 |
Mámoros álmokÉn+te+ö=gén, 2003. február 24.  | |  | | | | |  | |  | | | now reading Castaneda: Art of Dreaming/Püski translation
kell ez nekem? |
| |  | |  |
| | | | | | 195. Vegha | 2004. január 11. 07:44 |
| | | | | | | | Uhh.. ez durva lehetett ! |
| | | | |
| | | | | | 194. cica | 2004. január 9. 18:26 |
| | | | | | | | Szerintem a többségünknek, ahogy Bombának, Krotonnak és nekem is, sokkal adrenalintelibb álmaink vannak, mint amilyenek az ébrenléti óráink. Szenvedélyesebbek vagyunk, reális félelmeink vannak, igazán élvezünk valamit. Arra gondoltam, hogy ez lehet, hogy azért van, mert a modern világ annyira eltávolodott a valóságtól. Néha úgy érzem, hogy álmaim valóságosabbak mint, amikor körülnézek az utcán. (Persze ott is bevillan néha a valóság, mostanában egyre gyakrabban, ami mások talán flash-backnek hívnak. Én nem hívom annak, mert akkor is volt már ilyen, amikor még nem próbálkoztam semmi pszichaktív cuccal.) Szóval nincsenek reális félelmeink, mert olyan a környezetünk, hogy valójában semmi okunk a félelemre. Oroszlánveszély, éhhalál kizárva, úgyhogy az emberek kitaláltak helyette mindenféle neurotikus félelmeket, amik persze teljesen feleslegesek. Csak hát kell valami...Valódi élvezet és öröm sincs igazán, mert bagatelizálva vannak ezek a dolgok. Hirdetik az örömöt az utcán, a boltokban, ha kell, azonnal a tied. Még az agresszió, ami régen nyílt volt, is mű. A halállal és a születéssel sem találkoznak ma már az emberek, bezárják a kórház falai közé. Az álmok azonban nagyon mélyről jönnek, ezért erőteljesebb ott minden érzelem, meg hát pótolni kell azt, ami nincs meg az ébrenlétben. Engem személyszerint már nem zavar annyira ez a mű, steril társadalom, régen jobban zavart, akkor szenvedélyesebbek voltak az álmaim is. Most szemlélődök, és ez csodálatos tud lenni. Nem adrenalin, de valami ahhoz hasonló villan be néha, ami még fantasztikusabb mint az adrenalin. Ami az álmokat illeti, az egyik álmomban megszűntem én és megszűnt az idő. Semmit nem tudtam, de azt sem tudtam, hogy semmit nem tudok, mert nem volt tudás, hiszen nem voltam én. Az aztán érdekes volt. Rögtön utána felébredtem és egy jó ideig még mindig nem tudtam, hogy mi van. Aztán azt hittem, hogy karácsony van. rájöttem, hogy nem, ez most egy trip, ahol vannak mások is. Aztán végülis rájöttem, hogy ez sem, és, hogy ismerős ez a csíkos matrac, meg a sárga fal. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | kroton: Én is eléggé más vagyok álmaimban, mint az életben. Sokkal több a frusztráció, a konfliktus, a stressz, vagy akár csak a bármilyennemű adrenalinfokozó élmény az álmaimban, mint egyébként (már persze azokban az álmaimban, amik ilyenek, mint ez a tegnapi is). Mondjuk az, ahogy ezeket a dolgokat kezelem az álmaimban, nos abban magamra ismerek. És ha értelmezni akarom, nagyjából elég kézenfekvő magyarázatokat találok. Mondjuk úgy, hogy határproblémáim vannak és nem mindenkitől fogadok el beleszólást a dogaimba, vagy bármilyen jellegű kritikát, ami azt jelenti, hogy tudatalatt szorongok attól, hogy valaki vagy valami olyan lép be a határaim közé, akit vagy amit nem akarok, hogy bejöjjön. Az, hogy a jó karmám az életben túlnyomórészt tökéletesen megvéd az ilyen jellegű intruzióktól, nos azt a tudatalattim nagyvonalúan figyelmen kívül hagyja, és csinálja tovább a maga kis köreit. Aztán az is benne van, hogy általában kerülöm az adrenalinfokozó élményeket, de nyilván azért mert ügyetlen vagyok és ezért félek tőlük. Úgyhogy az ilyen álmaim végső soron egyszerűen megjelenítik mindenféle racionálisabb és irracionálisabb félelmeimet (a jó álmok meg persze a vágyaimat szokták). Kedvenc parám még, hogy megcsalnak, és erre is az álmaim döbbentettek rá, mert egy időben visszatérő dolog volt ez is. És itt megint az az érdekes, hogy az életben nem is vagyok az a féltékeny típus (pl. mikor egyszer megcsaltak, mindenki előbb összerakta a képet, mint én, mert én az utolsó pillanatig bízni akartam a páromban). Szóval itt is az van, hogy az egy dolog, hogy én az életben esetleg jól elnyomom ezeket a félelmeket vagy látszólag jól kezelem őket, tudatalatt szépen ott dolgoznak... |
