 |
A kockázatok és mellékhatások tekinteteVegha, 2002. december 17.  | |  | | | | |  | |  | | | A bélaság csak a mi szubkultúránk szerinti skálán létezik. Itt kölcsönös felületességről van szó: aki nekünk "Béla", annak mi "drogos"ok vagyunk, és itt mindkét részről véget ér a megismerés mélysége. Tehát az egész csak egy másságdefiníció, a mi szemszögünkből nézve.
Az eltérő szellemi "huzalozás" a genetikai kód, terhesség és születés körülményei, táplálkozás, ingerkörnyezet, egyedfejlődés, társadalmi és családi háttér, passzív majd később aktívan választott szociális környezet és rengeteg véletlenszerűség által meghatározott, illetve lehatárolt. Lehet, hogy a "reinkarnációs szint" is ugyanezt fejezi ki, bár én nem látok lehetőséget 7 verziónyi különbségre ember és ember között.
Abban nem látok semmi különöset, hogy bár engem elindítottak egy ösvényen, de én nem indítok el senkit. Ez alkati kérdés, és mivel az erő a sokféleségben van, ezért a legjobb az, ha mindenkinek van lehetősége megtalálni a neki legmegfelelőbb szerepet; így mindenki másképp lehet egyformán hasznos. |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | Megfigyeltem, hogy rendszeresen felmerül az önállóan gondolkodni képtelen/nem akaró tömegember sztereotípiája. De inkább nevezzük Bélának, mert szerintem mindenki képes és akar is önállóan gondolkodni, és Bélát se definiáljuk, legyen ő egy axióma, amiről mind tudjuk milyen. Akárhogy is, én bizonyos szempontból látom saját Béla-múltamat. Viszont egyetlen más embert sem mernék magamon kívül Bélának ítélni. Nem csak azért, mert etikátlan, vagy hasonló. Sokkal inkább azért, mert nem látok bele.
Aztán meg azt is gondolom, hogy a hipotetikus Béla szemét igenis fel lehet nyitni. Az én Béla-szememet például némileg a lelkem "megerőszakolása" révén nyitották fel. A vicc az, hogy ezzel együtt valahol hálás vagyok érte, mert úgy érzem, nagyobb a haszon, mint a kár... és mégis, én ezt mással nem bírnám megcsinálni (a bírás semmilyen értelmében). Kicsit azért sem, mert a mai napig nem érzem magam tökéletesen otthonosan Bélaságom nélkül, viszont oda sem tudok már visszamenni. Fából vaskarika, tudom.
Ebből is látszik, hogy kell, hogy másmilyenek legyünk, kellenek faltörő kosok is, és én mégis szeretném a faltörő kosok szarvát lekerekíteni. Valahol mindig azt remélem, hogy a fejjel a falnak úttörőség nélkül is előre lehet jutni. Töketlen idealizmus, tudom... |
| | | | |
| | | | | | 198. cellux | 2003. július 15. 17:12 |
| | | | | | | | | | | |
| | | | | | | | | | | | Naná! Bizonyíték rá pld., hogy ha sok goát hallgatsz, akkor a jövőbe látva megtudod, hogy a következő goa partyn nagyon jól fogod érezni magad. Kérdezz meg akárkit, hogy ez tényleg így műxik!
:) |
| | | | |
| | | | | | 196. Vegha | 2003. július 15. 15:06 |
| | | | | | | | És létezhet az összefüggés a goa és ez a kis kiruccanások között ? |
| | | | |
| | | | | | 195. cellux | 2003. július 15. 14:56 |
| | | | | | | | | | | |
| | | | | | 194. Vegha | 2003. július 15. 14:28 |
| | | | | | | | Vagyis az említett nagyon rövid időintervallumra valamilyen módon hirtelen magasabb tudatállapotba kerülök majd vissza ? |
| | | | |
| | | | | | 193. cellux | 2003. július 15. 12:45 |
| | | | | | | Válaszképpen mesélek egy sztorit, ami elég jól tükrözi az idővel kapcsolatos véleményemet.
Szóval: állsz az utcán, a járda szélén, előtted egyirányú utca, szép sorban haladnak az autók balról jobbra.
Ha balra nézel, látod, ahogy a horizonton feltűnnek az autók, ha jobbra nézel, látod, ahogy eltűnnek.
A mögötted lévő ház harmadik emeletének erkélyére kilép egy ember. Előtte egyirányú utca, szép sorban haladnak az autók balról jobbra. Az ő horizontja viszont messzebb van, mint a tiéd, ezért meg tudja mondani, milyen autó jön, még mielőtt te ott lent meglátnád.
