 |
Harcolni! De miért?!smallsaman, 2003. június 18.  | |  | | | | 126. cellux | 2003. október 14. 12:48 |
| |  | |  | | | | |  | |  |
| | | | | | 125. cellux | 2003. október 14. 12:45 |
| | | | | | | | | | | |
| | | | | | 123. cellux | 2003. október 14. 10:01 |
| | | | | | | | | | | |
| | | | | | | | | | | | | Meglehetősen fiatalos lendüled... remek. Hány éves vagy, áruljad el nekem! |
| | | | |
| | | | | | 121. _ID | 2003. október 13. 20:41 |
| | | | | | | Akkor bontsd le cellux!Miért kéne félni a feloszlástól, az én megszűnésétől, és miért ne hinnénk a láthatatlan alapvetőben, a megfoghatatlanban.
Szabad szellem leszek és szárnyalva átszáguldok a sok kis kis lépcső felett, a dns lácok között; én leszek a sas, áthasítom a felhőket, a magasból szemlélek mindent és csak repülök a gyönyörű napfény felé, ki, ki az őrületből, ki a körbe-körbe karikából!
Ez tetszik!:)Ilyen szépet is tudok?!:)
________________________________________________________________
Sihersh egyetértek veled abban, hogy a fogalmak értelmezése ritkán felel meg annak amit ki akarunk fejezni, de minden apró kis jelet, mozdulatot felhasználva közelíthetünk a lényegi jelentéshez.
Cellux: köszi, tetszik ez a kijelentésed: Alapjait fektetitek le egy utánunk jövő pszihedelikus nemzedék "bibliájának".
Én csak azt remélem, hogy tényleg ezek lesznek az alapjai, mert ha elszabadul ez divatszerűsége az egésznek akkor elveszik a tanítás és lehet, hogy mi leszünk az utolsók akik "tudnak".
Hogy mit értek divatszerűség alatt? Hát azt, hogy ma már sajnos sokan vannak akik csak "emberkedésből" anyagoznak és nem azért mert az életstílusukhoz hozzátartozik. Ma már sok a lelketlen barom (már elnézést), aki öntudatlanul pusztítja magát és aszthiszi, hogy neki hú de jó. Félek, hogy ha egyre több és több ember lesz, valahol 10 milliárd körül megszűnik a lélek fogalma és vége mindennek. Persze nem az embereket féltem, csak az olyan gyöngyszemeket, mint a szép tájak, a friss víz, és azok a lelkek, akik megszabadulhatnának, de ha nem elég erősek elvesznek. Nem akarom megmenteni a földet meg ilyesmi, már úgyis annyi az egésznek, csak nem értem hogy mi ez az elkorcsosodás, olyan mint vmi dögvész és a gépszerű tudat nélküli test lenne vírus, ami valamiféle parancsra csak rombol és rombol. Mi létező lelkek,öntudatunkra ébredhetünk ha elég erősek vagyunk és pl.: ebben a fórumban leírhatjuk egymásnak, hogy "itt vagyok".
Na szóval, nem nagyon érdekel ez az egész.:)kicsit elgondolkoztam a képzet önpusztításán.
Túlpörög az agyam!:)
Ja és cellux, nem vagyok srác!
ID
|
| | | | |
| | | | | | 120. cellux | 2003. október 13. 12:28 |
| | | | | | | Én ezzel úgy vagyok, hogy egész életemben bennem volt egy összefogottság, egy felvigyázz, valami, ami tartotta az egészet, és figyelt. A figyelő.
Én úgy képzelem, hogy akkor világosodom meg, ha ez a figyelő elengedődik, lebomlik. Akkor kioldódodom az eredeti természetembe.
Eddig azt gondoltam (első tripes tapasztalat), hogy ez a figyelő csak akkor fog lebomlani, ha belátja, hogy nincs rá többé szükség. Akkor viszont nem úgy dönt, hogy lebomlik, hanem magától feloszlik, lévén, hogy szükségtelenné válik a létezése. Azt gondoltam, hogy a megszabaduláshoz el kell jutni a figyelő szerepének teljes átlátásáig.
