 |
Legfrissebb hozzászólások (623 - 642)
(Témakör: a fűről hosszú távon)
 | |  | | | | |  | |  | | | Ezékiel,
A börtön effektus triviális, ha a kender végezne egy maradandó finomhangolást, akkor nem lenne indokolt, logikus a többszöri használata. Ebből levezethető, hogy az ember állandósítani akarja az életében a pozitívumokat, és úgy gondolom, az eddigi pillanatig való puszta létezés véleményem szerint elsősorban a vegetatív idegrendszerbe bevésődött eseményekhez kötődő sémák- egy nagyon erőteljes hatással bír az életünkre, akkor ha ezt egy adott tartamban, vagy mélységben felül tudjuk írni, akkor kívánt hatást gyakorolhatunk az életünkre*. Legalábbis az agyam ezt mondja, és szeretünk neki hinni az agyunknak akkor is, ha mondjuk a dohányzást jó dolognak ítéli meg.
Az önpusztítási vágyról jó pár bekezdést lehetne írni, az utána következő mondatokban közös nézőpontot fedeztem fel. Én is úgy tanultam meg a védőpajzs használatát, mert sajnos nem minden ember jó, vagy elég magas szintű hozzá.
A fű által okozott szabadság illúziójának Háborúja témájában, nekem egy raktár, és tárgyak jutnak az eszembe. A tárgyak az életben tett (teremtett) dolgok, és mások például barátok - életét és saját életünket befolyásolják. A példa egyszerű: Az egysíkú emberek számára nincs választás. Ha azt mondja az élet, hogy hozzon - a példa kedvéért legyen egy fényképező, a raktárról ez jut eszembe egy fényképezőt, akkor hozza A fényképezőt. Egy van, ezért A fényképező. Nem bonyolult az élete, de még leejtheti útközben, vagy kifényezheti mire megérkezik. Ha tőled kéri az élet, akkor egyből azt kérdezed: rendben, de milyet? melyiket? mit tudjon? mik a kritériumok? Az ebből eredő válasz: amit a legjobb tudásod szerint adsz, és nincs több kérdés.
Ez nehezíti a döntéseidet, az önkritikádat, aminek ki vagy téve a hétköznapi ember mellett az életben. Olyan változókkal is számolnia kell az agyadnak, amiket más nem ismer, nincs a tudatában. Az igazság az, hogy a több választási lehetőség nem tesz szabadabbá. Megnehezíti, meghosszabbítja a döntéseid, és utólag is fennáll a lehetősége annak, hogy megbánod a választásod a többi lehetőség láttán. A fűvel számtalan plusz lehetőséget kapsz, amik ha nemtépetten nem is lebegnek a szemed előtt, tudsz a létezésükről.
Aki drogokat használ, az előtt a legtöbb kapu nyitott. (Ez drogok tiltásának politikai oka, ismerete hiányában ocsúdnak fel az emberek, hogy miért nem füvezhetek legálisan, mikor az alkohol károsabb, stb..). A élet törvényéről az igazságszolgáltatás törvénye lett mintázva. Így hangzik: A törvény nem ismerete, nem mentesít a következmények alól (mondhatnám, hogy ezt Én találtam ki, de szerintem a közös tudatból van). Szóval ha anyagoztál, hiába nem kérted ezt a többsíkúságot (vagy pont emiatt szereted), attól még megkaptad, és ez felelősséggel jár.
|
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | hagyma úr:
Na de hogy látod magad utólag: nem volt kár beléd ez a sok cucc? Adtak valami tartósat az ideiglenes menekülésen kívül? Egyáltalán, akartál valami mást az ideiglenes menekülésen kívül? Ennyi segédeszközzel már többszörösen kigyógyulhattál volna az összes bajodból - ha lett volna egy rendes terapeutával megtámogatott koncepciód, hogy melyikböl mennyit, hogyan és mire érdemes használni...
De továbbra is hangsúlyoznám a mennyiség vs. minöség gondolatát. A mennyiség-elv nem fenntartható - ha folyamatosan kitolod a toleranciát és az elvárásaidat, akkor egy idö után nem tudsz mit überelni. Az intravénás használat elkezdése után már csak a szert mint "durvaságot" és az adagolását tudnád überelni. Mint ismeretes, ez nem fenntartható. Pedig simán kiegyezhetnél azzal, hogy nálad a THC/kannabinoidok fenntartható használata szerencsére állandósít egy állapotot, amiben jól funkcionálsz - de nem kellene irreálisan elvárnod, hogy még fokozatosan javítson is rajtad.