Ha ez a ház 10000 emeletes lenne, akkor a tetejéről már teljesen más képet alkotnánk arról, hogy mi az a "jelen", mint az utcán állva.
(Az emeletek a tudat egyre magasabb szintjeit jelképezik, az autók az események, az autók haladása az idő)
Mindez most azt sejteti, hogy a jövő, akárcsak a múlt előre meghatározott. Viszont amit látunk (akár az utcáról, akár az épület tetejéről), az sohasem a valóság, hanem a róla alkotott elképzelésünk. És ez az elképzelés nagyon folyékony lehet, még ha szilárdnak tűnik is. (Ez megint egy paradoxon, aminek a két oldala egyszerre igaz.)
|
| | | | |
| | | | | | 192. Vegha | 2003. július 15. 12:13 |
| | | | | | | cellux, a jövőbelátós téziseddel kapcsolatban:
néhány hete történnek velem olyasmik, hogy egy adott pillanatban jön egy hirtelen gondolat, hogy most ennek kéne történnie - és megtörténik. Olyanra gondolok, hogy társaságban pl tudom mit fog kérdezni a haverom, vagy hogy apám bejön a szobába (nem a szoba, nem az apám és nem a bejön a hangsúlyos, hanem az egész esemény), vagy egy ismerős által küldetek magamnak sms-t, hogy találkozni kéne már vele.
A dologban a furcsaság, hogy a bekövetkezett esemény és az én gondolatom között kb. 2 mp telik el, ezalatt én pszichikailag úgy érzem magam mintha mindenhol lennék egyszerre (szétszórva az időben ?).
Vicces okfejtés részemről, de egyelőre csak azzal tudtam párhuzamba állítani, hogy mióta néha "véletlenül" goa-trancet hallgattam meditáció közben, azóta fordul elő, hogy ezek történnek. A felismerés persze csak az adott pillanatban történik meg, tehát nem is szándékos és nem is irányítom a figyelmem a zenére. Megtörténhet ez magától ?
|
| | | | |
| | | | | | 191. cellux | 2003. július 15. 12:02 |
| | | | | | | A határponton való megállapodásban nyilván az is benne van, hogy mindenkivel az ő szintjén/nyelvén tudsz kommunikálni. Nem csak lököd a rizsát, oda se figyelve, hogy mi zajlik körülötted, hanem megpróbálsz a világot meg magadat szerves egységként felfogva belefolyni az egészbe. (ez amúgy kicsit paradox, mert egyik oldalról ott van az a stabil pont, másrészt viszont folyékony az egész - a stabil pont teszi lehetővé, hogy igazán folyékony legyél)
az alkalmazkodásból szerintem nem következik, hogy ezzel bele is nyúlsz az életükbe. befolyásolni mindenképpen befolyásolod őket, már a puszta létezéseddel is. de az agresszió nem szükségszerű.
|
| | | | |
| | | | | | 190. Vegha | 2003. július 15. 10:54 |
| | | | | | | "oda kell figyelni, hogy megmaradj azon a határon, ami a mások életébe belenyúlás és a bátortalanság/ visszahúzódás között van."
Én is ezen vagyok, csak sajnos ez - tapasztalataim szerint - nem ennyire egyoldalú. Pont ebben akadályoz az emberek különböző értelmi szintje (képessége?): amit az egyik tök jól tud értelmezni, azt a másik véresen komolyan veszi és alaptételként alkalmazza, de nem látja át a mondanivalóját. Végül arra lyukadsz ki, hogy mégis csak alkalmazkodni kell az emberekhez akármennyire is nem akarom befolyásolni őket. Ha meg már úgyis hasonulok hozzájuk az szerintem a befolyásolás egy kezdetleges állapota és így elvész az egész varázsa. |
| | | | |
| | | | | | 189. cellux | 2003. július 15. 09:48 |
| | | | | | | Én akkor adnék LSD-t másoknak, ha teljesen megbíznék abban, hogy bármi történik, tudok segíteni (és nem úgy, hogy kiráncigálom az illetőt a parájából, hanem úgy, hogy megértem, miben van és tudom, mi az adekvát válasz).
Ehhez pedig önmagam teljes átvilágítása szükséges. Amíg ez nincs meg, addig szerintem másnak pszichedelikus szereket adni felelőtlenség (persze ez csak azokra a szituációkra igaz, amelyekben te egyfajta "beavató" szerepét játszod).
(Amúgy ha Biga annak idején ugyanilyen megfontolások alapján ítélte volna meg, hogy a számba nyomja-e azt a fél varázslót, vagy sem, akkor valószínűleg ma nem lennék itt veletek. :-)
|
| | | | |
|
