 |
Mámoros álmokÉn+te+ö=gén, 2003. február 24.  | |  | | | | 184. Talamon | 2003. december 22. 12:06 |
| |  | |  | | | gondolkodástól, létezéstől, szenvedéstől
most már látom az utam, s röhögök rajta, mert már mindegy az idő, s ezek az utolsó rángások...aztán minden sima lesz:)
főzök egy nagy zöldséglevest, s beledobom az énem, szétfőzöm, összekverem mindennel, ezáltal oszlatva szétsugárzom...
lassú, lassú lassú folyamat, a fraktálokban folyva énem kiabál még, de lassan elnyomja a dob:))
a mareggeli váltást éreztem énis Ajtóablak ...
be is téptem rendesen(úgy tűnik:)
persze, hogy menekül, én is ezt tenném:)
menekül az idő elől, de néha már leáll. aztán mikor már megy ez a kapcsolós átváltás úgy rendesen, akkor CSATT átáll s úgymarad:)
hehe pékernőrevacsarodva
szerintem jók ezek a körök, lendületet adnak, felkészít7nek a szökési sebességre:) |
| |  | |  |
| | | | | | 183. cica | 2003. december 22. 11:24 |
| | | | | | | A félreértés elékerülése végett a 170-nél (szenzoros deprivációs kísérletek)- bár ez se semmi, annak ellenére, hogy kissé száraz leírás - nem ezekre a majmos kísérletekre gondoltam.
Tala: Tényleg, mi elől menekülsz?
|
| | | | |
| | | | | | 182. Sevil | 2003. december 21. 17:34 |
| | | | | | | | Tala, ezek a visszatérő álmok általában arra utalnak, hogy az élet valamely területén körben jársz, mint Biga és még sokan közülünk. Az álomkörbenjárásban az a jó, hogy lefekvéskor már sejtheted, hogy megint üldözős álmod lesz és rákészülhetsz azzal, hogy elhatározod, hogy szembenézel az üldöződdel, megkérdezed tőle, hogy miért akar megölni stb. Nekem speciel még nem sikerült ilyen, de sokaknak működik, érdemes kipróbálni, a parával való találkát a tudatalattiban és a gyökerestül való eltávolítását. |
| | | | |
| | | | | | 181. Talamon | 2003. december 21. 13:09 |
| | | | | | | 170,Cica:'lásd szenzoros deprivációs kísérletek'
Eléggé offtopic, de a primáták deprimációs kísérletei az érzékszervek főbb idegeinek átvágásával, majd problémák megoldásának kemény tényeivel való zaklatása a majmokkal igen kemény kísérlet...Amikor olvastam, kb fél éve, már akkoris arconcsapott a felismerés, kis egóm kis szatorija csattant, ám lefolyt szép lassan az egész.
Valami olyasmi van benne, hogy a majom, miután széttrancsírozták a "megfelelő" idegeit a fejében, nem nagyon tudta szétválasztani önmagát a környezetétől, az "énjének " tértudata kemény interferenciáknak lett kitéve: nem nagyon tudta eldönteni, hogy mi önmaga, meg mi más..
persze a majom mit sem tud erről, ehhez kell egy állatbarom ember, aki ezt megcsinálja, s tudatosítja, de akkoris ez van.
"Zen klinika: 10 perc, 100.000 ft, s zenmesterré válhat": csak kivágunk 1-2 részt, s kész:)
Persze egy idő után a majomka agya önhelyreálló: R2 megjavít valamit, s más rész végzi azt a feladatot..kissé kevésbé jól, ám mégis végzi...Persze lehet félreértettem, sőt... s egyáltalán MICSODA?
Cicánál a cicomás cicerói cikk..
Ji king, tudat működése, értelmezése, Max Cohen a kétszáztizenvalahány számmal -numerológia majmokkal ááááááh
CSATT
|
| | | | |
| | | | | | 180. Talamon | 2003. december 21. 12:46 |
| | | | | | | tudatosult bennem újra(de most megmaradt végre), hogy folyton visszatérő álmaim vannak. keményen osztják a jelent, mikor felébredek, még jócskán tart, mintha a kaland, amit átéltem, véresen valós lett volna....
menekültünk valakik elől, s aztán az ágyba bújtam, aztán felébredtem.
de ez a menekülés visszatérő, más-más burokban van mindig...soxor scifibe csomagolva, vagy vad naturalisztikus "ősbarbalizmusba", de általában ugyanarról van szó ilyenkor: talamon menekül, s azáltal veszik el, hogy megmenekül...folyton rohan, rohan rohan , ROHAN, de aztán már tökmindegy, hogy megmenekül-e vagy sem, a vége ugyanaz: röhög magán. Ha megmenekült, akkor azon röhög, hogy megmenekült, ha meg nem menekül meg, akkor azon.
Néha öl embereket, néha őt ölik meg, néha mások ölnek másokat, de mindenképp a lét szélsőséges pillanatai játszódnak le. S a szélsőségesen értem talán azt, hogy épp keményen beleszól a jelen ezekbe: Születés, ráébredés, halál, stb...Végülis mind ugyanaz:)
A nem álmodós létem is megváltozott: már érzem, hogy mikor álmodom ébren. A szunnyadó ősmag néha kipislant, s röhög egyet, hogy talamon még mindig álmodik. A röhögés átjut talamonba is. S néha annyira röhög talamon, hogy eltűnik. Ekkor mindent elmos a semmi. Vagy elmossa a semmit a minden.
