 |
Sámánizmus, vallások, tudatmódositókBard, 2003. március 5.  | |  | | | | |  | |  | | | hello!!!!
Már nagyon régotta foglalkozom a sámánizmusal ráléptem az utra de nagyon parázok , hogy vajon amikor eléred a teljes tisztaságott nem lehet , hogy csak megbolondulsz?lehetséges hogy télleg valmi eröhöz jutsz és valami olyanra leszel képes mint nem sokan de valamilyen szinten begolyozol ha csak nem vagy nagyon erös egyéniség de szeritem valamilyen szinten bolondok a sámánok vagy nem?vagy csak mi nézzük öket bolondnak a tudásuk miatt ami olyan hatalmas hogy felfoghatatlan a mondern ember számára? |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | Egy sámán ha emberek számára gondolatokba beszéli ki világképét, közben röhög. Értelem? Tudat? Szavai pusztán hanghullámok, melyek nem a valóság, csak annak egy keskeny nézőpontja. Teljesen szubjektív. Bölcsességétől függ, hogy épp átlátja-e a helyzetet, átlátja-é annak az embernek a tudatát, kihez beszél. Szó szerint beleférkőzik annak tudatába, ott körülszaglászik, s eszerint csűri-csavarja annak gondolatait.
Gondolkozni. Gond-ol-kozni. Csak a gond van vele, hisz ha gondolatokra alapozol, már A Maját élteted, az illúziót.
Kiterjedés nélküli pont, egyenes vonal, meg szabályos gömb, mi?:)
Szókratészi ideák, birtokba vesznek, legyűrnek, megcsalnak.
A fogalomrendszer, melyet kénytelen használni, pusztán a közmegegyezésen alapuló, absztrakt, elvonatkoztatott, szűk, korlátos ál-leírása a valódi világnak.
-Anya,anya feltaláltam a dinamót!
-Tudom, Ányos...
Ha az értelem elbukik, ám a szellem nem adja fel, akkor van esély.
Ám ehhez az értelemnek tényleg fel kell nőnie a rendes elbukáshoz:)
Sőt úgy kell elbuknia, hogy közben nem is bukik el, tudnia kell gondolkodni, meg nem is, meg kell halnia meg nem is.
vagy mégse:)
Mekkenna eztírja az alien lovéban erről:
"Semmit sem visz elore, ha tudjuk, hogy valami kompjuterben léteznek olyan egyenletek, melyek tökéletesen modellezik vagy éppen tökéletesen nem modellezik, ami történik. Mindannyian hajlottunk rá, hogy saját magunkat hivatalos ideológiáknak adjuk oda, mondván, hogy "hát, én lehet, hogy nem értem, de valaki biztos érti". Az az igazság, hogy csak a saját megértésed válik a hasznodra. Mivel az Te vagy, akivel együtt fogsz élni, és az szintén Te vagy, akivel együtt fogsz meghalni. Ahogy a dal mondja, az utolsó táncot magad járod."
Az élet tánc. Nirvana: átlátni a táncot.
|
| | | | |
| | | | | | 66. cellux | 2004. január 16. 13:54 |
| | | | | | | Én azért ragaszkodom ennyire az értelemhez, mert ha az Istenhez az értelem elvetésén keresztül vezetne az út, akkor az értelem feleslegesen volna benne a rendszerben (vagy a kísértő szerepét töltené be), és ezt a csavart én egy kicsit primitívnek, Istenhez méltatlannak érezném.
Igenis megismerhetjük a teremtést.
Előre, katonák! Punktum! :-)
[lazítanod kéne egy kicsit, öcsi.]
|
| | | | |
| | | | | | 65. cellux | 2004. január 16. 13:48 |
| | | | | | | "mert ahogy látom nem ez a fő cél, inkább egy Isten nélkül is működőképes világ megteremtése"
szvsz ez nem sikerülhet, de az, hogy nem sikerülhet, csak akkor derül ki mindenki számára, ha kollektíve megpróbáljuk és belátjuk, hogy ez lehetetlen.
ilyenformán a dogmatikus materializmus/ateizmus is az Isten-ismerethez vezet, és minél szőrözősebbek vagyunk, annál jobban fogjuk érteni az Istent a végén.
