 |
Legfrissebb hozzászólások (723 - 772)
(Témakör: Buddha, Jézus, Mohamed és barátaik)
 | |  | | | | |  | |  | | | | Egyébként biztos van olyan, hogy betépett állapotban az ember meglát valamit, ráérez valamire, ami utána segíti a józan meditációjában. Sőt, az is biztos, hogy betépve ~meditálva az ember eljuthat mindenféle érdekes tudatszintre, meg ily módon is gazdagíthatja magát, jót tehet magával. Csak szerintem ez nem az a meditáció, ami a jógában van, amit a buddhisták, hinduk űznek. A mantrákat sem változtathatja meg az ember akárhogy, hogy ugyanolyan hatást érjen el vele, mert azok a szavak, a hanglejtés, az egész át van itatva már sok-sok ember által, azok bejárt utak. Azt nem mondom, hogy nem jó új ösvényeket vágni, sőt, ez tök izgi dolog, és nagyonis individuális, ami szerintem jó - csak ez az út, és ahova vezet nem biztos azonos a tradicionális úttal. Persze ez nem baj, sőt; hogyha neked otthon a semmiből hirtelen az ugrik be, hogy na most ezt a dolgot amit máshonnan ismerek és eszembe jutott alkalmazom a most végzett dologgal, és ráadásul utána úgyérzed, jól hatott rád az egész - biztos nem véletlen. Persze mindezt óvatosan vélekedve, a tapogatózással együttjáró alázatossággal kell tenni szerintem - hogy ezek az intuitív sugallatok minél kevésbé keveredjenek tisztátlan dolgokkal. |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | Nargile,
Szerintem is van a priori tudás. Ellentmondást látsz nálam?
A többit illetően azt hiszem nem egészen értem, hogy mit mondasz. Az emberi kommunikációt nem tartom lófüttynek egyáltalán, sőt. Vagy így tűnt? Miből? És miért lenne így könnyű? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Hmm... azért csak van valami a priori tudás is. Ha mindenki mindig csak azt tudná kirakni, amit a saját tapasztalatából kirakhat, akkor az egész emberi kommunikáció lófüttyöt sem érne. Szóval szerintem inkább érvelj Bombadil, ez így túl könnyű megoldás :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | xerfield: "nem hiszem nagyon működne a drogokkal"
Hinni vagy nem hinni ebben nincs is értelme. Te nem hiszed, mert ezt rakod ki magadnak a gondolataidból-tapasztalataidból, én meg azért nem hiszem, mert nem hinnem kell, csak tudomásul vennem, hogy nálam tud működni :-) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Lehet, hogy a marihuána jobban tud meditálni, mint te. : ) Sőt, az is lehet(valószínű), hogy az a dolog amit akkor csinál az ember mikor marihuánától "betépett" állapotban van, az nem "igazi" meditáció, amit a nagykönyvekben írnak, csak vmi ahhoz hasonlatos. Persze azt eldönti mindenki, hogy neki nagy könyvbe megírt meditációra van szüksége, vagy a drogos is jó, de előbbi tényleg nem hiszem nagyon működne a drogokkal, max látszatszinten."Kábító, bódító szert ne fogyassz!" (Hogy megőrizd tudatod tisztaságát és tudj meditálni, azzal haladni, és ne szállják meg mindenféle "démonok" a tudatodat, azt bemocskolva. Aztán kitudja...Végülis ezek a démonok is megváltásra várnak, lehet ha magaddal viszed egyiket másikat utadon, és úgy sikerül beteljesedned, azzal jót teszel nekik is...) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Bence, nem baj, mind kezdők vagyunk, mindig és minden pillanatban :-)
És én mindentől függetlenül továbbra is kísérletezem és bizony nem mindig konzultálok előtte könyvekkel vagy kompetensekkel. Már csak azért se, mert ezek többsége nem előre kitervelt dolog, csak úgy jön... És mert a kísérletezéstől még jobban megértem a magam számára, hogy mi is történik, mit is csinálok, mi változik, ha változtatok, stb.
Egyébként, ami az én "jógaisimet" illeti, valahogy nekem az az általános "üzenet" jön le onnan is, hogy fogd fel kísérletnek, játssz az ászanákkal (főleg ha nem mennek), próbálkozz, hogy megy, hogy nem megy... és meditációkban is volt olyan, hogy egy "vázjellegű" utastás után aszonta a tanár, hogy tegyük személyessé a magunk számára, töltsük mi ki részletekkel... Egyébként is rém kevés az olyan üzenet, hogy "ne X!"... 5-6 éve amikor még nem nagyon tudtam semmit a jógáról, csak eljártam az órákra, mert a dolog az engem akkor nem érdeklő dumától ["ezioterikus maszlag" :-)] függetlenül "működött", nekem nagy vonzó és megtartó tényező volt, hogy úgy éreztem, _tényleg_ az az üzenet, hogy annyit veszek ki a dologból, amennyit akarok-tudok, és a többit nyugodtan ignorálhatom... Ez most is így van, csak többet veszek ki és kevesebbet ignorálok :-)
Biga: a jógafoglalkozásoknak (nálunk) része a meditáció is (az ászanák, légzőgyakorlatok, mélylazítás és némi filozófiai átadás mellett). Ezt csak azért írom, mert mintha a jógába nem vennéd bele a meditációt is. Vagy félreértettelek? Azt pedig csak megerősíteni tudom, hogy az ászanázás/légzőgyakorlatok/mélylazítás tényleg nagyon jó tuadtállapotelőkészítést jelentenek a meditációhoz. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | De nyilván, igazi pszichedelikumokkal "meditálni" nem a szokásos értelemben vett meditálás, hanem valami más, abban egyetértek a Bigával, hogy ha az ember azt akarja csinálni, amire az illető drogmentes meditációs módszer drog nélkül ki lett dolgozva, akkor kézenfekvő, hogy drog nélkül csinálja az ember. Én nem is tekintem a tripet öngyógyításnak vagy önalakításnak, mint a meditációt, hanem megismerésnek tekintem.
A marihuána, az viszont más. Én speciel jól tudom használni a marihuánát tényleg meditációs segédeszköznek, nem hagyományos, hanem saját tervezésű meditációs gyakorlatokhoz. Ha az a célom, hogy másnap összeszedettebb legyek, és tudatosabb legyek, és kiegyensúlyozottabb, az ilyen célú meditációban segít a marihuána. Nyilván van, aki nem tudja megtalálni a marihuána ilyen használatát, csak mondom, hogy ilyen is van. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Ha az a célom, hogy mezítláb átjussak a parázson, akkor mezítláb lépek rá. Ha az a cél, hogy átjussak, akkor viszont nem mezítláb lépek rá. Szerintem túlzás ilyen általánosságban ilyen sommás, kategorikus ítéleteket hozni. Meg egyébként is, minek. Mindenki maga alakítja a viszonyát a saját egzisztenciális szituációjával. Ha valakinek valamiféle próbatétel kell, akkor megszervezheti magának. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Én úgy tudom, hogy a jóga kivételesen hasznos a meditációhoz. A lényeges inkább az, hogy magát a meditáció szerkezetét ne változtassuk és a meditációba tiszta tudatállapottal lépjünk be, mert a technika ezer évek tapasztalatának az esszenciája. A meditáció előtti jóga azonban hasznos lehet, mert a meditációhoz fegyelmezett elme kell, a jóga pedig ezt (is) segíti.
Én inkább a pszichedelikus drogok belekeverését tartom kártékonynak, hisz a jóga és meditáció szempontjából is az a fontos, hogy tiszta tudattal mit tudunk elérni. Merthogy egyszerre úgysem lehet jógázni és meditálni, viszont a drog hatása mindkettő alatt működik. A cél éppen az, hogy a normál tudatállapotból érjünk el egy másikat, nem az, hogy egy már módosult tudatállapotot tovább változtatunk egy módszerrel.
