 |
Mámoros álmokÉn+te+ö=gén, 2003. február 24.  | |  | | | | |  | |  | | | Engem zavart. Egyrészt mert tudtam, hogy ki az aki lefog. Ez egy valós probléma most az életemben. Másrészt zavart, hogy annak ellenére sem tudom irányítani az álmomat, hogy minden adottnak látszott hozzá (tudatosság + motiváció/szándék).
Azt viszont nem egészen értem, hogy hogyan is függ ez össze az asztrálprojekcióval. Kifejtenéd? Egyébként a bénultság tényleg ott volt, hiszen amikor egy rövid időre felébredtem, akkor sem bírtam megmozdulni, és a második felébredéskor is iszonyú erőfeszítésbe került. De vajon mi lehet az oka egy ilyen testi bénultságnak? |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | BT: Hasonló alvási bénulás + TÁ kombóm volt tegnapelött, ilyesmi akkor van, amikor a tudatod kicsit felébred és érzékeli az izomkikapcsolt fizikai testedet is, de ugyanakkor álmodik egy virtuális testképet és környezetet is neked. Ezen a kettéválasztós jelenségen alapulhat a testenkívüli élmény / asztrálprojekció is.
Engem nem szokott zavarni a dolog, megpróbálom trükközni, pld. ha jobbra nem forog a fejem, akkor balra forgatom, meg "lecsukom" az álomszemem, és mire "kinyitom", már nagy valószínüséggel megváltozik az álom témája és továbblép a helyzetböl.
[Most jövök rá egyébként, hogy ma reggel hétkor NEM is olvastam a Daathot, hanem csak álmodtam az egészet :) Pedig gyakorlatilag lehetséges lenne, mivel a földön alszom a laptoptól fél méterre és szoktam két alvásciklus közt netezni.] |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Kb. 1 hete volt egy rémálmom. Valaki szorított, nem engedett el, nem tudtam felkelni az ágyból. Annyira abszurd volt, hogy rájöttem álmodom. Így megpróbáltam tudatosan megszüntetni a képtelen és kellemetlen helyzetet, de nem ment, nem változott semmi. Egyszer megjelent egy nem túl közeli ismerősöm (egy lány), amolyan angyalként. És ott feküdt az ágyamon. Ez megint megerősített abban, hogy álmodom, mert teljesen ésszerűtlennek tűnt, hogy ott legyen. Azt mondta kimegy valamiért a konyhába, én meg lapítottam és bíztattam, hogy menjen csak, ha majd kiment, akkor meg tudom szüntetni ezt az álmot, meg őt is az álommal együtt. De ha megszakadtam sem engedett a szorítás, nem tudtam mozogni. Pedig közben folyamatosan azon gondolkodtam, hogy ez egy álom, és én tudom, hogy álom, és egyszerűen csak a kezembe kell vennem az irányítást, vagy fel kell ébrednem. Egy pillanatra sikerült is felébrednem, felkapcsoltam a lámpát, és küzdöttem, hogy ne aludjak vissza, de mégis visszazuhantam a rémálomba. Az álomban végül nagy nehezen sikerült kimásznom az ágyból, de mintha óriási koloncok lógtak volna rajtam, alig bírtam haladni, meg fura dolgok történtek közben, pl. megláttam a saját combomat az orrom előtt de olyan szögben, mintha elvált volna a testem többi részétől és önálló életet élt volna. Végül újra felébredtem és nagy nehezen ébren is kimásztam az ágyból és járkáltam egy kicsit, hogy nehogy megint visszamerüljek abba az álomba. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | DeadMan: az nem álom volt! Ez az álom :-) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Álmomban hős volltam és egy istennőnek kerestem egy jogart amivel felvételt nyerhet a többi isten közé. Mikor megtaláltam és megérintettem a jogart a világ kitisztult és kiteljesedett mint, mikor a kamerával elkezd távolodni a földtől. Ellenben én tudatábanb voltam MINDENNEK ami a Földön él és mozog meg annak is ami nem.Iszonyatosan jó érzés volt. Olyan mintha a részem lett volna minden, vagy én lettem volna része mindennek. Mikor felkeltem nem voltam álmos, és valami irgalmatlan jóérzés töltött el....eszméletlen volt. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | ma ejjel azt almodtam h megkertem a cegnel a fonokom h kapcsolja ki a virusszurest az email-emrol mert MDMA lenyomatot varok levelben. erre o annyit kerdezett h 'micélium?' - ezt almomban folottebb vicces szonak talaltam es elkezdem rohogni. lehet tul sok Gallát neztem!? :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | tessék átfáradni, a topic nyitva :-) |
| | | | |
| | | | | | 201. cica | 2004. január 12. 16:42 |
| | | | | | | "Én viszont úgy gondolom, egy eszmét képviselő könyv meg tud fertőzni embereket"
Persze, hogy meg tud fertőzni. De minden fertőz, a Tv, a plakát a falon, egy ember melletted a metrón, mert minden hat rád. Csak más, hogy átfolyik rajtad, vagy belédfészkeli magát és vájkál a lelkedben. De ha nem keményíted meg a szíved, akkor nem kell vájkálnia, esetleg csavar rajtad egyet. Nekem van egy olyan érzésem, hogy el tudom dönteni, hogy minek engedek csavarni és mi az amit átfolyatok magamon úgy hogy ne okozzon nagy változást. Ezt hívják intuíciónak. Az kell hozzá, hogy a szeretet döntsön, ne az ego.