Deaztán félmosollyal a számon érzem, a nagy SZEM visszapihen.
Mint Ős Cthulhu, Ryleh tengerében: néha felemelkedik a felszínre, csapkod párat csápjával, aztán visszamerül...
|
| | | | |
| | | | | | 179. cellux | 2003. december 17. 09:29 |
| | | | | | | Hát igen, a megvilágosodás nem viccel. :-)
Én is hogy rettegek a csávótól, aki jóféle őseredeti, önámítástól és hazugságoktól mentes, tiszta, istenállati erőszakkal, jó érzésekkel telve veri széjjel az állkapcsomat, pedig látom, hogy előbb-utóbb össze kell futnunk. Csak azt nem tudom, milyen jelmezt öltök majd a végső összecsapásban.
Emberszelídítő leszek vagy kung-fu fighter?
|
| | | | |
| | | | | | 178. Nomad | 2003. december 17. 09:28 |
| | | | | | | mintha az egész világ egy (vagy több) spirituális jellegű probléma megoldásán dolgozna.
Te tudoD milyen igazad VAN Cellux? |
| | | | |
| | | | | | 177. Talamon | 2003. december 16. 19:16 |
| | | | | | | talán múlthét csütörtök:
hát az volt, hogy futottam...futottam futottam, egyszercsak egy házon keresztül, valami lakásféle volt, olyan spanyolos hangulat...rohantam ki, már majdnem átértem a házon, s megláttam egy digifényképezõt..felvettem, futottam tovább..nézegetem a kijelzöt, meg mittomnén...aztán egyszercsak hátranézek, s egy spanyolcigányfejû csíkospólós fickó rohan utánam, biztos övé volt vagy nemtom... aztán látom, tiszta izom, már rohanok tovább, mint egy hülye, a fickó utánam, tiszta indulatrohamok kísérik, nah remek futok tovább, látom közeledik a határ, terepszínű ruhás emberkék közelednek, nah én átrohanok a határon...a fickó utánam, egyre közelebb látom, a katonák is jönnek, nah végem.. puska a kezükbe, lehelletük száll felfele
aztán halálközelség meg ilyenek, lemondás életről, stb...
aztán hirtelen váltás,
ez az izmos spanyol fickó ott ül velem a földön, s mutatja seikenben a kezét(ökölbe van, csak a mutatóujja kicsit kilóg - amolyan koponyatörő karate ököl) s mosolyogva mondja nekem, hogy ha most nem világosodott volna meg az előbb, akkor ezzel törte volna szét a fejemet s jókat nevetgélünk ezen, s közben a katonák a háttérben, beszélgetnek, cigiznek.
aztán huss vége |
| | | | |
| | | | | | 176. cellux | 2003. december 15. 11:56 |
| | | | | | | mintha az egész világ egy (vagy több) spirituális jellegű probléma megoldásán dolgozna. és az a jó művész, aki észreveszi, hol kell még a segítség. "na, ide még berakunk egy performanszt, meg oda egy képet, meg oda egy zenét és akkor megtámogatjuk azt, amit x, y, meg z megcsináltak, de amoda már nem kell semmi festék, mert d jó munkát végzett"
színésznek lenni (hollywoodi, színházi: mindegy) manapság elég szerencsés születés
just another brick in the wall
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | A nyolcadikai "Szent droqhasználat [sic]" tanfolyamon résztvevö kétméteres ember így szólt: "Az emberiség önmegnemzö kísérletének következményei kiegyenlítödnek a jövö körülményeiben". De ekkor megláttam egy nagy szelet fehér kenyeret és odébbmentem. |
| | | | |
| | | | | | 174. Vegha | 2003. december 10. 18:29 |
| | | | | | | | Álmodtam színeset! Ohhohohóóóó....! Színeket álmodtam !! : )) Hát ez kimondhatatlanul jó érzés! A Szilágyi Erzsébet fasoron kocogtam, mögöttem egy csapat rózsaszín - kifejezetten fitt és energikus és csodálatra méltó és... - hölgyeménnyel; jobbra a Margit-sziget végtelen zöld panoRámája tündökölt a szansájnban, közepében a színes virágkerttel... A pihenésképp ZÖLD kukoricásba való ájulás közben azon morfondíroztam, vajon ha a virágoskertet felülről szemlélve egy élettől duzzadó mandalát látunk, azt mennyire befolyásolja ha feljebbről nézik, hogy pár tíz méterrel mellette én is a mandala részévé válok : ) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Ahogy így olvasok az NLP-ről, az jutott eszembe, hogy ennek a direkt, gyors, formai módszernek milyen jó párja/komplementere a Rogers-módszer, ami nem-utasításos, az idővel flow/áramlás-viszonyban van és tartalmi módszer. Nyilván azért jutott eszembe, mert nemrég olvastam a pasi, Carl R. Rogers könyvét (Valakivé válni) és feléledtek saját élményeim is, amikor ilyen típusú "önismereti csoportra" jártam tanulmányaim keretében. Az is egy döbbenetes trip volt, lassan kibontakozó, több csúcspontú, elnyújtott orgazmus :)
A Rogers meg úgy ír, hogy az olvasó partnernek érzi magát és elönti arcát a világ rendbenlevőségét szemlélő mosoly.
Biztos úgy a jó, ha az ember mindkétféle viszonyulást alkalmazhatja, ha akarja: a gyorsat és direktet, meg a lassút és lágyat is. |
| | | | |
|