Persze érdemes megkérdezni. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Jaj bt, én olyan kezdő vagyok, mintha egy kreszvizsgára KÉSZÜLŐ embertől szeretnél vezetni tanulni:( Mivel a Buddhák megvilágosodott tudatállapotokat szimbolizálnak, bármiféle elképzelésük, vizualizációjuk, rájuk gondolás stb. hasznos a megvilágosodás elérésében. Abszolút nem úgy értettem, hogy nem képzelje el Buddhákat pl főzés közben - sőt, minnél többször minnél többet:), hiszen így a látásmóddal dolgozol és ez is gyakorlás. Hogy tiszta vizet öntsünk a pohárba, a ne keverdet kizárólag abban az értelembe értettem, hogy ha tanultál egy központban, vagy olvastál egy meditációt, akkor azt ne alakítsd át kedved szerint, hanem kövesd az instrukciókat lépésről lépésre, ne hagyj ki dolgokat, csak ha pl megkérdeztél egy kompetens embert, vagy ne tegyél bele olyan dolgokat, amik más mémrendszerekből származnak, ugyancsak mielőtt megkérdeznél valakit. Az én egyetlen "gyümölcsöm" persze ez is óriási dolog számomra, hogy NÉHA idegesedés közben rájövök, hogy ezt mégsem kéne, és ilyen TALÁN egyre többször van. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Kedves Bence,
Azért kérdeztelek, mert te tanácsoltad, hogy ne tegyem. Hát megkérdeztem miért. Amennyire én "értem", hogy mit "csinálok", amikor meditálok, és hogy mégismiafenyő, én asszem nyugodtan bepróbálnám ezt a kombót... az első tripemen "láttam" egy buddhát tollpihékké oszlani a semmibe(n)... akkortájt szinte semmi lényegeset nem tudtam a buddhizmusról... és magának a tapasztalatnak sem volt számomra érzékelhető "akut hatása" rám... szóval a te "gyümölcseidet" látva is azt gondolom, hogy baromi "hasznos eszköz" ilyeneket vizualizálni... szóval bármikor szívesen "látnék" megint ilyesmit... ha jógázás közben, hát úgy, ha főzés közben hát úgy, ha lsd-vel vagy fűvel vagy hasonlókkal módosított tudatállapotban, hát úgy, ha meg úgy hogy "megtanítasz" például? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Az előző hozzászólásban mondjuk feltételeztem, hogy buddhista meditációba kevernél dolgokat, akkor előtte kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét. De másba pl jógába nem tudok érdemben beleszólni, az eddigi kijelentéseimben csak feltettem, hogy más irányzatok nem véletlenül voltak külön, és ezekbe se lehet mindenféléket behelyettesitgetni. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Nézd a meditációkat nem te találtad ki, hanem elmondták, hogy mit hogyan csinálj, ha nem értesz belőle minden miértet, akkor a változtatásaid nagy valószinüséggel kevésbé effektivvé teszik (minimum). Ha meg érted, akkor minek kérdezel engem? (Ha tényleg valamilyen változtatást akarsz belevinni a meditációkba, célszerü bemenni a központba és ott kérdezni, én nem vagyok kompetens, csak azt tudom mondani, hogy semmi sem véletlenül van úgy) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Bence:
"Tehát nem azt mondtam, hogy ne jógázz csak buddhulj, hanem hogy ne egyszerre:) Olyan ez, hogy ha a körömpörkölt és a gyülölcstorta receptjét összekeverjük akkor majd nekünk kell megenni amit főztünk, és abból nem biztos hogy köszönet lesz."J
Úgy vélem, nem jó a hasonlat. Ha főzök, akkor a tevékenységemnek az a célja, hogy legyen egy étel, amit meg lehet enni, és legyen benne köszönet is. Amikor viszont meditálok, akkor a tevékenységemnek csak eszköze, hogy min és hogyan meditálok, nem a célja...
Ne jógázzak és buddhuljak egyszerre... Pontosan mennyire egyszerre ne? Mondjuk ne mediáljak buddhaaspektusokon jógameditáción? Miért ne?
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | re "már most is minden egyes": már most is minden egyes lény Buddha. (nem lesz valaki mahájána gyakorló, ha nem tud másokért kellemetlenségeket vállalni, nincs benne együttérzés) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Elvileg akkor éri el valaki az első boddhiszattva szintet, ha tapasztalata van az ürességről. Ez nem biztos, hogy minden mahajána gyakorlónak az épp aktuális életében megtörténik. Az, hogy "itt" maradnak és segítenek megint csak egy nem túl szerencsés megfogalmazás, mivel ha valaki eléri a teljes és tökéletes megvilágosodást, akkor már semmi másban nem nyilvánul meg "ő" csak az ilyen segítségben, szóval mindenképp a lényekért tevékenykedik akár Buddha akár boddhiszattva, legfeljebb a bodhiszattvának nincs akkora bölcsessége és ezért annyi lehetősége. A bódhicsitta (minden lény javára elérni a megvilágosodást) három "úton" ébreszthető fel , a király, a révész és a pásztor hozzáállásával szokták példázni. A király megvárja míg a hatalma megszilárdul, és majd utána segít másokon, a révész mindenkivel együtt utazva éri a túlpartot, a pásztor pedig megvárja míg az egész "nyáj" átért és csak akkor indul (ez utóbbi nagyon keresztényes lett:)
Én úgy gondolom, hogy ez természetes, mármint, hogy továbbvivődik, mivel számomra nem túl fontos határ a halál. Ha valaki most úgy tapasztalja az életét, hogy ez egy lehetőség, hogy másoknak segítsen, akkor lehetőségek szerint a következőben is ilyesmit fog érezni, és e szerint cselekedni. Az persze, hogy ez ugyanaz a cél -e mindegyiknél, már más kérdés, de ezt már párszor átrágtuk:) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Minden egyes mahajána buddhista boddhiszattvává válik?
