az meg hogy mit csinálta Isten a teremtés előtt, meg ilyesmi, az azért értelmetlen, mert a teremtéssel együtt teremtette az időt is.
Bence: Már tényleg csak röviden mert indulok, csak ami nagyon szemet szúrt nekem, mikor olvastalak: Többek közt azzal érvelsz a mahajána buddhizmus nem kegyelmi voltára, hogy a menedékkérés sem személyhez szól igazán, dehát pont ezt próbálom leírni, hogy ez annyira tök mindegy. Az, hogy valaki személynek szereti tekinteni, mert jobban tud hozzá imádkozni, segíti az egész megértésében/érzésében, az nem jelent semmi, menedéket kérni egy mindent átfogó alkotó és fölötte álló erőtől is lehet, az attól még kegyelmi mozzanat szerintem. És még az is bőven belefér, hogy nem valójában kívülálló valakitől kérem a kegyelmet, hanem magamtól, azon részemtől ami Isteni, és amivel természetesen a hétköznapi életben nem tudok mindíg azonosulni érzelmi és cselekvés szinten semmiképp, mégha értelmileg igen is.
Szerintem nagyon felszínesen nézve különböznek, kicsit felszínesen hasonlóak, belemélyedve megintcsak különbözőnek tűnnek, de a végén észreveszi az ember, hogy ugyanaz, másképp, másoknak, és nem véletlenül. Vagy szerintetek lényegében más dolog történik halála után azzal aki ebben hisz, azzal aki abban hisz, attól függően alakul majd a következő felvonás? Vagy egyet kivéve - amiben éppen hisz az ember - észre kéne venni hogy a többi hamis tanítás, és végső soron hiba azokat követni teljes szívvel, lélekkel?
Szerintem is fogunk még vitatkozni, és ennek nagyon örülök. : ) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nargile: Átjöttni vélem, de ezt majd állapítsd meg te:) Abban igazad van, hogy elég felszinesek az ismereteim a kereszténységről (bár jártam hittanra meg templomba gyerekkoromban - talán a járatak jobb szó, de néha azért tetszett - a hittan tanár jó fej volt), de én nem a kereszténység, hanem bármely teista vallást elutasító vagyok. Az időbeliség csak egy pont. A lényeg inkább, hogy a teremtés egy szándékos tett. Ráadásul egy valakié. Itt most még írnék valamit, de per pillanat nem tudom nekem tetszően megfogalmazni, később...
Egy másik pont, ami még nem került elő, az a mindenhatóság. A buddhizmusban például a Buddhák nem mindenhatóak nem tehetnek meg mindent - majd utánanézek, mi az a három dolog, de az egyik mindenképpen, hogy nem tudják megváltoztatni az ok-okozati törvényeket, egy másik hogy nem tudnak "erőszakkal" buddhistává tenni senkit, aki nem nyitott a Dharmára, azt nem tudják az akarata ellenére "megvilágosítani" - megfogni a nem létező lényt és megmutatni neki, hogy nem létezik. De itt is lényeges az első. Ha Isten mindent meg tud változtatni, akkor az ok-okozati törvénynek nincs is értelme. Akkor viszont semmiféle megállapítást nem tudunk tenni a valóság természetéről, hiszen nem ismerhetjük a szabályokat, sőt nincsenek is. A legfőbb problémám ezekkel az elméletekkel, hogy ez nem más mint a józan ész sutba vágása, a megismerés feladása. És ráadásul utána még magyarázatnak is nevezik. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "Kezdetben volt az Ige (Logosz), és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige."
az Ige cselekvést, létezést, történést fejez ki.
Ezek nélkül nincs változás, ami nélkül az idő sem értelmezhető.
Ezért elég valószínű hogy a teremtés időn kívüli, az idő is annak "kiáramlásából" keletkezett, vagyis vált értelmezhetővé (meg amúgy is: ha nincs aki értelmezze??!..) Illetve ha a teremtés időben történt volna, kellene egy kezdeti időpont...
"Kezdetben alkotta Isten az eget és a földet" (Ter 1,1).
"Kezdetben alkotta Isten a relativitást" (daath 1,1).
=nehogy már megérthető legyen :)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Bence: nem tudtam még végigolvasni mindent, de egy dologra azért szeretnék reagálni. Azt mondod, hogy a világ időben való teremtése szerinted egyfajta dualista világképen alapul, összeegyezhetetlen a buddhista megismeréselmélettel. Szerintem ez egy tipikus olyan pont, ahol meg lehet fogni a kereszténységgel való szembenállásod lényegét. Illetve azt, amit kereszténységnek gondolsz.
