 |
Miért jó ez nektek?Dreamy, 2003. május 21.  | |  | | | | 236. cellux | 2004. december 8. 19:18 |
| |  | |  | | | "a hit megnyugvás, az egyensúly pedig hiánytalanul kiformálja azt amit nem szeretnék: céltalan kommerszitást."
ez csak akkor igaz, ha a hited tárgya valamely teremtett dolog. ha a Teremtőben hiszel (na azt hogy lehet), akkor nincs ilyen gond, mert a Teremtő kívül van a létezők világán, így nincs semmi, ami a benne való hit által bemerevedhetne. a létezés zseniális módon van bebiztosítva az önmagába záródástól. a mandala közepén, a nemlétező pontban ott a Nulla, a Semmi, ami megteremti és tartja a minden irányba szétágazó Mindent.
a dinamikus egyensúly (aminek a céltalan kommerszitás is része) persze most is fennáll, nem létrehozni kell, hanem tudatosítani. sajna még a legközelebb jutottak is leragadtak a bináris gondolkodás utolsó lépcsőjén: a világ rossz, Jézus jó, a világot elvetem, a mennyeket megnyerem. senki nem mer tovább menni (jaj, ide már az angyalok is csak félve lépnek, ki vagyok én, hogy) vagy nem is tud a továbblépés lehetőségéről, annyira lenyűgözi az egymásnak feszülő két ősellentét irgalmatlan grandiozitása (Kálvin sógor). pedig a kettősségek "mögé" vagy "fölé" kilépve minden rendeződik: az Isten haragja az Isten szeretetévé transzmutálódik, a kecske is jóllakik, a káposzta is megmarad. aki ide elért, az tud az ördöggel is táncolni (itt meg tibeti vadzsra-guruk évszázados hagyományai ötlenek fel).
a beteljesülésig persze rögös út vezet, és pont a cél előtt a legnagyobb a vihar, hogy jól elbizonytalanítsa szegény keresőt. de nem téved el az, aki már ismeri járást. még a sötétben sem.
:-)
|
| |  | |  |
| | | | | | 235. cellux | 2004. december 8. 18:59 |
| | | | | | | "amit említettél, a horgod végén, a gumikötél túloldalán ott van. de miért várod és miért akarod elérni a dolgokat, ha nem te, hanem a célod az aki ismer téged?"
mert nem hiszek eléggé. a hitben való megerősödés is a történetem része. amint erősödöm a hitben, úgy válik a külső-belső kapcsolat egyre közvetlenebbé, úgy oldódnak fel a határok, amik a nem-éntől elválasztanak. lassan, de biztosan oldódik a magány.
|
| | | | |
| | | | | | 234. cellux | 2004. december 8. 18:56 |
| | | | | | | "a konkrét kérdés, hogy azok a változások melyek végbemennek egy arra nyitott emberben (szándékosan nem tudatban), vajon a drog mint katalizátor miatt történtek, vagy a drog csak egy fa volt a járdaszegély mellett?"
is-is, gondolom.
azért drogozott, mert megérett rá és azért változott meg, mert drogozott.
Isten látta, hogy szarban van az emberiség, bedobott egy kis LSD-t, hogy felgyorsítsa egy kicsit a dolgokat. talán úgy vélték ott fent, hogy már elég érett az emberiség ahhoz, hogy képesek legyenek újjáépülni akár a teljes széthullásból is (és learatni az ilyen halál-újjászületés kúra tisztító hatása következtében megjelenő gyümölcsöket).
|
| | | | |
| | | | | | 233. cellux | 2004. december 8. 18:53 |
| | | | | | | "ebben a töredékben van a leginkább helyén az az erő, az az agresszió ami képes összegezni mindazon pozitiv és negativ tulajdonságokat melyeket a többi - számszerint 3 személyiségem - elhordott és megtestesít"
szerencsés vagy, nekem a szellemképem mindig le van maradva pár méterrel, így szétziláltan pedig eléggé homályos a kép, nem fókuszálódhat a fény. a villám földelésére csak ritka pillanatokban van lehetőség, mintegy bemutató-szerűen (látod, ez lesz majd, ha kiteljesedik). olyankor a szellemkép egyesül a fizikai testtel, és zárul az áramkör.