A beismert politoxikománia mellett a szavaidból viszont úgy tünik itt, mintha az öngyógyítást keresnéd - önpusztító módon. Amíg tudsz hinni a "jó útban" és valakiben, aki segít (pl. Feldmár), addig önmagadban is hiszel. Jópont. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Jó, hogy írtál.
Hát igen, a pszichológia topikban is erről ment a vita pár napja, véleményem szerint a "tömeglélekgyógyítás", mint olyan, több kárt okoz, mint amennyit "használ", példád is kiválóan bizonyítja...
Jól fogalmazol, amikor kondícionálás alóli felmentést írsz, mondjuk kissé börtön effektus: a fű kinyitja a cellát, majd a megtett köreid után mégis visszatérsz (ezt nem tudatosan értem).. szóval csak időleges felmentést ad a társadalmi- családi béklyók alól
gondolom azért munkál az önpusztító vágy, vagyis a körülmények adottak voltak e hajlam kifejlődéséhez, magam is hasonló cipőben járok, nem igazán tudom elfogadni mások nemtörődömségét (olyan helyzetekben, amikor az empátia lenne az Alap), cinikusságát, az emberi kapcsolatok végtelen vulgaritását és felszinességét, és valahol egy olyan logikai csavarban leledzem épp, ami a fű által okozott szabadság illúziójának Háborúja a valóságban megtapasztalt végtelen szolgalelkűség (és lánc-szeretet > egyfajta lelkiállapot, ahol minden a félelemben gyökeredzik) ellen. gondolom ott kellene feloldanom a dolgot, hogy egyik nem szabadság, másik nem szolgaság, csak a fű által okozott (általad is említett) szenzibilitás miatt kirajzolódik egy brutálisan erős kontraszt (betépettség vs nemtépettség). eddig még sajnos nem jutottam el. (egyébként én is kipróbáltam szinte az összes "klasszikus" értelembe vett drogot a hernyón és a meszkalinon kívül, és én is a fűnél kötöttem ki)
ami egy másik dolgot illet, korábban pont ebben a témában olvastam, hogy valaki azt írja, hogy az a baj a füvezéssel (hosszú távon), hogy a végtelenségig bonyolítja az önkritikát. rengeteget gondolkoztam ezen, és rájöttem, hogy van benne valami, rám jellemző igazság. méghozzá az az óriási nagy probléma ezzel, hogy szinte mindig nemtépett állapotban kezdi el nyomatni a jó gondolatokat (a lelkiismeret?): hogy nemkéne tépni, sportolni kéne, foglalkozni az emberi kapcsolataimmal, a családdal... stb, s ilyenkor kattan be a kis Diogenész (az ellen-lelkiismeret?): valahol tökéletesen alkalmatlannak találom magam ebbe az életbe való belevetettségbe (Sartre, te szemét!), legegyszerűbb, ha beszívok, és elfelejtem az egészet.
csak akkor meg azt felejtem el, hogy élni is kellene.
kiáltson bárki démonokat, de ördögi egy kör ez. várom a gondolataitokat! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | 2.
Amúgy Gén, fogadom a gratulációdat, mert már az a kemény drogos vagyok, aki a fűvel kezdte.
Szívesen leszek itt a negatív példa, bárkinek!
Teljesség igénye nélkül fű, hasis, amfetamin, extasy, mdma kristály, meth, kokain, GHB, heroin, LSD, pszilocibin gomba, ketamin, salvia, sőt katit is, de még öngyújtó töltőgázt is próbáltam! (az utolsó kettő szerintem az igazi szégyen).
Ebből a legtöbbet rendszeresen használtam, kivéve a ginát/gázt/katit és a heroint amit utólag tudtam csak meg, hogy az volt. Hál istennek, nem kattantam rá. Szóval tény, hogy egy politoxikomán állat vagyok aki így nyomja el magában a belső konfliktusokat. Ez van. A labdát is több hónapon keresztül hetente többször is használtam, már több mint két éve nem ettem. Icáztam életemben 20x, de több mint egy éve nem. Tavaly nyáron bélyegeztem utoljára - ez 1 hónapon belül megtörténik mert itt az ideje. Gombát másfél éve nem ettem, pedig most bölcs lehetnék :). Kóla 2008 nyarán utoljára. És most február végén a szülinapomon fehéreztem utoljára (8an 1-et), előtte novemberben. Tehát lényegében a fűvel kezdtem és vissza is tértem oda, mert mást nem nagyon használok.