A 237et nem gondolom én szó szerint így, sőt még távolról sem, csak az lett volna a lényege, hogy szerintetek lehetséges-e: hogy több különböző vallást, teljesen különböző hitet az őket követő, és érző emberek földi életü/eik beteljesedése által, (ami akkor történik meg ha eljutott a tudata egy szintre,amire neki kellett) haláluk után kilépve a földi életből így összeségükben továbbviszik azt, hogy haladjon valami ~univerzális cél érdekében, ami összeségében jobbá teszi azt ami itt még a van(ság) - ott már a nincs(ség) lesz? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Xerfield (bocs a hibás irásért az élőzőben): Mostanra azért sokkal jobban kezd kikristályosodni a nézőpontod (237) és sokkal viágosabb, hogy egy centit sem közeledtek az álláspontjaink:)
Egyrészt csak egy megjegyzés a Dharma értelmezésedhez: az igaz, hogy a hinajána buddhizmusban a lényeg, hogy megszünjön ez a sok szerencsétlenkedés, ami itt folyik a világban, azt csá, de a mahajána pont hogy olyansmi, ami nagyban hasonlít a te keresztény felfogásodra, azaz annak a felismerése révén, hogy ez az egész cucc, ami velünk történik illúzió, együttérzés születik a nemlényben - immár boddhiszattvában, és elhatározza, hogy addig nem nyugszik, amíg minden magát lénynek tartó nemlényt ki nem emel a létforgatag szenvedéséből - azaz nem egy életre vállalja a szenvedést, hanem az idők hátralévő részéig, amíg a szamszára ki nem ürül. Direkt azért nem írtam olyan dolgokat az érvelésemben, hogy szeretet, meg együttérzés, és próbáltam minnél hidegebb és elvontabb lenni, hogy az esetleges közös nevező kialakulásában a szentimentalizmus minimális legyen. Egyébként szinte az összes hozzászólásodból sugárzik, hogy eternalista a látásmódod. Sajnos nekem -bármennyire is szeretném- még nincs meg az a képességem, hogy a lényeknek meg tudnám mutatni a középutat, ez fogalmakkal szinte lehetetlen. Én magam is csak azért találtam rá, mert egy óriási erejű pszichedelikus élményben volt részem, és egyszerűen a szélsőséges látásmódok is lekerültek egy pillanatra a szememről. Egyébként az előtt is olvasgattam mindenféléket, és azt hittem, hogy értem, de ez tévedés volt. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Kedves bt: teljesen igazad van, mivel nem fejtettem ki részletesen, és még mindíg a Xrefiled féle mémen gondolkoztam, azért írtam ezeket. Az általad leírtakkal egyetértek, így nem is erre reagálnék, hanem inkább a saját előző hozzászólásomat toldoznám-foltoznám: a nem összekeverést egészen konkrétan úgy értettem, hogy ha van egy buddhista meditáció, amelyikben egy részen egy Buddha aspektust kell vizualizálni, akkor az nem helyettesíthető pl Jézussal, csak mert nekem most ő a szimpi és úgyis ugyanaz, mindkettő JÓ, úgyhogy mi baj lehetne. Vagy ha egy bizonyos testtartást írnak elő meditáció közben, akkor te hiába ismersz egy másikat jógából, ami neked jobbban tetszik. Vagy ha egy szútrában "elmagyarázzák" -azért ez a jelen példánál túlzás, hogy pl: "a forma üresség, az üresség forma" , akkor nem alakítható át önkényesen, hogy márpedig én megértettem, hogy minden Isten, úgyhogy az Isten forma, a forma Isten. Szóval a gyakorlati alkalmazásban való keverésre értettem, meg hogy a mémeket tisztán adjuk tovább. Tehát ha valaki megkérdezik, hogy jógában hogy van ez és ez, akkor arra azt válaszold amit a jógában írtak és ne keverd hozzá a saját buddhista meditációs tapasztalataidat is, legalább is anélkül, hogy ezt külön megjegyeznéd. Gondolom ez igazából triviális, csak ennyit értettem a keverés elkerűlésén. A minnél szélesebb látókör +tájékozottság csak egyre hasznosabb lehet, a nyitottság pedig elengedhetetlen. Tehát nem azt mondtam, hogy ne jógázz csak buddhulj, hanem hogy ne egyszerre:) Olyan ez, hogy ha a körömpörkölt és a gyülölcstorta receptjét összekeverjük akkor majd nekünk kell megenni amit főztünk, és abból nem biztos hogy köszönet lesz. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Vanság-nincsség:
"Az üresség forma, a forma üresség.
Üresség és forma elválaszthatatlan."
/szív szútra/ |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | folyt.
A vanság-nincsség, a semmi érzete úgy tudom sokan innen megtapasztaltunk ilyesmit. És ahogy Bence is írta, hogy amikor aztán találkozott a Dharmával, akkor ezek összerezonáltak, új keretet adtak az addig ismeretlen és nem egyszerű, de igen mély tapasztalatok értelmezéséhez, integrálásához, nekem analóg módon a rezonancia a különféle buddhista, jógikus, univerzalista és mitudoménmilyen gondolatokkal (köztük mindazzal, amivel itt daathos körökben találkoztam) való találkozás nyomán jött, aztán az újrakezdett jógázás mint gyakorlat is megint csak rárezonált minderre. És pont ezek a rezonanciák is abban erősítenek, hogy nem lényeges a módszer, viszont meg lehet világosodni nemcsak látszólag nagy embereknek hanem bárkinek, és ez lényegileg egyféle, egyetemes és közös, és hogy nekem tökmindegy hogy milyen forrásból érkezik a következő adag rezonancia - pl. xerfield szavaiból :-) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Egyszerre bennelevés a kereszténységben és buddhizmusban:
Meghalt Buddha. Isten nyugosztalja. :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Bence: Én nem azt próbálom cáfolni, hogy vannak közös pontok, hanem hogy ezek ekvivalensek lennének
Akkor hogyan közösek neked ezek a pontok, mit fejez ki, mit jelent az számodra, hogy közösek, de nem ekvivalensek?
Módszerek keverése: Hol és hogyan húzod meg a határokat, hogy ez még az a módszer, amin belül maradni akarosz ez viszont már keverés lenne? Mondjuk egy másik buddhista irányzat vagy pl. az ászanázós/légzőgyakorlatos/meditációs jógagyakorlatok is már kívül esnek választott módszereden?
Ami a bővebbent illeti, keverem a módszereket (drog, jóga, különféle filozófiai könyvek olvasása, beszélgetés, élet stb.), aztán valami történik. Hogy mi, ez a kulcskérdés számomra a jelen vita szempontjából. Az én olvasatomban a megvilágosodás egyféle, amihez nem egyféle nemút és nemmódszer nemvezet :-). És ezt az olvasatot főleg pont az is indukálja, hogy analógiákat látok, és hogy szubjektíve úgy érzem, a különféle módszerek szinergikusan hatnak rám, és pont nem egymást akadályozva. Úgyhogy ezért paradox a vita, mert előfeszítéstől (és tapasztalattól) függ. Ha azt mondod, hogy a te módszered máshová visz téged, mint az én nemmódszerkeverékem, sosem tudom megcáfolni, és te sem, ha én meg azt mondom (és tényleg ezt is mondom), hogy szerintem te meg én ugyanoda tartunk. Amelyikünk előbb megvilágosodik, majd lesz szíves tájékoztatni a másikat, hogy mi a helyzet :-) Szóval ahogy te is írtad, az a kérdés, hogy a végcélt egynek látjuk-e, vagy sem, és ha a te módszered aszondja, hogy nem (225. hozzászólásod), és te a saját módszereden belül kívánsz maradni, akkor szerintem ez így a végcélok azonosságának elvi kizárását jelenti részedről. Vagy ennek ellenére nem zárod ki teljesen? És ha nem, akkor hogyan maradsz a módszereden belül? És ahogy írod, a te módszered is aszondja, hogy végül minden fogalomtól és mémtől, maguktól a buddhista mémektől is meg kell szabadulni, amihez pedig szerintem megint csak segítség az elvi (mémi) kizárások kizárása, azaz önmagunk minél nyitottabb és plasztikusabb tudatállapotban való tartása.
Másrészről egyes buddhista irányzatok szerint a megvilágosodás bármikor spontán is bekövetkezhet (Bence, a te módszered mit mond erről?). Van amelyik nem is ad semmiféle tanítást, nem kínál módszert, bár paradox módon ez is egy tanítás és módszer. Aztán ott van Buddha (és mások is), aki a Dharma tanításai nélkül világosodott meg... Szóval ha nekem az az olvasatom, hogy a buddhatermészet azt jelenti, hogy bárki képes "önerejéből" ugyanúgy megvilágosodni, mint Buddha, akkor megint csak arra jutok, hogy a módszer csak módszer, segíthet, de sem nem elengedhetetlen, sem nem a kizárólagosságára nincs szükség.
Az is igaz azonban, hogy módszerre igény az volt és van is. A csan(zen)-buddhizmus pl. sokáig nem intézményesült, nem módszerezett, aztán mégiscsak kitaláltak ezt-azt, mert egyszerűen olyan nagy lett az igény erre. Sőt az egész buddhista tanításrendszer kialakulására jellemző ez, hogy a tanítást úgy kell harapófogóval kihúzni a tanítóból, mert nincs tanítás, nincs módszer, nincs haszon, nincs cél, nincs út, nincs semmi, még az üresség is üres, csak a virág, a szezámmagos pogácsa, a pofon és társai... Szóval, ami a mondanivalóm lényege, hogy a módszer iránti igény vagy a módszer hasznossága számomra nem egyenlő azzal, hogy a módszer, vagy A Módszer szükséges lenne, és ily módon kiemelt jelentőséget kéne tulajdonítani az egész hogyannak. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Azért írtam a vallások szemszögéből, hogy megmutassam, hogy ők mit gondolnak arról, hogy mi van mögöttük (nem mintha bármelyikhez szakértenék). A kereszténység, amennyire tudom, az egyetlen igaz vallásnak tartja magát --lsd: Jézus: Én vagyok az út, az élet..
