 |
Ki áll az egész hátterében?bong.com, 2006. március 6.  | |  | | | | 70. helio* | 2007. június 2. 11:40 |
| |  | |  | | | | Csak semmi pánik :] , a technológiák hiánya nem jár örök üdvvel. |
| |  | |  |
| | | | | | 69. sonic | 2007. június 2. 11:02 |
| | | | | | | Vino!
Te az inkvizícióról és az egyházról kb. annyit tudsz, mint amit beléd vertek az ateista tömegoktatásban. És ha már ki áll az egész hátterében? itt a téma, akkor igazán érdekes, hogy benned milyen programok futnak te kis robot...
Hehe
Hallottál már arról, hogy minden csak látszat? És arról, hogy mindenki csak azzal találkozhat, ami a saját maga tendenciáinak és beállítottságának megfelel?
A gonosz sötét középkor rögeszmék legalább annyira szánalmasak, mint bármilyen más feszültséget generáló összeesküvés-elmélet. Szánalmas önigazolási kísérlet bárkinek a feketítése. |
| | | | |
| | | | | | 68. sonic | 2007. június 2. 10:53 |
| | | | | | | 3x3=9!
Trinyózzál még egy kicsit, aztán talán rájössz, hogy miért van egyes szám első személyben fogalmazva, ha már arról van itt szó, hogy Ki áll az egész hátterében?, és mindenki leírja, hogy én állok a háttérben...
|
| | | | |
| | | | | | 67. Vino | 2007. május 31. 15:26 |
| | | | | | | | Biztos örültél volna az angyalaidnak és a menyországnak, amikor 12 évesen elküldtek vna a szent földre azzal a nemes feladattal megbízva, hogy gyilkold az arabokat. Vagy esetleg abba lelted volna örömöd, amikor az inkvizóció vaskeze verte volna beléd, hogy miként gondolkodj a menyországról és az angyalokról, mert nem úgy van az, hogy egy olyan földi halandó, mint Te, csak így ripsz ropsz nekiáll felkutatni az igazságot. Majd megmondták volna neked akkor, hogy mit gondolj, aztán ha nem, akkor jön a vasszűz, a vízpróba, stb.. mert ha eretnek vagy, azt ugye ki kell valahogy deríteni. Mert ha eretnek vagy, vagy megszállt valamim gonosz szellem, azt te ugyse tudod magad megítélni, majd ítélkeztek volna ők helyetted, de 99%hogy máglyára küldtek vna, mert ugy általában első pillantásra megállapították, hogy nem jó valami, a maradék 1% meg ki tudta használni a befolyását, hogy esetleg egy kis kínvallatással megússza, vagy beismerje, hogy tévedett. De egyébként még most is választhatsz, nem kötelező fizetni az áramért, a tiszta vízért, nem kell élvezni a civilizáció áldásait. lehet venni a boltba gyertyát, meg szappant, mostni meg tudsz a patakban is..stb, stb ,stb,... Remélem rájöttél, hogy az az időszak nem Krisztus 1000 éves országa volt, hanem valami egészen más természetű uralom. Én örülök neki, hogy vége van, mert 1000% hogy a máglyán végeztem vna. |
| | | | |
| | | | | | 66. 3x3=9 | 2007. május 31. 13:07 |
| | | | | | | ezt a "helyette lenne isten, angyalok és örök üdvÖM" részt kifejtenéd. :D
egy idijóta. |
| | | | |
| | | | | | 65. sonic | 2007. május 30. 20:12 |
| | | | | | | "Ha leragadtunk volna Arisztotelésznél, akkor valószínűleg még mindíg az inkvizícó játszaná a vezető szerepet a tudományos életben és nem a gondolkodás. Nem lene elektromos áram, nem lenne számítógép, se internet, és valószínűleg mi sem beszélgetnénk itt egymással."