| | | | |
| | | | | | 192. kroton | 2004. január 8. 01:02 |
| | | | | | | | bombadiltoma: igen ez kézenfekvő lenne, de nekem az egész életem szemlélődésszerű, szóval nem tudom ezzel magyarázni a dolgot. Tulajdonképpen akkor meg se kéne lepődnöm ezeken az álmokon, de eddig sose volt, illetve nem emlékszem, hogy lett volna. Amúgy már tegnap este nem ilyet álmodtam, úgy látszik elég volt beszélni róla, és elmúlt :) De tovább foglalkoztat a dolog, mert ez döbbentett rá, hogy álmomban más személyiség vagyok, legalábbis álmaim többségében, amikor részt veszek a történetben. Miért álmodok akkor ilyet? - talán arra vágynék, hogy ne csak szemléljem a világot? (- lenne most a kézenfekvő magyarázat :) De nem vágyok ilyenre, nekem nagyon jó, ahogy élek. Szóval ez kilőve (vagy tudatalatt azért mégis erre vágyom? hmm...). Persze tudom, hogy a megoldást magam tudom megtalálni a legkönnyebben, hiszen rólam van szó, de kíváncsi vagyok, hogyha Nektek is vannak olyan álmaitok, amiben másmilyenek vagytok, mint ébren, akkor azt minek tulajdonítjátok, hogy értelemezitek? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | kroton, a legkézenfekvőbb magyarázat talán az, hogy mostanság esetleg nem veszel igazán részt a saját életedben, nem döntesz, sodródsz, vagy hasonló... aztán ki tudja?
Én rendszeresen álmodom azt, aminek aznap éppen történnie kell. Hétfőn pl. felhívott a csoporttársam, hogy akkor hányast is kaptam egy adott szemináriumon, mert én aznap nem tartottam valószínűnek, hogy bemegyek, hóhelyzet meg munka maitt. Szóval a telefonhívás után visszaaludtam, és megálmodtam, hogy bemegyek, hogy vitatkozom a tanárral (amit valóban tervezek is, úgy értem nem a jegy miatt, hanem mert szerintem sok minden nem tanított meg, amit visszakérdezett, stb.), aztán elfelejtettem elkérni a dolgozatomat, mielőtt elmentem, meg persze később belekeveredtek az álomba irracionális momentumok is, hogy pl. haragudtunk egy barátnőmmel két emberre, és azok valahogy kígyók voltak, és becsuktuk őket valami üvegbe, én meg mondtam a barátnőmnek, hogy talán ezt azért mégsem érdemlik meg.
Ma meg azt álmodtam, hogy érintkezés útján terjedt valami őrület az emberek között. Nagyon furák lettek, kicsit veszélyesek is. Ráadásul úgy éreztem csak én látom mi folyik, és senki sem hisz nekem. Néha úgy éreztem, én is kifordulok magamból, és állandóan menekültem. Volt mikor összefutottam Narccal, Génnel és Nomaddal, és valami cukrászdában üldögéltünk, aztán gyalogoltunk ide-oda, végül megtalláltuk az autómat, de nekimentem egy másik autónak, meg kellett állni, és akkor a kutya, akit a múltkor elütöttem és 2 napig nálam volt, szóval ő is megjelent az álmomban, és elszaladt, úgyhogy utána kellett mennem és egy olyan utcába értem, ami végül egy függőhíddá változott, alatta több kilométeres mélységben a táj (mint egy repülőről), de az út mentén házak is, amik nem tudom min álltak. Szóval ez a függőhíd, mintha bronzlemezekből összekapcsolt lapos nyaklánc lenne a méylség felett, nincs kapaszkodó sem, és csak akkor vettem észre, amikor már a közepén jártam, és megfogtam a kutyust, és valakik elhaladtak mellettem és ráléptek az út egy olyan szakaszára, amin én éreztem, hogy nem jutnék át, mert lefektetett vastag csőből készült létrához hasonlított, de a fokok között métreres távolságok, ráadásul meg sem tud állni egy ember egy-egy fokon, és alindultunk visszafele, de még a kuya is állandóan csúszkált a keskeny bronzlemezeken, le akart esni, nekem kellett visszasegíteni, pedig én is percenként majdnem lezuhantam, aztán valahogy megúsztuk és én azt kérdezgettem valakitől, akiről tudtam, hogy abban az utcában lakik, hogy hogy jut haza nap, mint nap. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | tudatos alom rulez, epp tegnap ejjel volt benne reszem. aludtam es repdestem mint szupermen, tudtam h alszok megis jo moka volt. aztan ecce' elfogyhatott a kripton, mer elkezdtem zuhanni vhol a margitsziget folott, es jobbnak lattam felebredni.. :) de aztan jott a legnagyobb kiralysag, amikor probaltam visszaaludni.. meg felig ebren voltam amikor mar elkezdtem lebegni a szobaban, az MTV-n ment az uj Madonna szam, vegig hallottam, es ha almomban (lebegtemben) a TV-re neztem akkor lattam is a klippet (nyilvan emlekezetbol), ha pedig az ágyra neztem lattam magam h alszok.. erre kitalaltam h elkezdek mozogni, mi jo moka lesz igy latni kivulrol.. de hamar kiderult, h ez nem fog menni, ereztem h fexek, vagyok, de semmim nem mozdult, mintha teljesen le lettem volna benulva.. ez egyebkent nem ujkeleto dolog, bizonyos idoszakokban (ld. lentebb) gyakran van h a tudatom felebred almombol, es akkor tudom h alszok, de mozogni nem tudok, es felkelni sem. ez par perc utan qrva unalmas.. ha nagyon pedalozok a mozgason akkor annyit el tok erni h remeg a kezem, ezt a regi csajom mondta, ha o ebren volt, vagy felkelt ra, akkor olyankor mindig megrazott es felkeltett, az kiralysag volt.. ;) sajna ez a szolgaltatas mexunt.. naszoval, kis ido utan ez a benasag megin' elkezdett idegesiteni, meg raadasul a Madonna utan a dzsasztin timberlék jott az MTV-n, ot meg nagyon utalom, szal' fel akartam kelni mindenaron, h kezbevehessem a taviranyitot.. halistennek' relative hamar sikerult, es lam, mikor felkeltem tenyleg timberlék ment az MTV-n, bar ez nekem nem uj, soxor vagyok ijen hipnotikus allapotban, csak erdekessegkepp irtam.. :)
szal' ez az eber tudat - alvo test paros bizonyos itt megvetendo amfetamin-szarmazekok fogyasztasa utan jelentkezik (nem MDMA), es amig nem kezd el idegesiteni h kvazi csak szellemi leny vagyok (fizikailag pedig bena), addig nagyszeru trip.. volt reszetek hasonloban? |
| | | | |
| | | | | | 188. kroton | 2004. január 7. 00:57 |
| | | | | | | | Mostanában nem történik velem semmi az álmaimban, csak körülöttem - én mindig szemlélő vagyok. A történéseknek nem vagyok részese, az álom szereplői "nem látnak" engem, mindent kívűlről figyelek. Teljesen olyan, mintha más valaki álma lenne. Furcsa. Vajon mitől lehet ez? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Ez valami amiről később majd beszámoló készül, vagy ez az alapállapot?
ÁÁÁÁ elfelejtettem mit is akartam írni...
...vagy kérdezni?
Még visszatérek! |
| | | | |
| | | | | | 186. cica | 2003. december 22. 12:44 |
| | | | | | | | Igen, a ma reggeli váltás...Aludtam vagy 4 órát, pedig tegnap este iszonyat fáradt voltam. Reggel felébredtem és nem akartam tovább aludni reggel f8-kor. Ez én lennék? Kérdeztem, aki imád aludni min. 9-ig. Nem értettem. Most már értem?.... Egyébként a barátaim számára hihetetlen, de Bak vagyok. |
| | | | |
| | | | | | 185. Talamon | 2003. december 22. 12:40 |
| | | | | | | Sevil, a tudatos álom tényleg drasztikus megoldás erre, párszor sikerült is, inkább véletlenül, de azok még mindig itt égnek élénken...a feldmárosok, amikor egy hang beszélt, stbstb:)
ha láttok embert, ki tenyerét nézi, az vagyok
ha láttok embert, ki eget fürkészi, az vagyok,
ők vagyok vagy én vagyok?
nem vagyok vagy megvagyok?
hehe: billentyűkön kattogok
|
| | | | |
|
