 |
Ki áll az egész hátterében?bong.com, 2006. március 6.  | |  | | | | 82. tester | 2008. december 12. 02:11 |
| |  | |  | | | | |  | |  |
| | | | | | 81. badtRIP | 2008. december 11. 22:42 |
| | | | | | | | | | | |
| | | | | | 80. Vino | 2007. június 11. 13:12 |
| | | | | | | | Valóban, a szabad akarat és a determináltság nem zárja ki egymást. Sőt szerintem igy válik világossá minden. Van egy és ezermilló levél a világon, és egyik sem olyan mint a másik, midnek meg van a maga formája, a saját alakja, de valahogy mégis mindegyik levél marad. Nem is lehetne más. |
| | | | |
| | | | | | 79. helio* | 2007. június 5. 15:44 |
| | | | | | | Zumzala
"mert erős ösztönök, késztetések, kényszerek között élünk"
Akkor kinek állhat érdekében egy megfoghatatlan de érdekes fejlődés?
A szabad akarat 'képessége' szerintem nem zárja ki az öntudatlan befolyásolás
lehetőségét, és a programok sem zárják ki a szabad akarat lehetőségét.
"a programok láttán felmerül a kérdés, hogy kinek áll az érdekében mindez" |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | 125
Az őrült. - Nem hallottatok arról az őrültről, aki fényes délelőtt lámpást gyújtott, a piacra rohant s közben folyton azt kiabálta: "Istent keresem! Istent keresem!" - Mivel a jelenlévők között épp sokan voltak, akik nem hittek Istenben, nagy nevetés támadt. Tán elvesztetted? - kérdezték egyesek. Talán csak nem szaladt el valamerre, mint valami gyerek? - így mások. Vagy netán elrejtőzött? Fél tőlünk? Hajóra szállt? Kivándorolt? - így kiabáltak és nevetgéltek összevissza.
Az őrült közéjük vetette magát, szinte átlyukasztotta őket tekintetével. -"Hová lett Isten? - kiáltott föl. - Majd én megmondom nektek! Megöltük őt - ti és én! Gyilkosai vagyunk mindannyian! De hogyan is csináltuk ezt? Hogyan is lehettünk képesek kiinni a tengert? Ki adta kezünkbe a spongyát az egész láthatár letörléséhez? E vonalak nélkül mi lesz egész építőművészetünkből? Állnak-e házaink a jövőben is? És mi magunk vajon megleszünk-e még? Mit tettünk, amikor e földet elaszkítottuk napjától? Merre halad most? Mi hová tartunk? Minden naptól egyre távolodunk? Nem zuhanunk egyenesen előre? Vagy hátra vagy oldalt vagy minden irányba? Van-e még fönt, és lent van-e? Nem a végtelen semmiben bolyongunk? Nem érezzük az üres tér borzongató fuvallatát? Vajon nem lett-e hidegebb? Nem jön-e közelebb, és mindegyre közelebb az éj? Nem kell-e lámpást gyújtanunk fényes délelőtt? Nem halljuk tán az Istent temető sírásók ricsaját? Nem érezzük-e az isteni rothadás szagát? - elrohadnak az istenek is! Isten halott! És mi öltük meg őt! Mivel vigasztaljuk magunkat mi, minden gyilkosok gyilkosai? A világ eleddig legszentebbje és leghatalmasabbja elvérzett késszúrásainktól - ki törli le rólunk a vérét? Milyen vízzel mossuk le magunkról? Miféle vezeklést, miféle szent játékot találjunk ki önmagunknak? E tett nagysága nem túlságosan nagy hozzánk képest? Nem kell-e istenné lennünk nekünk is, hogy méltónak mutatkozzunk e tett nagyságára? Ennél nagyobb tett nem létezett soha - és aki e tett után születik, az éppen e tett révén magasabb rendű történelemhez tartozik majd, mint az előző volt!" - Az őrült most elhallgatott és megint hallgatóira nézett: ők szintén hallgattak és idegen tekintettel bámulták őt. Végül a földhöz vágta a lámpást, hogy az menten kialudt és ezer darabra tört. "Túl korán jövök - mondotta -, még nincs itt az én időm. Még útban van ez az iszonytató esemény, még vándorol - még nem jutott el az emberek fülébe. A mennydörgésnek és a villámlásnak időre van szüksége, a csillagok fényének is időre van szükségük, a tetteknek időre van szükségük még elkövetésük után is, hogy meglássák és meghallják őket az emberek. Ez a tett még sokkal messzebb van tőlünk, mint a legtávolabbi csillagok - és mégis ugyanezt tették meg!"
Beszélik még, hogy az őrült azon a napon különféle templomokba tolakodott be és rázendített Requiem aeternam deo-jára (örök nyugodalmat istennek - A ford.). Amikor kivezették és felelősségre vonták, egyre csak azt hajtogatta: "Ugyan mi egyebek ezek a templomok, ha nem Isten kriptái és síremlékei?"