Segítségért a Feldmárral már régóta próbálom felvenni a kapcsolatot, véletlen egy tanítványával is összebarátkoztam de így sem járok sikerrel (ha valaki próbált találkozni vele, tudja). Véleményem szerint neki van egyedül akkora szellemi/lelki kapacitása, hogy el tudjon indítani a jó úton, nem utolsó sorban azért mert hiszek benne.
Az emberi törvények szerint feddhetetlen vagyok. Becsületes, megbízható ember, olyan aki senkit, de senkit nem vezet meg vagy ver át, akire az életedet bízhatod, alap hogy amit mond az úgy lesz, és felelősséget vállal a tetteiért, más emberekért, de legkevésbé a saját életéért, mert arra lusta.
Szóval leírtam ezt a kis összefoglalót a "gyarapodásunkra", és h lássátok mi bújik a kérdés mögött.
Még valami: drogra havi 10 ezernél nem költök többet. Az öt deka spangli abból volt, hogy a spanomék szórtak és 200g után maradt haszonnak, és elszívtuk. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Sziasztok!
1.
A testem él, de a lelkem már halott. Ugyanúgy látom magam, mint bárki más engem, csak hogy ez én vagyok. Nem jó érzés.
Mikor elkezdtem füvezni, szinte mint a heroin hatott rám: levette a terhet a vállamról, és olyan megkönnyebbülést adott hogy új embernek éreztem magam, és egész máshogy funkcionáltam. Aztán a használat krónikussá vált, elszaladt velem a ló és megijedtem. Le akartam szokni, erre egy addiktológust kerestem meg, aki zárt osztályra tett, és teletömött rivotrillal, és más olyan gyógyszerekkel amitől éjjel bepisáltam. Aztán fel is írta, és Depakine injekciót is amivel skizofréniát kezelnek (30!!Ft), olyan érzés volt mintha szivacsossá tenné az agyam. Rángott tőle az arcom, folyt a nyálam és nem tudtam beszélni sem. Vállalhatatlan volt mutatkozni velem. Egy korty sörtől szó szerint elaludtam akkor. Akkoriban iktatódott ki az a gát, illetve az önmegfigyelés, azóta más ember lettem. Lényeg, hogy tizesével felzabáltam a kettes rivót, és utána befejeztem minden gyógyszert, mert undorodtam tőle. Hogy őszinte legyek, szerintem veszélyesebb is mint valamennyi kábítószer(normál adagolásra gondolok), olyan hatást gyakorol az emberre.
Logikai úton arra jutottam, hogy a lelki fájdalmaimat enyhíthetem fűvel is, mert ez is ugyanolyan módja mint a gyógyszer(tüneti kezelés, ez nyilvánvaló), de persze hatását nézve a THC nem homogén a clonazepámmal, szóval tudok tőle beszélni, élni, és kiegyensúlyozottá, pozitív gondolkodásúvá, viccessé tesz - úgy, hogy megszűnteti fejben azt a kondicionálást, amit a diktátor gondolkodású tanácselnök apám és a paranoid, gyűlölettel teli anyám végeztek rajtam. Nem rossz emberek, csak a tulajdonságaik azok amik egész kis korom óta felbecsülhetetlen rombolást végeztek a lelkemben. De nem sajnáltatni akarom magam, szóval menjünk tovább.
Az egyetlen önkifejezési módom a zenélés. A füvet elsősorban amiatt használom, hogy akusztikusan és lelkileg szenzibilissé tegyen. És úgy egyáltalán a házipatikám minden bajomra a spangli, tehát ezért fordul elő a használata sok módon, mennyiségben és célzattal.
