 |
Legfrissebb hozzászólások (753 - 772)
(Témakör: Buddha, Jézus, Mohamed és barátaik)
 | |  | | | | |  | |  | | | Van vallás ahol az a cél, hogy csak szép gondolataid legyenek,
van ahol az a cél, hogy ne legyenek egyeltalán gondolataid,
és van ahol mind1 vannak-e gondolataid, az érdekes csak az, hogy egyeltalán van egy tér ahol azok megjelenhetnek és ez a cél.
Hm? |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | (Sevil: Előfeltevésem nem volt, azaz de, az még jópár évvel ezelőtt, hogy az egész Istentéma,hit egy f*szság, meg így az emberek ősidőktől kezdve kitalálnak maguknak dolgokat, hogy ne féljenek és ne parázzanak a nagy káosz miatt ami van, sőt, rosszabb esetben emberek egy csoportja találta ki ezeket, akiknek ez nagyonis érdekük, stb. Ezt a véleményem akkor alakítottam ki, mikor szétnéztem a világban, kicsit. Tapasztalatom végső soron annyira nem igazolta, de nem is ingatta meg. Aztán megingatta, rájöttem, hogy ez nem így van, és elindult valami, aminek eredménye az, amit most élek. Ez nem előfeltevésen alapult, hanem az időközbeni tapasztalásaim vártak magyarázatra, és olyan gondolatok is, melyek valamiért a fejembe férkőzték magukat, megjelentek, tudtam, hogy így van, de nem értettem, feszültem rendesen, diszharmónia. Most megértettem dolgokat, örülök neki. (Azt is, hogy temérdek olyan dolog van, amit próbálhatok még megérteni, s ez jó) Azt is értem, hogy semmit sem tudhatok igazi biztosan. Semmit sem érthetek igazán, bármiről kiderülhet, hogy valójában ha-ha-ha, nemis. De akkor sem mondanám, hogy b*ssz*m*g*k*rv**st*n*t vagy hasonló, mert ezek nem is a lényegek. Lényegesek, fontosak, érdekesek de mégis fontosabb az, amit el nem vehetnek tőlem - egy láng, ami egyre jobban lángol a szívemben, és elmémben is. Amíg pislákolt nem tudtam, hihetek-e neki, hagyatkozhatok-e rá; aztán valahogy erősebb lett, lehet, mert egyszer aztmondtam használd az "én" erőm, égj hevesebben, titok, hogy is történt ez. De ő éltet engem, én őt éltetem,azzal hogy engedem, smagam átadom. Néha, ha akarom hogy égjen, akkor offol, nem így működik. : ) De tőle tudom, amit tudni vélek; s hogy mindenben ott van - ő a lényeg.)
Ez egy ilyen dolog - természeténél fogva nem is működhet másképp. Az egész a hitről szól. A hit pedig a "valós" természetéről. Tudásról.
Nem hiszem, hogy minden vallásba bele tudok majd látni lényegében majd oly mélyig, hol Buddha, Jézus, Mohamed volt /van - vagy sőt, és azon tovább. A vanságról igazi kőkemény tudást nem lehet szerezni, mit az asztalra tehetsz bárki más orra alá - tessék, ittvan, nesze (már látod, hogy igazam van? :P ). Hogy is lehetne, ha mindenen felül van emelkedve, így az eszközöknél is, mikkel próbálunk kommunikálni róla. Nem érheted el teljesen racionálisan - nem is kell. Más módszerekkel - ki tudja meddig jutsz, talán valameddig, tán az örökkévalóban elérsz a végsőhöz is. De a legjobban mégis úgy érezheted/értheted, hogyha azt, magát a vanságot, a természetét, jellegét igyekszel észrevenni minden tülör mögött - s a vallások elég hasznos tükrök szerintem. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Szóval ha úgy nézzük a vallásokat, mint egyrészt a vanság tükre, márészt útmutatás a földi léthez, meg abból vezető kiút, akkor vagyunk jó úton szerintem. Ha valamelyiket kizárólagosan abszolútnak tekintjük, akkor eléggé lemaradunk ahhoz képest, mint hogyha mindegyikben igyekszünk meglátni a vanságot magát, és ezáltal a hozzá vezető út(ak)at is. Ha jobban belegondulunk, így tudunk a leghatékonyabban, a legszéleskörűbb képet kapni arról, ami van, ami mindent felölel és áthat - ami a végső, vagy inkább végsőbb, mint ez a mostani látszatvilág.
