 |
Harcolni! De miért?!smallsaman, 2003. június 18.  | |  | | | | 114. _ID | 2003. október 9. 19:53 |
| |  | |  | | | Ugyan gén! Én nagyon szeretem Siphersh írásait olvasni. Végre egy hozzám méltó filozófusra találtam. Mert sajnos eddig senki olyannal nem találkoztam, aki fogná azt frekvenciát, amin én gondolkodom.:) De végre itt annyit filozofálhatok, amennyit csak akarok.
Azt hiszem, Spihersh az utolsó elmélkedésedre majd reagálok, csak még elolvasom egyszer-kétszer.
Nem tudom milyen a zenei ízlésetek, de esetleg nem jön vmelyikőtök szombaton a Complexbe?Bár én jobban szeretem a kicsit erősebb, elektronikusabb zenét, de ez a hyper party is jó lesz.
A zenei ízlésemről még csak annyit, hogy eléggé egyedi. Ezt az erős elektronikus zenét szeretem (néhány ismertebb pl.: Prodigy, Motte élőben) és a nagyon elvont pszihopata rockzenét (n.i.pl.:Placebo,Him,Massive Attack)
Most ezt nem azért írtam, hogy magamról írjak, hanem azért, ha vki tud web oldalt, vagy bármit, ahol programajánlót vagy ijesmit találok, örülnék ha tájékoztatna. Köszönöm!
ID |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | | Nem túl sokat, hanem túl hosszan :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Túl sokat filozofálok, mi? :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Siphersh: "Miben értünk egyet?"
Hát abban, hogy ez egy érdekes kérdés :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Miben értünk egyet? Azt írod, hogy a nulladik iterációban, vagy legrosszabb felbontásban, vagy mi, hogy ott nincsen differencia. Vagy nincsen differenciáltság. Ezt azonosítod azzal a közeggel, aminek már éppen nem jelent meg a nem-léte? Ja, talán a személyes legelső közegre gondolsz, ugye? A "void"-ra... Teljesen mindegy, hogy a void, vagy egy esetlegesebb, "külsőbb" szint az, aminek már éppen nem jelenik meg a nem-léte, mert amikor megjelenik egy szint nem-léte, abban megmutatkozik, hogy nem végső, és megmutatkozik, hogy ezt nem volt tudható addig, amíg ki nem oldódott abból a jelenlét egy mélyebb szintre. Tehát teljesen mindegy, hogy milyen mélyen van az a közeg, amiből már nincsen kioldódás, mindig úgy viselkedhet, mintha végső lenne, hiszen nem mutatkozik meg az esetlegessége, mint ahogy az esetlegesebb közegek esetlegessége is csak akkor mutatkozott meg, amikor a jelenlét egy mélyebb síkra ereszkedett. És hát ugye én azt mondom, hogy az az érdekes kérdés, hogy ennek ellenére úgy viselkedik-e, ahogy esetleges mivolta megköveteli: alapvetője megvalósítójaként; vagy inkább önmaga által érvényesnek és önmaga által értelmezettnek mutatkozik, ahogy az esetlegesebb szintek tették, amíg vissza nem kapcsolódtak.
Ezt csak azért írtam le mégegyszer, hogy közben hátha rájövök, hogy ennek mi köze a nulladik iteráció deffrenciálatlanságához... Bevallom, azért nem tudom elképzelni ezt a dolgot, mert a betegség éppen abból adódik, ha a mindenkori első közeg, vagyis az, aminek már nem mutatkozik meg az esetlegessége, valahogy "abszolút elsőnek" tekinti önmagát, és úgy gondolja, hogy "igen, a nálam esetlegesebb szintek tévedtek, amikor abszolútnak hitték magukat, de én nem tévedek". A fraktálban van egy első szint, de a valóság hierarchiájában éppen az adja a betegséget, ha egy szint elsőnek mutatkozik, és nem hajlandó az általánosabb, alapvetőbb perspektíva szerint működni. Mint mikor a biológiai szervezet egy sejtje nem a szervezet szerint működik, hanem önmaga szerint, vagy mikor a nyelvhasználat fogalmi felszíne öncélúvá válik, és már nem a lelki irányultságokat valósítja meg, csak saját szerkezetén belül onanizál.
Szóval nem értem, hogy miért "vagyis" az egyetértés, és ha ezzel a sok szöveggel véletelnül elvettem a kedvedet attól, hogy kifejtsd, akkor ezer bocsánat. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Siphersh: "De az igazán érdekes kérdés az, hogy képes-e az a legmélyebb közeg is így viselkedni, aminek soha nem jelent meg a nem-léte, amelyik mindig jelenmaradt."
Csak legkisebb felbontásban lehet az egész fraktál egy 1x1-es fehér pixel, a következökben már megjelennek a nem-fehérek is. Vagyis egyetértünk :) |
| | | | |
| | | | | | 107. Sevil | 2003. október 8. 19:20 |
| | | | | | | | Cellux, kösz a magyarázatot (Shiphersh, kösz a reakciót), de asszem én erre nem tudok érdemben reagálni. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | id, ezt szépen írtad. A visszatérés az újjászületés, a gyökérből való élet, az nem más, mint hogy minden létezik, ugyanannyira létezik, mint azelőtt, csak az egészet átitatja az egység, a Forrásból valóság, vagyis mindig a mélyebbről jövő megvalósítása, és már nincsen önmagáért való rögzültség.
