 |
pszichologia - merre menjenAndr, 2006. február 14.  | |  | | | | 363. helio* | 2009. május 14. 05:41 |
| |  | |  | | | | (na igen, T/3-ba jött ki, remélem nem gond:) |
| |  | |  |
| | | | | | 362. helio* | 2009. május 14. 05:31 |
| | | | | | | | És ha az egészséges kognitív fejlődés ellenére az kölcsönöz autisztikus jelleget a személyiségnek, hogy valami erőforrásigényes (mentális) programot futtatnak a háttérben?Vajon mutatnának-e némi hasonlóságot projektív teszteken? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Azért van ott, mert meta szerint az Asperger-szindróma egy Jolly Joker. El van baszva az életed?(nyilván el van, különben nem találnál ki ilyen sületlenségeket, hogy aspizé, vagy mittudomén) Nem te vagy a hibás, hanem a szindrómád!
Még mindig morgok magamban. Pont egy aspie-ra nem jellemző, hogy olyan hülye legyen, hogy elkövesse ezt a triviális hibát.
Arra mondjuk tényleg jó egy ilyen öndiagnózis, hogy végérvényesen helyretegye magában az ember az olyan kérdéseket, mint például "mi a faszért nem vagyok én kúl partiarc?", dehát hány olyan ember van, akinek semmilyen szindrómája sincs, és mégsincs a leghalványabb esélye sem arra, hogy kúl partiarc legyen, úgyhogy a görcsös erőlködés helyett tényleg bölcsebb, ha egy aspergeres azt mondja magának, hogy "hát ez van, nekem ez nem fog menni, inkább keresek valami jobban testhezálló életcélt". De ebből nem tudom hogy lehet kiolvasni a felelősség áthárítását egy külső okra. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Én nem jöttem rá, hogy a youtube-os link miért került ide. Bár tényleg érdekes, játékként felhasználni egy videolejátszót, (én is akartam valami hasonlót csinálni dvd- lejátszóra)
Lehet hogy az Asperger szindrómám miatt nem jövök rá. :P
A helyzet az, hogy én nem hátrányként fogom fel ezt a "problémát" mert amit "elvesz" azt máshova "adja".
Ezáltal míg ti normálisok szenvedtek valamin (egy matematikai képlet, filozófiai gondolatok, az élet értelme :D, stb.) addig én lazán megértem, és aztán majd ráfoghatjátok ara hogy "Ez azért van, mert nekem nincsen Asperger szindrómám"
Szerencsére vanak olyan emberek akik (majdnem)tökéletesen megértenek, sőt mi több, így szeretnek(vagy így szoktak meg). Én nem vagyok átlagos és nem is akarok az lenni. Mondták már nekem hogy kicsit misztikus vagyok az ő szemszögükől, és ez nekem tetszik. Csak ebben a mai modern "felvilágosult" társadalomban nézik le és itélik el a "másabb" embereket (illetve a sötét középkorban az EGYHÁZ irányítása alatt), a régi kultúrákban az istenek küldöttei-nek (vagy valami hasonlónak) hitték az ilyen embereket, és tisztelték őket.
Nem sértegetni akarok, csak rámutatni arra hogy minden éremnek 3 oldala van. És tessék mindhármat megnézni, és csak utánna beszélni róla. Tisztelet a kivételnek. Akinek a hitvilágát sértetem attól meg elnézést kérek.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Meta, valóban azt gondolod, hogy azért hoztam fel a témát, mert ezt változatos problémák külső okaként lehet lobogtatni("nem én voltam, hanem az Asperger-szindrómám!"), vagy igazából csak jól esik szurkálódni?
Mindkettő rosszul esik, az első azért, mert bánt, hogy ekkora -***-nak/nek nézel(talán magadból indulsz ki?), a második meg azért, mert anélkül fogalmazol meg nagyon súlyos kritikát, hogy egyáltalán elolvastad és értelmezted volna az előző pár hozzászólást. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Bard az biztos, de két vak nem is fogja egymásnak mondogatni, hogy "figyi nézd már, látod?". :D |
| | | | |
| | | | | | 356. Bard | 2009. május 13. 10:14 |
| | | | | | | Álommanó: Nem az, hogy valaki olyan-e vagy nem, mint a többiek, hanem az az érdekes, hogy valaki teljesen más mint a többiek, "egy komplett őrült", de amikor társaságban van, akkor gond nélkül tudja a helyét, tudja mikor kell megszólalnia, mikor kell figyelnie... Van aki meg nem. Olyan ez, mint amikor valaki vak, vagy süket, vagy béna. Csak ez egy kevésbé egyértelmű dolog, nem annyira látványos, de mégis, egy ugyanolyan hiány...