helio*: Én is hasonlóképpen vélekedek, nem (csupán) a természeti törvényeket akarták magyarázni a hitükkel, hanem csak ugyanúgy ahhoz a maghoz akartak közelebb jutni, amiről az egész szól. Pontosan, az ágak megvannak, és mind az ég felé nő. Ideje elindulni, és ha az ember tiszta szívből, elméből mászik felfele, akkor érezni fogja útközben, mikor-merre másszon tovább felfele - hogy eljusson oda, ahova neki kell. Nem mindenkinek kell ugyanoda érkeznie ezen a fán. De a legvégén úgyis mindenki ugyanott lesz, mert a Fa mi vagyunk. Épp belátjuk magunkat. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Xerfield:
"De van olyan rendszer, és ez a vanság, ami ezeknél a hitrendszereknél felülemelkedetteb, és erre az ugyanegyre szépen illeszkedve a vallások, nem fedezhetőek fel lényegi ellentmondások közöttük, mindegyik 100%osan igazul leírja azt, amit neki kell, és a hívő pedig ezek által eljuthat oda, ahova neki kell..."
Ezt hitnek hívják. Talán akkor láthatnál meg ilyet, ha minden vallásnak lelátsz a mélyére a lényegéig, de olyat is látsz, amit Buddha, Jézus, Mohamed és barátaik nem láttak.
Szerintem van egy olyan előfeltevésed, hogy a vallások közt nincs lényegi ellentmondás és ennek védelmére gyártasz elméleteket. Ilyet lehet, de érdekesebb lenne azt megvizsgálni, hogy miért van benned ez az előfeltevés.
Én is szívesen dédelgetek a vallások egyenrangúságáról elképzeléseket, és tudom, hogy ez nekem abból fakad, hogy nem akarom elhinni, hogy az emberek egy része frankón csinálja a dolgokat és másik pár milliárd meg tévedésben él és pokolra jut, szamszárázik, stb. De ez kevés. Attól még, hogy így gondolkodok, nem változnak a vallások egymáshoz való viszonyai.
Te milyen alapokról jutottál oda ahova?
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Hát ja, nincsség buddhista szempontból nézve persze. : ) Olybá tűnik nekem, mintha a Dharma gyakorlása valamit amivel probléma van, megszűntetne (-->én, vagy értelmezéstől függően énnek egy része) és így szabadulna fel a Földi lét terhe alól. (Megszűntetni azt, ami miatt ittvan/ragad az ember, különböző technikákkal leválik róla)
Kereszténységben viszont mintha pont, hogy ezt a bajos részt meg akarná változtatni jóvá, akár olyan szélsőséges folyamaton keresztül is, ami a szenvedés vállalása egy egész emberi életen át...
Előbbi egy szép gesztus az embernek, hogy ha már épp besokall, kiszállhat a játékból, visszakerülve ugyanoda ahonnan indult,(mikor még nem is létezett effektíve ő, meg semmi, ~teremtés előtti állapot) ami még télleg ~semmi, szóval a vanság ebből a szempontból télleg semmi.
Keresztény közegben meg Istenhez való hazatérés, az abszolút létezésbe, így lehet vanságnak hívni.