(remélem van köze a beidézetthez)
|
| | | | |
| | | | | | 230. cellux | 2004. december 8. 09:11 |
| | | | | | | amit a drogos világhoz való hozzáállásáról negatívumként leírtál, azzal egyetértek, viszont az értékeléssel nem. én nem ítélem meg negatívan a drogosokat ("persze szolidaritani lehet azzal aki viszont teszi"), mert úgy érzem, ők - általában akaratukon kívül - valami olyasmibe tenyerelnek bele, ami nagyon is valóságos és fontos terület, csak annyira mélyen fekszik, hogy az általános lelki fejlődés mai szintjén még megfoghatatlan, kezelhetetlen és ezért sok esetben félelmetes.
az, hogy kiugrott drogosok mélyen vallásosakká válnak, tipikusan mutatja, hogy a drog hatása alatt hihetetlenül kicsúcsosodnak a szélsőségek. a kihívás: ezeknek a szélsőségeknek az önmagunkban való integrációja. (sokat dumáltam erről más topikokban, pl. ahol a buddhizmust és a kereszténységet próbálom egyidejűleg, de átfedések, szinkretizmus nélkül egymás mellé rendelni magamban, mint yint és yangot) a kihívás tulajdonképpen az, hogy miként tudja az ember a kétértékű logika két igazságértékét EGYIDEJŰLEG önmagában hordozni, anélkül, hogy az egyik elhomályosítaná a másikat. (én efelé törekszem, mert úgy érzem, ez a kulcs a továbbhaladáshoz.) - ha jól érzem, neked is megvannak azok a tapasztalataid, ami alapján érzed, érezned kell, hogy itt miről beszélek. aztán hogy ez illúzió-e vagy sem, betegség-e vagy sem, az majd kiderül. nekem érdemes egy életet is rááldozni erre, annyira kecsegtetőek a kilátások. akár egy átmeneti skizofrénia árán is (előfordulhat, hogy egyszer össze kell ugrasztanom őket, hogy végbemenjen az alkímiai átalakulás és végül a helyükre kristályosodjanak a részek)
na.
a (pszichedelikus) droghasználat mitológiamentesen leképezhető pozitiv funkciója: "a pszichedelikus szerek a psziché nem-specifikus katalizátorai". katalizálják azt, ami drog nélkül is végbemenne, csak esetleg sokkal lassabban. közvetlen közelségbe hozzák a lelki folyamatokat, így azokon fogást találhat a tudat és képes végrehajtani olyan mentális operációkat, amelyekhez "odakint" évek kellenének. ez persze önmagában nem pozitív, csak funkció. a késsel lehet vele vágni is, gyógyítani is.
a másik pozitív funkció: pszichedelikus időgép, amely mindig emlékeztet arra, hogy mi lehetnék. feltárja a lehetőségeket, álmokat ad, amelyek inspirálhatnak, hogy kövessem őket. ez persze már csapdásabb (elfordulás a jelentől az álmodozás javára)
harmadik pozitív funkció: egyszerűen élvezni a betrippezett állapotot, a tudat hajlékonyságát, mindenféle különösebb célkitűzés és gyakorlati törekvés mellőzésével. (felteszem, hogy ezt csak akkor lehet 100%-osan megcsinálni, ha az önismereti fázison az ember már túljutott, azután a szerek funkciója megváltozik - gyógyítóból rekreációsba, bár ez utóbbi szó ide nem passzol, mert megint célirányultságot feltételez)
|
| | | | |
| | | | | | 229. cellux | 2004. december 8. 08:56 |
| | | | | | | (hm. néhány én-töredékeddel elég mélyen szimpatizálok. ha akarnám, értelmezhetném úgy, hogy egy jövőbeli énemmel beszélgetek, annyira ismerős néhány dolgod.)
