 |
Bűn, drogok, valláskhadaji, 2003. április 11.  | |  | | | | 234. Hopax | 2007. április 3. 10:55 |
| |  | |  | | | Helló újra Siph:)
Igen,de ha minden ember tartalmazza az uni/multiverzumunkat (mint ahogy minden élőlény szinte minden sejtje a DNS-ét),akkor kérdés,hogy a rendszer vizsgálata nem -e hedonista gyönyörködés -végső soron magunkban.Amúgy szerintem nem,ilyen távlatokban(közelségekben) lefaragjuk az ilyen jellegű filtereket,sokkal inkább energiaigényes tanulás. |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | Hi.
"Vagy legalábbis mikor egy tripben gyönyörködünk, akkor tulajdonképpen a saját agyunkban gyönyörködunk. És ez az ami elszakít az emberektől, hogyha túlzásba visszük ezt. Vagyis Narcisszosz bűnébe esünk."
Hát, ez egy nárcisztikus hozzáállás a pszichedelikus szerek használatához.
Ha valaki arra használja a drogot, hogy a saját képzeletvilágában kéjelegjen vagy kalandozzon, akár a XIX. századi európai hasis-kultuszról van szó, akár az ötvenes évek pszichedelikus úttörőiről, akár azokról, akik szórakozásból drogoznak, az nagyon nárcisztikus dolog. (Ehhez elég a kis dózis.)
Talán kevésbé önző, de nem kevésbé nárcisztikus hozzáállás, ami a hatvanas-hetvenes években terjedt el, és arról szól, hogy az emberek megpróbálják kijavítani magukat, feloldani a neurózisaikat, a tévképzeteiket, eggyé válni az univerzummal, megvilágosodni, vagy átalakítani a többi emberhez való viszonyukat. A neurotikus embernek fel kell oldania a neurózisait. Ez teljesen természetes. (Ahhoz, hogy megszabaduljon az ember ezektől a szellemi kötöttségektől, már nem elég a kis dózis.)
De a kilencvenes évekre az is megérkezett hozzánk, hogy ezeknek a szereknek az igazán természetes használata nem arról szól, hogy a saját belső világomat alakítom minél kellemesebbé, és elhitetem magammal, hogy én vagyok a világmindenség. A sámánizmusnak az ad tartalmat, hogy magának a használatnak van egy tevőleges társadalmi funkciója. És ott kezdődik, hogy a sámán kapcsolatba lép azzal, ami nem ő. Nem abba helyezi a tárgyát, ami az "én" kitágított keretei közé vonható, hanem tárgyában meghaladja ezt a határt. (Ezért használják a sámánok nagy dózisban ezeket a növényeket.)
És amikor egy olyan nagyon idegen dologgal találkozik az ember, ami idegenségéből adódóan nem csak tagadhatatlanul nem-én, de annyira felismerhetetlenül idegen, hogy viszonyulni is alig lehet hozzá, az végképp a legkevésbé sem alkalmas akármiféle nárcisztikus igények kielégítésére. (Persze, ez csak nagyon nagy dózisnál fórdul elő.)
Szóval, szerintem ez hozzáállás kérdése. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | hogyhogy láttad a kezemet? má webtévén is vagyok? degáz. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Együttérzés !!!
szerintem azért bunkó hogy észrevedd magad ... és a valóságot ami akkor is van ha nem hiszel benne .
én is problémában vok, hogy most ezt te írtad vagy én vagy mi vagy valaki más aki bunkó volt veled. passz.... de azt láttam melyik kéz írta be!!! :D és tuttibiztos hogy én nem vok szuperlény . talán csak együtt ...
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | jaja. mongyuk elolvastam most futás után - az endorfin jó cuccos :) - amit ezelőtt írtam... hááát ja. az kicsit olyan, mint egy skizofrén vallomása, aki hangokat hall, meg nárcisztikus személyiségzavara is van és magára tekeri a figyelmet...
de iknább úgy mondanám, hogy minden történést megvizsgálok sok nézőpontból, és próbálom meghatározni a valóját. és akkor ezek végülis gondolati szinten sokszereplős "beszélgetéssé" alakulnak.
ez mindig így volt, gondolom ezért voltam mindig viszonylag magának való gyerek.