Helyette lenne Isten, mennyország, angyalok és örök üdvöm, amiben nem kellene attól félnem, hogy elrohadok mint egy darab szar. Ehelyett idióták irogatnak egymásnak az interneten, hogy "én állok mindennek a hátterében", miközben fel sem fogják, hogy akkor talán nem is lenne szükség elektromos áramra, számítógépre és arra, hogy ezt MÁSOKNAK leírják.
"Szóval nem tudom Te hogy vagy vele, de én megköszönöm Newtonnak, hogy vette a bárorságot, és túllépett azon a bizonyos dobozon, amibe minduntalan próbálnak mindenkit bepréselni."
Ezt úgy hívják, hogy keret. Forma. Az, ami megmentene a hülyeségedtől és a teljes pusztulástól. A nagy szabadságoddal repülhetsz a halálba...
|
| | | | |
| | | | | | 64. sonek | 2007. május 30. 13:09 |
| | | | | | | én állok a háttérben. mindig is én álltam, hiába bármiféle befolyásolást a dolgok mögé képzelni: nincs.
a minap rájöttem, hogy az én tudatom képtelen ketté szakadni. képtelen, mert nemtudok hazudni magamnak. |
| | | | |
| | | | | | 63. Vino | 2007. május 23. 13:56 |
| | | | | | | Nem. :) A végtelenség és a határtalanság az nem ugyanaz, lehet valaminek határa, ami végtelen, és lehet a határtalannak is vége. Pl gondolj egy gömbfelülere, ami határ nélküli, mégis véges, vagy pl az abszolút nulla fokra, vagy a fénysebességre, végtelenül kis mértékben meg lehet közelíteni, de túlhaladni rajta nem lehet.
Sokmindenkinek más célja van. Egyesek egy jó nőt szeretnének, mások egy jó autót, némely ember sovány szeretne lenni némelyek meg hízni szeretnének. Vannak olyan emberek, akik nem elégszenek meg azzal, amit eléjük tárnak, túl akarnak jutni az illúziók szitáin, és a valóságot akarják megismerni, és ezért képesek áldozatot hozni. Mások beérik azzal is, ami van, csak ne kelljen a kisujjukat se mozdítani. De e lényeg, hogy mindenki maga dönt arról, hogy mit szeretne: fejlődni, vagy pusztulni. Amikor Arisztotelész próbálta leírni a körülötte lévő világot, egy ideig sikerrel járt, egy idő után azonban nem tudott túljutni egyes kérdéseken, és próbálta úgy feltenni a kérdéseket, hogy azok elfedjék a válaszokm hiányosságait. Ez egész jól ment neki, meg mondjuk az egyház is elég nagy szerepet játszott ebben, de végülis a 16-17- századig nem nagyon feszegették ezeket a problémákat. Aztán jött Newton és mindent a feje tetejére állított. Az újdonság az volt a gondolkodásmódjában, hogy nem félt elrugaszkodni a tapasztalati világtól és próbált olyan példákat felszínre hozni, amiket soha senki sem tapasztalt és nem is tapasztalhat meg. Pl soha nem láthatnál egy tökéletesen magára hagyott testet( ami ugye egyenes vonalú egyenletes mozgást végez vagy nyugalomban van a megfigyelőhöz képest ), mert kvantummechanikai vákuum nem létezik, ezen kívül a gravitáció térgörbítő hatása sem hanyagolható el tetszőleges mértékben, tehát azt is mondhatnánk rá, hogy egy nem létező dolgot, egy nincs törvényt tett sarokkővé az általa épített mechanikában. Ez a tapasztalatokat mellőző, látszólag felfoghatatlan tény döbbentette rá az embereket ( kb 300-400 éve már! ) hogy pongyolán fogalmazva nem lehet hinni a szemünknek. Erről már Platón is filózott a maga idejében, de konkrét bizonyítékot ez a tétel szolgáltatott az emberiségnek. Azóta persze már a Newtoni mechanikán is túlléptünk, és a jelen kor elméletei is hagynak kívánnivalót maguk után, mégis sokkal jobban leírják a környezetünket, mint eddíg bármikor. Viszont eljutottak az absztrakciónak arra a fokára, amikorra már a kisérleti fizika