A keresztények hiszik, hogy az egésznek célja van ("Isten terve",stb), és azt igyekszenek elvileg beteljesíteni, a buddhisták pedig nemhisznek ilyesmit, pont az, hogy mi a fenét keresek én itt, vagy inkább mi a fenét keres az én itt?
Mindkettő jót tesz az egésznek, (ami izlés szerint vanság/vagy nincsség) de míg az egyik úgy, hogy viszi tovább, ezzel teszi teljesebbé, halad az úton, a másik úgy, hogy a szarból visszatér az eredethez, a "kezdethez", tehát gyakorlatilag télleg megszűntet rosszat a Földön, meg az egészben.
És nem úgy van az, hogy akkor miért nem mindenki az egyik, mert mindkettő fontos, valamilyen szinten mindegyik előrevisz, (hisz az is előrevisz, hogy az előrevivés lesz többségben,) és az sem feltétlen az egyén döntése, hogy én most melyiket csináljam, sokkal inkább mindenféle adottságok(karma, előző életek) be tudják határolni, hogy melyiket van értelme, hogy csinálja. Bár végső soron valószínű minden lehetséges.
Bence, meg akárki, egy ilyesmihez mit szólás?
(Ha véletlen Dharmás mondatba raktam bele keresztény szóhasználatot és ez összezavarná, akkor megintcsak sorry,nemgondolom komolyan, de azt sem mondanám véletlenül írtam.) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | A vallások közös gyökerének végén a kis boholy,
hogy vannak egyáltalán.
De miért is jöttek létre?
Számomra nem túl meggyőző hogy pusztán az
akkor érthetetlen természeti törvényekre akartak
volna valami rendszert húzni. Inkább egy közös pont
nyoma még bennünk élt!/él(?)
Ahogy fejlődött az emberi elme egyre összetettebb
dolgokat tudott létrehozni, így a vallásrendszereket is
jól megkombózta. Ez szép színes, viszont az "érzelmi fejlődésünk"
(nagy általánosságban) csúnyán lemaradt.
Így néha az önmagukban jó dolgok nem tűnnek kompatibilisnek egymással. Lehetnek ezek vallások , vagy akár a sok kis személyiségszilánk amiknek meg van a helye az egész üveglapban.
Na de mit is akartam mondani? Ja igen:
(most így kinézek az ablakon és ) Megvan a közös gyökér, az ágak szerteágaznak, de mind az Ég felé nő!
Szerintem még érdekes is a külömböző vallásokat összehasonlítani,
hogy melyik milyen úton jutott el oda ahova.
Nincs olyan valamire való tanár, amelyik haragszik,
ha a 'törzsanyagból' máshol plusz órát veszünk.
'Mesterképzésen' meg mélyüllyünk ahova akarunk...
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Csak mert ilyen napom van ha a Dharma féle üresség megfeleltethető a vallások vanságának akkor oké, de a buddhista vanság csak illuzórikus és ott ezek szerint nincsség van:) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Végre közelednek az álláspontok.
Xerfiel a 231 már sokkal jobban tetszik:)
Akár szívesen le is zárom ezt a szófosásomat, megegyezve benne, hogy a szavak úgysem elég beszédesek.
Csak egy árnyalatni észrevétel: " attól még nem jelenti azt, hogy más, felsőbb síkban ez az én egyáltalán nem lehetne jelen"
Hát bármely síkban tűnhet énnek de térben eltűnik minden
elválasztás.
Amiatt is írtam ennyit, mert régen Lagellivel és Nargilével is volt már olyan vitám/beszélgetésem, hogy már mért kellett nekem a Dharmát választanom, az olyan távoli, meg keleti, amikor itt van nekünk a jókis kereszténység, az éppojan jó. Valamennyire? ezekre is reagáltam. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | És most, hogy végre valami tán világosat és tán hasznosat is mondjak, rájöttem mi a "probléma" a beszélgetésünkben. És bár én még ugyanazt érzem/hiszem/tudom lényegében mint eddig -, csak ugye ha az ehhez hasonlatos dolgokat ha át lehetne adni szavakkal, már rég nem lenne senki itt a Földön -, mégis szavak és kommunikáció szintjén úgyérzem léptem egyet előre - köszönöm a segítséget. Rosszul írtam eddig. Sőt, lehet alapvetően nemjó, ha írok erről (az eddigi mód biztos nem) - de legalább annyit igyekszem mostmár, hogy betömjem az esetleges mellékvágányra terelhető járatokat.
