 |
Mámoros álmokÉn+te+ö=gén, 2003. február 24.  | |  | | | | |  | |  | | | A Tudatos Álom -fórumon most éppen egy önjelölt asztrálprojekcióguru alatt rugdosom a trónust egy tudományfilozófiai vita keretében (az ő részéről inkább szitkozódás), mert önhittségében belekontárkodott a drogtémába, de banánhéjra lépett. Akit érdekel, elolvashatja a http://torzsasztal.hu/forum.cgi?a=t&t=9004321 kb. 3380-as beírásától kezdve.
Viszont khadaji elismerte, hogy ő a legtöbb véleményét Hitből alkotja. Szerintem ez nagyon pozitív önfelismerése volt. Remélem, valahol mi is besegítettünk neki... |
| |  | |  |
| | | | | | 63. Sevil | 2003. június 12. 13:14 |
| | | | | | | Na szép, ma reggeli utolsó álmom:
A Móriczon voltunk a 47-es megálló közelében kb. a pizza kuckónál (ha még ott van), akkor mindenesetre egy mulatóhely volt ott. Kb. 15-20-an álltunk előtte és ment körbe a cigi. Két slukk között egy ismeretlen csávó ki akarta, vagy talán ki is vette a kezemből mindenki megdöbbenésére, de végül visszakerült hozzám. Tényleg ilyen tolongás volt a cigiért. Miután továbbadtam láttam, hogy egy újabb barátom is megérkezett, mosolyogtam, hogy rögtön hová állt a sorban, mikor mögötte megpillantottam egy rendőrt talpig egyenruhában, aki az eseményeket figyelte. Szép lassan elkezdtem eloldalazni, de közben magamban esélytelennek gondoltam, nem hittem, hogy nem vesz észre, de mégis eljutottam a sarokig, ott rohanni kezdtem a Fenektlen tó felé, majd beugrottam egy mellékutcába. Undorítónak ítéltem a viselkedésem, azzal próbáltam áltatni magam, hogy legalább egy ember megússza, szólni úgyse nagyon tudtam volna, de aztán eszembe jutott, hogy a táskámat az irataimmal lennhagytam a helyen, úgyhogy úgyis elkapnak. Felültem a 7-esre, hogy visszamenjek, azt gondoltam, ha még ott lezsnek a zsekák, akkor fönnmaradok a buszon. Viszont találkoztam egy barátommal, aki korábban szerintem szintén ott állt, elmeséltem a hősies viselkedésem, de végül azt mondta, hogy szerinte nem gáz (de láttam rajta, meg ismerem annyira, hogy tudtam, hogy ő nem ezt tette volna). Visszaérve láttam, hogy nicsenek már rendőrök, meg odafelé valahogy elolvastam, hogy mit írt onnan az egyik srác a daath fórumra(!) (igazából talán még fórumot se látott) az eseményről. Leszálltam, lementem a helyre és eszembe jutott, hogy nem is hoztam táskát.
Basszus, nem elég, hogy a melegtől alig bírok elaludni, ha végre sikerül, a pihentető alvás helyett egy ilyen bűntudatos idegsokkot sikerül elérnem. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Én csak Sztálinnak találkoztam. Fekete egyenruhában volt és már elég öreg volt. Nem szólt semmit, csak átnyújtotta a szívét, ami jégbe volt zárva. A belsejében mindenféle élőlények nyüzsögtek. Aztán azt mondta, őrizzem meg és elment. Én meg álltam, a kezemben olvadt a jég...
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Köszönöm az invitálást Narcissos, tetszik a DAATH. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Gondoltam megosztok veletek egy álmot, korong után három nappal sikerült átélni:
Az egész egy repülő csészealj fedélzetén kezdődött, magamhoz tértem, egy csillogó teremben, aminek az egyik fala átlátszó volt, a fal túloldalán egy másik, az enyémhez hasonló terem tele különböző állatokkal. Volt ott minden, birkák, tehenek, csirkék, stb. és minden állaton csupa mutációs elváltozás: több végtag és bizarr kinövések. Miközben bámultam az állatokat megszólalt a tudatomban egy hang és közölte, hogy elraboltak minket (engem és az állatokat) a Földről és visznek egy ufó-kísérleti központba, de az állatok az eddigi utazás során túl sok kozmikus sugárzást kaptak és ki kell őket dobni az űrbe. Kinyílt a másik terem fala, én pedig végignéztem, ahogy az állatok pörögve kirepülnek a légüres térbe. Megint megszólalt a hang a tudatomban, és közölte hogy így már semmi értelme a kisérletsorozatnak, mert az ember-állat kölcsönhatásokat akarták tesztelni, de csupán egy emberrel, állatok nélkül ez nem megy, ezért engem hazavisznek.