Tehát nincs olyan a rendszerében, hogy "mögötte" és ha te ezt mégis meglátod, akkor bajosan lehetsz keresztény.
Szerintem nem tudsz egyszerre úgy a kereszténységben és a buddhizmusban lenni, hogy tényleg BENNÜK vagy.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Sevil:
""Az ami van" az zsidó-keresztény valláskör szerint azért van, mert Isten megteremtette, tehát nem emelkedik a vallás fölé." De valójában az van, ami, és erre tudsz mindenfélét ráhúzni. Mondhatnám a mondatod csak akkor igaz, hogyha az "ami van"t is kizárólag vallásban benntlévő szemszögből nézed. És ha benne vagy, akkor nem emelkedik fölé, hanem egyes részei összeérnek, ráhúztad egy mozzanatára pl a Teremtést, és adott vallás szemszögéből ennek mindenféle értelmet adsz. De attól még az, amire egyik-másik vallás léte érdekében "ráhúzol" valamit, vagyis behozod a rendszeredbe és értelmesen elhelyezed,attól még amivel ez teszed _az van_. Csak keresztény nézőpontból azt mondom persze ez azonos azzal amit Isten teremtett, persze. De pont arról szólna a dolog, hogy észrevegyük az analógiákat, amit nem fogunk megtenni, hogyha csak egy szűrővel tekintünk a dolgokra(pl kereszténység, de bármi). Egyszerre mindkettőben lenni kell, hogy valójában észrevegyük a viszonyokat.
"A buddhizmusban meg az a dolog (jelen esetben a vanság), ami ilyen reakciókat vált ki belőled, nem más, mint illúzió." Ez megint egy olyan megállapítás, amit buddhista hitrendszerben épp benne lévően mondasz. Csak látszólag muszáj szerintem vagy ebben, vagy abban lenni. Annyit már tudok, hogy hiszek a hinduizmusban, kereszténységben, buddhizmusban. Hiszem, hogy megértve őket, "igazuk" van, helyes tanítások, érdemes foglalkozni velük, követni őket. Az meg, hogy vannak olyan pontok, olyan cselekedetek, amik nem összeegyeztethetőek mindkettővel, az azért van, mert én speciel a kereszténységet gyakorlom. De ebbe is bele lehet kötni, nem járok templomba. A lényeg az, hogy hiszek bennük, hogy igazak, mind a háromról így gondolom, és nincs ebben semmilyen ellentét. Lehet hogy a budhizmus x tanítását nem vonatkoztatom magamra teljesen, hogy ez velem így van, de érthetem, miért mondja, mit akar ezzel kifejezni - nem nekem ugyan, de nekemis, mert ha megértem és megérzem, abból baj nem lehet.
237et ha megnézed, ott leírtam lehetséges különbséget, nem mondanám rá, hogy úgy van, még annyira se, mint arra hogy ezek közös gyökérből erednek, de ha elolvasod, látod, hogy szerintem tanításukban(-->inkább hatásukban!) mondjuk különböznek. Mégis, ha meglátod azt ami mögöttük van, és amit vanságnak hívok de fogalmam sincs róla, és csak megéreztetni próbálom viszonyát a vallásokhoz - szóval akkor érezheti az ember, hogy ezek a látszólagos ellentmondások egymás felé, ezek ha nem csak az ő síkjukba nézi őket az ember, ezek adhatják végső soron az egészet, magukban ugyan individuálisak,(abszolút rendszerük is lehet-kis egósak,mint emberek) mégis egy nagy egészt alkotnak, méghozzá azáltal hogy az emberek hisznek bennük, és aszerint alakítják magukat,tehát készülnek a halálra- és mindenki teszi ami a maga dolga. Ami kell hogy legyen így az lesz.
Még szép hogy egyik vallás sem írja le, hogy igazából a többi sem hülyeség, meg azok is ugyanarról a vanról szólnak, mert akkor komolytalannak tűnnének, nem lenne hitelük az emberek szemében,egy egyszerű ember nemtudná szívét-lelkét adni valaminek - ami lehetne tök más is. Mi viszont, akik gondolkodunk, és már nem is vagyunk annyira egyszerűek-sztem megláthatunk dolgokat. Én például nemhiszem hogy ennyire be tudtam volna fogadni egy vallást is- de mikor rájöttem mi is mozgatja őket, értelmet nyertek,mind.
Dakini: Akkor értem, de mi a hm? Vannak ilyenek, vannak olyanok; jó hogy vannak. Nem állnak ellentétben szerintem. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Xerfield!
Próbáltam egy egyszerű (már néha úgy érzem túl barokkos gondolatkörökben vagyunk benne és mintha kicsúszna néha a lényeg) példát hozni arra mi a különbség a kereszténység és a buddhizmus "gondolkodása" közt.
Hozzáteszem még, hogy gondolatok alatt itt mindenféle érzést, élményt, érzetet is értettem. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | a véleményem szerint
a vallások csónakok amiken átevezel a folyón (folyó értsd: mémpusztítás, önmegismerés, imaginációs központ helyreállítás, értékrendépítés estébéestébé.) aztán ha átértél el kell hagynod és el kell felejteni. a csónakot te választod. a folyót is. mindegyik ladik más egy kicsit attól függöen éppen hol találtuk azt a vagy hogy éppen milyen folyón akar átkelni. a közös bennük hogy veszettül kell evezni mindegyikben.
átérés,
kiszállás,
megdöbbenés, (felismerés)
hisz
ugyanott vagy.
mert nincs is túlpart, se csónak, se folyó.
változni semmi nem változott.
kivéve hogy felébredtél.
az elme megnyílt.
ami régen voltál meghalt.
az illúzió eltünt.
a rossz mémkatonák nem gyötörnek már tovább.
(olyan furcsa érzés erröl beszélni/írni mert annyira nem látom a végét ennek az egésznek söt talán még el se kezdtem igazán semmit így egy kicsit hülyének érzem magam ilyenkor mintha egy balkáni suttyó hangya nekiállna értekezletet írni hogy mi van a mount everest tetején. :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Köszi a leírást.
"Az ami van" az zsidó-keresztény valláskör szerint azért van, mert Isten megteremtette, tehát nem emelkedik a vallás fölé.
A buddhizmusban meg az a dolog (jelen esetben a vanság), ami ilyen reakciókat vált ki belőled, nem más, mint illúzió. A dolgok valódi természetét, az ürességet megtapasztalva (Bencéül 'nincsség') nem valószínű, hogy érzékszervi flesseket okoz. Asszem. Persze mittudomén. Ettől függetlenül zsiradék ilyeneket átélni..
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Dakini: Nem értelek igazán. Biztos van. Igazából mi most itt csak a világvallásokról is beszélünk, mert az a durva, hogy van egy csomó olyan vallás, hitrendszer, amik "hamis tanítások". Abba meg, hogy milyen alapon mondja bárki valamire hogy hamis tanítás, bele sem merek most menni igazából...
Sevil:
"De miből gondolod, hogy ez a vanság minden vallás fölé van emelkedve?"
Azt kérdezed, miből gondolom, hogy ezek a vallások tényleg mind A Vanság köré csoportosulnak, és nem pedig csak van amelyik A Vanságot fedi? Vagy, hogy miből gondolom, hogy van-e egyáltalán olyan, hogy Vanság, nem pedig csak vannak vanságok, s ezek közül egyiket ez írja le, másikat az, de valójában e vanságok össze sem függnek semmilyen szinten?
Szerintem van olyan hogy vanság. Ez alatt azt értem, hogy _az, ami van_. És azért van felülemelkedve a világvallásokon, mert azok azt írják le szintén, mi van.