Nem feleltehetőek meg a vallások egymásssal, lelhetőek fel bennük olyan párhuzamok, miktől egyenlőek lennének - akár részeikben is.
De van olyan rendszer, és ez a vanság, ami ezeknél a hitrendszereknél felülemelkedetteb, és erre az ugyanegyre szépen illeszkedve a vallások, nem fedezhetőek fel lényegi ellentmondások közöttük, mindegyik 100%osan igazul leírja azt, amit neki kell, és a hívő pedig ezek által eljuthat oda, ahova neki kell.
Viszont nincs tényleges ellentmondás közöttük, csak akkor keletkezhetnek, hogyha egyik rendszerén belül próbáljuk megmagyarázni a másikat - ügyetlenül. Ügyesen pedig nem tudom, hogy meg lehetne-e fogalmazni ezeket a dolgokat, félek szavak szintjén nem.
Értem már mire célzott a Gén, és tényleg, nem cserélgethetők ki egymással az egyik, s a másik dolgok úgy, hogy ugyanazt kapjuk, ugyanazon a rendszeren keresztül szemlélve. Sajnálom, hogyha úgy tűnt, ilyesmit szeretnék; valójában olyan dolgokat szerettem volna éreztetni, szemléltetni, amik segítenek valami megértésében(vagy inkább az ahhoz vezető útra való rálépéshez), ami a vallásokon felül áll - de nem cáfolják meg egyiket sem, sőt, róla szólnak a vallások.
És a cél sem minden vallásban ugyanaz, de ugyanabban a vanságban igyekszik kezdeni valamit mindegyik ugyanazokkal a dolgokkal - attól függően, hogy az ember életében mitmennyire művel magán,(~hogyan készül fel a halálra) attól függően fognak történni földi élete után a dolgok - de ugyanabban az egy vanságban, amiről minden világvallás beszél - és az, hogy ezek egymással ellentétben állnak-e, csak annak a függvénye, hogy egyik rendszerből nézzük-e a másikat, vagy pedig mindegyiket látjuk a maga valójában a vansághoz idomulva, a rendszereket megértve ugyan, de nem egyikben-másikban benne maradva.
Bocsánatot kérek azoktól, akiket esetleg zsákutcákba terelhetett, amiket írtam; tekintse értelmetlenségnek szavaimat. Viszont a szavak mögé pillantva lényegüket látni próbálni egy pillanatra is - nem árthat; akinek hasznára válik magával viszi, kamatoztatja; kinek nem, az nem veszi fel. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | ""Ha pedig más módszerekkel kevered a Dharmát, nem fogsz eredményeket elérni."
Ezt te mondod? Vagy a Dharma mondja? És miért?"
Ha egymással párhuzamosan alkalmazol különböző módszereket, amelyek A-ból B-be és C-ből D-be juttatnak, csak nem leszel elég effektív, de ha összekevered őket önkényesen, akkor már nem is az a módszer lesz. Hacsak nem vagy elég bölcs hogy megállapítsd pontosan hol vagy és hová kell eljutnod, akkor a kétféle módszer egymást akadályozza, vagy akát teljesen használhatatlannná teszik egymást. Eddig a tanítóim mind hangsúlyozták ezt, hogy a keveréssel elveszik a lényeg. Ebben nekem bizalmam volt. Ezért mondtam. A valódi Dharma az ürességre alapul hogy abszolút szinten nincs ott semmi olyna amire valamit mondhatnánk, és létezőnek tekinthetnénk, és más mémmel még soha nem találkoztam - persze ez lehet az én tájékoztalanságom, amiben egyáltalán szerepelt volna ez. Ha ez elveszik onnantól nem Dharma többé.