Mivel ennyire univerzális, ezért újra vágyom vele kapcsolatban.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | hagyma uram,
a majd öt deka fű három nap alatt az még gyakorlott felhasználóknál is.. hát hogymondjam... patologikus mennyiség :-) a kérdés az, hogy azért szívod a füvet, mert
1. jobb tőle tevékenységeket végezni (akár gondolkozni)
2. nem jó nélküle tevékenységeket végezni
3. nem jó nélküle egyáltalán Lenni,
mert az utóbbi kettő már az a kategória, amikor nehéz ok-okozati sorrendbe tenni azt, hogy a fű az első motivációs faktor, és abból következik minden egyéb, vagy éppen a fű csak utólagosan kerül a képbe, mintegy plusszt-adó tényező.. bár a szavaidból ítélve inkább sokszorosan az előbbi.
Intravénás fűhasználat? A google segítségével választ kapsz a kérdésedre (thc injection), én alapvetően baromságnak tartom, mi értelme lenne egy potenciálisan sokkal veszélyesebb eljárást alkalmazni a fogyasztásra, amikor 100x elegánsabb és egyszerűbb tekerni egy szép szál cigit. mindenesetre érdemes lenne Nem még tovább rohannod a kívánt Hatás elérése érdekében, szépen fogalmaztad meg a végén, a fű az csak fű, és ennyit tud. Végül is mi a célod azzal, hogy beszívj? Mert ha csak annyi, hogy be legyél szívva, akkor ideje egy absztinens korszakot kezdeni :-)
minden jót, 3Z3K13L |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | hagyma úr:
Lehet, hogy te már halott vagy, csak még nem tudsz róla? :)
Mint a szóhasználatodból kiderül, neked gyk. a "fless" kell: minél erösebb cucc, mert minél készebb akarsz lenni. Ennek az intenciónak nincs sok köze a kannabiszhoz és annak használati kultúráihoz; ez egy tipikus junkie-mentalitás. Ilyenkor persze többféle "fékrendszer" is van, de úgy tünik, hogy te már ezeket kiiktattad: sikerült úgy átalakítani magadat és kikapcsolni az önmegfigyelésedet és az értékrendedet, hogy nem tartanak távol sem az anyagi vonzatok (azt a pénzt mennyi minden másra, számodra hasznosabbra fordíthatnád), nem méred fel a hosszú távú használatot, nem tünik fel a saját toleranciád és mértéktelenséged, és lassacskán rábeszéled magad leküzdeni a természetes injekcióstü-iszonyt is.
Ez egy tipikus materiális csapda: a mennyiség csapdája. Benne tart a hasonló társaságod és a droghasználatod céltalansága. Azt hiszed, hogy minden/mindez az anyagról szól (ezért kérdezösködsz az anyagokról). Holott valójában rólad szól(na)...
Egyszóval te lehetsz majd az a kemény drogos, akiröl tényleg elmondható lenne, hogy "a füvel kezdte"! Grat. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Üdv!
Előre szeretném leszögezni, hogy egy rendkívül toxikomán gondolatból nőtt ki az ötlet, de úgy gyulladt fel mint egy kétezer wattos reflektor.
Milyen lenne a thc-t belőni? :)
Nekem is furán hangzik, mert messze elhatárolódok az intravénás használattól, de a spangli azért mégiscsak a liblingem és arra gondoltam ezt "fless" lenne kipróbálni. Mit gondoltok? Van értelme? Nagyobb lenne a hatás? Vagy hosszantartóbb? Ha életképes az ötlet, milyen módon lehet thc oldatot csinálni? Mibe lehet ki"főzni" a spangliból? (sütit szoktam csinálni) Nyilván alapból poén "belőni a füvet", de tuti többet ad mint pipába, vizipipába, cigibe vagy sütibe.. :D
Vagy esetleg van, aki már próbálta volna??
Kérlek, ne oktassatok ki h ha pszichedelikát akarok bélyegezzek v csináljak mást, mert erre vagyok kíváncsi most. A többi szert Én is ismerem, használtam/om már az összeset kivéve pár dizájner motyót, most ez érdekel.
Ha jól tudom, a szintetikus cannabionid az 4x erősebb mint az eredeti spá, de ezt nem tudom, honnan lehet beszerezni Budapesten. (SEGÍTSÉGET PRIVÁTBA MEGKÖSZÖNNÉM!!)