Visszament a csészealj a földre, engem kiraktak a házunknál, úgy éjféltájt. Kicsit sokkolt az átélt élmény, így átmentem a szomszédomhoz, mer tudtam, hogy mindíg szivesen fogad és meg szokott kínálni jóféle skót viszkivel. Becsöngettem, pár pillanat múlva kijött Steven Seagal (a szomszéd), kaput nyitott és beinvitált. Bent leültetett a dohányzóasztalhoz, töltött két italt a minibárban, én pedig megosztottam vele élményeimet, miközben italomat kortyolgattam.Ő egyre izgatottabb lett a beszámoló alatt, végül megkért, hogy menjek el vele egy a földönkívüliekkel foglalkozó katonai létesítménybe, hiszen mindenképpen meg kell vizsgálni a szervezetemet. Kérdeztem hogy miért, de sikerült meggyőznie, hogy ez most szükséges, ki is mentünk a motorjához (igazi csopper) indított, én felszálltam mögé, végül elindultunk. Kb. itt ébredtem, nem semmi érzés volt.
|
| | | | |
| | | | | | 57. Vegha | 2003. május 18. 07:49 |
| | | | | | | Nem igazán tudom elképzelni, nekem a csukott szemmel jövő képek valahogy mindig annyival kevésbé valóságosak, hogy egy nagyon picit a háttérben szinte mindig tudom, hogy nem valóság.
Ilyen fénnyel kapcsolatos álmom csak egyszer volt, amikor találkoztam a végtelen fénnyel vagy mi, de az egészen más stílű volt. |
| | | | |
| | | | | | 56. Ivy I | 2003. május 17. 18:32 |
| | | | | | | OK Vegha, de erre az érzékentúli érzékelésre vonatkozóla volt már neked vagy bármelyik más topictársnak valami érzékelése, tapasztalata?
Ez nagyon érdekes, mert néha a felemet kezet látom valami természetfeletti fényben csujott szemmel, vagy a nap képeiből jön elő valami, amit teljesen tisztán látok csukott szemmel,1024*768-as felbontásban 32bit-es színmélységge, sok esetben valami könnyű, aranyszerű füst gomolygásában, és ezek a képek mindig kellemesen, vagy semlegesek. A semleges mondjuk a saját kezem vagy a lakás látványa csukott szemmel, a kellemes a múlt képeiből az, amikor a nappal fényben fürdik a két cserepem a mintás perzsszőnyegen :o))))) |
| | | | |
| | | | | | 55. Vegha | 2003. május 15. 12:43 |
| | | | | | | Ivy I: szerintem amit alfának neveztél az már inkább a théta állapot. Legalábbis nálam ez olyan formát szokott ölteni, hogy az álomba merülés határán vmit vagy túl jól, vagy túl nem jól csinálok, és olyan érzés, mintha ketté szakadna a tudatom: az egyik már benne van az álomban, a másik viszont tudja, hogy az egyik benne van az álomban, de még 100%-ig nem merültem bele. Úgy tudnám leírni, mintha valójában lebegnék a két állapot között.
Nagyon ritkán sikerül ilyet tapasztalnom, de tudom, hogy különös élmény. Mert a théta állapotban - mivel az az alfánál is kevesebb impulzusokat indukál az agyban - az álombéli állapotnál is jobban pihen az agy. Egyetlen dologtól parázok ilyenkor, hogy vajon melyik oldalon fogom végezni; ha elalszok, akkor egész éjjel alig álmodok, és reggel újszülöttként tele vagyok energiával. Ha viszont visszaesek az ébrenléthez, akkor is már majd egy fél éjszakányit pihent az agyam és olyan fitt, hogy kb. azt a fél éjszakányit ébren kell töltenem.