azt viszont nagyon sajnálom, hogy elcsúszom azon (félreértem), amit mondasz (vagy hogy úgy érzed, így van). jobb lenne sínen maradni. a pontosításokat, a téma lefeszítését köszönöm, ez ugye eszköz, segítség ahhoz, hogy így lehessen (mégha a kontextus szűkítése darabossá teszi/teheti is a közlést, majd igyekszem valahogy a másik irányba tágítani is egy kicsit, bár már te is tetted, érzem, te is egyensúlyozol, amikor kell)
nekem a hosszútávú memóriám mindig is ködös volt és homályos (a pszichedelizálás előtt is). a múltam eseményei inkább érzésekkel összekötött képek, arra tudok igazán emlékezni, ami a tapasztaláskor mély érzéssel kapcsolódott össze, de arra is csak a jelenben. nem tudok időponthoz kötni semmit, amikor emlékezem, akkor a múltam a jelenben éled újjá. és nem is törődöm a múlttal, mert úgy érzem, a jelen mély átéléséhez az emlékezésnek az a fajtája, amivel rendelkezem, bőségesen elegendő (ha a másik fajta emlékezés az események pusztán lexikális memorizálásából áll, ekkor ez történt, akkor az, mint a történelemkönyben, abból azt hiszem inkább nem kérek). ami para ezzel kapcsolatban: hogy talán a pontos emlékezés hiánya miatt nem tudok normális ember lenni. ami reménnyel tölt el ezzel kapcsolatban: hogy a pontos emlékezés hiánya, mint beégetett biztonsági szelep megakadályozza, hogy az emlékezés révén felgyűlő emlékhalmaz (ballaszt) elhalványítsa az eredeti identitásomra való emlékezést. (a magyarázat persze gyanús, amíg nincs teljesen a gyökeremig átérzett, folyamatosan magától fennmaradó, mindentől független létélmény-bizonyíték)
mindenesetre azt gondolom, ha az általad vázolt folyamat esetleg létezik, ahhoz nem kell folyamatosan szívni/tripezni, elég egyetlen olyan trip, ami elég mélyre benyúl, és onnantól az ember élete pszichedelikus szerek további fogyasztása nélkül is gyökeresen megváltozhat (úgy, hogy kialakulnak ezek a hitrendszerek, amikről írtál). tehát vannak olyan élmények, amelyek olyan szinten tudják befolyásolni a világról alkotott elképzeléseket, hogy azt utána felesleges további élményekkel megerősíteni. (nekem az első ilyen volt.) én a magamét úgy szoktam kifejezni (kimagyarázni?), hogy azon az első tripen beakasztottam egy horgonyt az Isten szívébe, és amikor a hullám visszavetett a partra, a horgonyra akasztott gumikötél vége nálam volt. (na jó, hülye kép, a lényeg, hogy az így létrejövő feszültség kijelölte az irányvektort, most már "csak" fel kell másznom a létrán).
ja és ehhez nem kell drog. when you get the message, hang up the phone. (mostanában már kezdem át is érezni, nem csak értem.) az egyedüli kollektív szeretet (Isten?) pedig létezik drog nélkül is. ez nekem axiómám (vagy - amit jobb szeretnék - a lelkem, a létezésem alapköve)
|
| | | | |
| | | | | | 227. Sevil | 2004. december 7. 23:42 |
| | | | | | | Becsatlakoznék...
Azt jól értem, hogy az LSDnek az egyénre gyakorolt hatásait (a társadalmi aspektusaival együtt) az LSD LTM-re gyakorolt hatásából (roncsolás és/vagy modifikáció) vezeted le?
Ez tök érdekes, még eszembe se jutott. Nekem az első tripemnél (mér írja ezt mindenki 2 p-vel?) volt egy ilyen a múltammal való erőteljes szembesülés. És tényleg másképp tekintek azóta a múltamra és a jelenemre, de sztem nem a memórai-változás miatt, hanem utólag más dolgokat tartok lényegesnek belőle, meg kialakult egy élet-állomásos szemléletmód is (asszem trip után főleg). Ekihez nem tudok hozzászólni, a fűhöz inkább.
" a durva pszich hangsúlyozom: huzamosabb használata elködösíti a régi énfejlődését, ezáltal hajlamos az egyén azt hinni, hogy valódi ráébredése a dolgokra már csak a droghasználat óta létezik..."
Nem hiszem, hogy a pszichedelizálóknál jobban elködösödne a régi énfejlődés, mint másoknál, sőt én pl. élvezettel veszem észre a fonalat a régebbi-mostani énem közt, nem próbálok tőle elzárkózni, hanem igyekszem mindenemmel együtt "értelmezni" magam.
Én hajlamos vagyok azt hinni, hogy bizonyos fajta ráébredésem a dolgokra csak a droghasználatom óta létezik, a régi énfejlődés ködösülése nélkül, de ebből számomra nem következik a konklúziód, hogy úgy kéne éreznem, hogy csak a drog taníthat.
Más természetű ráébredést a dolgokra okozott pl. a szerelem, de nem gondolom, hogy ezentúl nincs élet rajta kívül. Viszont legalább olyan figyelemre méltó tanítómester mint pár pszichedelikum.
A drog kizárólagosnak tartását egyszerűen tévedésnek tartom, amibe sokan beleesnek időlegesen, de azért ez csak nem egy általános képlet az általad felsorolt szereket használók között.
Bocs, sikerült a hozzászólásod nem érdemi részén elmerengenem, remélem azért nem haszontalanul. |
| | | | |
|