Megesik, hogy testem-lelkem összerezzen a boldogságon túl lévő örömtől mit egy borzongás kisér, (hasonló mint hidegrázás) akkor mikor lelki szellemi szerveimmel, gondolataimmal, érzéseimmel tapogatózva a tudhatóság útján találok valamit, de sokkal jobb szó rá, hogy levetve korlátaimat hagyom, hogy megtaláljon valami amitől hirtelen ezt érzem, ősi, és még a könnyem is majdnem, vagy tényleg kicsordul - s tudom érzem időn felül osztozok ebben az örömben magával az érzett dologgal, s mindenki mással ki ezt tudta, tudja, s tudni fogja - létmámorban úszom tehetetlen alázatban minden iránt
nemszívesen írtam le, mert a végén még télleg elhiszem hogy mi történt csupán ennyi, de kérted a szavakat remélem hasznodra lesznek. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | De miből gondolod, hogy ez a vanság minden vallás fölé van emelkedve? Még mindig azt gondolom, hogy ehhez túl kéne látnod a vallások gyökerén.
Egyébként le tudsz írni valamennyire egy vanság-megtapasztaló élményt. Tudom, hogy ezek szavak, meg minden, csak hogy kb. elképzelésem legyen róla, hogy mire gondolsz (vagy hogy jól félreértsem:) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Van vallás ahol az a cél, hogy csak szép gondolataid legyenek,
van ahol az a cél, hogy ne legyenek egyeltalán gondolataid,
és van ahol mind1 vannak-e gondolataid, az érdekes csak az, hogy egyeltalán van egy tér ahol azok megjelenhetnek és ez a cél.
Hm? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | (Sevil: Előfeltevésem nem volt, azaz de, az még jópár évvel ezelőtt, hogy az egész Istentéma,hit egy f*szság, meg így az emberek ősidőktől kezdve kitalálnak maguknak dolgokat, hogy ne féljenek és ne parázzanak a nagy káosz miatt ami van, sőt, rosszabb esetben emberek egy csoportja találta ki ezeket, akiknek ez nagyonis érdekük, stb. Ezt a véleményem akkor alakítottam ki, mikor szétnéztem a világban, kicsit. Tapasztalatom végső soron annyira nem igazolta, de nem is ingatta meg. Aztán megingatta, rájöttem, hogy ez nem így van, és elindult valami, aminek eredménye az, amit most élek. Ez nem előfeltevésen alapult, hanem az időközbeni tapasztalásaim vártak magyarázatra, és olyan gondolatok is, melyek valamiért a fejembe férkőzték magukat, megjelentek, tudtam, hogy így van, de nem értettem, feszültem rendesen, diszharmónia. Most megértettem dolgokat, örülök neki. (Azt is, hogy temérdek olyan dolog van, amit próbálhatok még megérteni, s ez jó) Azt is értem, hogy semmit sem tudhatok igazi biztosan. Semmit sem érthetek igazán, bármiről kiderülhet, hogy valójában ha-ha-ha, nemis. De akkor sem mondanám, hogy b*ssz*m*g*k*rv**st*n*t vagy hasonló, mert ezek nem is a lényegek. Lényegesek, fontosak, érdekesek de mégis fontosabb az, amit el nem vehetnek tőlem - egy láng, ami egyre jobban lángol a szívemben, és elmémben is. Amíg pislákolt nem tudtam, hihetek-e neki, hagyatkozhatok-e rá; aztán valahogy erősebb lett, lehet, mert egyszer aztmondtam használd az "én" erőm, égj hevesebben, titok, hogy is történt ez. De ő éltet engem, én őt éltetem,azzal hogy engedem, smagam átadom. Néha, ha akarom hogy égjen, akkor offol, nem így működik. : ) De tőle tudom, amit tudni vélek; s hogy mindenben ott van - ő a lényeg.)
Ez egy ilyen dolog - természeténél fogva nem is működhet másképp. Az egész a hitről szól. A hit pedig a "valós" természetéről. Tudásról.
Nem hiszem, hogy minden vallásba bele tudok majd látni lényegében majd oly mélyig, hol Buddha, Jézus, Mohamed volt /van - vagy sőt, és azon tovább. A vanságról igazi kőkemény tudást nem lehet szerezni, mit az asztalra tehetsz bárki más orra alá - tessék, ittvan, nesze (már látod, hogy igazam van? :P ). Hogy is lehetne, ha mindenen felül van emelkedve, így az eszközöknél is, mikkel próbálunk kommunikálni róla. Nem érheted el teljesen racionálisan - nem is kell. Más módszerekkel - ki tudja meddig jutsz, talán valameddig, tán az örökkévalóban elérsz a végsőhöz is. De a legjobban mégis úgy érezheted/értheted, hogyha azt, magát a vanságot, a természetét, jellegét igyekszel észrevenni minden tülör mögött - s a vallások elég hasznos tükrök szerintem. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Szóval ha úgy nézzük a vallásokat, mint egyrészt a vanság tükre, márészt útmutatás a földi léthez, meg abból vezető kiút, akkor vagyunk jó úton szerintem. Ha valamelyiket kizárólagosan abszolútnak tekintjük, akkor eléggé lemaradunk ahhoz képest, mint hogyha mindegyikben igyekszünk meglátni a vanságot magát, és ezáltal a hozzá vezető út(ak)at is. Ha jobban belegondulunk, így tudunk a leghatékonyabban, a legszéleskörűbb képet kapni arról, ami van, ami mindent felölel és áthat - ami a végső, vagy inkább végsőbb, mint ez a mostani látszatvilág.
helio*: Én is hasonlóképpen vélekedek, nem (csupán) a természeti törvényeket akarták magyarázni a hitükkel, hanem csak ugyanúgy ahhoz a maghoz akartak közelebb jutni, amiről az egész szól. Pontosan, az ágak megvannak, és mind az ég felé nő. Ideje elindulni, és ha az ember tiszta szívből, elméből mászik felfele, akkor érezni fogja útközben, mikor-merre másszon tovább felfele - hogy eljusson oda, ahova neki kell. Nem mindenkinek kell ugyanoda érkeznie ezen a fán. De a legvégén úgyis mindenki ugyanott lesz, mert a Fa mi vagyunk. Épp belátjuk magunkat. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Xerfield:
"De van olyan rendszer, és ez a vanság, ami ezeknél a hitrendszereknél felülemelkedetteb, és erre az ugyanegyre szépen illeszkedve a vallások, nem fedezhetőek fel lényegi ellentmondások közöttük, mindegyik 100%osan igazul leírja azt, amit neki kell, és a hívő pedig ezek által eljuthat oda, ahova neki kell..."
Ezt hitnek hívják. Talán akkor láthatnál meg ilyet, ha minden vallásnak lelátsz a mélyére a lényegéig, de olyat is látsz, amit Buddha, Jézus, Mohamed és barátaik nem láttak.
Szerintem van egy olyan előfeltevésed, hogy a vallások közt nincs lényegi ellentmondás és ennek védelmére gyártasz elméleteket. Ilyet lehet, de érdekesebb lenne azt megvizsgálni, hogy miért van benned ez az előfeltevés.
Én is szívesen dédelgetek a vallások egyenrangúságáról elképzeléseket, és tudom, hogy ez nekem abból fakad, hogy nem akarom elhinni, hogy az emberek egy része frankón csinálja a dolgokat és másik pár milliárd meg tévedésben él és pokolra jut, szamszárázik, stb. De ez kevés. Attól még, hogy így gondolkodok, nem változnak a vallások egymáshoz való viszonyai.
Te milyen alapokról jutottál oda ahova?
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Hát ja, nincsség buddhista szempontból nézve persze. : ) Olybá tűnik nekem, mintha a Dharma gyakorlása valamit amivel probléma van, megszűntetne (-->én, vagy értelmezéstől függően énnek egy része) és így szabadulna fel a Földi lét terhe alól. (Megszűntetni azt, ami miatt ittvan/ragad az ember, különböző technikákkal leválik róla)
Kereszténységben viszont mintha pont, hogy ezt a bajos részt meg akarná változtatni jóvá, akár olyan szélsőséges folyamaton keresztül is, ami a szenvedés vállalása egy egész emberi életen át...