aztán amikor megéltem az első komolyabb pszichedél utazást, ott bejött egy felső, de bennem is meglévő érzet - i vagy I vagy mi- és azt is beraktam a nézőpontok közé. vagy inkább kiemelten kezdtem kezelni. végülis ettől persze egységesebb az egyszemélyes sokszereplős belső drámám.
na most az van, hogy sokszor azt érzem, hogy ez a "felsőbb irányítás" egészen különös utakon tör elő. erre kérdeztem, hogy lehet, hogy bunkó...? :) |
| | | | |
| | | | | | 229. :49 | 2007. március 31. 22:35 |
| | | | | | | ennek a tobbszemelyes dialogusnak a teknikai ch oldala erdekelne, mer asszem nekem is valami hasonlo lehet.
en tobbnyire dialogizalok. az emberek masik fele meg gondolom monologokban gondolkozik, mint a zabhegyezoben. gondolom.
en viszont egyfolytaban beszelgetek valakivel. hol kitalalt szeemelyekkel hol valosakkal, hol en vagyok ok, hol meg nem.
hol bele beszelek a nagy semmibe de akkor is mintha valami hallgatosagnak tennem.
sot.
en is leirtam mar ezt, szoval mar ugyis mindegy nekem is de ha mar az onvallomasoknal tartunk nekem meg hangok szolnak a fejemben.
en inkabb ugy fogalmaznam hogy fuggetleniti magat a gondolat, es csak mondja mondja a magaet, neha ordit, makacs, mindenesetre fuggetlennek erzem magamtol. entolem. vagy mi.
szoval, gondolom, az emberek tobbnyire teljesen azonosak a gondolataikkal. tehat a gondolat ami megjelenik az o, maga a leny maga a szemely, es tovabbi reszekre nem oszthato.
na valami ilyesmi mind1.
|
| | | | |
| | | | | | 228. lagelli | 2007. március 30. 23:50 |
| | | | | | | Nemtudom, nemhiszem, szerintem másképp műxik:
(előre bocsátva: nem gondolkodom vertikális paradigmákban - mint pl. mindenkre alkalmazható fejlődési lépcsőfokok, vagy egyebek. inkább a horizontális látásmódot kedvelem :) - nem csak azért mert kissé lusta és önhitt vagyok, hanem mert úgy érzem, hogy nem lépcsőfokok vannak, hanem, mint már írtam, különféle színskálák)
szerintem, tapasztalatom szerint van ez az érzés, amiről beszélsz talán, és úgy fogalmazol, húgy behúz a közösség. nálam ez úgy van meg, hogy igenigen, van egy felismerés, hogy we are one, egy bazi nagy organizmus vagyunk mindannyian. (nálam hozzácsatolódott ehhez a felismeréshez azonnal az, hogy csupán kiszolgálói vagyunk egy folyamatnak: a mindenható tökéletes intelligencia, tökéletes hordozót kereső mechanizmusának.)
na most akkor ezt tudod, érzed, hogy egy mindenki és benne vagy mindenben máris.
ámde.
ha azt is érzed, hogy nem találsz társaságot, mert vagy a "mézesmadzag" effektust tapasztalod, vagy az eredendő kivetést, akkor örülsz, ha van egy-két hozzád hasonló lény akivel szótértesz.
persze fontos, hogy az embernek milyenek az igényei.
kérdésem erre is vonatkozott:
muszáj-e leadni az igényekből és megpróbálni kialakítani kapcsolatokat -baráti, haveri, stb- amik működnek, bár igazából baromira nem szólnak neked semmiről vagy jobb elhatáolódni, és/vagy minimalizálni?
meg nekem még van ez a régi vicctípúsú bajom is:
mostanában jöttem rá, amikor egy tőlem elhatárolódni kívánó ember azt fejtegette, hogy spirituális vezetőt kéne találnom.
ez a felismerés az -tudom, hogy nagyon kínos, ha leírom, de már úgyis mindegy nekem :) (meg kábé az itteni működésem során pár éve ~kezdeti hozzászólásaim egyike volt)- hogy nekem van egy sokszemélyes belső dialógusom. amiből a kérdező-válaszoló sem mindig én vagyok. nem, nem úgy kell éteni, hogy ez okozza nálam a parákat, vagy esetenként kibuggyanó pathologikusnak tekinthető tüneteket -szerintem azt inkább a társatalanság, de az mindegy, azon nem tud segíteni senki - szal olyasmi van, hogy folytonos kommunikációban vagyok önmagamon keresztül az egész világgal és a nagy intelligenciával.
csak baromira nehezemre esik kinyitni ezeket az infokat mások felé.
de néha sikerül.
de néha meg vannak ilyen malíciózus történések, hogy eluralkodik rajtam egy ösztönállat.