Én elég nehezen tudok elaludni, ezért ez az utóbbi eset mindig aggodalommal tölt el. De kétség kívül úgy gondolom ez a théta szerű állapot felér egy hipnotikussal, csak egy éber tudatra volna szükség, hogy tudjam közben programozni. Igazi kihívás magamtól magamnak. |
| | | | |
| | | | | | 54. Vegha | 2003. május 15. 12:21 |
| | | | | | | | | | | |
| | | | | | 53. kroton | 2003. május 15. 01:08 |
| | | | | | | | A tudatos álmodásról kb 1 hónapja olvastam először, és nagyon izgalmasnak találtam a témát, rögtön el is kezdtem gyakorolni az indukáló módszereket, főleg a valóságtesztet, fejszámolásokkal. De ahogy teltek a napok, egyre ritkábban jutott eszembe, hogy napközben ilyen tesztet csináljak, mígnem abba is hagytam a dolgot. Aztán jött a meglepetés, ugyanis álmomban előjöttek ezek a valóságtesztek úgy egy hét múlva, minden álmomban volt egy jó pár napig, de nem működött a dolog: az egyszerű számolások helyett álomban az jött elő, hogy: 'mennyi is 23788 köbgyöke? igen, az 122 lesz' aztán megnyugodtam, hogy jól tudok számolni, tehát biztos ébren vagyok.. :) Néha negyed, ötödfokú egyenleteket is megoldottam - persze fals eredménnyel - és mindig arra a téves következtetésre jutottam, hogy akkor nem álmodom. Amikor ezek az álmok voltak, az ébrenléti valóságteszteket már egyáltalán nem csináltam, és zavart nagyon, hogy álmomban újra és újra előjöttek. Egyszer tök spontán módon nem számolást végeztem - szintén álomban, a szabadban voltam, és ősz lehetett, fújt a szél, nyirkos volt a levegő - gondoltam, ha most félmeztelenre vetkőzőm, és ébren vagyok, akkor feltétlenül fáznom kell. Miközben vettem le a ruháimat, nagyon koncentráltam arra, hogy mit érzek, és talán emiatt, hogy nagyon érezni akartam valamit (vagy azt hogy fázom, vagy azt, hogy nem - na de hogyha nem fázom, akkor tulajdonképpen azt érzem, hogy nem érzek semmit :), így aztán azt éreztem, hogy fázom. Ez már akár álomirányításnak is beillene, csakhogy aztán megint levontam a téves következtetést: fázom, tehát ébren vagyok, nem álmodom, nincs mit irányítani, meg se próbálom. Ezt ébren végiggondolva elég mulattatónak találtam, mennyire be tudom csapni magam. Két hétig aztán nem volt semmi próbálkozás sem álomban, sem ébren efelé, így elég meglepetésként hatott, hogy aztán sikerült a dolog pár napja :) Egyik álmomban azt álmodtam, hogy alszom, és egy idegen felkelt, majd megkérdezi tőlem, hogy mit keresek ott. Aztán másnap a következő álmomban anyámmal beszélgettem, aki egyszer csak megkérdezte, hogy tulajdonképpen mit keresek itt? Ekkor eszembe jutott, hogy ezt valaki nemrég megkérdezte tőlem, aztán be is ugrott, hogy előző nap álmomban volt ez, az az idegen kérdezte. Elkezdtem felidézni az álmomban az álmomat. Ha felkeltenek akkor én mindig morcos vagyok, de feltűnt, hogy amikor ez az idegen ébresztett, akkor nem voltam ilyen,ebből aztán jött is az elmés következtetés: 'mivel ébren morcos lettem volna, tehát akkor előző álmomban álmodtam' :) és a poén most jön, abból jöttem rá, hogy álmodom, hogy csak álom közben szoktam ilyen hülye következtetéseket levonni.. :)) nosza gondoltam, hogy akkor próbáljuk ki gyorsan az álomirányítást, és szóltam anyámnak, hogy menjen ki a szobámból. 'vagy ne, végülis most álmodom, inkább repülj ki, ne gyalog menj' anyám kirepült a szobámból, mire én annyira megörültem a dolognak, hogy sikerült, hogy felébredtem. Hát ennyi lett volna az első tudatos álmom :) |
| | | | |
|
