| Bűn, drogok, valláskhadaji, 2003. április 11. | | | | | | | | | | Érdekes dolog felhozni a kognitív disszonanciát ezen a fórumon.
De azért szerintem a jelen lévő fórumozókra nem lehet ezt 'ráhúzni'. Legalábbis elég erőltetetten hatna.
Más, érdektelen embereknél meg nem érdemes ezt fejtegetni, szerintem.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | Azt sose mondtam, hogy csak a teljesen önmagamba forduló hedonizmus a jó. Másokon segítés, a világ megismerése és még rengeteg egyéb dolog is nagyon fontos, de egy olyan dolgra időt szánni amire nincs semmilyen bizonyíték és aktívan akadályozza a fejlődést teljesen felesleges, sőt káros. A kognitív disszonancia egyébként abból adódik, hogy az ember hajlamos egy transzcendens értelembe kapaszkodni ahelyett, hogy a jelenben(ami biztos, hogy van) építene. A képzeletemben ez úgy látom, hogy az értelmetlen semmi közepén lebegve, ahelyett, hogy elkeserednék, inkább építettem lépcsőket és azokon haladok. Mégis tudom, hogy azoknak a lépcsőknek igazából csak számomra(és a környezetem számára) van jelentősége. |
| | | | |
| | | | | | | | | | Nanodesu, szerintem nem ennyire egyszerű ez a dolog.
Ha úgy gondolkodsz, hogy ez az egy életem van, nincs felsőbb létforma a mienknél, minden egzakt, megfejthető bárki számára... Akkor igen, az egyenlet legmagasabb értéke, hogy carpe diem és sz@rni minden komolyabb filozófiára. Ezzel az attitűddel más, magasabb szintű gondolatok kényszeres transzcendens értelem keresésnek tűnhetnek.
A másik oldalról nézve is teljesen értelmetlen, hogy valaki csak a világi örömöket hajkurássza életében és nem képes/hajlandó nálánál nagyobb dolgokkal foglalkozni amik valóban fontosak.
Szerintem megértőnek, nyitottnak kell lenni a másikkal szemben és tudatában lenni annak, hogy mindenki különböző... |
| | | | |
| | | | | | | | | | Én arra értettem, hogy transzcendens értelmet keresünk az életben, ahelyett, hogy elfogadnánk ami van. A minta jelen esetben egy cél/különlegesség ami valójában nem létezik. Összességében teljesen mindegy, hogy most létezem, de ahelyett, hogy ezen keseregnék, inkább élvezem ezt a relatíve rövid időt amíg itt lehetek. |
| | | | |
| | | | 434. mulder | 2012. április 1. 14:39 |
| | | | | | Mármint, javíts ki, ha tévedek, de én úgy értelmeztem, amit mondtál, hogy az emlős agy hisz a rendezett mintázatokban, de nem találkozik velük, és ezért jön létre a kognitív disszonancia.
Ha így gondoltad, akkor én személy szerint nem értek egyet. Jóllehet, az is tény, hogy az ember valóban hajlamos jelentéssel teli mintákat (különösen arcokat) vetíteni oda, ahol valójában nincs semmi (erre lehet szerintem jó példa a Mars-arc). Azonban, ott vannak azok a valóban komplex és rendezett minták is, amik szinte egyenesen esztétikai örömet okoznak ennek a mintákat kereső modulnak (pl. a hexagon a Szaturnuszon, a hókristályok, a Bénard-sejtek jelensége, a Fibonacci-számok alapján történő rendeződések stb.).
És persze az is igaz, hogy vannak olyan helyzetek, amikor feszültség keletkezik a szabályosságról, rendezettségről, mintázatokról stb. alkotott elképzelések és a tapasztalatok között. Erre írtam, hogy ez lehet jövedelmező is. Természetesen a jövedelmezőségre nem, mint konkrét funkcióra gondolok. Arra gondolok, hogy a feszültség kikényszerítheti a figyelmet, a figyelem pedig talán némi megértést, vagy legalább a nemtudás megértését és elfogadását.
|
| | | | |
| | | | 433. mulder | 2012. április 1. 11:08 |
| | | | | | nanodesu
"Kevés embernek sikerült legyőznie az emlős agy minta-kereső tulajdonságából adódó kognitív disszonanciát."
Igen, ez az újra és újra felbukkanó kognitív zavar tényleg kemény dió. Viszont lehet valami haszna, ha visszafogja az embert attól, hogy túl gyorsan alkosson ítéleteket. S csak tetézi a helyzetet, amikor az emlős agy mintakeresése valóban meg is leli a komplex mintázatokat (és persze itt nem a Mars-arcra gondolok).
"Amúgy attól, hogy valami mögé raksz egy -izmus végződést még nem biztos, hogy értelemes lesz."
Persze, azt nyilván lehet vitatni, hogy amit mondok, az mennyire korrekt, konzisztens vagy értelmes. |
| | | | |
| | | | | | | | | | Ezt már itt láttam leírva. Kevés embernek sikerült legyőznie az emlős agy minta-kereső tulajdonságából adódó kognitív disszonanciát. Remélem a jövőben többekenk sikerül.
Amúgy attól, hogy vakami mögé raksz egy -izmus végződést még nem biztos, hogy értelemes lesz. |
| | | | |
| | | | 430. mulder | 2012. január 17. 23:37 |
| | | | | | I. Az ember a véletlen játékának produktuma.
II. Sorsunk iránt közömbös Univerzumban élünk.
III. A semmiből jövünk, és a semmibe térünk vissza.
"...ilyen negatív kognitív sémák alapozzák meg a depressziós betegre jellemző önértékelési problémákat, amelyek szélsőséges esetekben ún. mikromán doxazmákban (kisebbrendűségi téveszmékben), pszichotikus zavarban öltenek formát."
Jó, hogy most olvastam ezt a Frecska Ede-írást. Én is ezeket az "önértékelési problémákat" vélem felfedezni a szcientizmus forszírozásában.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | :) Hát az nekem már annyira bonyolult volt, hogy el se gondolkodtam rajta... Először azt hittem, valami általam ismeretlen személyhez beszélsz... Aztán, hogy ez valami sajátos indulatszó lehet :D Annyi elvont ember van itt :)) |
| | | | |
| | | | | | | | | | Akkor figyelmedbe ajánlom még a 415. & 416.-os hozzászólást. (Bár ott azért nem vagyok teljesen korrekt ;) |
| | | | |
| | | | | | | | | | Basszus negyed óra kellett, hogy megértsem a Soldierteli-t :D :D Milyen beteg vagy :D :D kösz! Jót röhögtem!
|
| | | | |
|