szinte csak kiszolgálója lett az elméleti fizikának( szemben Arisztotelésszel, aki az elméletet isgazította a gyakorlathoz ). Az általános relativitás volt az első( és egyben az egyetlen máig) aminek semilyen kísérleti előzménye nem volt, ami puszta matematikai megfontolások alapján született, és azóta gyakorlatilag semilyen kézzel foglahtó hasznát nem látjuk. Mégis talán ezzel az elméletel született meg a modern fizika, ami a 20. század tudományos forradalmának az alapját képezte. Ha leragadtunk volna Arisztotelésznél, akkor valószínűleg még mindíg az inkvizícó játszaná a vezető szerepet a tudományos életben és nem a gondolkodás. Nem lene elektromos áram, nem lenne számítógép, se internet, és valószínűleg mi sem beszélgetnénk itt egymással. Szóval nem tudom Te hogy vagy vele, de én megköszönöm Newtonnak, hogy vette a bárorságot, és túllépett azon a bizonyos dobozon, amibe minduntalan próbálnak mindenkit bepréselni. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "Én mégis úgy gondolom, hogy ez az egész hóbelebanc egy végtelen képességekkel bíró alkotó műve, és ő pontosan tudja, mit csinál, ahogy Einstein is mondta, Isten nem kockajátékos."
A teremtőről szólva, róla nem lehet mit mondani mert számunkra nyilvánvaló hogy felfoghatatlan. Viszont az ősi tradíciók adnak némi támpontot. A Végtelen és az abszolút potenciával rendelkező egyedül volt és mindennel bírt. Magányában önmagát megismerni kívánta, ezért tükröt teremtett. A tükör az osztás, az elválasztás. A teremtő aktusában megnyilvánult, kifejezte önmagát. Mint amikor Marduk isten megküzdött Tiamattal és azt feldarabolva, testéből teremtette meg a világot. Ezért nincs értelme az objektivitásnak, hiszen az a nemtudás és a megnyilvánulatlanság vagyis a nem létezés (a puszta potencialitás) állapota. Mindez még azt is magában foglalja, hogy szemlélőre van szükség a létezéshez, tehát valakire aki tudomásul veszi megfigyelése tárgyát. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Amit mondasz szerintem nem mond ellent az általam alább írtaknak. Isten nem kockázik? Belefér. A rendszeren túli világ nem megismerhető amíg valaki a rendszer része? Belefér. Ha a világot végtelenségében ismernénk? Mégis miért kellene? A végtelenség egyenlő a határok nélküliséggel, az pedig a totális magány és a megsemmisülés. Az abszolút objektivitás, nemhogy túlmutat rajtunk, de az már túl van a létezésen. Felesleges végletekben gondolkodni. Éppen elég az ha képes valaki kilépni a saját világából, és utazni a valóságok között. Ha már abból indulunk ki, hogy a saját világunk véges, tehát korlátolt, akkor a korlát felismerésével képesek lehetünk átlépni azt. végül is minden valóság valóság. Ezért mondják hogy minden ember egy külön világ. Attól hogy valaki be van zárva egy dobozba, attól még az a doboz létezik és tapasztalható. viszont ha nem lennének dobozok sem, nem lenne mit tapasztalni. Egy fizikus világa egy tapasztalatokon alapuló valóságmodell, ami bizonyos határok között érvényes és valós, sőt szükség van rá. Egy fizikus valószínű tényleg nem foglalkozik metafizikával és jól teszi. Csak akkor lehet túllépni, ha elérjük és felismerjük a korlátainkat. Ha az ember egy-két ilyen gyökeres világnézeti váltáson átmegy, akkor ráébredhet hogy minden relatív. Ez persze nem tagadja az egyéni univerzumok valóságát vagy létjogosultságát, mert az már a ló másik oldala lenne. |
| | | | |
| | | | | | 60. Vino | 2007. május 21. 13:51 |