Valóban sok keresztény gondolhatja azt a Genezis felületes olvasata alapján, hogy a világot időben teremtették: Isten egyszer csak gondolt valamit nemtudoménhányezer éve, és megteremtette a világot. Lőn világosság, megpihent meg minden. Azért vannak olyan keresztény bölcsek, akik a Genezist jóval mélyebben értelmezték és továbbgondolták. Órigenész például, a 4. századi egyházatya a Genezishez írott homíliájában. Összekapcsolja ugyanis a Genezis első versének értelmezését János evangéliumának értelmezésével.
"Kezdetben alkotta Isten az eget és a földet" (Ter 1,1).
"Kezdetben volt az Ige (Logosz), és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige." (Jn 1,1-3)
Órigenész: "Nem beszél itt egyfajta időbeni kezdetről, hanem azt mondja, hogy kezdetben, vagyis az Üdvözítőben lett az ég, a föld és minden, ami lett." (Első Homília)
Órigenész ezenkívül azt is leírja, hogy nem véletlen, hogy a világosság és sötétség elválasztása után a Genezis ezt írja: "Akkor este lett és reggel lett: egy nap", és nem azt, hogy "első nap". Azért nem írja, hogy első nap, mert ezt az egész teremtést az időn kívül kell értelmezni. Az idő nem az Egyel veszi kezdetét, hanem a Kettővel.
Remélem valamennyire átjött, mit akarok ezzel. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Xerfield, Te írtad:
"Sztem azért nem kellene tartani még egy bűnbeeséstől, mert hogyha az ember elkövet valami hibát, ide kerül a létforgatagba, és aztán lassan, nehezen megtisztulva újra visszaemelkedik Istenhez, akkor ezzel pont azt tette, hogy megismerte a bűnét, és feloldozta azt.
Hogy néha személyes, néha személytelen formában írok róla az így van, mert fel lehet fogni így is, úgy is, nem ez a lényeg mint azt a taoizmusnál igyekeztem szemléltetni."
Kicsit úgy érzem úgy kicsúszol a kérdéseimből, nem válaszolsz igazán.
210.-ben kifejtettem miért nem értem hogy ha ugyanaz a kiinduló és a végpont akkor miért ne esnénk ki újra és újra az ideális állapotból.
Illetve, hogy egy tökéletes lény(?) hogyan teremthet nem tökéletes lényt a saját képére?
Amit Bencének írtál:
Nem kell Istennek, és nem kell teremtésnek sem hívni, de a lényeg sztem nem veszik el, az hogy te itt vagy, te vagy valaki, származol valahonnan; az megint csak más kérdés, hogy te magadat mivel azonosítod abból amit érzékelsz a tudatoddal, netán csupán a tudattal, de valami akkor is létezik, és ha nem akarod teremtésnek hívni akkor hívd úgy, hogy a tudat formát öltött, megnyilvánult, kiáramolt a vanság és milyenségbe alakult időlegesen egy meghatározott céllal, tökmindegy szerintem. : )
Lehet, hogy nem ugyanazt értitek tudat alatt.
Nem lehet a buddhista gondolkodásmód szerint csupán a tudattal azonosítani magad úgy, hogy közben azon kivül létezzen valami.
Buddhista felfogás szerint a tudatnak tér természete van, mindent magában foglal, ebben jelennek meg a dolgok, vannak benne, majd tűnnek el.
Ezenkivül nincs Isten illetve amennyiben van, (mert a buddhizmusban egyfajta létállapot az Istennek világa ami nem a végső cél sőt!, egyeltalán nem cél) az ezen a téren, a tudaton belül van. Az istenek világa a buddhizmusban még mindig csak egy illuzió, melyet komolyan véve énilluzióval, egoval rendelkezőek az istenek, így tudatállapotuk nem válhat céllá.