(mint az altered states c filmben, ha láttátok.)
szal valami ilyesmit próbálok mondani/kérdezni itten a nagy nyilvános önvallomáson kívül - ez meg gondolom azért van, mert a fejembe rakta valaki, hogy keressek magam köré jó embereket, ezért nem privát saját fióknak, vagy -tapasztalatilag nem, vagy csupán cinikusan - válaszoló alanyoknak, hanem potenciálisan válaszoló nyilvános felületnek írtam le)
szóval, hogy azon túl, hogy nemillik csúnyán beszélni, meg frattyogni, meg stb, meg ilyesmi, muszáj-e elfolytani v szublimálni az ösztönös nyilvánulásokat - az állat is tudja valóban, de ő közelebb van az Irányításhoz, mert még nincs meg a kényelme -
vagy lehet kiadni néha, mert tudod, hogy nem belőled jön, hanem:
tükrözöl/továbbítasz stb. de mégegyszer hangsúlyozom, hogy az is hozzátartozott a kérdésemhez, hogy egy tudatos ember. tehát nem olyan aki mindent továbbít... mármint olyat nem, amiről egyértelműen tudja, hogy csupán a seggberúgás kör... bár lehet, hogy ez is benne van, de az is jó.
szal lehet egy szuperlény bunkó? :DDDDDDDDDDDDDD |
| | | | |
| | | | | | 227. Bard | 2007. március 30. 14:30 |
| | | | | | | Megvallom a tegnapi hozzászólásodat nem teljesen fogtam fel, hogy ki szűr meg mit, meg mi is a kérdés... :-) Odáig eljutottam, hogy tekintélyre mindenkinek szüksége van, azzal azthiszem egyetértek, vagy inkább azt mondom, hogy persze mindenkinek megvannak a maga példaképei, akikre próbál hasonlítani. Mondjuk lehet, hogy valaki annyira eredeti akar lenni, hogy mindent maga akar kitalálni, de ő megszívja, mert az okos a más hibájából tanul... :-)
A ma reggeli adag (durva ember vagy különben, 7:53-kor túl vagy a reggeli futáson... :-)), már érthetőbb egy kicsit, csak szerintem a válasz is-is. Szóval a társadalom proaktív tagja lehet bárki, akár elvonult, akár benne élő. Persze aki elvonult, annak azért kell valami nyomot hagynia maga után, mert különben csak egy farkasember, aki, visszament az erdőbe, és ott is maradt. Persze rengeteg nagy ember volt már, aki nyíltan kerülte az emberek társaságát.
Ezt a spirituális fejlődés, meg ösztönök, meg szerelem, meg az ember alap valója, meg minden, ezt én máshogy látom szerintem. Szóval az én szótáramban az érzéseket nem lehet fel-nem vállalni, vagy leuralni, meg ilyenek, azok megjelennek mindenkiben, gurumuruban is, meg übermenschben is egyaránt. Talán aki nem találkozik emberekkel, abban kevés emberi érzés termelődik, de ennyi. Szóval előbb van az akció, a mozgás, hogy ki milyen társaságot választ magának, és aztén jön az érzés, vagy az ösztön. Azthiszem, hogy mondjuk egy pap, aki hitelesen vállalja a szüzességi fogadalmat, valószínűleg tényleg nem érdeklődik a női nem iránt, valószínűleg klinikailag aszexuális. Ő éppenhogy felvállalja magát, azzal, hogy nem illeszkedik be a nőfaló társadalomba. Sőt, ilyen ember még szerelembe is eshet, házasságot is köthet egy hozzá hasonló nővel, legalábbis hallottam ilyenről, sőt, a régi népi kultúrában ennek a jelenségnek neve is van, Józsefházasságnak hívják. Egyszerű parasztemberek, akiktől senki az ég világon nem várja el, hogy ne érjenek egymáshoz, együtt élnek le egy fél életet, és mégse. Persze az ilyenek többnyire szentembereknek tekintetnek, és tudnak trükköket művelni általában. Durva.