És ez nem elméleti megfontolás. Úgy látom, számomra addig lehetetlen a megszabadulás, amíg a figyelő le nem lepleződik. És a figyelő olyan mély szinten működik, ami módszerekkel, eszközökkel megfoghatatlan. A saját létalapomat kéne lebontanom.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Jelenleg bármit találok ki, vagy képzelek el, nagyon jól beleillik a szemléleteimbe. Egyébként énnekem gyakran eszembe jut, hogy rendszeresen fel kell kavarnom ezt a leülepedett hierarchikus szemléletemet, csak hát most éppen nekem az van, hogy a különböző rétegek hierarchikus kapcsolatát nagyon nagy jelentőségűnek látom, és amit itt magyaráztam, hogy a alapvetőség természetének valódi felismerésében megjelenhet az éppen-végső közeg alázatosságának egészsége, ez egy olyan dolog, amit meg is szeretnék valósítani. Teljesen megvalósítani. Azt már tudom, hogy lehetetlen, csak még azt nem tudom, hogy hogyan lehet megvalósítani. Bevallom, néha kissé ideges leszek attól a felismeréstől, hogy mennyire "kénytelen" vagyok eliűfogadni ebben a keresztény tanítást, és mennyire lehetetlen a mindenkori én saját szándékolt tevékenységéből megvalósítani ezt a visszakapcsolódást. Kegyelem, alázat, önfeladás, elengedés. Ismerem ezeket a szavakat, és használom is, azt is tudom, hogy mit jelentenek, de azt is látom, hogy nem azt jelentik, amit jelentenek. Na ja. Az a bizonyos visszakapcsolódási mozdulat nem értelmezhető a fogalmak közegében. Úgy tűnik, mintha értelmezhető lenne, de ez csak azért van, mert annyira nagyon értelmezhetőnek akarom látni. Az illető legelső közegben megjelenik az, hogy az alapvető lényeg az, hogy e közegben ne legyen benne az alapvető lényeg ismerésének igénye. Az önhittség saját magára támaszkodva próbál kirugaszkodni a jelenvalóságból. Majd elmúlik, ha kifáradt? ;) Neem... Hanem meg kell tanulnia valóban bízni a láthatatlan és nem-jelenvaló alapvetőben. Visszafókuszálni az alapvető irányában való végtelenbe saját jelenlétét. Ez tényleg és valóban lehetetlen. Nincsen benne abban a körben, amit lehetségesként értelmezhetünk. De tényleg. |
| | | | |
| | | | | | 118. cellux | 2003. október 13. 11:23 |
| | | | | | | Nagyon jók vagytok, srácok. Alapjait fektetitek le egy utánunk jövő pszichedelikus nemzedék "bibliájának". :-)
ID: erről a szintek-szintek-szintek-kilépésről az jutott eszembe, hogy a Mátrix c. film kapcsán ugye szokás tűnődni azon, hogy az a világ, ahová kiléptek (a Mátrixból), az nem egy másik Mátrix-e. És akkor ezt a gondolatot tovább lehet vinni, hogy Mátrix a Mátrixban a Mátrixban a Mátrixban... És ha ezt az ember felfogja, akkor az vizuálisan valahogy úgy néz ki, hogy egyszer csak eltávolodsz ettől a lépcsőzetességtől, és ráeszmélsz, hogy hiszen mindenfelé ilyen spirálokba tekeredett lépcsők vannak, és akkor megérted, hogy mi a valóság "igazi" természete. Ez lenne a kioldódás egy alapvetőbb szintre.
És itt jön Siphersh, aki szerint "vigyázni" kell, mert ez az alapvetőbb szint, bár lehet, hogy végsőnek mutatkozik egy olyan lény számára, aki egész életét eggyel (vagy sokkal) "lejjebb" élte meg, valójában ez még mindig nem a vége. És a felismerés extázisában könnyen bebetonozódik ez a szint, mint a megismerés végső alapja, holott van még tovább is.
Én sokáig úgy gondoltam, hogy ha azon a szinten, ahová kioldódunk, nem merül fel a kétely (hogy ez-e a legvégső), akkor az a legvégső. Ez nem bizonyíték olyankor, hanem tény. Egy szint akkor a legvégső, ha arra kioldódva többé nincs szükség bizonyítékokra (mert a szint természeténél fogva nem tűri meg a kettősségeket, aamelyek révén ezek a dolgok egyáltalán értelmet nyerhetnének). Végső megnyugvás, hazaérkezés, a tékozló fiú visszafogadása, és a szív mélyén ébredő, mindennél valóságosabb belátás, hogy ez most itt tényleg az út vége, és nincs tovább, ez volt az egésznek az értelme, itt bezárul a kör. Ilyenkor az összes probléma, amiről itt mi vakokként diskurálunk, elengedődik, és nem azért, mert lemondunk a megoldásról, hanem mert megtaláltuk a "megoldást".