én szeretném, ha az Isten egzakt lenne. a tudomány és a vallás házasságát csak így tudom elképzelni (a végső tudomány a világról szólna, a végső vallás pedig a nem-világról).
|
| | | | |
| | | | | | 64. Sevil | 2004. január 16. 12:47 |
| | | | | | | Hát nem egyszerű a hited :-)
A sok paradox benne sztem azt jelzi, hogy azok nem az értelem felségterületébe tartozó dolgok. Na mennem kell. |
| | | | |
| | | | | | 63. Sevil | 2004. január 16. 12:39 |
| | | | | | | | Bocs cellux, az elejét nem tettem idézőjelbe, de természetesen tőled idéztem. |
| | | | |
| | | | | | 62. Sevil | 2004. január 16. 12:37 |
| | | | | | | És még egy: érzésem szerint az embert arra teremtette az Isten, hogy megálmodja a valóságot. A valóság úgy alakul, ahogy az emberek arról alkotott elképzelései (a mém-tenger, a kollektív tudat). Tehát azzal, hogy egyre finomabb, egyre teljesebb mentális rendszereket alkotunk, a valóságot is befolyásoljuk. Így a valóságunk egyre közelebb kerül Istenhez, és a végén bekerül a rendszerbe egy kiterjedés nélküli pont, amin keresztül az Isten beleszülethet a világba.
Sztem azzal, hogy "egyre finomabb, egyre teljesebb mentális rendszereket alkotunk" nem kerülünk közelebb Istenhez, mert ahogy látom nem ez a fő cél, inább egy Isten nélkül is működőképes világ megteremtése. Ez csak egy eszköz, ami több célt szolgálhat. |
| | | | |
| | | | | | 61. cellux | 2004. január 16. 12:31 |
| | | | | | | Ja, és arról, hogy a világ végül is célba érjen, a természetes kiválasztódás gondoskodik, nem csak a test, hanem a mémek szintjén is.
Na ez is elég paradox, ha az ember belegondol (mi álmodjuk életbe a valóságot, tehát már van valóság, az egész determinált, tehát nincs szabad akaratunk, de aztán valahol mégis úgy érezzük, hogy van).
|
| | | | |
| | | | | | 60. cellux | 2004. január 16. 12:27 |
| | | | | | | Én ezeket a dolgaimat úgy élem meg, hogy néha vannak intuícióim arról, hogy kb. hogy lehetnek ezek a dolgok, és ezeket próbálom aztán szavakba önteni. Amíg nem értem el a célt, addig ezt lehet öncélú agymenésnek tekinteni, de hiszem, hogy ugyanez a mechanizmus működik egy megvilágosodott állapotban is, csak akkor nem torzul az információ a központból kifelé jövet. Tehát azzal a törekvésemmel, hogy megpróbálom lehozni, szavakba önteni az intuícióimat, nincs baj, a baj azzal van, hogy az intuícióm által lehozott információt eltorzítják a saját elképzeléseim, a saját szűrőim.
Nálam az első mindig az intuíció, a lehozott dolgokhoz nem ragaszkodom, nem csinálok bálványt belőlük, amit imádni lehet. Tulajdonképpen az egészet csak a magam szórakoztatására csinálom, egyúttal gyakorlom a lehozás, a szavakba öntés művészetét, ami elég komoly dologgá nőhet majd, ha tényleg elérem a célt (tudok esetleg inspirálni majd másokat).
Többször volt már olyan érzésem, hogy valahol mélyen már meg vagyok világosodva, és ezeket a gondolatokat az a mélyebb énem juttatja el hozzám, hogy egyengesse az őhozzá vezető utamat.