Hiába mondja szinte minden vallás, hogy most nem igazán jó, hiába mondja, hogy el lehet érni egy ennél sokkal örömtelibb állapotot, és hiába mondják, hogy közben szeressük egymást, és éljünk békében, attól még ezek nem lesznek ugyanazok. Ha csak a módszerek különböznének, még akkor is igaza lenne Xerfieldnek is meg neked is, hogy izlés dolga, használd a neked tetszőket, sőt ne legyél sznob, és ne helyezd őket egymás fölé. De ha a végcél nem ugyanaz, akkor mi értelme ezeket felcserélni?
"Én saját tapasztalatból ennek ellenkezőjét állítom."
Kérlek írj erről bővebben.
A kegyelmit DIREKT a - valaki/valami (Isten stb.) kegyelmes hozzám - jelentésében cáfoltam, nem egyébben.
Ami az alaptémát illeti, pont arról írok hosszas fejtegetéseket, hogy egyenlőségjelet lehet -e tenni, nyilván haszos az átfogó szemlélet, nem ezt vitattam.
"Szerintem meg veszélyes azt terjeszteni, hogy nem segíthet a lény magán azzal, ha a lehető legtöbb mémforrásban meglátja a közös nevezőket."
Szerintem is, ezért nem is ezt írtam. Én nem azt próbálom cáfolni, hogy vannak közös pontok, hanem hogy ezek ekvivalensek lennének. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Egyenlőségjelet én sem tennék különböző vallások közé, ezt nem gondolom. Azt állítottam, hogy szerintem a különböző világvallások egy közös gyökérből erednek. És bizony utólag rájöttem, elkövettem egy hibát, és olyat is mondtam helyetelenül, hogy céljuk lényegében ugyanaz. Nem nagyon lepődnék meg akkor sem, ha későbbiek során rájönnék, hogy tényleg így van, de most azt mondanám, azért mégsem, rosszul mondtam, másra gondoltam... Ugyanis nem vagyok benne biztos, hogy pl. egy csak önmagában Dharmát gyakorló és hívő ember személyisége halál után megmaradhat, mivel te is azt írod, hogy ez a képzet valójában egy illúzió, nem is létezik; így nemigen foglalkozik sztem a buddhizmus azzal, hogy a személyiséget művelje. Minél gyorsabban ki akar kerülni a létforgatagból, és a Dharma gyakorlásának lehetőségével ennek biztos, hatékony módszerét kínálja. A kereszténységről meg már írtam, hogy jobban rajta van azon, hogy a személyiséget is megtisztítsa, és ezzel halála után az egész fontos része lehessen az is, ugyanazon jellegében,(nem formájában!) mint itt a Földön létezett - mégha az egész létezése csak a nemtudása illuziójából fakadt is.
Azért mert ebben a síkban énnek tűnünk Bence, sztem az attól még nem jelenti azt, hogy más, felsőbb síkban ez az én egyáltalán nem lehetne jelen. Persze nem én formában, hanem abban a formájában, ahogyan ő az egésznek része kell, hogy legyen. És nem is énnek érzékeled(valójában nem is érzékelsz, mivel nem létezel), hanem az egésznek, mert összhangban vagy vele teljes mértékben(tehát nem is érzékelsz semmit, nincs ki érzékeljen, van a vanság). És itt jön az szerintem, hogy de, akár érzékelheted ~énnek is egyszerre, és lehetsz te is valamilyen értelemben,(persze egyáltalán nem olyasmi énről beszélek, mint amit mi ezen a szinten hiszünk énnek), megtarthatod egyszerre individuális jellegedet, amellett, hogy nincs is olyan, hogy individualitás - hiszen minden egy. Ellentmondásnak tűnik, igen, a szavak szintjén.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | nincs magas - nincs alacsony
-egy szint- (ahol az út a cél) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | JÓL VAN EZ ÍGY
Hogy miért vagyok többször szomorú,
Mint víg, ó, kedves, kár úgy számbavenni,
Jól van ez így,
Lásd, kell szomorú embernek is lenni.