Ha már eleget olvastunk, nyissunk egy Castaneda topicot, már alig várom. Most viszont off, mert már így is offtopic vagyok. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Cica: én ahogy emlékszem, amennyire féltem tőle, annyira vonzott is, nekem nagyon bejött annak idején, főleg azért, mert úgy találtam az enteogének szellemi szerepét Don Juan világította meg a legjobban. Ettől még nem biztos, hogy igaz, de ez volt a legkerekebb rendszer, amit ismerek.
Én viszont úgy gondolom, egy eszmét képviselő könyv meg tud fertőzni embereket, legalábbis ahogy visszaemlékszem magamra. Például látó csak úgy lehetsz ebben a rendszerben, ha nem lesz gyereked, illetve amelyik varázslónak mégis volt, vissza kellett szereznie az "élét" a gyerekétől. Nos, nyilván amint az akkori párom megtudta, hogy mivel jár ennek a filozófiának a követése, újabb csepp volt ez a pohárban. Ma is van olyan ismerősöm, akik ezen az úton járnak és lemondtak a gyerekről. Kell hozzá egy bizonyos egyedüllét, megszűnnek a barátok, a család, csak az óriási, egyre jobban hozzáférhető világok maradnak.
Egy látó/varázsló már nem igazán ember ebben a tekintetben. Csalogatónak tűnik az állandó utazás, a szabadság, de cserébe fel kell adni az emberlétet, a barátokat, a családot, a szexet, a szokásokat, tulajdonképpen minden olyat, ami által ragaszkodsz valakihez/valamihez.
Megéri? Tulajdonképpen azt sem döntöttem még el, hogy valójában elhiszem-e az egész történetet, túl sok a gyanús dolog körülötte... |
| | | | |
| | | | | | 199. cica | 2004. január 12. 15:47 |
| | | | | | | Nem akarok nagy igazságokat mondani Castanedával kapcsolatban, mert igazából egyik könyvét sem olvastam el teljesen csak részleteket. Nagyon tetszett, de azért nem olvastam el egész könyveket, mert úgy éreztem, hogy még nem jött el az idő és a félelmeim, pontosan attól, amit te is írsz, hogy sötét akadályoznák a tisztán látást.
Ha félsz attól, hogy sötét, akkor lehet, hogy még neked se jött el az idő. Nem tudom, mindenestre hülyeség szerintem félni ilyenektől, hogy valami irodalom vagy mozi megfertőz. Ez egy csomó kersztény parája is. Ha fél az ember valamitől, az azt jelenti, hogy ragaszkodik valamihez, amiben bizonytalan, de ami egyúttal úgy tűnik biztonságot ad. Attól fél, hogy elveszik. De ha rájön, hogy nincs mit veszteni, mert semmi nem kizárólagosan a tied (szerintem a gondolataink sem, de ezt most inkább nem fejtem ki), ha megtisztul, akkor feleslegesnek tűnik félni bármitől is. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Cica, az az igazság, hogy elég babonás vagyok Castanedával, én jópár évig próbáltam csinálni (álmodástól elkezdve a tükrös trükkig a patakban), és valahogy örültem, hogy nem jutottam tovább. Nekem az utolsó könyvek kezdtek sötétek lenni, és ez egybeesett akkori életem széthullásával, elégettem a könyveket (ebből is látszik kicsit kész voltam, amúgy imádom a könyveket), és akkor mentem el keresztény gyülekezetbe - érdekes, épp Cellux ajánlott nekem egyet akkoriban.... Úgyhogy kicsit félve veszek kezembe Castaneda könyvet (eddig meg is álltam, de most karácsonyra kaptam), és láss csodát, épp most kezdek megint széthullani... |
| | | | |
| | | | | | 197. cica | 2004. január 12. 14:04 |
| | | | | | | | Ha Castaneda, akkor kell neked. |
| | | | |
|