Szóval istennek lenni a buddhizmusban még mindig csak a tér játéka és nem maga a tér. Egy hullám az óceán tetején, de nem maga az óceán.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Akkor nem jött át amit írni akartam, remélem jó példa lenne pl a szivárvány. Az egy olyan jelenség, ha valaki a megfelelő szögből látja, számára szivárványnak néz ki. Ha senki sem látja nincs is értelme szivárványról beszélni. Ugyanígy az én is csak kontextusban értelmezhető - én+tapasztalat+tárgy. Nincs róla szó, hogy egyszer Isten megteremtette volna az én énemet, ami azelőtt nem létezett, de utána már igen, és most egy földi életet tapasztal, aztán majd ugyancsak az énem beleolvad Istenbe. Azért tűnök énnek, mert közben úgy is tűnik, hogy cselekszem egy világnak tűnő dologban, de ezek elválaszthatatlanok. Engem és mást sem teremtett valaki, hanem a nemtudásom miatt énnek tűnök.
Az is tévedés, hogy a bajom a kegyelemmel lenne. A Vajrayánában a láma kegyelméből lehet elérni egy életen belül a megvilágosodást, egyébként sokkal hosszabb lenne. És az is hogy most gyakorolhatunk egy Buddhán múlott, aki tanított, mielőtt számunkra érzékelhetetlenné vált volna. Nekem azzal van bajom ha valaki egy kívülálló erő önkényes törvényeinek tartja azt, ami "önmaga" kivetítése. Azaz megértve hogy miről van szó le is bomlik teljesen - nem csak a világ, az én is. Ami a menedékvételt illeti, ha jobban ki van fejtve, azaz :
Menedéket veszek a Buddhában, a tudat teljesen kibontakozott állapotában - akkor ez inkább tulajdonság, semmiképp sem személy.
Amit reggel elfelejtettem leírni, hogy vannak eternalista, nihilista és középút tanítások, ezeket hiba lenne összekeverni. Márpedig a Dharma középút az Istenhitek pedig eternalisták. Pont hogy felszínesen tűnnek ugyan olyannak, mélyebben nézve lényegesen eltérnek.
Úgy érzem még fogunk vitatkozni:) és legalább nem offtopic. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Szerintem a hinajána buddhizmus nem volt még kegyelmi vallás, viszont a mahajána már annál inkább, "Buddhába vetem bizalmam, a Tanba vetem a bizalmamat, a Közösségbe vetem bizalmam" én erről is mindenhol úgy olvasok, hogy ez a menedékkérés. Persze lehet tévedek, szerintem a kereszténység óta kegyelmi vallások vannak. Mahajána hívők naponta el szokták imádkozni:
"A hat világtáj felé küldöm együttérzésemet,
Minden lénynek szeretetet, együttérzést, örömet küldök.
Fektemben is irgalomért esedezem,
Ültömben is irgalomért esedezem,
Békességért könyörök, ha állok,
Békességért könyörgök, ha járok.
Om mani padme hum."
Én ezt elég kegyelminek látom, nemmintha bajom lenne vele, sőt.
Az meg, hogy mindenki maga éri el a dolgokat ez természetesen így van, ez csak a köntös, a ruha amiben éppen járunk, most az a helyzet hogy ilyen kegyelmi kontextusban történik mindez. Az egyének szintjén persze nem feltétlen, Bence te például kifejezetten ódzkodsz ha jól látom attól, hogy bárkinek is a kegyelmére szoruljál, vagy hogy bárki is teremtsen téged, de nagy vonulatában nézve szerintem észrevehető ez.
Dakini: Sztem azért nem kellene tartani még egy bűnbeeséstől, mert hogyha az ember elkövet valami hibát, ide kerül a létforgatagba, és aztán lassan, nehezen megtisztulva újra visszaemelkedik Istenhez, akkor ezzel pont azt tette, hogy megismerte a bűnét, és feloldozta azt.
Hogy néha személyes, néha személytelen formában írok róla az így van, mert fel lehet fogni így is, úgy is, nem ez a lényeg mint azt a taoizmusnál igyekeztem szemléltetni.
Bence: Nem kell Istennek, és nem kell teremtésnek sem hívni, de a lényeg sztem nem veszik el, az hogy te itt vagy, te vagy valaki, származol valahonnan; az megint csak más kérdés, hogy te magadat mivel azonosítod abból amit érzékelsz a tudatoddal, netán csupán a tudattal, de valami akkor is létezik, és ha nem akarod teremtésnek hívni akkor hívd úgy, hogy a tudat formát öltött, megnyilvánult, kiáramolt a vanság és milyenségbe alakult időlegesen egy meghatározott céllal, tökmindegy szerintem. : )
Na most aztán viszont lépnem kell, pedig írnék még, de majd. |
| | | | |
|