| | | | | | | | Ez az egész ugyanilyen logikával megfordítható. De én nem ilyen objektívitásról beszélek, hanem ami túlmutat a szubjetív/objektív vitán. Az egész gondolkodásmód hibája azon alapszik, hogy nem képes infiniálni, nem képes számot adni a végtelenről, és végső soron nem képes disztingválni. Mondjuk a vizsgálódásnak ezen a szintjén nem is kell ( talán ezért nem is lehet, mert felesleges lenne ). Én mégis úgy gondolom, hogy ez az egész hóbelebanc egy végtelen képességekkel bíró alkotó műve, és ő pontosan tudja, mit csinál, ahogy Einstein is mondta, Isten nem kockajátékos. Szinte egészen biztos vagyok benne, hogy ha a világot teljes végtelenségében ismernénk, akkor lennénk képesek arra, hogy megtapasztaljuk, mi az objektivitás. Hogy is tudnál kilépni még csak gondolatban is egy rendszerből, ha Te is a rendszer része vagy, ízig vérig, minden szösszenéseddel kölcsönhatásban van vele...dehát pont erről írtam alább. Két esélyed van, vagy ponttá zsugorodsz, vagy a óriássá leszel, de mindezt minden határon túl. Tehát vagy magadba olvasztod a világot, és mindennek tudatában letszel, vagy semminek sem leszel tudatában(egyiket sem ajánlom). Ekkor szabadulsz csak a horgonyponttól, ami benned van, ami önmagadhoz köt. Persze vannak más megismerési formák is, de ezek rajtunk kívüliek, és nem is tőlünk függnek, hanem inkább mi függünk tőlük, kiválasztanak minket maguknak, és igazából sok választásunk nincs is ezekkel kapcsolatban. Summa summarum, nem ugyanarról a dologról beszélünk, mert Te nem bírod elképzelni sem, hogy létezik az amiről én beszélek, én ugyan elképzelni elképzelem, de tapasztalati dolgokról nem beszélhetek. Nem is tudnék:) Annyi viszont biztos, hogy az objektivitás nyomait felfedezhetjük a mi kis szerény értelmi képességű agyunk átal kerált világképben is( gondolj a Pi-s példára ), tehát ha nem kell túl sok ész hozzá, hogy rágyere, hogy egy dobozba vagy zárva, és hogy mindeki így van vele, és hogy a doboz nem a valóság, csak annak egy darabja, és hogy a valóság a dobozon kívül van, akkor az a doboz valószínűleg elég kicsi. Ha pedig csak egy kis részt ismersz az egészből, akkor szvsz becsélseid lehetnek a kis dobozkádban lezajló folyamatokról, ez az eredményei az ilyen Koppenhágai elméleteknek, a statisztikus fizikának. Egyébként a statisztikus fizikában sem mondanak semmit arról, hogy mi a valóság, csak azt, hogy amit érzékelünk, az milyen. Persze egy fizikus nem foglalkozik metafizikával, mert számára ami érzékelhetetlen, az nem létezik. Örök hiba... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Egyáltalán beszélhetünk objektivitásról mint olyanról? Hagymahéjakon élünk, a megnyilvánulás különböző fokozataiban. Mindig van egy magasabb valóság, egy átfogóbb rendszer, bár ez az irány egyre inkább az absztrakt felé mutat. Tulajdonképp minden szubjektív ami létezik. Ez nem hit kérdése, hanem tapasztalat. Erről beszél ma már a tudomány is, lásd pszichoszomatikus betegségek, placebo, vagy pl. a kvantummechanika koppenhágai értelmezése. A megfigyelt jelenség függ a megfigyelőtől, megfigyelő nélkül csak potenciális lehetőségek végtelen egymásmellettisége létezik, illetve nem létezik. A mi figyelmünk, teszi azzá a dolgokat amik. Erre az elvre épül a meditáció is, amely a puszta figyelem tudatos irányításával alakítja át az egyént és a világot egyaránt. Úgy is mondhatnám, a szemlélet határozza meg a tapasztalatokat, amellett, hogy minden tapasztalat lehet a maga szubjektivitásában valós.
|
| | | | |
|