És igen, nagyon nagy tud lenni a csábítás.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Hát, én elmondom erről a véleményemet annak fényében, ahogyan én szemlélem ezt a kérdést, de természetesen remélem, hogy a szemléleteim nem fagynak be, és jobbak lesznek majd, mint amilyenek most. Nem, mintha azt gondolnám, hogy a szemléleteim határozzák meg a legalapvetőbbekkel való viszonyomat, de az emberi kommunikációban rendkívüli jelentőséggel bírbak.
Bármikor megtörténhet, hogy a közeg, amiben a jelenlét fókuszálódik, nem egy lépcsőfoknak mutatkozik ebben a jelenlétben, hanem egy mindent átölelő végső igazságnak. Ebben a jelenlétben alakot ölt a mindenkori legmélyebb közeg értelme és érvényessége, végső forrásnak mutatkozik, Az illető "szintre" való ereszkedés, oldódás nem pusztán oldásnak mutatkozik, hanem a mindenség alapvető természetét megjelenítő átfogó valóságba való kilépésnek.
Ez bármilyen szinten megtörténhet. Megtörténhet a szatoriban (ál-szatori, nem tudom, hogy hívják), megtörténhet a természettudományos szemléletiség síkján is. Ez nem más, mint maga az önhittség, a hurok, ami elzárja a forrás kiáramlását. Az önérvényűség, az önértelműség, a végső alapvetőség hitének rögzültsége. Nagyon nagy tud lenni a csábítás. De az élet mindig abban van, ha a jelenvalóság nem végsőnek mutatkozik, hanem alázatos megvalósítója próbál lenni annak, amit "nem lát", amiben nem ismeri az okokat, az irányultságokat, az értelmezettségeket, annak, ami számára nem valós, nem jelenvaló, hanem a láthatatlan és mindig valótlan alapvető. Mert a természettudományosság számára sem valós az a közeg, amiben érvényességet nyer. Az igaz, hogy nagyon könnyű azon a síkon tartani a jelenlétet, amiben a természettudományosság esetlegessége megmutatkozik, de a valódi próba az, hogy ennek megfelelően tud-e viselkedni a jelenlét azon az éppen-legmélyebb síkon is, aminél soha nem tapasztalt mélyebb síkot, aminek alapvetője soha nem volt jelenvaló. Persze, az egység, az egység. Ahogy a teremészettudományosságba fixált ember számára való jelenvalóság is elképzelhetetlen az érzelmei nélkül, ugyanúgy benne van minden mélységben a még mélyebb valóssága. De ettől függetlenül mindig a végtelenbe kell mutatnia az alázatos megvalósítás önlemondó hajlandóságának, mert ebben van az Élet.
Az oldás csak útiszerszám. Ami számít, az az, hogy önérvényú vagy alázatos-e egy közeg, teljesen függetlenül attól, hogy jelenvaló-e egy megélés számára, vagy nem. |
| | | | |
| | | | | | 116. _ID | 2003. október 12. 18:59 |
| | | | | | | A szintek esetlegessége, a nem-létük megmutatkozása elvezethet a legmélyebb közeghez, vajon ki tudok-e lépni ebből a lépcsőzetesséből. Törvényszerű-e az, hogy ha kioldódok egy szint-ről, megmutatkozik előttem annak nem-léte, akkor a következő esetleges szintre kell lépnem és annak is meg kell látnom nem-létét. Vajon lehet e úgy kioldódni, hogy az véget vessen a lépcsőzetességnek és az összes szint esetlegességét felismerve szemléljem a legmélyebb közeget, a forrást melyből a esetleges szintek fakadtak. A legmélyebb közegben újra indul a létezés folyamata, ami újabb esetleges szinteket alkot. A körforgás megállítása a cél. Úgy, mint a reinkarnációk megszűnése a megvilágosodás. Felismerni a legmélyebb közeg jelenlétének okát, hogy végül eljussunk az egyszerű létezés állapotába.
ID |
| | | | |
| | | | | | 115. cellux | 2003. október 10. 09:21 |
| | | | | | | csak vigyázz meg ne égesd magad.
|
| | | | |
|