Előbbi egy szép gesztus az embernek, hogy ha már épp besokall, kiszállhat a játékból, visszakerülve ugyanoda ahonnan indult,(mikor még nem is létezett effektíve ő, meg semmi, ~teremtés előtti állapot) ami még télleg ~semmi, szóval a vanság ebből a szempontból télleg semmi.
Keresztény közegben meg Istenhez való hazatérés, az abszolút létezésbe, így lehet vanságnak hívni.
A keresztények hiszik, hogy az egésznek célja van ("Isten terve",stb), és azt igyekszenek elvileg beteljesíteni, a buddhisták pedig nemhisznek ilyesmit, pont az, hogy mi a fenét keresek én itt, vagy inkább mi a fenét keres az én itt?
Mindkettő jót tesz az egésznek, (ami izlés szerint vanság/vagy nincsség) de míg az egyik úgy, hogy viszi tovább, ezzel teszi teljesebbé, halad az úton, a másik úgy, hogy a szarból visszatér az eredethez, a "kezdethez", tehát gyakorlatilag télleg megszűntet rosszat a Földön, meg az egészben.
És nem úgy van az, hogy akkor miért nem mindenki az egyik, mert mindkettő fontos, valamilyen szinten mindegyik előrevisz, (hisz az is előrevisz, hogy az előrevivés lesz többségben,) és az sem feltétlen az egyén döntése, hogy én most melyiket csináljam, sokkal inkább mindenféle adottságok(karma, előző életek) be tudják határolni, hogy melyiket van értelme, hogy csinálja. Bár végső soron valószínű minden lehetséges.
Bence, meg akárki, egy ilyesmihez mit szólás?
(Ha véletlen Dharmás mondatba raktam bele keresztény szóhasználatot és ez összezavarná, akkor megintcsak sorry,nemgondolom komolyan, de azt sem mondanám véletlenül írtam.) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | A vallások közös gyökerének végén a kis boholy,
hogy vannak egyáltalán.
De miért is jöttek létre?
Számomra nem túl meggyőző hogy pusztán az
akkor érthetetlen természeti törvényekre akartak
volna valami rendszert húzni. Inkább egy közös pont
nyoma még bennünk élt!/él(?)
Ahogy fejlődött az emberi elme egyre összetettebb
dolgokat tudott létrehozni, így a vallásrendszereket is
jól megkombózta. Ez szép színes, viszont az "érzelmi fejlődésünk"
(nagy általánosságban) csúnyán lemaradt.
Így néha az önmagukban jó dolgok nem tűnnek kompatibilisnek egymással. Lehetnek ezek vallások , vagy akár a sok kis személyiségszilánk amiknek meg van a helye az egész üveglapban.
Na de mit is akartam mondani? Ja igen:
(most így kinézek az ablakon és ) Megvan a közös gyökér, az ágak szerteágaznak, de mind az Ég felé nő!
Szerintem még érdekes is a külömböző vallásokat összehasonlítani,
hogy melyik milyen úton jutott el oda ahova.
Nincs olyan valamire való tanár, amelyik haragszik,
ha a 'törzsanyagból' máshol plusz órát veszünk.
'Mesterképzésen' meg mélyüllyünk ahova akarunk...
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Csak mert ilyen napom van ha a Dharma féle üresség megfeleltethető a vallások vanságának akkor oké, de a buddhista vanság csak illuzórikus és ott ezek szerint nincsség van:) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Végre közelednek az álláspontok.
Xerfiel a 231 már sokkal jobban tetszik:)
Akár szívesen le is zárom ezt a szófosásomat, megegyezve benne, hogy a szavak úgysem elég beszédesek.
Csak egy árnyalatni észrevétel: " attól még nem jelenti azt, hogy más, felsőbb síkban ez az én egyáltalán nem lehetne jelen"
Hát bármely síkban tűnhet énnek de térben eltűnik minden
elválasztás.
Amiatt is írtam ennyit, mert régen Lagellivel és Nargilével is volt már olyan vitám/beszélgetésem, hogy már mért kellett nekem a Dharmát választanom, az olyan távoli, meg keleti, amikor itt van nekünk a jókis kereszténység, az éppojan jó. Valamennyire? ezekre is reagáltam. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | És most, hogy végre valami tán világosat és tán hasznosat is mondjak, rájöttem mi a "probléma" a beszélgetésünkben. És bár én még ugyanazt érzem/hiszem/tudom lényegében mint eddig -, csak ugye ha az ehhez hasonlatos dolgokat ha át lehetne adni szavakkal, már rég nem lenne senki itt a Földön -, mégis szavak és kommunikáció szintjén úgyérzem léptem egyet előre - köszönöm a segítséget. Rosszul írtam eddig. Sőt, lehet alapvetően nemjó, ha írok erről (az eddigi mód biztos nem) - de legalább annyit igyekszem mostmár, hogy betömjem az esetleges mellékvágányra terelhető járatokat.
Nem feleltehetőek meg a vallások egymásssal, lelhetőek fel bennük olyan párhuzamok, miktől egyenlőek lennének - akár részeikben is.
De van olyan rendszer, és ez a vanság, ami ezeknél a hitrendszereknél felülemelkedetteb, és erre az ugyanegyre szépen illeszkedve a vallások, nem fedezhetőek fel lényegi ellentmondások közöttük, mindegyik 100%osan igazul leírja azt, amit neki kell, és a hívő pedig ezek által eljuthat oda, ahova neki kell.
Viszont nincs tényleges ellentmondás közöttük, csak akkor keletkezhetnek, hogyha egyik rendszerén belül próbáljuk megmagyarázni a másikat - ügyetlenül. Ügyesen pedig nem tudom, hogy meg lehetne-e fogalmazni ezeket a dolgokat, félek szavak szintjén nem.
Értem már mire célzott a Gén, és tényleg, nem cserélgethetők ki egymással az egyik, s a másik dolgok úgy, hogy ugyanazt kapjuk, ugyanazon a rendszeren keresztül szemlélve. Sajnálom, hogyha úgy tűnt, ilyesmit szeretnék; valójában olyan dolgokat szerettem volna éreztetni, szemléltetni, amik segítenek valami megértésében(vagy inkább az ahhoz vezető útra való rálépéshez), ami a vallásokon felül áll - de nem cáfolják meg egyiket sem, sőt, róla szólnak a vallások.
És a cél sem minden vallásban ugyanaz, de ugyanabban a vanságban igyekszik kezdeni valamit mindegyik ugyanazokkal a dolgokkal - attól függően, hogy az ember életében mitmennyire művel magán,(~hogyan készül fel a halálra) attól függően fognak történni földi élete után a dolgok - de ugyanabban az egy vanságban, amiről minden világvallás beszél - és az, hogy ezek egymással ellentétben állnak-e, csak annak a függvénye, hogy egyik rendszerből nézzük-e a másikat, vagy pedig mindegyiket látjuk a maga valójában a vansághoz idomulva, a rendszereket megértve ugyan, de nem egyikben-másikban benne maradva.
Bocsánatot kérek azoktól, akiket esetleg zsákutcákba terelhetett, amiket írtam; tekintse értelmetlenségnek szavaimat. Viszont a szavak mögé pillantva lényegüket látni próbálni egy pillanatra is - nem árthat; akinek hasznára válik magával viszi, kamatoztatja; kinek nem, az nem veszi fel. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | ""Ha pedig más módszerekkel kevered a Dharmát, nem fogsz eredményeket elérni."
Ezt te mondod? Vagy a Dharma mondja? És miért?"