(Nietzsche: Vidám Tudomány, fordította Romhányi Török Gábor) |
| | | | |
| | | | | | 77. Vino | 2007. június 4. 12:37 |
| | | | | | | Passz, én ilyeneken nem gondolkodom, nincs szükségem arra, hogy ezzel foglalkozzak. Ennek ellenére nem hiszem, hogy robot vagyok, mert semmi nyomát nem látom ennek, lehet, hogy az vagyok, de ha soha nem fogom megtudni, akkor mit számít? Úgy értem ezt, hogy ha van egy dolog, ami létezik, de egy nagy kerek nulla a valószínűsége annak, hogy valaha bizonyosságot nyerjen számomra a létezése, és ezen agózom, hogy létezik e vagy sem, akkor jó hülye vagyok. Ebben a tartományban már csak hittel lát az ember, én meg inkább hiszek egy jóságos teremtőben, mint az ilyen mátrix marahaságokban. Ezért nincs szükségem másra, csak arra, hogy odafentről legyen "irányítva". Bár ezt a szót csak miattad használtam, ez nem annyira irányítás, mert szerintem ( és én inkább hiszek ebben) szabad vagyok, de annyira, hogy a szabadságom által önvelyélyes vagyok, ezért tudni kell azt, hogy mi az, amiben igazam van, és mi az amiben tévedek. Ehez ha nem vak az ember, kap útmutatást, mert van gondviselés, csak ki kell tárnia a szívét az embernek, hogy higyjen.
"Az Úr az én pásztorom, nem szenvedek hiányt,
zöldellő réteken legeltet. A nyugalom vizéhez terel
és felüdíti lelkemet. Az igaz úton vezérel, nevéhez híven.
Ha sötét völgyben járok is, nem félek a bajtól, hisz te velem vagy. Botod, pásztorbotod biztonságot ad.
Számomra asztalt terítettél, ellenségeimnek szeme láttára. Fejemet megkented olajjal, s a poharam színültig töltötted.
Kegyelmed és jóságod vezet életemnek minden napján, s az Úr házában lakhatom örök időkön át" |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Ha megfigyeljük magunkat könnyen felfedezhető hogy a szabad akarat nem egészen igaz, mert erős ösztönök, késztetések, kényszerek között élünk. Nagyon is kiszámíthatóak és unalmasan ismétlődőek vagyunk. A működések, a programok láttán felmerül a kérdés, hogy kinek áll az érdekében mindez, kinek és milyen céljait szolgálja. Ha azt hiszed hogy te vagy aki véded magad, támadsz, bizonyítasz vagy ítélsz, még nem látod hogy csak bábu vagy. |
| | | | |
| | | | | | 75. sonic | 2007. június 2. 13:38 |
| | | | | | | Vino,
Csak vigyázz az ilyen biztosnak hitt kijelentésekkel, hogy mi tűnt el és mi nem, mert még kiderülhet, hogy soha nem is tűnt el, csak a tudat szűrt, flashbackhaver... Maya, samsara, tudatállapotok...
Felfogja-e a robot azt, amit beléprogramoztak? Meg tudja-e kérdőjelezni külső segítség nélkül? Hát persze, hogy nem!
Csak én vagyok akkora barom, hogy robotoknak irogatok...
|
| | | | |
| | | | | | 74. Vino | 2007. június 2. 13:31 |
| | | | | | | | Nem én ítéltem meg. Önmagára vont ítéletet és ezáltal tűnt el a történelem süllyesztőjében. |
| | | | |
| | | | | | 73. sonic | 2007. június 2. 13:27 |
| | | | | | | ynul!
És te ki vagy, hogy ítélkezel felettem? És milyen jogon? Te vagy az utasítgató program? Arrogancia? Csak értelmezés kérdése! Állj másképp hozzám, értelmezd toleránsan a szavaimat, és meglátod, nicsak, hogy máris másként látsz
Hehe
Ne felejtsétek, hogy ki áll a háttérben
:)
|
| | | | |
| | | | | | 72. sonic | 2007. június 2. 13:23 |
| | | | | | | Helio!
Senki nem állította, hogy a technológiák hiánya örök üdvvel jár, csupán jelezni szándékoztam, hogy a jelenlegi viszonyítási rendszerünkből nem ítélhetünk meg egy teljesen másik rendszert, és hogy minden ítélet sokkal többet mond az ítéletet kimondóról, mint az ítélet tárgyáról.
|
| | | | |
| | | | | | 71. ynul | 2007. június 2. 12:17 |
| | | | | | | egyik robot másik eb. :)
a minden csak látszat doktrína felületes ismeretének homályos fényében félreértelmezve ön és közveszélyes program lehet, a kockázatok és mellékhatások elkerülése végett kérjük keresse fel guruját egy pofonért.
föleg egy ilyen arroganciával párosulva, merül fel az emberbe hogy na ez vajon mit akar it? |
| | | | |
|
