 |
MegvilágosodásTraktoros_János, 2012. március 15.  | |  | | | | 96. ezékiel | 2012. december 21. 14:31 |
| |  | |  | | | | |  | |  |
| | | | | | 94. ezékiel | 2012. december 18. 18:16 |
| | | | | | | | értesítem a világ lakosságát, hogy minden a legnagyobb rendben. |
| | | | |
| | | | | | 93. szikra | 2012. december 18. 17:56 |
| | | | | | | Köszönöm !!!!
Ezen hatalmasat mulattam :D :D
Amellett mély is
;) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Meghajlok az istenek közti isten előtt,
A hajának fénye beragyogja a földet.
Mozdulatlanul, amikor fú a nyolc szél,
Egyenesen ülök egy bíbor-arany lótuszon.
Szu Tung-po elküldte a verset Fo-jinnak, a Nagy Mesternek, és a Mester csak két szóval válaszolt: Fingjál, fingjál. Amidőn Szu Tung-po meglátta Fo-jin bírálatát, nem tudta azt kivetni a tudatából, és átsietett a Jangcén ő a folyó déli partján lakott, míg Fo-jin Nagy Mester az északin hogy megkeresse és megszidja a Mestert. El akarta mondani a Mesternek, hogy ő egy megvilágosodott verset írt, hogy lehetett képes a mester azt válaszolni, hogy Fingjál, fingjál.
Valójában, amikor Fo-jin Nagy Mester megbírálta, Szu Tung-po nem csupán fingott egyet, hanem tovább fújtatott és halálra akarta Fo-jint gúnyolni. Átsietett a folyón, minden tiszteletadás nélkül berontott a Mester szállására és üvöltött: Hogy voltál képes szidalmazni valakit, és a becsületébe gázolni avval, hogy leírtad, hogy Fingjál, fingjál?
Fo-jin így felelt: Kinek gázoltam a becsületébe? Azt írtad, hogy a nyolc irányból fúvó szélben is mozdulatlan vagy, és most mégis két kis fingással véges végig átfújtalak a Jangcén. És te mégis azt állítod, hogy a nyolc világtáj szele képtelen kimozdítani téged? Nem beszélhetsz a nyolc szélről, amikor a két fingásom idependerített téged.
Ekkor Szu Tung-po elgondolkodott, Igaz, azt mondtam, hogy nyolc szél sem mozdít ki, és két szó elég volt ahhoz, hogy elöntsön a méreg. Ezt felismerve elállt szándékától és megbánta tettét.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Örülök, hogy leírhattam, és köszönöm Celluxnak is, a választ/hozzászólást.
Amit írtál az mind olyan szép lineáris, talán így is van ; nem tudhatom. Csak érzem, hogy nagyobb a humora a létezésnek ennél a forgatókönyvnél :)
Majd még jön.
/illetve egy rövid történetet még leírok, nemrég olvastam és megtetszett a hangulata miatt/
"Amikor a mester beállított egyszer Cuj-fenghez, az megkérdezte tőle, hogy honnan jött. A mester közölte, hogy Huang-pótól. Ekkor Cuj-feng azt kérdezte:
- És miket tanít mostanság az emberek üdvére?
- Huang-pónak nincs semmiféle tanítása - válaszolta a mester.
- Hogy lehet, hogy nincs tanítása - csodálkozott Cuj-feng.
- Még ha volna is tanítása, ez a hely, és ez az idő nem alkalmas arra, hogy azt megvitassuk - közölte a mester.
- Legalább néhány igéjét említsd, hogy megismerhessem - kérlelte Cuj-feng.
- A Nyugaton Égbe Szálló Nyílvessző - felelte a mester." |
| | | | |
| | | | | | 90. ezékiel | 2012. november 30. 14:36 |
| | | | | | | | haha, valahogy összezavartam magam, természetesen neutroncsillagot akartam írni :) |
| | | | |
| | | | | | 89. ezékiel | 2012. november 27. 21:49 |
| | | | | | | | hanaura, köszönöm, hogy ezt leírtad! |
| | | | |
| | | | | | 88. cellux | 2012. november 27. 11:50 |
| | | | | | | Én tegnap úgy éreztem, hogy amikor majd megtörténik, úgy fogom átélni,
mintha nem történne semmi.
Jó az a hasonlat, ahol az ér-patak-folyó-folyam végül beleömlik az óceánba... Egész életedben küzdesz, hogy elérd; ez az irányultság létrehozza és táplálja a "köpülést", aminek a végzése által az ér patakká, folyóvá, stb. tud tágulni (személyiségfejlődés?). És minél tágasabb a tudat, annál kevésbé lehet érzékelni a keresés alakját, annál inkább válik eggyé az élet azzal, amit keresünk (alany-tárgy különbség fokozatos eltűnése?). Amíg távol van, addig olyan, mintha ólmot gyűjtenénk a hasunkba, amikor közeledik, az olyan, mintha a gyűjtött ólmot egy mechanizmus arannyá olvasztaná/nemesítené, és így már nem fáj többé.
Szerintem ha vissza tudnál ugrani 10 évvel ezelőttre és úgy élnéd át a mai udatállapotodat, akkor azt gondolnád, hogy nagyon messzire jutottál. Innen a mostból viszont fel sem tűnik, és ez jól is van így: sose tudnánk integrálódni, ha állandóan azon flesselnénk/paráznánk, hogy azta ez meg az mennyire komoly.
Érdekes ez a drogokkal is: a drog hatása alatt átélt megvilágosodás egy nagyon kimerítő, extrém tapasztalatként jön le, ha az egó még jelen van és tud képezni kontrasztot. Ami egó nélkül a magától értetődő örökkévaló bölcsesség, evidencia, az egóval nézve überparának, szélsőséges jó-rossz harcnak, stb. is tűnhet. Egó nélkül Isten szeretete, egóval Isten haragja.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Valahogy mindig beleütközök az elvárásaimba. Voltak régebben csodálatos megvilágosodás tapasztalataim, és olyan mintha elvárnám, hogy mindaz megismétlődjön, kicsúcsosodjon, beteljesedjen, és végtelenné váljon. Olyan mintha egy nagy batyut cipelnék magammal.
Értelmemmel látom, hogy ez nem vezet sehová, mert ezek a tapasztalások (igazak voltak e vagy sem) elmúltak, értelmetlen keresni őket. Mégis, mintha legféltettebb kincsem lenne az ahogy egyesülök az örökkévalóval. De hát mégis ki egyesülne mivel? :) Úgy tűnik ez is csak egy dédelgetett fantázia, énem cukorkája.
A hétköznapiságban látom utam folytatását, elengedve mindent, elmét, szívet, ajándékba adni az ürességet a pillanatnak, ajándékba adni egy pillanatot az ürességnek, a semmiségnek.
Beereszteni az istenit az életbe, mindegy miről van szó, különbségtétel nélkül. Dédelgetett kincsek nélkül. Szabadon
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | lol
cigánykereket hogy hogy nem kell tudni |
| | | | |
|