Kell lenni szívnek, amelyben kihajt
S dússá érik az élet szenvedése,
Vak, ferde mag,
Mely mégis, mégis, istenek vetése.
S lásd, van az úgy, hogy ez a bús vetés
Legsúlyosabb kalászát akkor kapja,
- Furcsa titok -
Ha jó időknek fénylőn süti napja.
Sokszor meg mintha mély, nyugodt öröm
Acélos fénye éppen őbelőle
Csillogna ki,
Ha ráhullt a könnyek meleg esője.
"Bánat" - mondod, - de bánat és derű
Között a határ olyan egyszerű-e?
Hátha a bú
Íze kapat a legbölcsebb derűre?
Hátha a végső Aratás után,
Mikor sarló alá hull lassu szára,
Belőle kél
Szent kenyér az istenek asztalára?
/Tóth Árpád/ |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Talán Bence tényleg egy kicsit sarkítva fogalmazott, mert lehet valóban fejlődni úgy is ha az ember mindent összekever, mindenből kimazsolázza azt ami számára hasznos.
Lehet, de csak egy bizonyos szintig.
Valódi mélységet akkor érsz el, ha egy helyen ásol mélyre és nem mindenhol ásol egy kicsit.
Nem véletlen, hogy még a buddhizmuson belül is, nem gyakorol az ember össze-vissza mindenféle meditációt, hanem általában van az előkészítő gyakorlatok után egy meditáció egy életre.
Ha mindent összekeversz akkor sikerülhet összeállítani egy olyan mozit ahol minden film olyan amit Te szeretsz, de nem juthatsz el a mozitulajdonos szintjéig ahol mind1 milyen film megy, az a fontos, hogy működjön a gép és ne legyen lukas a vászon.
Szóval eljuthatsz oda, hogy csak szép és bölcs gondolataid, szavaid és cselekedeteid legyenek, de még mindig nem fogsz mögé látni és tapasztalni azt aki mindezt teszi, akivel teszi és amit tesz, ráadásul mindezt egyszerre nem elválasztottan! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Bence:
"Ha pedig más módszerekkel kevered a Dharmát, nem fogsz eredményeket elérni."
Ezt te mondod? Vagy a Dharma mondja? És miért?
Én saját tapasztalatból ennek ellenkezőjét állítom.
Ami a "kegyelmi" szót illeti, bizonyos kontextusokban azt jelenti, hogy kvázi "kutya tudja miért" hirtelen meg lehet kicsit vagy nagyon "világosodni", és nem csak azt, hogy azért mert valaki/valami (Isten stb.) kegyelmes hozzám.
Ami meg az alaptémát illeti, számomra nem az a kérdés, hogy ugyanazt mondják-e a vallások stb., hanem hogy nekem mi "hasznos". A gyakorlat számomra azt mutatta, hogy többféle vallás vagy vallási irányzat, világnézet és ezek gyakorlati útjai egymást előrevivő és elősegítő tudati változásokat eredményeztek bennem (már ha abban a paradigmában gondolkodom, ahol lehet beszélni okról és okozatról). Amúgy is általában a "közöset", az egyetemest, vagyok hajlamos meglátni, de a különbségek megfigyelését is nagyon hasznosnak tartom...