Naszóval azthiszem, hogy a spirituális fejlődés az mindenképpen a társadalomba befelé viszi az embert, nem tudom máshogy értelmezni, ez az egész magától értetődő, vagy mi... Aki fejlett az szolgál, ösztönöket kiélni stb. egy állat is tud, ahhoz nem kell embernek lenni. Ellenben szolgálni végtelenféleképpen lehet, ezért lehet mindenkinek más útja.
|
| | | | |
| | | | | | 226. lagelli | 2007. március 30. 08:48 |
| | | | | | | jaaaa. de a kérdésem nem a jungi alapsémára vonatkozott ...
ez a cikk különben is eléggé... bocs... gagyi...
"My name is Jonathan, and I am an introvert."
nyamm... pfff...
|
| | | | |
| | | | | | 224. lagelli | 2007. március 30. 08:03 |
| | | | | | | ja nem írtam oda a "kontroll-példát":
(tehát van az alább vázolt társadalomban proaktívan résztvevő arc, aki úgy próbál kijutni a nagy seggberúgás-körből vagy mittoménmiből, hogy habár résztvesz a közösségben, igenis/nemis üzemmódban ad visszacsatolásokat annak -vagy mi...)
és akkor van móngyuk egy hindi gurumuru, vagy inkább legyen aszexuális mohamedán próféta/nő - a nemek mindkét esetben mindegyek - aki azt vállalja fel, hogy éldegél elvonultan és ragyogtatja magának az elméjét, esetleg írogat, vagy kapálgat, vagy mosogat. de kizárja eleve az ösztönállatiság mindenkiben élő csírájának fává növését magában. tehát nem proaktív közösségileg. ő meg így kapcsolja le magát a seggberúgás-láncról.
melyik megengedhetőbb, miért? |
| | | | |
| | | | | | 223. lagelli | 2007. március 30. 07:53 |
| | | | | | | reggeli futás közben tovább gondoltam a kérdésemet -ebben besegített egí réti saspár -pontosítom:
szal olyasmi, hogy ha eljutsz egy spiituális szintre - mindegy, hogy entheogén szerek, vagy meditáció, vagy különféle egyéb agyborotvák - tudomány, családozás, olvasgatás, buszfetisizmus, bélyeggyűjtés, tudatos életmód, akármi izzék - segítségével, hogy simán el bírod képzelni, hogy emberfeletti emberként szuperálj:
úgy értem, hogy az ösztönlényt teljes mértékben képes vagy leuralni és vegytiszta tudattal irányítani a lényedet.
megteheted-e ezt úgy, hogy a társadalom proaktív tagja vagy - szereped van közösségekeben, legyen az bármilyen - vagy pedig csak akkor teheted meg, ha elvonultan élsz?
tehát hogy visszatérjek a bard/mese dologhoz:
ha egy közösségben teszed ezt akkor nárcisz vagy?
akkor is nárcisz vagy-e ha elszeparáltan?
vagy fordítva.
eccerű példa:
mongyúk arcnak beüt az egyik legösztönösebb emberi létélmény: a szerelem. ő nem felvállaja azonban ezt az érzést, hiszen "übermensch" lényege - vagy úgyis mondhatom, hogy a rajta uralkodó szuperegója, vagy mittomémmi - azt gyártatja le vele, hogy az ösztön megélését el kell felejteni. tehát azt mondja a szerelme alanyának, hogy ne kötődjenek, hanem létezzenek szabadon, gyártsanak le maguknak tökéletes életeket egymástól külön és azzal kötődjenek, hogy az életek a különálló gyártási folyamataikban is tökéletesek... a gyártási folyamat közben bármi lehet: egyszerűbb, kevésbé animális érzésre alapozó kapcsolatok, stb...
nem tom mennyire érthető/eccerű ez a példa, de sztem ilyesmi sok van manapság.
na szal az a kérdésem, hogy ez a magatartás mit indukál, és megengedhető-e?
tehát leuralhatja-e az ember az alap valóját "büntetések" nélkül?
|
| | | | |
|