Egy idő után már nem tudok készebben lenni tőle, hiába szívok kettes cigit akár. Ez most 6 év napi használat után tűnt fel úgy istenigazából, először akkor mikor 4-en 3 nap alatt 48 grammot szívtunk el. Az már úgy jó volt, de nem kifejezetten pénztárcabarát megoldás. :) Tegnap szívtam, előtte kihagytam két hetet (h erősebb legyen) és most csalódott vagyok, ezért éreztem h írnom kell.
Vagy maradjunk abban, hogy a fű csak fű, és ennyit tud?
Előre is köszönök mindent!
hagyma |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Hali
Április közepe felé (ahogyan az idő engedi) kiültetnék "pár" csírát, a fajtáját sajna nem tudom.
Csak annyit szeretnék tudni, hogy milyen tápszereket használhatnák, hogy egészségesek legyenek és gyorsann növekedjenek? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "Csak sajna a spangli gyorsan hat és ha jó a fajta akkor eléggé felülírja az aktuális érzelmi állapotot." Számomra ott vált ez bökkenővé, amikor azonosítottam azt az állapotot a csak spangli által elérhető metafizikailag érzékeny állapotnak, és még bökken ma is.
Régóta hozzá akarok szólni már ehhez a topikhoz egy velősebbet, az én hosszútávú fűfogyasztási szokásaimról... egyelőre még érlelgetem, de nagyon jók a felvetődött gondolatok, plusz ez a hazatérés-feeling üzemanyag nélkül engem is rendkívül érdekelne. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Jó kis tapasztalatok gyűltek össze!
Buká hogyan éred el fű nélkül a "hazatérés" érzését?
Divine igazából ezt én is észrevettem, 3 hét kihagyás után se téptem be annyival jobban, mintha 3 napot kihagyok. Viszont pár nap kihagyás után mindig jobban beérzem. Egyetértek azzal, hogy megtanuljuk kezelni ezt az állapotot és ez nálam is sok negatív tünet csökkenéssel járt.
Pl. csökkent a paranoiám, csökkent az ellenségességem, megszűnt a hányinger para, ami a legelső kb 10-20 spanglinál volt. A pozitív oldal meg, hogy sokkal jobban úgy érzem látom a lényeget és ez ha másokkal beszélgetek abban nyilvánul meg, hogy sokkal inkább egy élő aktív dolog történik és a téma is így halad előre, egészen jó mélységekig és mindez szinte magától történik. Ezt hétköznap még nem sikerült elérnem és az az elméletem, hogy a spanglis ellazultság és oldottság állapotán van a hangsúly. Ha az ember stresszes, negatív dolgok járnak a fejében, fanyalogva lát neki valami feladatnak, elkívánkozik máshova és hasonló dolgok akkor ez gyakorlatilag nem tud megjelenni, de ha ellazulunk akkor teret kap és megnyilvánul. És ebben még az volt érdekes nekem, hogy a konkrét "célt" nem nekem kell létrehoznom, nem nekem kell megcsinálnom, hanem nekem inkább az ellazulás felé kéne haladnom. Csak sajna a spangli gyorsan hat és ha jó a fajta akkor eléggé felülírja az aktuális érzelmi állapotot. Ilyen intenzitású technikát nem ismerek, de lehet ,hogy "csak" mesteri szintre kéne fejlesztenem a légzésfigyelést és hasonló alap technikákat. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Annyit tudok ehhez hozzátenni srácok, hogy én anno olyan 3-4 év füves "karrier" után leálltam egy 5 hónapra (volt egy ilyen fogadalmam, rendbe kellett raknom az életem), és utána amikor újra elkezdtem szívni, nem mondom, hogy jobban megütött volna a kihagyás utáni első pár alkalommal, vagy később. Pedig tök vártam, hogy majd ha eltelik az az 5 hónap, akkor majd milyen jó lesz újra szívni, és talán majd olyan lesz, mint először, meg ilyenek, de nem így lett. Szerintem ha már egyszer megtanultad kezelni az érzést, akkor utána már nem jelent olyan szintű kihívást, mint először, és persze nem is nyújt akkora élményt, de ettől függetlenül egy jóleső, kellemes dolog, és azért mindenképpen egy másmilyen, érdekes tudatállapot. A másik, hogy nálam valahogy úgy van a tolerancia, hogy ha elszalad velem a ló, akkor 3 nap szünet kell, hogy újra be tudjak tépni ugyanolyan frankón. Mondjuk én rendszeresen sportolok, és ahhoz megfelelően táplálkozom (napi 7szer eszem), szóval nekem elég gyors az anyagcserém, és lehet, hogy ez is szerepet játszik benne, hogy nekem elég a "tisztuláshoz" 3 nap, de az is kajak lehet, hogy kurvára semmi köze ehhez, egyszerűen csak ilyen vagyok.