"Szerintem veszélyes azt terjeszteni, hogy ezek a mémek felcserélhetőek és keverhetően lennének"
Szerintem meg veszélyes azt terjeszteni, hogy nem segíthet a lény magán azzal, ha a lehető legtöbb mémforrásban meglátja a közös nevezőket. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | És egy elég általános hiba, amit természetesen én is elkövettem, de már nem lett volna következetes kijavítani, hogy buddhizmusról beszélünk, holott Dharma gyakorlás van, a buddhizmus szó egy olyan találmány ami kétségkívül a lényegét veszi ki belőle, tehát hogy nem bizonyos módszereket használok, hogy leszokjak a relatív gondolkozáshoz való kötöttségeimről, hanem valamiféle mém ami ezt vagy azt mondja.
Ha olyan szintről nézzük, hogy vannak mémek, amik az abszolútról hintenek el dolgokat, de tudjuk, hogy ez nem szavakba önthető, akkor nyilván párhuzamba állíthatóak a vallások és a buddhizmus.
De olyan hogy buddhizmus nincs is Dharma gyakorlás != buddhizmus (bár ez megint csak következetlenségeket okot az eddigi szövegeimben). Ha pedig más módszerekkel kevered a Dharmát, nem fogsz eredményeket elérni. Bölcselkedni persze lehet, de ez meg felesleges, nem jutunk vele kettőről az egyre. Ezt a sok szöveget is csak azért írtam, mert szerintem veszélyes azt terjeszteni, hogy ezek a mémek felcserélhetőek és keverhetően lennének. Tehát ha valaki elolvassa az irásodat olyan következtetésre juthat, hogy tökmindegy melyiket választja - ez izlés dolga - holott egymásnak ellentmondó dolgokat állítanak.
A Dharma nemértésed egyik biztos jele, hogy nálad egyáltalán felmerül a teremtés ezzel kapcsolatban. Ajánlom figyelmedbe a Brahmajala szútrát (A Nézetek Mindent Felőlelő Hálója Szútra), ebben a Buddha a mémek kialakulásának csoportosítása szerint megcáfolja az összes olyan filozófiai iskolát, melyek NEM egyeztethetőek össsze a Dharmával, és amelyek emiatt nem is vezetnek el a megvilágosodásig. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | A filozófiai rendszerek hármas csoportosításához (nemlét, lét és egyik sem) még annyit tennék hozzá, remélem érthető példa lesz, hogy egy nihilista ha ránéz egy almára, azt gondolja, hogy kb mintegy füstből éppen ilyesmi állt össze, de semmit nem tud róla elmondani, ez az egész véletlenszerű kavargás. Egy buddhista mondjuk átlátszónak látná, mint egy hologramm, amit ő vetít ki, míg egy eternalista egy tömör szilárd almát látna, ami tényleg ott van. Nem túl szerencsés, de remélem mégis érthető.
Egyenlőségjelet tenni a közé, hogy valaki szeretné, hogy a legfelsőbb erő megbocsásson neki, hogy végre MEGINT a tiszta tökéletes valóságot tapasztalja, és a közé, hogy megértettem, hogy a világ egy félreértés szerintem nem a mély megértés jele.
Az álmokban tapasztalt dolgokat például ki teremti? A buddhizmusban pl ez nem sokban különbözik a mindennapi élettől. A földet és eget Isten teremtette, míg az álomföldemet én? Vagy az én isteni részem? Egyáltalán az egyik valósabb?