Ha egymással párhuzamosan alkalmazol különböző módszereket, amelyek A-ból B-be és C-ből D-be juttatnak, csak nem leszel elég effektív, de ha összekevered őket önkényesen, akkor már nem is az a módszer lesz. Hacsak nem vagy elég bölcs hogy megállapítsd pontosan hol vagy és hová kell eljutnod, akkor a kétféle módszer egymást akadályozza, vagy akát teljesen használhatatlannná teszik egymást. Eddig a tanítóim mind hangsúlyozták ezt, hogy a keveréssel elveszik a lényeg. Ebben nekem bizalmam volt. Ezért mondtam. A valódi Dharma az ürességre alapul hogy abszolút szinten nincs ott semmi olyna amire valamit mondhatnánk, és létezőnek tekinthetnénk, és más mémmel még soha nem találkoztam - persze ez lehet az én tájékoztalanságom, amiben egyáltalán szerepelt volna ez. Ha ez elveszik onnantól nem Dharma többé.
Hiába mondja szinte minden vallás, hogy most nem igazán jó, hiába mondja, hogy el lehet érni egy ennél sokkal örömtelibb állapotot, és hiába mondják, hogy közben szeressük egymást, és éljünk békében, attól még ezek nem lesznek ugyanazok. Ha csak a módszerek különböznének, még akkor is igaza lenne Xerfieldnek is meg neked is, hogy izlés dolga, használd a neked tetszőket, sőt ne legyél sznob, és ne helyezd őket egymás fölé. De ha a végcél nem ugyanaz, akkor mi értelme ezeket felcserélni?
"Én saját tapasztalatból ennek ellenkezőjét állítom."
Kérlek írj erről bővebben.
A kegyelmit DIREKT a - valaki/valami (Isten stb.) kegyelmes hozzám - jelentésében cáfoltam, nem egyébben.
Ami az alaptémát illeti, pont arról írok hosszas fejtegetéseket, hogy egyenlőségjelet lehet -e tenni, nyilván haszos az átfogó szemlélet, nem ezt vitattam.
"Szerintem meg veszélyes azt terjeszteni, hogy nem segíthet a lény magán azzal, ha a lehető legtöbb mémforrásban meglátja a közös nevezőket."
Szerintem is, ezért nem is ezt írtam. Én nem azt próbálom cáfolni, hogy vannak közös pontok, hanem hogy ezek ekvivalensek lennének. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Egyenlőségjelet én sem tennék különböző vallások közé, ezt nem gondolom. Azt állítottam, hogy szerintem a különböző világvallások egy közös gyökérből erednek. És bizony utólag rájöttem, elkövettem egy hibát, és olyat is mondtam helyetelenül, hogy céljuk lényegében ugyanaz. Nem nagyon lepődnék meg akkor sem, ha későbbiek során rájönnék, hogy tényleg így van, de most azt mondanám, azért mégsem, rosszul mondtam, másra gondoltam... Ugyanis nem vagyok benne biztos, hogy pl. egy csak önmagában Dharmát gyakorló és hívő ember személyisége halál után megmaradhat, mivel te is azt írod, hogy ez a képzet valójában egy illúzió, nem is létezik; így nemigen foglalkozik sztem a buddhizmus azzal, hogy a személyiséget művelje. Minél gyorsabban ki akar kerülni a létforgatagból, és a Dharma gyakorlásának lehetőségével ennek biztos, hatékony módszerét kínálja. A kereszténységről meg már írtam, hogy jobban rajta van azon, hogy a személyiséget is megtisztítsa, és ezzel halála után az egész fontos része lehessen az is, ugyanazon jellegében,(nem formájában!) mint itt a Földön létezett - mégha az egész létezése csak a nemtudása illuziójából fakadt is.
Azért mert ebben a síkban énnek tűnünk Bence, sztem az attól még nem jelenti azt, hogy más, felsőbb síkban ez az én egyáltalán nem lehetne jelen. Persze nem én formában, hanem abban a formájában, ahogyan ő az egésznek része kell, hogy legyen. És nem is énnek érzékeled(valójában nem is érzékelsz, mivel nem létezel), hanem az egésznek, mert összhangban vagy vele teljes mértékben(tehát nem is érzékelsz semmit, nincs ki érzékeljen, van a vanság). És itt jön az szerintem, hogy de, akár érzékelheted ~énnek is egyszerre, és lehetsz te is valamilyen értelemben,(persze egyáltalán nem olyasmi énről beszélek, mint amit mi ezen a szinten hiszünk énnek), megtarthatod egyszerre individuális jellegedet, amellett, hogy nincs is olyan, hogy individualitás - hiszen minden egy. Ellentmondásnak tűnik, igen, a szavak szintjén.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | nincs magas - nincs alacsony
-egy szint- (ahol az út a cél) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | JÓL VAN EZ ÍGY
Hogy miért vagyok többször szomorú,
Mint víg, ó, kedves, kár úgy számbavenni,
Jól van ez így,
Lásd, kell szomorú embernek is lenni.
Kell lenni szívnek, amelyben kihajt
S dússá érik az élet szenvedése,
Vak, ferde mag,
Mely mégis, mégis, istenek vetése.
S lásd, van az úgy, hogy ez a bús vetés
Legsúlyosabb kalászát akkor kapja,
- Furcsa titok -
Ha jó időknek fénylőn süti napja.
Sokszor meg mintha mély, nyugodt öröm
Acélos fénye éppen őbelőle
Csillogna ki,
Ha ráhullt a könnyek meleg esője.
"Bánat" - mondod, - de bánat és derű
Között a határ olyan egyszerű-e?
Hátha a bú
Íze kapat a legbölcsebb derűre?
Hátha a végső Aratás után,
Mikor sarló alá hull lassu szára,
Belőle kél
Szent kenyér az istenek asztalára?
/Tóth Árpád/ |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Talán Bence tényleg egy kicsit sarkítva fogalmazott, mert lehet valóban fejlődni úgy is ha az ember mindent összekever, mindenből kimazsolázza azt ami számára hasznos.
Lehet, de csak egy bizonyos szintig.
Valódi mélységet akkor érsz el, ha egy helyen ásol mélyre és nem mindenhol ásol egy kicsit.
Nem véletlen, hogy még a buddhizmuson belül is, nem gyakorol az ember össze-vissza mindenféle meditációt, hanem általában van az előkészítő gyakorlatok után egy meditáció egy életre.
Ha mindent összekeversz akkor sikerülhet összeállítani egy olyan mozit ahol minden film olyan amit Te szeretsz, de nem juthatsz el a mozitulajdonos szintjéig ahol mind1 milyen film megy, az a fontos, hogy működjön a gép és ne legyen lukas a vászon.
Szóval eljuthatsz oda, hogy csak szép és bölcs gondolataid, szavaid és cselekedeteid legyenek, de még mindig nem fogsz mögé látni és tapasztalni azt aki mindezt teszi, akivel teszi és amit tesz, ráadásul mindezt egyszerre nem elválasztottan! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Bence:
"Ha pedig más módszerekkel kevered a Dharmát, nem fogsz eredményeket elérni."
Ezt te mondod? Vagy a Dharma mondja? És miért?
Én saját tapasztalatból ennek ellenkezőjét állítom.
Ami a "kegyelmi" szót illeti, bizonyos kontextusokban azt jelenti, hogy kvázi "kutya tudja miért" hirtelen meg lehet kicsit vagy nagyon "világosodni", és nem csak azt, hogy azért mert valaki/valami (Isten stb.) kegyelmes hozzám.
Ami meg az alaptémát illeti, számomra nem az a kérdés, hogy ugyanazt mondják-e a vallások stb., hanem hogy nekem mi "hasznos". A gyakorlat számomra azt mutatta, hogy többféle vallás vagy vallási irányzat, világnézet és ezek gyakorlati útjai egymást előrevivő és elősegítő tudati változásokat eredményeztek bennem (már ha abban a paradigmában gondolkodom, ahol lehet beszélni okról és okozatról). Amúgy is általában a "közöset", az egyetemest, vagyok hajlamos meglátni, de a különbségek megfigyelését is nagyon hasznosnak tartom...