De az igazán érdekes kérdés az, hogy képes-e az a legmélyebb közeg is így viselkedni, aminek soha nem jelent meg a nem-léte, amelyik mindig jelenmaradt. |
| | | | |
| | | | | | 105. _ID | 2003. október 7. 17:09 |
| | | | | | | Egyetértek Siphersh. A matematikusos példa jó volt.
Ezért hiszem én azt, hogy nem lenni az annyi mint kilépni az illúzióból. És valóban; lenni az puszta illúzió. Mert hát bizonyítsa be vki azt, hogy van én vagy, hogy van kanál.
Viszont igazad van abban is, hogy az igazság az illúzión belül van értelmezve. Hiszen van igazság. De amint rátalálunk az igazságra maga az, hogy "igazság" elveszti értelmét hiszen túljutottunk az illúzión.
Keresni az igazságot=törekedni a semmire, az ürességre; az én hitem szerint. De nem törekedni kell, csak másképp nem tudom megfogalmazni. Meg kell állni és szemlélni kell. Szemlélődve, nem pedig haladva, törekedve lehet eljutni a semmibe, az ürességbe vagyis az igazsághoz. De mivel akkor már igazság sincsen így nincs semmi. És csak abban a felsőbb "létben" vagy inkább nem létben lehet tökéletesen megérteni ezt az alsóbb gyötrelmes létet. De valyon ha én eljutok a felsőbb létezéshez és nem leszek, akkor teremthetek-e. Teremthetek. A tudatom az én megszűnése után szabad vagyis szabad akaratomból teremthetek is.
Tehát az igazság megtalálása, a képzetek megszűnése, az illúzió eloszlása, az én-től való megszabadulás; a semmibe, az ürességbe, a szabadságba eljutás, a tudat önálló létének elérése egyenlő a szemlélődés végével és a nyugodt létezés kezdetével.
A jointot ha elszívod megszűnik evilági, tárgyi valójában létezni, és mégis csak megszűnése után kezdi meg lényegi tevékenységét.
ID |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Honnan szeded, hogy Isten önhitt? Egy ilyen állításnak nem lehet értelme, mert Isten a teremtője annak a valóságnak, amiben az önhittség fogalma értelmet nyer, értelmezve van. Istenről nem lehet így állítani valamit. Egy ilyen állítás nem értelmezhető. Arról nem is beszélve, hogyha a mindenség teremtőjét nevezzük Istennek, akkor nem vonatkoztathatunk rá semmit, mert csak olyasvalamit vonatkoztathatnénk, ami az ember képzete, és az nem vonatkozhat az alapvetőre. Mondom, ez olyan, mint ha azt állítanánk, hogy a matematikus nem osztható hárommal.
Az illúzió nem hamis. Az illúzió maga az igazság. Ha nincsen az illúzió, akkor nincsen még az igazság-hamisság kettőssége. Az "igazság" csak az illúzión belül van értelmezve.
"Ha világos, hogy az "én" képzet és csak relatív valósága van, akkor nincs én"
Nem. Az a relatív valóság az egyetlen valóság. Nem arról van szó, hogy "nincs" én, hanem arról van szó, hogy megmutatkozik, hogy mit jelent az, hogy "van". Cellux, nem arról van szó, hogy az egy tévedés lenne, hogy van kanál, meg hogy van én, meg hogy való a valóság minden eleme. Arról van szó, hogy a "van" egy illúzió. Van kanál. És a "van" egy illúzió.
Amikor Siva létreálmodja a valóságot, akkor még nincsen önhittség. Siva ébren van, mikor alszik, és ha az álom egy része elveszíti a kapcsolatot Siva éber lelkével, akkor elszigetelődik.
Már bocs, hogy ilyen magáncélokra gyurmázok olyan képzeteket, amiknek nem ismerem a valódi, hindu hátterét.
De az oldást tekinted igaznak, a megélést pedig hamisnak. Ez így szerintem nem igazán. Az oldásnak nem sok köze van az alázathoz, és a megélésnek nem sok köze van az önhittséghez. Az igazsághoz meg egyiknek sincsen sok köze. |
| | | | |
| | | | | | 103. cellux | 2003. október 7. 15:16 |
| | | | | | | "...a Sátán nem kell a valósághoz, hanem a valóság egy darabjának a Forrástól való elszigetelődésében van, ami az ön-hit következménye."
Az önhittségnek ez a lehetősége szerintem ugyanaz, mint hogy Shiva el tud aludni.
Azért van világ, mert Isten önhitt (teremtménynek hiszi magát).
És Isten az egyetlen, akit ezért nem lehet hibáztatni. Mindenki más bűnös, fertőzött az eredendő bűnnel. :-)
Ha a képzet alázatosan megvalósítja alapvetőjét, hová lesz akkor az "én"? Ha világos, hogy az "én" képzet és csak relatív valósága van, akkor nincs én. Akkor csak Isten van, aki felébredt az énben (ha ez egyáltalán lehetséges).
|
| | | | |
|