Ha például úgy képzeljük el a tapasztalt relatív világot, mintha egy síkban lenne, és ha e főlé emelkedünk, ráláthatunk az egészre - hogy minden mindennel összefügg, hogy mind a tárgyak mind az én nem LÉTEZŐK, csak viszonyok, csak ebben a síkban értelmezhetők, akkor fenntarthatatlanná válnak azok az elméletek, miszerint engem valaki teremtett. Pusztán azért tűnök, mert ebben a síkban látok, és eddik MINDÍG ebben a síkban láttam. Alapvető ellentmondás, amit még mindíg nem oldottál fel Xerfield, hogy Isten már megteretmett bennünket, és tök jó is volt minden, de elbarmoltuk, és most ítt szívunk. Ez nem egyenlő azzal amit a buddhisták mondanak, hogy ha lett volna már egy megelőző jó állapot, abból nem eshettünk volna ki- kezdetnélküli idők óta énként tapasztaljuk a dolgokat - máshogy nem is lehetne, és az ok-okozattal kerülne ellentmondásba. Ráadásul ha tényleg Isten teremtett volna, akkor a Jósága erősen megkérdőjelezhető lenne, hiszen nem TUDÁST, hanem illúziókat kaptunk, és folyamatosan szenvedést tapasztalunk (ez ha valakit érdekel bővebben kifejthető - nincs elletmondásban azzal hogy most éppen jól érezzük magunkat - a szenvedés fajtáinak definíciója nélkül nem érthető), ráadásul mire ez a kegyelméből elmúlik, semmi tőbben nem fogunk kapni, mint ami mindig is állandó, az abszolútat. Nem érthetjük meg MAJD AZÁLTAL az abszolútat, hogy Isten egy pár körre életre kényszerített minket bűnösöket, hiszen ezen nincs mit megérteni, egyszerűen a relatív gondolkozásról kell leszokni (ami pedig pont azért nehéz, mert eddig CSAK ezt csináltuk - mindig volt egy csináló egy én). Ha pedig eredendően nem voltunk rászokva akkor minek kezdtük el mégis? Ennek így semmi értelme.
Dharma != teista vallások. Ide egyenlőségjelet tenni gondatlanságból elkövetett mémfunkciópusztítás. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Először is kijavítanám egy előző hozzászólásomat, mert túl hirtelen írtam, szóval nem tartom kegyelminek a mahájána buddhizmust, mert végiggondolva a kegyelem szónak azt a jelentését láttam meg, hogy Isten MÉGIS megengedi hogy csatlakozzunk hozzá a menyben, tehát alapvetően a törvényeit szegtük - megmondta, hogy megbüntet, de mivel jóságos, mégis megkegyelmez. Na ilyen egyáltalán nem szerepel a buddhizmus semelyik ágán. Amivel egyetértettem, hogy lehet külső segítséget használni - sőt ez inkább célravezető, ez a Buddhák és Bodhiszattvák együttérzéséből fakad, nem a kegyelmükből.
A másik amelyikben egy cseppet sem közeledtek az álláspontjaink, hogy mivel az ÉN léte illuzórikus, ezért Isten legfeljebb a NEMTUDÁST, a ZAVARODOTTSÁGOT teremthette, semmiképp nem az ént. Az a magyarázat, pedig, hogy volt egy optimális állapot, majd egy kimozdulás ebből, és ha már megtisztultunk, újta elérhetjük ezt, és a világ így mintegy gyakorlópálya a lényeknek, arra jó, hogy majd megértsék az abszolútat, megint csak nem egyezik a buddhista látásmóddal. A Dharma szerinti látásmód ugyanis semmi hasznára nincs annak, aki nem gyakorol. Ha valaki azt mondja, hogy - igen, a világ illúzió, OK, most már tudom, az legfeljebb még hülyébb lett. A buddhizmus nem próbálja odaadni a lényeknek az abszolútat, hanem módszer, mely alkalmazva leszoktat a relatívban való gondolkodás/cselekvés stb. -ről.
Ami miatt vitatkozunk, csak hogy ezt ne veszítsük szem elől, hogy a Dharma = e más vallásokkal. A Dharma egy olyan mémrendszer, amely gyakorolva eltünteti az összes többi mémrendszert, és saját magát is. Ha valaki ezt összekeveri más mémekkel, akkor ez a funkciója elveszik, kvázi semmit sem ér. Mivel úgy gondolom, hogy ez felmérhetetlenül hasznos, olyan kijelentéseket nem tudok szó nélkül hagyni amelyek ezt a képességét kiölik belőle. |
| | | | |
|