"Szerintem veszélyes azt terjeszteni, hogy ezek a mémek felcserélhetőek és keverhetően lennének"
Szerintem meg veszélyes azt terjeszteni, hogy nem segíthet a lény magán azzal, ha a lehető legtöbb mémforrásban meglátja a közös nevezőket. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | És egy elég általános hiba, amit természetesen én is elkövettem, de már nem lett volna következetes kijavítani, hogy buddhizmusról beszélünk, holott Dharma gyakorlás van, a buddhizmus szó egy olyan találmány ami kétségkívül a lényegét veszi ki belőle, tehát hogy nem bizonyos módszereket használok, hogy leszokjak a relatív gondolkozáshoz való kötöttségeimről, hanem valamiféle mém ami ezt vagy azt mondja.
Ha olyan szintről nézzük, hogy vannak mémek, amik az abszolútról hintenek el dolgokat, de tudjuk, hogy ez nem szavakba önthető, akkor nyilván párhuzamba állíthatóak a vallások és a buddhizmus.
De olyan hogy buddhizmus nincs is Dharma gyakorlás != buddhizmus (bár ez megint csak következetlenségeket okot az eddigi szövegeimben). Ha pedig más módszerekkel kevered a Dharmát, nem fogsz eredményeket elérni. Bölcselkedni persze lehet, de ez meg felesleges, nem jutunk vele kettőről az egyre. Ezt a sok szöveget is csak azért írtam, mert szerintem veszélyes azt terjeszteni, hogy ezek a mémek felcserélhetőek és keverhetően lennének. Tehát ha valaki elolvassa az irásodat olyan következtetésre juthat, hogy tökmindegy melyiket választja - ez izlés dolga - holott egymásnak ellentmondó dolgokat állítanak.
A Dharma nemértésed egyik biztos jele, hogy nálad egyáltalán felmerül a teremtés ezzel kapcsolatban. Ajánlom figyelmedbe a Brahmajala szútrát (A Nézetek Mindent Felőlelő Hálója Szútra), ebben a Buddha a mémek kialakulásának csoportosítása szerint megcáfolja az összes olyan filozófiai iskolát, melyek NEM egyeztethetőek össsze a Dharmával, és amelyek emiatt nem is vezetnek el a megvilágosodásig. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | A filozófiai rendszerek hármas csoportosításához (nemlét, lét és egyik sem) még annyit tennék hozzá, remélem érthető példa lesz, hogy egy nihilista ha ránéz egy almára, azt gondolja, hogy kb mintegy füstből éppen ilyesmi állt össze, de semmit nem tud róla elmondani, ez az egész véletlenszerű kavargás. Egy buddhista mondjuk átlátszónak látná, mint egy hologramm, amit ő vetít ki, míg egy eternalista egy tömör szilárd almát látna, ami tényleg ott van. Nem túl szerencsés, de remélem mégis érthető.
Egyenlőségjelet tenni a közé, hogy valaki szeretné, hogy a legfelsőbb erő megbocsásson neki, hogy végre MEGINT a tiszta tökéletes valóságot tapasztalja, és a közé, hogy megértettem, hogy a világ egy félreértés szerintem nem a mély megértés jele.
Az álmokban tapasztalt dolgokat például ki teremti? A buddhizmusban pl ez nem sokban különbözik a mindennapi élettől. A földet és eget Isten teremtette, míg az álomföldemet én? Vagy az én isteni részem? Egyáltalán az egyik valósabb?
Ha például úgy képzeljük el a tapasztalt relatív világot, mintha egy síkban lenne, és ha e főlé emelkedünk, ráláthatunk az egészre - hogy minden mindennel összefügg, hogy mind a tárgyak mind az én nem LÉTEZŐK, csak viszonyok, csak ebben a síkban értelmezhetők, akkor fenntarthatatlanná válnak azok az elméletek, miszerint engem valaki teremtett. Pusztán azért tűnök, mert ebben a síkban látok, és eddik MINDÍG ebben a síkban láttam. Alapvető ellentmondás, amit még mindíg nem oldottál fel Xerfield, hogy Isten már megteretmett bennünket, és tök jó is volt minden, de elbarmoltuk, és most ítt szívunk. Ez nem egyenlő azzal amit a buddhisták mondanak, hogy ha lett volna már egy megelőző jó állapot, abból nem eshettünk volna ki- kezdetnélküli idők óta énként tapasztaljuk a dolgokat - máshogy nem is lehetne, és az ok-okozattal kerülne ellentmondásba. Ráadásul ha tényleg Isten teremtett volna, akkor a Jósága erősen megkérdőjelezhető lenne, hiszen nem TUDÁST, hanem illúziókat kaptunk, és folyamatosan szenvedést tapasztalunk (ez ha valakit érdekel bővebben kifejthető - nincs elletmondásban azzal hogy most éppen jól érezzük magunkat - a szenvedés fajtáinak definíciója nélkül nem érthető), ráadásul mire ez a kegyelméből elmúlik, semmi tőbben nem fogunk kapni, mint ami mindig is állandó, az abszolútat. Nem érthetjük meg MAJD AZÁLTAL az abszolútat, hogy Isten egy pár körre életre kényszerített minket bűnösöket, hiszen ezen nincs mit megérteni, egyszerűen a relatív gondolkozásról kell leszokni (ami pedig pont azért nehéz, mert eddig CSAK ezt csináltuk - mindig volt egy csináló egy én). Ha pedig eredendően nem voltunk rászokva akkor minek kezdtük el mégis? Ennek így semmi értelme.
Dharma != teista vallások. Ide egyenlőségjelet tenni gondatlanságból elkövetett mémfunkciópusztítás. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Először is kijavítanám egy előző hozzászólásomat, mert túl hirtelen írtam, szóval nem tartom kegyelminek a mahájána buddhizmust, mert végiggondolva a kegyelem szónak azt a jelentését láttam meg, hogy Isten MÉGIS megengedi hogy csatlakozzunk hozzá a menyben, tehát alapvetően a törvényeit szegtük - megmondta, hogy megbüntet, de mivel jóságos, mégis megkegyelmez. Na ilyen egyáltalán nem szerepel a buddhizmus semelyik ágán. Amivel egyetértettem, hogy lehet külső segítséget használni - sőt ez inkább célravezető, ez a Buddhák és Bodhiszattvák együttérzéséből fakad, nem a kegyelmükből.
A másik amelyikben egy cseppet sem közeledtek az álláspontjaink, hogy mivel az ÉN léte illuzórikus, ezért Isten legfeljebb a NEMTUDÁST, a ZAVARODOTTSÁGOT teremthette, semmiképp nem az ént. Az a magyarázat, pedig, hogy volt egy optimális állapot, majd egy kimozdulás ebből, és ha már megtisztultunk, újta elérhetjük ezt, és a világ így mintegy gyakorlópálya a lényeknek, arra jó, hogy majd megértsék az abszolútat, megint csak nem egyezik a buddhista látásmóddal. A Dharma szerinti látásmód ugyanis semmi hasznára nincs annak, aki nem gyakorol. Ha valaki azt mondja, hogy - igen, a világ illúzió, OK, most már tudom, az legfeljebb még hülyébb lett. A buddhizmus nem próbálja odaadni a lényeknek az abszolútat, hanem módszer, mely alkalmazva leszoktat a relatívban való gondolkodás/cselekvés stb. -ről.
Ami miatt vitatkozunk, csak hogy ezt ne veszítsük szem elől, hogy a Dharma = e más vallásokkal. A Dharma egy olyan mémrendszer, amely gyakorolva eltünteti az összes többi mémrendszert, és saját magát is. Ha valaki ezt összekeveri más mémekkel, akkor ez a funkciója elveszik, kvázi semmit sem ér. Mivel úgy gondolom, hogy ez felmérhetetlenül hasznos, olyan kijelentéseket nem tudok szó nélkül hagyni amelyek ezt a képességét kiölik belőle. |
| | | | |
|