Mindenesetre szerintem hetente, kéthetente egy jó alapos betépés ideális, annál gyakrabban para, de persze nekem sem tökéletes az önkontrollom minden körülmények között. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Talán véletlen egybeesés, de amikor mi kísérleteztünk a fűvel, akkor kódnyelven úgy utaltunk a betépésre, hogy "hazamegyünk." Számomra is ezt jelentette, és bennem is szó szerint így formálódott verbálisan az érzés: itthon vagyok. Mindenhol, az utcán, a mozgólépcsőn, a kocsmában, a szobámban, a testemben. Ez egyszerre volt nagyon ijesztő, klausztrofób élmény és áldás. Azóta rájöttem, hogy fű nélkül is elérhető ez a tudatállapot, és úgy abszolút nem para. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Én úgy vettem észre, hogy az első tépésem alkalmával nagyon lekötötte a figyelmemet a hatások fizikai része, így inkább azt vettem észre. Azt, hogy amikor felálltam a helyemről, teljesen új, ahogy irányítanom kell a testemet, megijedtem attól, hogy csukott szemmel úgy éreztem egy az egyben, mintha zuhannék, és amikor kinyitottam a szemem, és ezzel ellentétes képet láttam - azt, hogy egy helyben vagyok -, akkor még rosszabbul lettem fizikailag. A szüleim is beköszöntöttek a helyre, ahol voltam, és szemtanúi voltak, ahogy elhánytam magam. Nem a legjobb időzítés volt. Aztán ez még az első néhány alkalommal megmaradt, mindig azt éreztem, hogy idegen ez az érzés, hogy valami furcsa van. De ahogy egyre több időt töltöttem el ebben az állapotban, és egyre több alkalommal volt benne részem az idő múlásával, úgy sikerült túllépnem ezeken. Így egy idő után inkább olyan érzés van rajtam, hogy na megint itt vagyok, illetve megint "itthon" vagyok (komolyan ezek a szavak jönnek a fejembe). El lehet mélyülni a zenében, könnyeden nevetni, a gondolatok érdekesek, jó érzés beszélgetni, persze, mindenki tudja, miről van szó. Szerintem nem a tolerancia az, amiről itt szó van, és nem az intenzitás csökkenéséről. Azzal, hogy megtanulsz a fizikai hatásokkal bánni, már nem kötik le a figyelmedet, hanem lehet a dolog pszichedelikus részével is foglalkozni. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Hali,
Hasonló mintát követek mint FakeRat de én még nem tapasztaltam toleranciát ilyen szinten. Valószínűleg egyén függő, de szerintem a kevesebb, több...
Deep:
Nagyonigazad van ezzel az első néhány tépés dologgal...
Emlékszem rá, hogy sokkal több élményem volt és teljesen másabb, de nem hiszem hogy kilehetne hagyni annyi időt hogy újra ilyen legyen... Olyan mint a bicajozás :D |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | A füvet meg lehet enni simán is csak nem éri meg, mert ha zsírban, alkoholba kioldják akkor sokkal jobban felszívódik és kevesebb kell.
A tolerancia meg biztosan mutat egyéni eltéréseket, ami napokban, hetekben mérhető. Szóval elképzelhető, hogy te a heti tépéssel már érzel toleranciát, de ha azt nézzük az első pár tépés még annyira új meg minden, aztán szinte sose lesz már olyan később, mert ismered az élményt. Tehát minél többet tépsz annál inkább megismered a hatásait, annál megszokottabbá válik és így veszít az intezitásából és a jellege is változik valamennyire. Ha valaki elkezd 0,1 helyet mondjuk 0,3makat berakni magába, az 2-3 napon belül észreveheti, hogy már nem igen dől ki a nagyobb cigiktől. Visszafele szerintem ennél több idő kell, van akinek elég 1 hét, de akik sokat és rendszeresen tépnek azoknak inkább hónapokban mérhető ez az idő. Van egy ismerősöm, aki 10 év napi tépés után elérte azt a szintet, hogy nem tudott már semmilyen cigitől betépni és ezért leállt vele pár hétre, azóta újra tép...