Az emberek ezt pici korukban tanulják meg, de abban nem látok tisztán, hogy ez pusztán helytelen nevelés kérdése, vagy van benne valami genetikai, szervi eltérés is (valszeg van).
deeptrip: Hamost mindent jól értek, akkor ebből az következik, hogy két aspergeres lazán kierekszti egymást :-)
Ez olyan, mint két vak ember se fogja látni egymást...
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Amúgy szerintem a szociális dolgoknak is több szintje van. Van aki részt tud venni tömegeseményeken, van aki nem, de pl. kettesben tud beszélgetni másokkal jól. Mondjuk ha én azt érezném h a többi ember idegen és egy rossz bolygón vagyok ez biztos nem segítené a kommunikációmat. Viszont akkor 2 aspergeres hogy viselkedik egymással? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Bard: nekem sohasem az volt a szenvedés, hogy nem vagyok olyan mint a többiek(najó, most se örülök annak, hogy az emberek legnagyobbrésze enyhén őrültnek néz, ha olyan témát hozok fel, amiről szívesen beszélek :D). Tulajdonképpen nem is akarok olyan lenni mint ők. Én ilyen vagyok, amilyen(és tökmindegy, hogy ez tipikus esete-e az Asperger-nek, vagy valami más a gond velem), nem akarok "neurotipikus" lenni, mert azzal önmagamat veszteném el.
Ami rossz, az a szociális izoláció. Ha partyarc nem is leszek soha, szerencsére ez mára már a múlté. Azok az idők viszont, amikor depressziósan ültem otthon egyedül, és ha nem beszélgettem volna a munkatársakkal pár percet reggel, meg nem jártam volna boltba, akkor fel se tűnt volna ha megnémultam volna - nem lesznek szép emlékek. Volt olyan, hogy három hónap után kivágtak albérletből, mert "nem vagy közénk illő", pedig semmi összekülönbözés nem volt, csak egyszerűen nem volt közös témám velük, meg bogarasnak tartottak... Ezt megszokni, megszeretni nem lehet. Az ember társas lény. Valamennyire muszáj megfelelni a "normális" többségnek, vagy hasonlók társaságát keresni, mert a totális magány nem lehet ép ésszel elviselhető alternatíva... Még a remetéknek is jobb, mert bár ők is magányosak, beléjük legalább nem rúg egyet-egyet néha a társadalom egy-egy tagja.
Természetesen nem isteni kinyilatkoztatásokat akarok tenni, elképzelhetőnek tartom, hogy a leírtakkal ellenére van, aki számára mégis elviselhető az elzárkózás, csak nekem hihetetlen, hogy így boldog is lehet az ember.
Amúgy a wrongplanetet futólag néztem már, de csak a fórumot. Tetszett a név, mert amíg nem hallottam az Asperger-szidrómáról, volt hogy naponta többször perceket mantráztam magamban ilyeneket, hogy "Szar ez a világ, el van mindenestül cseszve. Vagy én vagyok elcseszve. Nem vagyok erre a világra való." |
| | | | |
| | | | | | 353. Bard | 2009. május 12. 22:29 |
| | | | | | | Az az érdekes, hogy ez a betegség számomra több filozófiai problémát vet fel azzal kapcsolatban, hogy egyáltalán mi is itt a "gyógyulás", és ahogy beleolvasgattam a fórumokba, úgy láttam, hogy az oda irogatók is kétféleképpen közelíttettek a témához.
Az egyik cél lehet az, hogy javítani az emberi kapcsolatokat és megtanulni azt, ami másoknak ösztönösen jön, a másik pedig az, amikor megtanulnak emberek kívülállóként létezni. Meg persze itt is, mint mindenben, mindenki valahol középen van. De gondolom a pszichedelikumok, terápia szerűen, rendszeresen fogyasztva mindkét úton jó segítők lehetnek. Egyrészt, "normális" emberek társaságában az ember, ha megszünteti a közte és a többiek közötti határokat, elég jó lehet a tanulási folyamat, vagy éppen ráláthat azokra a dolgokra, amik korábban teljes sötétségként szerepeltek az agyában, hogy mi is történik az emberek között a konkrét szavakon túl.
Másrészt saját magával is békébe kerülhet valaki, ez meg inkább az MDMA hatása lehet, és rájöhet, hogy nem kell mindenáron ugyanolyan szerepeket felvennie amilyeneket más emberek vesznek fel, vagy éppen nem vesznek fel, csak a felszínen tűnik úgy.
Az alkohol meg egy jó menekülési lehetőség egy darabig... :-)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Bard kösz, ez érthetőbb ismertetés volt. Nekem -ha már a daathon vagyunk- elsőnek az MDMA másodiknak a gomba jutott eszembe. Érdekes lenne ezekkel kísérletezni, na meg mi a helyzet az alkohollal?? |
| | | | |
|