Ha az, amit én kimondok, hamis (de mégis meggyőzően cseng), akkor félre is vezethet másokat, de ezt nem tartom túl nagy veszélynek. Ha nem felel meg a valóságnak, akkor az élet úgyis kigyomlálja előbb-utóbb.
Egyébként szerintem a tudomány törekvése ugyanez: értelemmel ragadni meg minél többet a világ teljességéből. Ez a kutatás eljuthat odáig, hogy mindent megismer a világból, és pont ezáltal fogja belátni a világ-feletti (ami nem a világ) "létezésének" a szükségességét. Ez is egy lehetséges út (csak elég hosszadalmas).
És még egy: érzésem szerint az embert arra teremtette az Isten, hogy megálmodja a valóságot. A valóság úgy alakul, ahogy az emberek arról alkotott elképzelései (a mém-tenger, a kollektív tudat). Tehát azzal, hogy egyre finomabb, egyre teljesebb mentális rendszereket alkotunk, a valóságot is befolyásoljuk. Így a valóságunk egyre közelebb kerül Istenhez, és a végén bekerül a rendszerbe egy kiterjedés nélküli pont, amin keresztül az Isten beleszülethet a világba.
Mintha az egész emberi történelem az Isten anyagban (időben) való megszületésére, a világegyetem öntudatra ébredésére irányulna.
Persze ezek is csak amolyan intuíciók. Nem kell őket komolyan venni. :-)
|
| | | | |
| | | | | | 59. Sevil | 2004. január 16. 12:03 |
| | | | | | | | Az nem paradox, hogy le tudod írni a megvilágosodás működési mechanizmusát feltételezem nem-megvilágosodott állapotból? Ennek mi értelme? Ha megvilágosodsz úgyis értelmét veszti, ha meg nem úgysem tudod mire használni. Nem hiszem, hogy működik úgy egy megvilágosodáshoz vezető út, hogy az ember az értelmével felfogja, hogy itt nem értelemmel megfogható dolog rejlik. Persze nem tudom, még nem világosodtam meg. |
| | | | |
| | | | | | 58. cellux | 2004. január 16. 11:43 |
| | | | | | | Még valami eszembe jutott: ahhoz, hogy ez a folyamat - az ego kioldódása - elkezdődhessen, előbb az egót meg kell szilárdítani, azaz el kell érni a fejlődésben odáig, hogy az embernek világos képe van arról, hogy mi az, ami "én" vagyok, és mi az, ami "más".
Ha ez a világos, szilárd érzés nincs meg, akkor a kioldódás sem tud megkezdődni, mert nincsenek viszonyítási pontok.
Tehát első az egó határainak kitapasztalása, aztán az egó és a nem-egó közötti választóvonal eltüntetése (hirtelen megvilágosodás) vagy visszahúzódása a középpontba (fokozatos megvilágosodás).
|
| | | | |
| | | | | | 57. cellux | 2004. január 16. 11:12 |
| | | | | | | Szvsz a hit azt jelenti, hogy az ember nem magában vesz menedéket, hanem a nem-magában. A hit mértékének növekedésével az egóból egyre kevesebb marad. Azokról a dolgokról, amelyeket azelőtt "magunknak" hittünk, belátjuk, hogy a természet részei. A belső jelenségek külsővé válnak, az alany tárggyá változik át, a megfigyelő egyre beljebb húzódik és ez a folyamat egészen addig folytatódik, amíg lassan minden a tudat tárgyává válik. Ekkor viszont az alany-tárgy megkülönböztetés értelmét veszti és az út véget ér, megérkeztünk a jelenbe.
A végső figyelő valójában nincs (és mégis van, de nem úgy, ahogy a "van"-t mi értjük).
Vagy valami ilyesmi. :-)
|
| | | | |
|