Ha téged zavar ez a tolerancia akkor 1 hét helyet várj 2őt és akkor már tapasztalhatod a különbséget. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Sziasztok!
Két kérdésem lenne:
Az első, egy vitát kéne eldöntenetek. A fűnek tényleg kell hő az aktiválódáshoz, vagy ha valaki megeszik önmagában némi zöldet, akkor hat az is? Én eddig úgy tudtam, hogy csak hő hatására aktiválódik, ezért szájon át fogyasztva előtte meg kell sütni például. Nem áll szándékomban ilyen módon fogyasztani, mert szeretem az ízét. :) Ez csak elvi kérdés.
A második, lényegében valamennyire kapcsolódik az eddigi beszélgetéshez: A tolerancia jelensége mennyire jellemző a fűre? Kb hány nap szünet után áll vissza a tolerancia az eredeti szintre? Mennyiségileg én is elég keveset szívok, egy cigi 0,1, maximum 0,15 g. Rosszabb minőségű a zöld, szóval ezt normál fűre átkalkulálva el lehet osztani kettővel. Ez megy hetente egyszer-kétszer, plusz ha party van (kb havonta egyszer), akkor elfogy 0,5-0,75 is. Szóval nem szívok horribilis mennyiségeket, viszont egyértelműen úgy érzem, hogy az utóbbi időben kevésbé üt.
Ilyen gyakoriság és mennyiség miatt kialakulhat tolerancia, vagy csak bemagyarázom? Nálatok hogy van, ti hogy érzitek? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Azalatt az 5 év alatt amióta szívok kialakult egy olyan fogyasztási módom amin már nagyon rég nem változtattam és sztem nem is fogok.Nekem 1 pakk 2 cigit ad ki, amit általában ketten, öcsémmel szívunk.Én fejben összeraktam egy kis beosztást, amire tesómat is sikerült rászoktatnom.Ez úgy néz ki, hogy 3-5 havonta 1 hónap szünet.Ez úgy van kiszámolva, hogy ne a nyári hónapokba essen a kihagyás.Néha grammos (vagy nagyobb) cigik is befigyelnek, de nem azért hogy "én most Qrva menő vagyok mer' elszívok egy g-t"(ezt csak tesómmal szoktuk).Nem vagyok az a vagánykodós srác, meg tesómnak minek menőznék.Szeretek vele túllőni a célon.Jó példa erre a 18. szülinapja.Aznap nem is találkoztunk és a bulira is késve értem oda.Boldog szülinapot kívántam neki.Azt mondta hogy addig nem ér amíg nem koccintunk.Jagermeister mellett döntöttem, ő is.Mondtam hogy kicsit, ö azt mondta nagyot.Addig hecceltük egymást hogy fejenként 2 deci lett belőle.Mikor kikérte a pultos visszakérdezett:"jól hallottam?".Azt gondolta majd elkortyolgatjuk.
"Na boldog szülinapot még 1x", aztán húzóra.A pultosnak majd kiesett a szeme mikor meglátta.Erre meg végképp nem vagyok büszke.Itt alakulhatott ki ez a dolog, hogy csak vele nagy adagot.
Ma már ritkán iszom alkoholt és szerencsére ő is.Úgy érzem ez a dolog mégjobban összetart minket. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Örülök, hogy nálad is működik a módszer! Azt vettem észre kétféle fogyasztási módozatom van. Az egyik a takarékos, céltudatosan gazdaságos 1 embernek cigibe 0,1, vagy pipába kevesebb. Aztán a másik módozat, hogy leszarom és bár nem rakok sokkal többet bele, de többet tekerek és gyakrabban. És ilyenkor gyakorlatilag be se tépsz már rendesen, csak próbálja az ember kicsikarni a maradék kis élvezeti lehetőséget, ami egyre kevesebb mégis, egyre több fűszer fogy. Határozottan nem a második módozat az, ami vállalható lenne szóval most igyekszem visszatérni újra a mértéktartó fogyasztáshoz, mert hosszú távon csak az működhet para nélkül. |
| | | | |
|
